A kérdés minta költői lenne, mégsem egyszerű a válasz tekintetbe véve, hogy erkölcsi tökéletesség nem létezik és az egyes hibák felnagyíthatóak. Ezért úgy is lehet fogalmazni, hogy a jelenlegi kormány tevékenységének vajon a füstje vagy a lángja a nagyobb?
A NER és az őket támogatók szerint az amit mi korrupciónak vagy a joggal való visszaélésnek látunk az egyrészt a dolog felnagyítása az ellenzék részéről, másrészt csupán melléktermék azaz füst, hiszen egy régi mondás szerint "ahol faragnak, ott hull a forgács". Akik viszont nem tudnak azonosulni a NER gondolatvilágával, azok szerint az orbáni rendszernek éppen a lényegét képezi a korrupció, önkény és a kontraszelekció. (Emellett te sem örülnél, ha te lennél a forgács a nagy faragásban.)
A kérdést mindenképpen fel kell tenni, hogy milyen társadalmat épít vagy lesz képes építeni a jelenlegi politikai elit (a mi közreműködésünkkel) azzal együtt, hogy a válasz nem tudható legfeljebb sejthető. Még az is előfordulhat, hogy a politika zajos színháza mellett kevésbé módon mégis végbemegy mikroméretekben számunkra kevésbé látványos módon, valamilyen irányú érdemi fejlődés és javulás.
Szembe kell nézni azzal, hogy a Kádár-rendszerre egyáltalán nem volt jellemző semmiféle magas szintű erkölcsiség. Enyhítő körülményként szóba jöhet, hogy egy nagy birodalom némi autonómiát élvező kis provinciája voltunk, emiatt a dörzsöltség és ügyeskedés volt akkoriban a legcélravezetőbb taktika.
A NER hívei is hasonló logikával állnak elő manapság, szerintük a fejlett nyugat, az EU (régebben az amerikai karvalytőke) kiszipolyoz minket, és mi afféle Robin Hood-ként csak visszavesszük amit elvettek tőlünk, akár különadók révén, akár EU pénzek haveri cégeknek juttatásával, akár a külföldiek kiszorításával egyes területekről. Ugyanezt szebben úgy lehetne mondani, hogy a legtöbb nyereség a nagy innovációs, ipari és pénzügyi központokban csapódik le nem pedig nálunk, ezért ki kell harcolnunk, hogy hozzánk is visszacsorogjon valamennyi.
A legtöbben hajlamosak vagyunk elfogadni, hogy valamilyen szintű harcra akár robin-hoodi értelemben is szükség van feltéve, hogy nem ölt aránytalanul nagy méreteket, és ha nem gondoljuk fontosabbnak az értékteremtő képességeink fejlesztésénél. Ugyanis amikor már csak a javak elosztása fölötti veszekedéssel foglalkozunk (mint tette ezt a Horthy-rendszerbeli parlament az újabb és újabb zsidótörvényekkel), akkor már nagy bajban leszünk.
Az erkölcsi alapokat mindenképpen fontosnak tartom és habár ezek egyik társadalomban sem tökéletesek, nálunk a romlás kifejezett jeleire igen sok intő példa utal.
1.Egyre inkább szétválik a jog és erkölcs. Ami papíron jogszerű az nem biztos, hogy erkölcsös is. Például az jogszerű hogy a kormány migrációval kapcsolatos politikájának támogatásra szólít fel. Az viszont erkölcsi alapelveket (és mindenféle jó ízlést sért), hogy a közrádióban óránként elhangzik ugyanaz a primitív hangvételű "sorosozás", mivel a haveri cégeknek kell a reklámbevétel. Pár hónappal ezelőtt ugyanezt láttuk az óriásplakátok esetében.
2.A nacionalizmust egyes konzervatív kormányok nagyon jól tudták használni a választások során. A külső veszélyre való hivatkozás, amelytől az erős kormányunk megvéd, ezt a kártyát sokan kijátszották már. Margaret Thatchernek a falklandi győzelem szilárdította meg a hatalmát, a fiatalabb Bushnak pedig a gyenge kormányzását feledtette és újraválasztásához vezetett, amikor odacsapott a terroristákat támogató Afganisztánnak. Nálunk is egyértelmű, hogy amennyire képes a kormány a külső fenyegetettséget elhitetni, olyan mértékben lesz biztos a választási győzelme.
3.Az állampolgárok tájékozatlanságával való visszaélés. Ilyen például amikor a költségvetés kis hiányáról beszélnek elhallgatva azt, hogy pozitív egyenlegű költségvetés kellene, hogy legyen egy ennyire kedvező gazdasági helyzetben. A kormánynak ugyanakkor nem nagyon érdeke az államadósság látványos csökkentése, inkább elkölt minden többletforrást a haveri cégek támogatására. A statisztika ott is hamis, hogy a bérek látványosan emelkednek ugyan, de ez azért van, mert volt honnan, a bázis nagyon alacsony (az egyik legalacsonyabb az egész EU-ban). Ezt is kifejezetten választási fogásnak tartom, mert a kormány nem nagyon törekedett régebben arra, hogy az alsóbb osztályok bérszintjét közelítse az átlaghoz.
4.A katonás nevelés megint olyan terület, amihez konzervatív kormányunk (pl. az oktatás és a gazdaság fejlesztésével szemben) igen jól ért. A közoktatás körülbelül abban merül ki, hogy a tanulók jól viselkedjenek az órán, magolják be a kötelező tananyagot, katonás testedzést kapjanak minden nap, lőgyakorlatokat végezzenek és tanulják meg, mi az ami "normális" a társadalom számára. A náci rendszerek sajátossága ez a fajta, az egyéniséget kiölő és a csoportérdeknek teljesen alárendelő katonás mentalitás.
5.Tudvalevő, hogy a hirtelen jött sok pénz erkölcsi károkat okoz. Akik nem kitartó és izzadságos munkával, lépésről lépésre gazdagodtak meg, hanem jó helyen állva felkapta őket valamilyen áramlat, őket rendszerint egyfajta "keszonbetegség" szállja meg. Úgy is mondhatnánk, hogy el lesznek szállva maguktól, arányérzékük súlyos kárt szenved. Egy ilyen kiváltságos magyar tőkésosztály épül most viharos gyorsasággal, és ezt nem irigységből mondom. Inkább rossz érzéseim vannak, fantáziám (szerencsére) túl szegényes ahhoz, hogy a következményekbe bele tudjak gondolni...
6.A Fidesz vezetői jogász szakkollégiumból indultak, ezért Orbánék ma is általában ügyelnek a jogi formalitások betartására. Eközben pedig a joggal való visszaélés eseteit valósítják meg, például a választási rendszer átalakításával, a közbeszerzések szabályozásával vagy a médiatörvénnyel - a jog a hatalomkoncentráció eszközévé vált. A jog alkalmazása is mindig elnézőbb a kormányoldal irányában mint az ellenzék felé.
7.A kormányok jellemzően nem javulnak, hanem idővel egyre gyengébb munkát végeznek. A kormányzati színvonal romlása megfigyelhető gyakorlatilag minden hosszú ideig hatalmon lévő államfő, kormányfő esetében, nem csak Putyin vagy Erdogan jó példák erre, hanem az elhasználódás a nyugat-európai politikusokra is jellemző, amelynek Merkel a legutóbbi példája. Elképesztő, hogyan lehet a társadalom többségével elhitetni, ráadásul ahol létezik jó néhány parlamenti párt is, hogy a kormánnyal szemben egy ellenzéki koalíció biztos rosszabb lesz? Holott egyre fogynak az ötletek, ugyanazt mantrázzák már jó ideje és számos területen (pl. oktatás, egészségügy) egyre nagyobb kudarcok követik egymást.
8.Rossz hírünk a világban nem az ellenzék bűne, hanem egyértelműen egy személy, Orbán Viktor saját magáról kialakított image-ének köszönhető. Negatív példaként említik sokfelé, a destruktív, intoleráns viselkedés és a zsarnoki tendenciák bajnokaként. Igaz, hogy a sajtó a legtöbb országban liberális, de az is, hogy Orbán érdemeit korrekt módon szintén el szokták ismerni. Viszont már megint az van, hogy mindenki rossz irányba megy, csak mi tudjuk, merre kell menni az autópályán...
9.A legtöbbünkre jellemző bizonyos mértékű előítéletesség és paranoiás viselkedés azzal szemben, amit nem ismerünk: ódzkodunk a génmódosított élelmiszerektől, vegyipari termékektől és nem szimpatikus a legtöbbünknek néhány pénzügyi vagy ipari óriásvállalat sem. Információnk kevés és hézagos, ezzel szemben erősen érzelmi lények vagyunk, akik a saját kis köreiket is védeni igyekeznek, teljesen érthető módon. Viszont nem feltétlenül harcias módon vagy fanatizált stílusban. Az már kimondott visszaélés a politikusok oldaláról, amikor a paranoiát állami szintre emeljük. A helyes politika sokkal inkább az általános bizalom szintjének növelésére törekszik, nem pedig a folytonos harcról szól és ellenségek kereséséről ott, ahol nincsenek.
10.Az értelmiség nagy csoportjaiból pont az hiányzik, amely elvileg a legfőbb jellemzőjük kellene, hogy legyen: a racionalitás, az értelem. Ami van helyette a különféle kifacsart logikákat követő lövészárokmentalitás. A "birtokon belüli" értelmiségre a leginkább igaz mindez, foggal-körömmel és minden létező eszközzel védik az ő saját mély, alapvetőnek gondolt igazságaikat. A pszichológusok utólagos racionalizálásnak és önigazolásnak nevezik, de mindenképpen a józan ész és az etikai érzék teljes halála ez. Időnként mintha az ébredés jeleit mutatná az értelmiségünk - már rég itt az ideje, hogy azt mondják, elég ebből a gyalázatos színházból. Különben a magyar humán értelmiség mintha nem is létezne, legfeljebb saját maga paródiájaként a közvélemény számára.
11.Éppúgy mint a fociakadémiáink a gyenge képességű labdarúgókat, úgy ontja a kultúránk is a gyenge minőségű tömegtermékeket. Erre jó példa a hazai popzenei ipar: valahol összemixelnek egy dalt, írnak hozzá egy teljesen értelmetlen költői vagy pedig iszonyú primitív szöveget, ez igaz a popzenénk 90%-ára, és azzal tudják még feldobni, ha ismert, jó hangú előadóval énekeltetik el. Vannak persze ellenpéldák is arra, amikor az állami szerepvállalás hozadéka a kultúrában pozitív (pl. hagyományápolás), de nem olyan esetekben, amikor nagy pénzekről van szó.
Én ilyennek látom a jelenlegi erkölcsi állapotokat, a korrupció és a bürokratizmus legnyilvánvalóbb példáiról nem is beszélve és a környezetvédelem terén elkövetett bűnöket sem említve. Mindez persze egyoldalú, másik oldalról hiteles személyek által, észérvekkel valószínűleg támadható. Lenne, viszont ritka jelenség. Például a kormányt támogató közgazdász, MNB szakértő leírja azt a közhelyet, hogy a közgazdaságtan megújulására van szükség. Közben pedig nyilvánvalóan fingja sincs az egészről, hogy milyen irányokban és milyen részeredmények vannak: ezt úgy nevezném, hogy nagy dumás szélhámos - ami már etalonná vált manapság. Ugyanezt mondanám a menekültügyben végítéletet prófétákról - világvégét prédikáló szektavezetők sokfelé léteznek, engem cseppet sem érdekelnek, és nem is értem, hogy mért kapnak kormánytámogatást. Hol itt az erkölcs? Én nagyítóval sem találom.
Persze az is lehet, hogy az utókor a mi kicsinyes vitáinkat az utókor teljesen más szemmel fogja már nézni pár évtized múlva. Mi azt kérdezzük, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás - ők meg azt mondják majd, hogy a hüllő... Ennél valószínűbbnek tartom viszont, hogy megállapítják, itt és itt tévedtünk el és sodródtunk bele egy újabb fajta össztársadalmi összképmutatásba, amely mögött teljes mértékű erkölcsi nihil van.
