A tudomány szerint az univerzum gyorsuló ütemben tágul valamilyen rejtélyes „sötét energia” hatására, ami hasonlatként szolgál ahhoz a mindennapi tapasztalatunkhoz, hogy az emberek egyre inkább eltávolodnak egymástól, bár ez utóbbi miatt leginkább csak saját szellemi sötétségünket okolhatjuk.
Volt egy időszak a múlt század végén, amikor a különböző országok politikai folyamatai nagyjából egy irányba mutattak, de ennek már egy jó ideje vége szakadt. Az ezredforduló óta egyre inkább távolodnak egymástól az emberek politikai nézetei és általánosságban vett életfelfogásuk, ez sokfelé jellemzőnek mondható és Magyarország sem kivétel ebben. Az is feltűnő jelenség, hogy egyre kevesebb ember lakik egyre nagyobb házakban. Míg régebben egy lakóházban több generáció is élt, egy szobán is sokan osztoztak, ma már szinte mindenkinek megvannak a saját külön igényei, a személyes térigényünk nagyon megnőtt. A politika világa pedig jól láthatóan erodálja a baráti, rokoni és családi kapcsolatokat is.
A világ nem kétpólusú, hanem sokpólusú lett, a világpolitikában is a régóta létező kelet-nyugat szembenállás mellett ott van még az egyikbe sem sorolható iszlám kultúrájú országok köre, de például India, Törökország és az új szuperhatalom Kína is lavírozó politikát folytat. A hagyományos értelemben vett baloldalhoz sorolható nézetek között is nagy az ellentét, de a jobboldali „térfélen” sem szeretik egymást a mérsékeltek és radikálisok.
A véleménybuborékok eszméletlen nagyra nőttek, engem például zavar, amikor egy hírműsor három mondatában három hazugság van, ezek bárkinek feltűnhetnek, aki egy kicsit is tájékozott és elfogulatlan. Igaz viszont, hogy lehetnek az én „véleménybuborékomból” származó hírek, amik viszont engem fognak ugyanígy átverni.
Ha a jelenlegi trendek folytatódnak, akkor háromféle életmód fog egymástól élesen elválni, és ezt a folyamatot a klímaváltozás még jobban felerősítheti. Lesznek a technológiai forradalom nyertesei, aránylag szűk réteg, amelyik védett high-tech épületekben, magas életszínvonalon fog élni, viszont ökológiai sivatagokban. Lesznek „buckalakó-guberálók”, akik mély szegénységben élve napról-napra vegetálnak csak. Ezen kívül lesznek még diktátorok uralma alatt élő uniformizált társadalmak, az emberek lódenkabáthoz, Mao-egyenruhához vagy iskolaköpenyhez hasonlító egyen öltözetekben járnak majd és a központi ideológiát fújják.
Manapság már csak a különféle szélsőséges vélemények divatosak, ezek nagy része egyértelműen életellenes, vagy azért mert olyan fokú rendet szeretne látni, ami csak a temetőkben van, vagy pedig a szélsőséges individualizmus következtében elgépiesedett társadalom irányába mutat.
Az orosz-ukrán háború is ennek a szétszakadási folyamatnak az egyik kísérőjelensége. Békét szeretne a felek között majdnem mindenki, békét ugyan, de nem bármilyen áron. Belaruszban is béke van, hiszen az ellenzéket elüldözték az országból, de Észak-Koreában sincsenek lázongások. A háború mindenesetre nem focimeccs, ahol bárkinek szurkolhatunk nyugodtan hátradőlve, itt mindenki veszít, emberek halnak meg és szenvednek a pusztítástól nap mint nap. A veszély mindig fennáll, hogy a háború továbbterjed, eszkalálódik más országok felé, egyre pusztítóbb fegyverek bevetésével. Némi reményre ad okot, hogy ahogy a harcoló felek egyre inkább kimerülnek, ezzel párhuzamosan egyre erősebb lehet a békekötési szándék.
A folyamatok ugyan borzasztó pesszimista irányba mutatnak, de nem eleve elrendeltek, legalábbis vannak eszközök a kezünkben, amikkel mikroszinten is tudunk ellenük tenni. Ezen a ponton tehát érdemes venni egy nagy levegőt és gyakorlatias szemmel feltenni a kérdést:
Mi állíthatja meg a szétszakadási folyamatokat?
A társadalmakat az emberek közötti bizalom tartja össze. A pénz értékét is az abban való bizalom határozza meg, hogy holnap nem fog sokkal kevesebbet érni a mainál, ellenkező esetben nőni fog az infláció. A család ugyan a társadalom alapegysége, de ahol az emberek csak a családtagokban bíznak, ott az együttműködés törvényszerűen alacsonyabb szintű lesz és a kölcsönös gyanakvás konzerválhatja az elmaradottságot. Érdekes módon a gyenge kapcsolatok hálózata sokkal inkább összetartja a társadalmakat, mint az erősebbek. (Lehetnek persze negatív összetartó erők is egy közösségben, amik mások gyűlöletéről szólnak, de ez hosszabb távon rossz vért szül.)
Praktikusan erősítheti a társadalmat, ha az alapfokú oktatásban a gyerekek hasonló ismeretanyagot kapnak és hasonló élményeket élnek meg (rendezvényeken, kirándulásokon, sporteseményeken stb.), ily módon van egy erős közös platform.
A kultúra közvetítő ereje is fontos, azok a kulturális értékeink, amiket mindenki elfogad, legyen az akár népzene, akár hagyományaink ápolása, akár klasszikus írók művei Gárdonyi Gézától Lev Tolsztojjal bezárólag.
Fiatalabb korban valószínűleg kisebb még a távolság az emberek között, ahogy öregszünk úgy kezd a látásmódunk beszűkülni, tisztelet a kevés kivételnek. Tehát mindenféle képzés, felnőttkori oktatás és művelődés javíthat ezen. Itt fontosak lehetnek az élő, közvetlen kapcsolatok, hiszen a digitális világ nem eléggé személyes és túl hideg.
A munkahelyek is olyan közegek, ahol különféle felfogású emberek vannak „kényszerítve” arra, hogy együtt dolgozzanak, ideális esetben az a cél, hogy a munka menjen közös célok érdekében és ne egymás életét keserítsék meg. A vezetőség szerepe mindig meghatározó, de konfliktuskezelésünk módja és fejlesztése is fontos lehet. Sokszor a legnagyobb gondot a kommunikáció nem léte vagy hibás volta okozza.
Olyan emberek, akik többféle közegben is otthonosak, például falun és nagyvárosban is élnek időnként, sokféle emberrel beszélgetnek, fizikai és szellemi munkát egyaránt végeznek. De például a természetjárás is segíthet kitisztítani a fejünket a negatív gondolatoktól.
Lehet még nagyon sok minden, ami erősíti azt, ami minket összeköt mindazzal szemben ami elválaszt, én magam sem tudom még mi minden, én is kíváncsi lennék rá. (A filozófia és a tudomány egyik alapkérdése is az, hogyan lehetséges az, hogy a világunk egyáltalán létezik, a különféle dolgok is inkább hajlamosak létezni mint nem lenni.)
Alapvetően minden, ami az egoizmust erősíti és a durva ösztönökre hat mind elválasztó hatású, ezzel szemben a pozitív érzelmek hangsúlyozása, az empátia és alázatosság sokkal inkább erősíti a kapcsolatokat.
