Ideo-logikák

Ideo-logikák

Közös tulajdonságunk a sokféleségünk

2023. április 07. - Tamáspatrik

Kérdéses, hogy találkozhatunk-e nagyon hasonló, gyakorlatilag egyforma tulajdonságokkal rendelkező emberekkel, én úgy látom, hogy ez nem nagyon valószínű. Tapasztalatom szerint felületes hasonlóságok vannak ugyan, tipizálhatóak is vagyunk különféle szempontok szerint, viszont mindenki annyira más, hogy amikor megismerkedünk valakivel, az minden esetben számos meglepetést okoz. (Nyilvánvalóban nagyon sokféle tulajdonságunk kombinálódhat, és lehetnek ritka, egyéninek mondható vonásaink is.) Mindenkinek más például a munkastílusa, ugyanazt a feladatot is teljesen eltérő utakon közelítjük meg, még akkor is, ha az eredményesség nagyjából hasonló. Ha valamilyen klubhoz csatlakozunk, ott is sokféle reakciót mutató emberrel találkozhatunk, ha nem ezt tapasztaljuk, akkor az adott klub célja alighanem az, hogy homogenizálja az egyént. (A megítélés egyébként nem teljesen szubjektív, mert az ismerősök által adott jellemzések többé-kevésbé egybe szoktak vágni.)

A sokféleségünkből következik az is, hogy nem lehet előre tudni, hogy ki mit fog kezdeni egy adott információval, melyik részét használja majd fel és milyen érzelmi töltetet tulajdonít majd neki, ezért az emberi viselkedés nem előre jelezhető, a statisztikai számítások sem lesznek sosem teljesen megbízhatóak. Például nem lehet előre megmondani azt sem, hogy milyen szokásokat kap fel a divat, mi lesz bestseller vagy az idei sláger, egyáltalán mi az, ami nagyot szól majd. (Igaz viszont, hogy sok próbálkozás után néha bele lehet trafálni, mert érvényesülni fog a nagy számok törvénye.)

A múlt században sem volt még ennyire nyilvánvaló, hogy bármiféle törekvés az emberi természet valamiféle uniformizálásra eleve kudarcra van ítélve. Itt van például a közgazdász szakma által létrehozott, inkább hírhedtnek mint híresnek mondható ún. Washingtoni Konszenzus, a dogmatikus liberalizmus pontokba szedett ajánlásai fejlődő országoknak. Ezt a nyilatkozatot számunkra egy igen szerencsétlen időszakban, 1989-ben fogalmazta meg a közgazdász szakma és több évtized is eltelt mire az IMF is revideálta azt az inkább károsnak mint hasznosnak bizonyuló mechanikus gyakorlatot, amit ez a javaslatcsomag tartalmazott. Íróasztal mellett született, kevésbé gyakorlatias elgondolásokról van szó, amelyek még arra a közgazdaságtani dogmára épülnek, hogy az emberi viselkedés egyszerű módon számokkal leírható.

A nagyon sokféle emberi felfogásba beletartoznak többek között a nagy ideológiák által negligált patriotizmus, vagy a hagyományápolás iránti igények is, amelyek eléggé elterjedtnek mondhatók a legtöbb országban. A hagyományőrzésen túlmenően léteznek a társadalmakban különféle szubkultúrák is, és emiatt a sokféleség miatt az uniformizált fogyasztókból álló, teljesen elgépiesedett társadalom szerencsére nem is jöhetett létre. Mindenképp fontos megjegyezni, hogy az emberi felfogás sokfélesége alapvetően értékteremtő jellegű, nagyon sok értéket hoz létre vagy hagyományoz tovább. Az emberi felfogások sokszínűségét alighanem a mesterséges intelligenciák sem lesznek képesek leképezni, emellett pedig mindig igényelni fogjuk a személyes kapcsolatokat, a találkozások egyediségét és speciális, többnyire pozitív érzelmi töltetét.

Mostanában a különféle diktatúrák és diktatórikusnak mondható törekvések előretörése lehet az, ami aggodalomra adhat okot. A különféle diktatúrák, főleg a keményebbek szintén megpróbálják uniformizálni az állampolgárokat, ami viszont elvileg lehetetlen. Amit képesek elérni, az nem több, minthogy képmutatóvá teszik az emberek többségét. A diktatúrák ezenkívül kasztosodott társadalmat is létrehozhatnak, ahol vannak első-, másod- és harmadrendű állampolgárok, a határok pedig nem átjárhatók, a származás vagy a születéskori anyagi helyzet által nagyban determináltak. A különféle tömegmozgalmaknak is mindig van uniformizáló sajátossága, hiszen a tömegben rendszerint a legnagyobb közös osztó érvényesül, ezért a tömeg intelligenciaszintje a legtöbb esetben nagyon alacsony. Ezen kívül pedig mindennapos tapasztalatnak is mondható a csoportmentalitás negatív hatása a tagok intelligencia szintjére, sőt az általános emberi kvalitások szintjére is.

A különféle társadalmi normákra nyilvánvalóan szükség van, azonban a megfelelési kényszerek egy adott szint fölött már eltéríthetik az embereket a céljaiktól, amelyek nem is mindig teljes mértékben tudatosak. A másoknak ártó cselekedetek különféle formái, a „bűnök” nem ritka esetben az eredeti céloktól eltávolodott, eltorzult viselkedési formáknak tekinthetők. A társadalom reakciója lehet ezekre alapvetően büntetés és a megszégyenítés, ami kultúrától is függhet, viszont az idejében történő megelőző jellegű segítségnyújtás sajnos ritkábban valósul meg.

A csoportmentalitás elősegíti ezen kívül a relativizáló szemléletmódot is, ennek egyik formája az utóbbi időben az „alternatív igazságok” hangoztatása. Számomra ez a felfogás nem annyira szimpatikus, mivel az alapvető emberi értékek és erkölcsi normák nem fontosak számára, azt kell csak nézni, hogy a csoport érdekében az illető mit tesz vagy mit mond. A különféle hajmeresztő állítások, amelyek sokféle szintről jöhetnek és egyik kultúra sem mentes ezektől, mind valami felé húzni vagy taszigálni akarják a társadalmat, emiatt is relativizálók. Önállóan azonban az ilyen állítások nem állnak meg a maguk lábán, ezért az én szememben felelőtlenek és teljesen hiteltelenek.

Az emberi sokféleség úgy tűnik, hogy egy kultúra független jellemzőnk, például egy ázsiai kultúra számunkra homogénnek tűnik, de aki közöttük él arról számol be, hogy a mindennapok során ott is különféle egyéniségekkel találkozik.

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr6518097370

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sorállományú előfelvételis 2023.04.09. 08:01:56

Érdekes poszt. Bizony a csoport intelligencia szintje lehúzza a kiemelkedő intellektusú tagjait. De ez nem csak az intelligenciára, a munkára, a sportra is vonatkozik.
A lusta csoport tagjai visszahúzzák a szorgalmast, a megfelelő versenytársak nélkül nincs kiemelkedő versenysport.

Tamáspatrik 2023.04.09. 10:58:15

@Sorállományú előfelvételis: Ez valójában egy húsvéti poszt is, rejtett módon arról is szól, hogy az ember a sok gyarlósága ellenére is mért "érdemelheti meg" a megváltást.

MEDVE1978 2023.04.10. 11:12:28

"A csoportmentalitás elősegíti ezen kívül a relativizáló szemléletmódot is, ennek egyik formája az utóbbi időben az „alternatív igazságok” hangoztatása. Számomra ez a felfogás nem annyira szimpatikus, mivel az alapvető emberi értékek és erkölcsi normák nem fontosak számára, azt kell csak nézni, hogy a csoport érdekében az illető mit tesz vagy mit mond. A különféle hajmeresztő állítások, amelyek sokféle szintről jöhetnek és egyik kultúra sem mentes ezektől, mind valami felé húzni vagy taszigálni akarják a társadalmat, emiatt is relativizálók."

Ez egy érdekes kérdéskör. Én alapvetően történelmileg az alapvető emberi értékeket és normákat nem létezőnek tartom, legalábbis akkor, ha konszenzuális értékekről van szó. Szerintem soha nem volt és jelenleg sincs konszenzus arról, hogy melyek az értékek az egész világon. A mélyére ásva a dolgoknak az egyetlen közös nevező, hogy minden kultúra, civilizáció az életet vagyis a létezést, fennmaradást tartja értéknek. De ez innentől elég megfoghatatlan, hiszen az életet lehet közösségi szinten is értelmezni (az emberek közössége fennmarad) és az egyén életeként is. Ennek a relációja pedig nagyon-nagyon különböző az egyes civilizációkban és korokban. Az ókori Rómában például egy mezőgazdasági rabszolga életének minimális értéke van, míg a birodalom, mint közösség léte az elfogadott, mindenek felül álló érték. Valószínűleg tehát az a "jó" társadalom, rendszer stb., amelyben mind a közösségi lét, mind pedig az egyéni lét magas szintű, jó körülményeket nyújt, hiszen ez az élet, létezés mindkét körülményét (közösségi és egyéni) maximalizálja.

A fentiek önmagukban is egy arany középút irányba viszik el az egész történetet és kizárják a szélsőségeket (szélsőségesen individualista társadalmak és hangyaszerű kollektivista társadalmak érvényesülését), mint jó utakat. Itt kapcsolható be a diverzitás és a sokféleség. Itt is rossz a sok, túl sok. Nézzük etnikailag, a népek olvasztótégelye, az USA példáján. És egy sikerült példán, az olasz, ír és ázsiai amerikaiak példáján. A XIX. században, sőt a XX. század közepéig mindhárom népcsoport diszkriminált volt az USA-ban, hasonlóan mondjuk a feketékhez. Az integráció ugyanakkor sikeres volt, lényegében két okból: 1. az első hullámos európai betelepülők angolok, németek, hollandok voltak. Hozzájuk viszonylag közel álltak a katolikus írek és olaszok, ezért volt könnyű az integrációjuk, a rengeteg közös kulturális pont miatt. 2. Az ázsiaiakkal más a helyzet: az USA a protestáns etikára és kemény munkára épült. Az ázsiaiak munkamániája és szorgalma ezen a ponton találkozott az USA-ban élő népcsoportok kultúrájával, mindkét csoport ezt tisztelte.

Nem véletlen a feketék és az indiánok sorsa sem és történelmileg levezethető. A feketéket lényegében rabszolgakereskedők vették meg. Az afrikai törzsek a saját ellenségeiket "exportálták" a XVII. századtól kezdve (az USA-ban jelenleg ez nagyon elhallgatott, lényegében egyes törzsek ráálltak a hadifoglyok rabszolgaként árusítására és nem a "gonosz" európaiak vadásztak az idilli körülmények között élő négerekre, hanem ők csak beálltak a kikötőbe és megvették a törzsfőtől a megfelelő számú rabszolgát). A túlélő feketéket (rengetegen meghaltak az úton) azonnal képzetlen, mezőgazdasági munkára fogták. A feketék kulturális háttere gyökeresen más volt (döntően animistákról, mindenféle törzsi istenekben hívőkről beszélünk) volt, szokásai is mások voltak, mint a többségi társadalomé.
Egy idő után felvették a keresztény vallást és ma is nagyjából ez a kitörés fő pontja a feketéknek, akik átvették ezt a "protestáns" viselkedésmódszert és kultúrát, azok tudnak érvényesülni. Ugyanakkor munka szempontjából máig nem tudnak integrálódni és ez pont a kezdeti hátrányból adódik. Az elején ugyanis képzettséget nem igénylő, mezőgazdasági munkát végeztek és ebből nem is nagyon tudtak kitörni egészen a közelmúltig. Náluk tehát a kulturális és etnikai diverzitás, eltérés lényegében az integráció lényeges akadályozója lett.
Ugyanígy látni, hogy a jól integrálódott feketéknek két jellemzője van: az egyik a közös kultúra (lényegében protestánsok lettek és ezzel elfogadta őket a közösség), a másik a képzettség, tehát, hogy közülük is kerültek ki magasan képzett emberek. Ugyanakkor az európai eredetű többség számára ma sem vonzó több olyan eredeti szokás, tulajdonság, ami az eredeti fekete kultúrához kapcsolódik (pl: a raszta haj vagy az animizmus), de az is igaz, hogy több más rész megtalálta az újtát a mainstreambe (pl: rock and roll alapjaiul szolgáló népzene és a rap).

Tehát a diverzitásnál is az arany középút, amit egy rendszer "elvisel" a mérvadó és a jó út, nem pedig a diverzitás nyaklótlan fokozása (pl: gyors muzulmán bevándorlás Európába).

Tamáspatrik 2023.04.16. 21:50:18

@MEDVE1978: Köszi ezeket a gondolatokat. Abszolút, nem relativizálható értékek azért előfordulnak, minden vallás, minden régi nagy bölcs körülbelül hasonlókat mond, csak más szavakkal, de elég erős az átfedés. Pl. ne ölj, ne lopj, ne paráználkodj (ami azt jelenti, hogy ne légy a féktelen testi élvezet híve), tiszteld a szüleidet stb. Marcus Aurelius is a mértékletességet az arany középutat hirdette.
Jézusnak az a mondata, hogy "szeresd ellenségeidet" azt jelenthette, hogy ne gyűlöld a másik klán tagját, aki a te klánodnak mindig is ősellensége volt. Tehát lépj túl a törzsi határokon és előítéleteken, a szeretet kapcsolódást jelent a másik emberhez, nem pedig elhatárolódást.
Ettől függetlenül a kiegészítéseket teljesen jónak tartom. A fekete jogi egyenlőségi törekvéseket is akkor kezdték lassanként elfogadni a fehér amerikaiak, amikor látták, hogy vannak köztük, akik tényleg nagyon jók sok mindenben, esetleg néha még jobbak is mint ők. Ez nem jelenti azt, hogy most ne esnének túlzásokba az anti-rasszisták és ne akarnák "megszépíteni" a történelmet úgy, hogy a feketék csak áldozatok lehessenek, és ne lennének új fajta tabuk. Ez tényleg a ló túlsó oldala, engem is zavar...
süti beállítások módosítása