Habár többször megkongatták a vészharangot Európa fölött, Britannia leginkább csak földrajzi értelemben jelenti Európa végét, a Brexit ellenére az öreg kontinens köszöni, jól van. Az Egyesült Királyság kiválásával az EU egy olyan tagországot veszít el, amely folyamatosan problémákat okozott a kontinentálishoz képest máshogy működő rendszereivel, az egységet folytonosan bomlasztó különutasságával.
A UK sok tekintetben az USA-hoz hasonlít illetve azt közelíti:
1.A jövedelmi egyenlőtlenségek a briteknél a legmagasabbak, London körzete az EU (volt) leggazdagabb régiója, az EU átlag 3-szorosával ezzel szemben az ország nagy részében az EU átlag közeliek vagy az alattiak a jövedelmek. Ennél nagyobb jövedelemkülönbségek szinte csak az USA-ban vannak a fejlett gazdaságú országok közül.
2.A neoliberalizmus felfogása hasonlóan erős mindkét országban: a Thatcher-izmus időben pár évvel követte a Reagan-izmust, a politikai ciklusok sok tekintetben hasonlóak, sőt a brit fogyasztói mentalitás is közelíti az amerikait. A kontinens országainak hagyományai viszont ezektől teljesen eltérnek.
3.A pénzügyi rendszer a GDP-n belül 10%-ot képvisel az UK-ban, amely rendkívül magas, az USA-ban 11% más számítási módszerrel 21% a pénzügyi szolgáltatások aránya. Ez mint tudjuk könnyen egy buborékgazdaságot eredményez és emellett hozzájárul a jövedelemkülönbségek tartósan magas szintjéhez. Ha a londoni City pénzügyi központ szerepe csökken, az inkább a britek fogják megérezni és kevésbé az EU.
Mindezek alapján a UK az EU és USA között „félúton” van vagy sok vonatkozásban inkább az USA-hoz áll közel.
A világ más részein is vannak problémák:
BRIC országoknak nevezték el a jövő potenciális gazdasági hatalmait, azonban az utóbbi évek fejleményei alapján kirajzolódik, hogy ezek közül Brazília és Oroszország nem voltak képesek túllépni a nyersanyag-exportőri szerepen, emiatt nem jelentenek a jövőben sem számottevő gazdasági tényezőt. Csupán Kína és még esetleg India aspirálhat a gazdasági nagyhatalom címére. Japánban a gazdaság évtizedek óta stagnál, a lakosság száma csökken, de Kínában sem tartható már fenn a megszokott erőteljes növekedési ütem.
Európa még mindig élen jár számos tekintetben:
1.Szociális biztonság szinte csak európai országokban létezik, az egészségügyi ellátás is jellemzően jó színvonalú, az USA-hoz képest is.
2.Környezetvédelem területén Észak-Európa az etalon a világ számára, de kontinensünk nagy részén fontos szempont. Megújuló energiaforrások használata, erdősítés és fák védelme, természetvédelem, a vidék hagyományainak újjáéledése Európán kívül kevéssé jellemző.
3.Gazdasági téren a versenyképességet tekintve számos európai ország a világ élvonalában található, erős vállalatokkal. Jellemzően olyan országok, amelyeknek nem nagyon voltak gyarmataik és ásványkincsekben sem gazdagok (pl. Svájc, Dánia, Hollandia, Németország). Dánia felmérések szerint a világ legboldogabb országa, a nyugdíjrendszerének, foglalkoztatási és oktatási rendszerének köszönhetően, de még a bevándorlási politikája is követendőnek mondható. Európa országai karakteresek, eltérő utakon járnak, ma is még gyakorlatilag versenyeznek egymással.
4.A kontinens keleti részén Lengyelország a legjobb példa a felzárkózásra: jelenleg még csupán az EU 70%-án van, de a gazdaság fejlődése gyors, amely a kisvállalkozások jelentős szerepének, az oligarchiák hiányának és az oktatási rendszer fejlesztésének köszönhető. A többi volt szocialista ország is képes a nyugatiaknál gyorsabb fejlődésre, bár inkább a katolikus kultúrájú Dél-Európa érhető el, kevésbé a protestáns észak.
5.A déli mediterrán régió is Görögország kivételével viszonylag stabilizálódott. Görögország az Euró-övezet gyenge pontja, messze lehetőségei fölött él (nem a balkáni szinten, ahová való), viszont folytonosan zsarolni képes az EU-t a pénzügyi csőd rémével.
6.A kontinens keleti határain a 145 milliós (csökkenő lélekszámú) Oroszország és a 80 milliós (növekvő lélekszámú) Törökország az EU potenciálisan legfőbb szövetségeseit jelentik (nyersanyagok, munkaerő stb.)
A jövőben Európa a mainál még letisztultabb formában háromlépcsős lehet: az Euró-övezetbe tartozó országok mint a belső mag, az EU államszövetségbe tartozó országok valamint az EU-hoz szerződésekkel kapcsolódó, szorosan együttműködő országok. Kérdés, hogy az „EU” jelentése mit takar majd a jövőben, valószínűleg a mainál lazább gazdasági és politikai államszövetséget, egyszerűbb és átláthatóbb döntéshozatallal, kevesebb szabályozó és törvényi hatalommal. Az EU-ra többféle ok miatt van szükség, az egyik a vitás kérdések békés rendezése a tagállamok között (leginkább a harcias természetű egyének és diktátor hajlamú politikusok szeretnék látni az EU felbomlását.) A másik fő ok az, hogy az EU-hoz képest méretben hasonló USA-Kanada-Mexikó gazdasági térsége, Kelet-Ázsia pedig potenciálisan kétszer akkora lehet.
A teljes mértékű szuverenitás a mai globalizált országokban kisebb országok számára (amelybe még Nagy-Britannia is beleértendő) rendszerint nem járható út, bár egyes hataloméhes politikusok szeretik hangoztatni. Más kérdés, hogy a globalizáció visszafordulhat és felerősödhet a lokalizáció (vannak ennek jelei pl. az ún. „kézműves termékek”), azonban jelenleg még a kettő egymást feltételezi: az önként vállalt falusias, hagyományőrző életmód általában nem önellátásra épül, hanem a globalizáció révén meggazdagodott turisták kiszolgálásából fedezi a megélhetését. Korszakváltásra akkor kerülhet sor, ha a jelenlegi energiabőség véget ér és a környezeti problémák súlyossága is elér egy bizonyos szintet.
