Donald Trump fellépése eddig példa nélkül álló károkat okoz az eddig is rendkívül lassan haladó és szerény eredményeket felmutató környezetvédelmi törekvéseknek. Egyik első intézkedése az USA-ban a környezetvédelmi célú kiadások lecsökkentése, a második a párizsi klímaegyezmény felrúgása, a harmadik ilyen pedig a szénbányászat felélesztésének terve. A környezetvédelem támogatására több okból is szükség lenne: mivel a szennyezőkre kivetett adók az olajlobbi és ipari lobbik ellenállásán mindig is megbuktak, emiatt a tisztességes verseny érdekében a „tiszta technológiákat” kell támogatásban részesíteni valamint az alapkutatásokat, hiszen ma még nem látható, hogy milyen új technológiák váltják fel majd a fosszilis energiahordozókra épülő energiagazdaságokat, egy technológiai váltás pedig átlagban 50-70 évet vesz igénybe. A párizsi klímaegyezmény felrúgása fölöslegesen provokatív lépés volt, hiszen a nemzetközi egyezmények betartatására nincs mód, leginkább a kormányok jóindulatán múlnak, emellett pedig az USA eddig is hírhedt volt arról, hogy nem ratifikált egyes nemzetközi egyezményeket. Az USA emellett a szennyezések legnagyobb exportőre, mivel a világ legnagyobb környezetszennyezője a kínai ipar a gyártott termékek nagy részét az USA-ban adja el. (Nem mellesleg Kínában rohamtempóban fejlesztik a megújuló energiatermelést.) Harmadrészt pedig a szénbányászat a legszennyezőbb energiaforrás, önmagában már az, hogy az USA-ban a szénerőművek aránya csökkent a gázerőművekkel szemben, évi száz millió tonnával csökkentette a CO2 kibocsátást és a levegő tisztaságát is javította – sejthető tehát, hogy milyen hatása lenne a szénbányászat visszaállításának. Az automatizált gyártás miatt a régi iparágak feltámasztása valószínűleg kevesebb munkahelyet hozna létre mint a megújuló energiák elterjesztése – ez látszólag a Trump kormányzat szakértelmének hiányát mutatja, azonban hozzá kell tenni, hogy azokban az államokban hozna létre munkahelyeket, amelyeket Trump megnyert, nem pedig mondjuk Kaliforniában, amely élen jár a megújuló energiák kutatásában és fejlesztésében.

Trump és a hozzá hasonló jobboldali radikálisak érvelése meglehetősen zavaros környezetvédelmi kérdésekben és valamiért nem képesek értelmesen elmondani a problémáikat. Láthatóan nem értik a gyorsan fejlődő új technológiákat – napelemek, elektromos autók, szélenergia, biodízel, biogáz, olajtermelés algából, stb, az etanol pedig a számukra, a magyar kormányt is beleértve egy olyan folyadék, amit meg kell inni, nem pedig a benzinhez keverve a kőolajigényt csökkentő anyag. A tudomány működése a szélsőjobbos felfogásúk szemében mindig valami gyanús molyolás, ezért nem képesek elfogadni, hogy az ember okozta klímaváltozás, ezen belül a globális felmelegedés nem vitakérdés, hanem tudományos tény (éppúgy mint az evolúció működése), csupán a mértéke és hatásai ami vita tárgyát képezheti. A klímaváltozás és a demográfiai problémák közötti összefüggés is világosan látható és az is, hogy unokáink és az ő utódaik számára katasztrofális hatásokkal fog járni, ha az átlaghőmérséklet emelkedése túllépi a 2,5 fokot, amit már most is csak az üvegházhatású gázok termelésének drasztikus visszafogásával lehetne elérni, holott a kibocsátás évről évre emelkedik. Ha beszélünk radikális jobboldaliakkal, ők láthatóan azt szeretnék látni, hogy az egész politikai és gazdasági rendszer látványosan összeomlik, mert szerintünk a Föld csak a mai népesség kis töredékét képes eltartani (amit tudományosan nem tudnak persze alátámasztani), másrészt utálják a mai globalizált világrendszert – ez utóbbi persze teljesen érthető és méltányolható, de aligha az összeomlasztás erre a legjobb megoldás.

A trumpista és putyinista magyar kormány működéséről e téren hasonlóan nem sok jó nem mondható el, sőt ami a magyar Greenpeace kitűnő elemzéséből is leszűrhető, sok tekintetben alulmúlja a Trump kormányzat tevékenységét is. Ha létezik nálunk környezetvédelmi fejlesztés, az egyrészt a természetvédelmet jelenti, amely még úgy-ahogy rendben van, ezen túlmenően viszont – mondjuk ki nyíltan,- kizárólag az EU és ezen belül is leginkább a környezetvédelem terén fejlett Németország hatásának tulajdonítható.

Kormányunknak láthatóan nincsen részletes koncepciója – egy vezérelvű demokráciában nem is várható el, hogy részletes, hosszabb távú koncepciót dolgozzon ki az apparátus, amely maga is folytonos bizonytalanságban él. Így aztán fanatikusnak kell lenni ahhoz, hogy valaki a megújuló energiák termelésébe ipari méretekben beruházni merészeljen, hiszen a várható megtérülés nehezen kalkulálható.

Nem készülnek elemzések, mert kiderülhetne, hogy például azt elavult technológiára épülő biomasszát hasznosító erőműveink esetleg több CO2 kibocsátását okozzák mint amennyit kiváltanak.

A szélenergia elterjedését éppúgy mint a szélsőjobb kormányozta lengyeleknél, bürokratikus korlátok teszik majdnem lehetetlenné – hogyan lehetséges, hogy ha átlépjük az osztrák határt, akkor rengeteg szélerőművet látunk? A napelemek elterjedése is igen lassú a jelentős potenciál ellenére, az egyik első intézkedés volt törvényileg veszélyes hulladéknak minősíteni a napelemet és adóval sújtani, - annak ellenére, hogy lehetséges az újrahasznosítása és az élettartama a 20 évet is meghaladja. 

A kormányunk köztudottan nem szereti a decentralizációt és mindent kézben akar tartani, ez is a megújulók elterjesztésének akadálya, nehogy már az állampolgárok kis helyi csoportjai képesek legyenek a kormánytól függetlenül saját maguk biztosítani az energiaellátásuk nagy részét. Emellett a rezsicsökkentés mint az „ingyen ebéd” lehetőségének ígérete sem segíti elő a környezetvédelmet.

Kormányunk leginkább centralizált nagyberuházásokban gondolkodik, hiszen ezekből juttathat megbízásokat a saját táborába tartozó csoportoknak, és a felülszámlázások kontrollja meglehetősen hiányos. A legnagyobb falat a Paks II szerződés, amelyre nem mondható, hogy energiafüggetlenséget biztosít, mivel évtizedes távlatban terheli meg jelentősen a magyar költségvetést. Az atomenergia az egyetlen, amelynek költségei a technológia fejlesztéséve nem csökkenő, hanem növekedő tendenciát mutatnak, ennek oka a biztonsági előírások folyamatos szigorítása, ennélfogva gazdaságossága igencsak megkérdőjelezhető. Az atomhulladékok elhelyezésének problémája is megmutatja, hogy a mai technológiai színvonal még nem elégséges, néhány évtized múlva talán eljuthatunk oda, hogy képesek leszünk a sugárzó hulladékokból is energiát termelni.

Pozitív példaként említhetőek azok a támogatások – például szigetelések cseréjére, fűtéskorszerűsítésre, háztartási gépekre vonatkozó pályázatok, amelyeket leginkább a középosztály tud igénybe venni. A középosztály alatti rétegek esetén pedig elsikkad a távfűtések korszerűsítése és a szabályozhatóságának állami támogatása – hiszen a lakótelepekben élők kevésbé képezik a kormány szavazóbázisát, sőt gyakorta ellenzéki választókerületekben élnek - emiatt cél az ott élők számának csökkentése, akár egyes épületek visszabontásával.

A politika keményen beletenyerelt többek között a szemétszállítás és a hulladékgazdálkodás kérdésébe is - meglehetős káoszt hozva létre.

Összefoglalóan azt lehet mondani, hogy a jobboldali radikalizmus szóösszetétel egy önellentmondást tartalmaz, afféle fából vaskarika a környezetvédelem terén éppúgy mint szinte bármi másban, hiszen szeretné visszaforgatni az idő kerekét. A magyar hagyományban és máshol is voltak mindig reformerek (baloldaliak), fontolva haladók (mérsékelt jobboldaliak) és maradiak. A magyar kormány számos megnyilvánulása leginkább a legutolsó kategóriába sorolható: csak változtatni ne kelljen. Mivel pedig az élet folytonos változás, emiatt a legtöbb tevékenysége nem lehet más mint destruktív. Hihetetlenül ügybuzgó a kormány a tekintetben, hogy Magyarországon lehetőleg semmilyen változás ne történjen – a felszínen minden szép és jó, aztán egy nap felébredünk mint Argentína, Belarusz vagy Venezuela, hogy úristen, mi az e a káosz, és elszaladt mellettünk a világ.

A liberális armageddontól való félelmeket egy bizonyos mértékig nem tartom megalapozatlannak, de ma már a túlsó végletig jutottunk el, a primitívségig. Az egyszerűségnek és az egyszerű módszereknek megvan a maguk helye, - ahol viszont túlnyújtózik a takaróján egy Trump vagy Orbán szintű fazon, ott már primitívséggé válik. Csak remélni lehet, hogy mennél többen felismerik, hogy ez a fajta szélsőségekben gondolkodó politika egyre rosszabbul működik és a leváltása rendben fog megtörténni, nem pedig kaotikus körülmények között.