Nagyon sok téveszmét hordozunk a boldogsággal kapcsolatban, holott ma már világszinten kutatják és oktatják is - mindenki részt vehet különféle boldogság-tanfolyamokon. Én is elvégeztem egy ilyet interneten, amelyet történetesen indiai professzor tartott és úgy vélem, hogy nem volt teljesen haszontalan. A boldogság tanulhatósága persze nem azt jelenti, hogy csak tőlünk függene mennyire vagyunk boldogok, hiszen a genetikai tényezőknek és a külső körülmények alakulásának is jelentős szerepe van ebben, viszont mintegy 40%-ban a felfogásunkon és tetteinken múlik, jelentősen ronthatunk vagy javíthatunk az alaphelyzeten.
Mindenekelőtt a boldogság fogalmát sokan teljesen félreértik és holliwoodi filmekből vagy romantikus történetekből vett giccses ideállal azonosítják. Ezzel szemben a boldogság az életünk pozitív megéléseként kérdőívekkel eléggé jól mérhető, különféle szintjei számszerűsítve egy skálán helyezhetőek el. A skála negatív végpontja a depresszió, súlyosabb esetekben kezelendő betegség, amelyet különféle agyi ingerületátvivő anyagok egyensúlyának hiánya is okozhat. Messze nem azonos azzal, ha valaki "depis", rosszkedvű, vagy netán közönyös. A skála másik véglete pedig az extázis, amely rendkívül kellemes, de huzamosabb ideig nem fenntartható állapot. Mindegyik hangulati szinten van azonban értelme beszélni arról, hogy mit tehetünk azért, hogy a boldogságunk szintjét emelni tudjuk és tartósabbá tehessük, amely a környezetünkre is kihat és mások hangulatát is javítja.
A legtöbbünk számára a boldogság elérése érdekes módon nem elsődleges cél, mert valamiért úgy véljük, hogy előtte különféle feltételeknek kell teljesülnie, a leggyakrabban a szakmai sikert, sok pénzt és a harmonikus párkapcsolatot szokták emlegetni. Általában valamilyen TÁRSADALMI STÁTUSZ elérését tartjuk a legfontosabbnak. Addig valahogy "nem érünk rá" boldogok lenni, de ha elértük célunkat, akkor is valahogyan felbukkan mindig valamilyen újabb akadály. Ezzel szemben azt látjuk, hogy viszonylag kevés pénzzel is lehet boldognak lenni - a karib-tengeri térség például megelőzi e legtöbb gazdaságilag fejlett országot a boldogságfelmérésekben. (Talán emiatt a lazaság miatt tudtak egy világslágerrel robbantani idén nyáron, ez az életfelfogás jött le a videoklipből.) A boldogság annyira nem a külső körülményektől függ, hogy még a betegség sem mindig akadály, mert még súlyosan beteg emberek között is vannak bőven, akik boldognak mondják magukat. A célkitűzésekkel kapcsolatban a javasolható stratégia, hogy ne görcsöljünk rá az elérendő célra, csak prioritásként kezeljük, ha sikerül akkor örüljünk, de ha balszerencsénk volt és nem sikerült elérni az nem kell, hogy lényeges hatással legyen arra, hogy mennyire érezzük magunkat boldognak.
Van olyan vélekedés is, hogy a boldogság az embert elkényelmesíti, lustává teszi. Ezzel szemben a jókedvvel végzett munka sokkal termelékenyebb és gördülékenyebb. A legjobban akkor repül az idő (sőt az időérzékelésünk is szinte megszűnik), amikor az elvégzendő feladatok számunkra optimális tartományban vannak. A Csíkszentmihályi révén híressé vált "flow állapot" vagy "áramlásban levés" az unalom és a stressz közötti ideális helyzet, amikor úgy érezzük, hogy éppen a helyünkön, a számunkra megfelelő és testhez álló közegben dolgozunk (vagy épp sportolunk).
Számos olyan tényező van, amelyre érdemes figyelnünk, mert kimutathatóan emeli a boldogságunk szintjét. Ezek némelyike ugyan közhelyesnek tűnhet, felmérések azonban valóban visszaigazolták a pozitív hatások meglétét. Az egyik ilyen a hála, gondolatban köszönetet mondani olyan apróságokért (például, hogy van tető a fejünk fölött), amely a legtöbb ember számára egyáltalán nem magától értetődő. A "hálás vagyok", és a "köszönöm" sajnos olyan szavak, amelyeket ritkán mondunk egymásnak (nem formalitásként, hanem őszintén), pedig lenne rá okunk bőven, és pozitív megerősítésként hatna.
Fontos még az önbecsülés, önszeretet és a kapcsolatokban az egyensúlyra való törekvés. A másoktól való elkülönülés és ennek ellentéte a túlzottan nagy ragaszkodás bizonyos emberekhez egyaránt a boldogságunk gátja lehet. Az önzetlenség is boldogabbá tesz, habár figyelni kell arra, hogy kapjunk pozitív visszajelzéseket, lássunk munkánk eredményét, ez esetben elkerülhető, hogy egy idő után fásultnak és kiégettnek érezzük magunkat.
Az érzelmi kiegyensúlyozottságra való törekvés és életmódunk egészségesebbé tétele is hatással van a közérzetünkre. Egyesek beleesnek abba a hibába, hogy egészségesnek mondott életmódok megszállott követőjévé válnak,- holott ez csak egy tényező a sok közül, amely hatással van életünk hosszára és minőségére. Másik gyakori eset, amikor azt mondjuk hogy az életmódunk sajnos nem igazán egészséges, de "kellene" ezt vagy azt csinálni, ami azt jelenti, hogy nem lesz belőle semmi. Ezzel szemben viszont fogalmazhatunk úgy is, hogy a jelenlegi életmódunk sok szempontból egészségesnek mondható, de még egészségesebbé tehető: jobban odafigyelve a táplálkozásunkra, hogy mit és mennyit eszünk, napi átlagban több testmozgásra és kevesebb alkohol fogyasztására. Egyszerű dolgokról van szó, nem kell túlmisztifikálni.
Számos olyan dolog jelenik meg a közéletünkben, amely kimondottan rosszkedvet okoz, afféle társadalmi normák ezek, amelyek sokkal több kárt okoznak mint hasznot. Legyünk alapvetően bizalmatlanok, szigorúan komoly emberek és törekedjünk a teljes kontrollra (abszolút biztonságra). Közben nem vesszük észre, hogy éppen ezek ellentéte az, amelyeknek ésszerű alkalmazása lenne szükséges, ha el akarunk mozdulni a boldogság terén a világranglista uszkve 120. helyéről legalább a középmezőny szintjére. Manapság a közélet, a politika a boldogtalanság érzését mintegy szentesíti, ergó vagy ne foglalkozzunk vele vagy pedig ha nem elkerülhető, akkor próbáljunk másfajta szemlélettel és stílussal megközelíteni.
Kutatások visszaigazolták a fentiek ellenkezőjét, például, hogy a boldog ember egyik sajátossága az ésszerűen alkalmazott bizalom másokkal szemben (aki folyton gyanakszik, az a világot eleve rosszabb helynek látja a valóságosnál). A régi mondás, hogy érvényes, hogy "Amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten", azzal a megkötéssel, hogy mindig "Adjon isten"-t mondjunk először, tehát barátságosan közelítsünk - számítógépes szimulációk is visszaigazolták ennek a stratégiának az eredményességét. A boldogság szintjét növeli, ha kerüljük az ítélkezést, ha nincsenek szigorú elvárásaink, viszont leginkább a pozitívumokat igyekszünk meglátni. ("Ne ítélj, hogy ne ítéltess.") A helyzetek abszolút kontrolljára való törekvés megint olyasmi, amely hosszabb távon tuti kudarcos. Igaz ugyan, hogy a kontroll teljes elveszítése a teljes létbizonytalanság állapotába juttatja az embert, viszont ha ésszerű kompromisszumokon keresztül hatással vagyunk a körülményekre, az már a legtöbb esetben kielégítő.
Azt lehet mondani, hogy az elménk igen gyakran túlpörögve túlaggódja magát, és a boldogságunk legfőbb akadályát sok esetben a saját gondolataink jelentik. Aki túlságosan az elméjében él, az elszalasztja a jelen pillanatot - emiatt különféle spirituális iskolák, elsősorban a buddhizmus meditációs gyakorlatokkal törekednek az elménk lecsendesítésére. Mindegyik nagy vallás, komoly spirituális irányzat hangsúlyozza, hogy nem vagyunk azonosak az elménkkel, a gondolatainkkal, hanem képesek vagyunk azok fölött állni és azokra koncentrálni, amely az életünk megélését hasznosabbá és teljesebbé teszik. A modern tudomány lényegében visszaigazolja ezt azzal, hogy az általunk végzett tevékenységek és gyakorlatok jelentősen befolyásolják agyunk szerkezetét, tehát az agyunk képes saját magát bizonyos mértékben átalakítani. A boldogság azonban egy olyan alapvető létállapotunk, amely magasabb szintjein nem csak az agyunkra, hanem - hőtérképek alapján,- az egész testünkre kiterjed.
