Egy rendszer leváltására nem feltétlenül az ellene való küzdés a járható út, hiszen tudjuk jól, hogy még egy nem túl jónak tartott rendszernél is lehet sokkal rosszabb. A "jó" fogalmának szubjektivitásán és viszonylagosságán túlmenően a forradalmárok alapvető, elvi tévedése volt, hogy először valamit teljesen le kell rombolni ahhoz, hogy egy újat építsünk. Ez ma már egyértelműen olyan gondolatnak tűnik, amely nem állta ki az idők próbáját, ezért inkább a meglévővel szemben sokkal vonzóbb alternatíváikat kell ajánlani. Ki kell lépni arról a pontról, ahol reagálunk és küzdünk egy mások által meghatározott pályán, a nekünk előírt szabályok között, és eljutni sokkal pozitívabb és kreatívabb megközelítésekig. A "fűszálak" szintjéről induló, a társadalom számára a megszokottól eltérő mintákat sugárzó tevékenységekről van, amelynek első pontja a leglényegesebb, alapvető üzenet:

Ne görcsölj rá!

A magyar társadalom jó része azon görcsöl, hogy itt nem mennek rendben a dolgok. A kormány szuggerálja, hogy itt folyton küzdeni kell valakik ellen. Egy 86 éves idős ember nagy veszélyt jelent, az EU kockafejű bürokratái meg pláne, na meg a multik, meg Amerika, stb. mind elszívják tőlünk a levegőt.

Az a népi bölcsesség, hogy "jobb félni mint megijedni" - nem túl szerencsés, mert aki nagyon betartani igyekszik az egész életében rettegni fog valamitől. A menekültektől sem kell betojni, lehetne ezt a kérdést is intelligensebben és túlzások nélkül kezelni. A világban számos probléma létezik, ezek közül az egyik csupán a menekülteké, és ne akarjunk mindent azonnal megoldani. Hiszen nem is lenne lehetséges. Lássuk be, hogy drámázni fölösleges, nem több mint pótcselekvés, hiszen egy alapvetően szürke országban élünk, amelyet csak a sajátos kultúrája és pezsgő kulturális élete tesz színessé, egyébként mindenben abszolút átlagos. Gazdaság, életszínvonal tekintetében, sportban ott vagyunk ahol a szomszédaink átlaga és nincsenek jelei annak, hogy helyzetünk a közeljövőben sokat változna.

Egy szerencsés fekvésű és jó természeti adottságokkal rendelkező országban a legnagyobb problémánk leginkább az, hogy mindenre rágörcsölünk és túl sokat nyüzsgünk, egymás életét megkeserítve. A magyar társadalom legnagyobb problémája valószínűleg saját maga, a saját neurózisa. Ennek persze megvannak a sajátos történelmi okai, amelyek - fogjuk fel már végre, - a múlt részei és nem a jelené. Nincs más fő ok, csak a hatalom logikája, amelynek nagyon kényelmes fenntartani egy ilyen állapotot, hiszen ezzel a saját önkényes lépéseit is igazolhatja.

Alapvető tisztelet és bizalom

A NER harci szellemével ellentétes fellépésbe beletartozik a nyugalom sugárzása mellett mások alapvető szintű tisztelete és olyan egyszerű dolgok mint az udvariasság. Mindez a legtöbb esetben hiányzik a hatalomra jutott ifjú janicsárokból, gyakran agresszív és lekezelő fellépésük egyre általánosabb ellenszenvet kelt. A feudális, hűbéri rendszerekben a tisztelet a társadalmi státusz függvénye, mindenki felfelé törekszik és lefelé tapos - de mi szükség van még erre? A pozitív hozzáállás, nyitottság, empátia és egy bizonyos szintű bizalom nem csak kellemesebb légkört teremt, hanem a csapatmunkát is javítja. A befeszülés és a demagóg pátosz kizárja a humort, - ezt használja ki a Kétfarkú Kutya párt vagy olyan humoristák mint Bödőcs Tibor. A mindennapokban némi humor és egy őszinte mosoly sokat segít a fölösleges feszültségek enyhítésében. Úgy vélem, hogy a "régi stílust" képviselő politikusokat az emberek többsége egyszerűen megunja, feltéve, hogy már nem unt rájuk.

Abszolút profizmus

Alapvető feltétel még, hogy saját magunk felé (önkritikus módon) éppúgy mint másokkal kapcsolatban, a mutatott teljesítmény legyen a meghatározó. A tudás és jártasság megfelelő határozottságot ad ahhoz, hogy jobban kiálljunk az ésszerű megoldások érdekében. Aki a saját területén profi az emellett jobban képes megkülönböztetni mások esetében is az igazi hozzáértést a nagy dumáktól. A véleményünket a közéleti kérdésekben is nyugodtan vállaljuk fel egy közösségben - ha ilyesmire terelődik a szó. Nem kell túlragozni, de nem szabad elsiklani sem az olyan állítások fölött, hogy "úgyis minden politikus lop", vagy "ezek úgyis mindent megtehetnek" - hiszen az ilyen mondatok afféle önbeteljesítő jóslatokként működnek.

Ne ideológiai alapon ítéljük meg másokat

Öreg hiba másokat ideológiai alapon beskatulyázni, az eltérő értékrendünk és látásmódunk teszi a világot érdekesebbé és izgalmasabbá. Valójában nincsenek "jobboldaliak" és "baloldaliak", ez nagyon helyzetfüggő amellett, hogy egymást jól kiegészítő nézetekről van szó. Amikor egy kérdést másoktól eltérő szemszögből ítélünk meg, attól még nagyon jól lehet beszélgetni és a gondolatainkat megosztani. Sokat lehet egymástól tanulni: például a jobboldalhoz kötődő, konzervatívabb alapfelfogású ember a baloldalihoz képest általában gyakorlatiasabb és kisebb valószínűséggel válik számítógép függővé, vagy általában a digitalizált világ rabjává. Ha valakinek ismeretségtől függően elismerik az eredményeit mások, például nagyra értékelik a hagyományőrző tevékenységét, az nagyban csökkenti az illető félelmeit és görcseit.

A baloldal javára írható többek között, hogy sokkal több az ötlete például az oktatás vagy a környezetvédelem területén. Azonban szó nincs arról, hogy bármelyik felfogás is felsőbbrendűbb lenne a másikkal szemben. Ha azt mondjuk, hogy létezett-e koalíció látszólag távol álló pártok között, ahhoz nem kell messzire menni, például Szlovákiában láttunk példát ilyesmire. Ezzel nem azt mondom, hogy az lenne a legfontosabb, hogy mindenképpen meg kell buktatni most a Fidesz kormányt, sőt inkább türelemre van szükség - a tendencia egy bizonyos idő elteltével mindig a kiegyenlítődés felé mutat.

Azokat a területeket propagálni, ahol újszerű látásmód kell

Számos terület van, amely szinte adja magát:

Paks 2 építésének felülvizsgálata és a megújuló energiaforrások támogatása.

Macsó stílus helyett női miniszterek.

Poroszos oktatás helyett alternatívabb, az egyéni képességeket fejlesztő szemlélet.

Átlátható és igazságos pályázati rendszer. stb., stb.

Ez nem jelenti azt, hogy a mostani kormány feltétlenül "rossz"

Nem azt propagálnám, hogy a kormányt azért kell leváltani, mert annyira szörnyű lenne, hanem azért amiért a legtöbb demokráciában szokás: az eredményeit meghagyva (pl. családtámogatások, határon túliak támogatása, menekültpolitika stb.), elismerve, hogy kisebb változtatásokkal jól lehet építeni ezekre, más területeken viszont a kormány gyenge teljesítményt nyújt, ergó reformok szükségesek. A túlságosan hosszú hatalomban töltött idő semmiképp sem mondható egészségesnek, sőt a hatalomkoncentráció kimondott veszélyeket jelent. Nem véletlen, hogy nyugaton elvétve fordul elő, hogy egy kormány akár egy évtizedig is lényegében változatlan összetételben működjön, ilyesmi csak keleti despota államokra jellemző.

Arcok, karakterek szükségesek

A társadalomnak van egy rétege, amelynek az a legfontosabb, hogy ő védelemre szorul, azonban a legtöbb állampolgár szerencsére nem így gondolkozik. Változást tehát az hozhatna, hogyha hiteles személyek több szavazót tudnának aktivizálni. Léteznek ilyen személyek, azonban a jelenlegi ellenzéki politikusoknak nem szabadna túl kritikusan viselkedni egymással szemben és folyton karaktergyilkosságokat elkövetni. Olyan ugyanis nem létezhet, hogy egy országban csak egy párt, egy ember képes a kormányzásra - inkább az lehet, hogy egy csoportnak különös tehetsége van mindenki mást kiszorítani a hatalomból és a kormányzást valami óriási hókuszpókuszként tüntetni fel.

Folyamatos "rendcsinálás", agyonszabályzás és atyáskodás hiányában is képes lenne működni egy társadalom - talán még valamivel jobban is mint jelenleg. Ehhez viszont bátran fel kell vállalni a NER filozófiájához képest teljesen más, abszolút európai szintű, mégis nemzetállaminak mondható, gyakorlatias megközelítéseket.