A szavazás során vajon melyik döntésünk a legrosszabb? Gyakorlatilag bármelyik döntésünk lehet rossz, nézzük meg a lehetőségeket.

1.A listán olyan pártokra szavazunk, amely nem lépi meg a parlamenti küszöböt, valamint az egyéni jelöltünk sem fut be.

Úgy tűnik, hogy ez a legrosszabb döntés, mert ilyen esetekben fölöslegesen húztuk be az ikszet, a szavazatunk nem jelenik meg parlamenti képviseletként. Ezért érdemes tájékozódni a parlamenti küszöb pontos meghatározásáról és hogy mely pártok fogják várhatóan elérni ezt a szintet.

Egyéniben pedig figyelembe kell venni a győzteskompenzáció elvét is, ezért ha a közvélemény kutatások alapján nagy eséllyel befutó jelölt pártja nem szimpatikus, akkor érdemes inkább ellene szavazni. Ha egyéniben a második legerősebb jelöltet támogatjuk, azáltal csökkenthetjük a győztes jelölt pártjának a töredékszavazatok után számított parlamenti mandátumok számát.

2.Túl nagy felhatalmazást adunk egyetlen párt számára

Az előzőnél még egy fokkal rosszabbnak tartom, mivel még egy esélytelen kis párt támogatása is (listán) indokolható lehet némely esetben olyan alapon, hogy ezzel az adott pártot költségvetési támogatáshoz juttathatjuk. Ez is érhet valamit, mivel a politika nem csak a parlament falain belül zajlik.

Viszont figyelembe kell venni azt is, hogy a többség hogyan szavaz, mert a túlságosan nagy felhatalmazást kapott párt (jelen esetben a Fidesz-KDNP) visszaélhet a lehetőséggel - sőt a feltételes mód helyett a kijelentő mód az indokoltabb. A fejlett európai országok között nincs egy olyan sem, amelyet egyetlen párt irányítana (ugyanazzal a pártvezetővel az élen) több mint nyolc éve, de még Európán kívül se nagyon jellemző. Ne akarjunk a kivételek közé tartozni, a túlságosan hosszú hatalomgyakorlás nem egészséges semmilyen szempontból és a társadalom is valamilyen módon a kárvallottja lesz. Kétharmados többség szinte példa nélküli, de az egyszerű többség is ritka manapság, leginkább koalíciós kormányokkal szoktunk találkozni.

3.Elemi érdekeink ellenében szavazunk

Semmivel sem jobb az előző esetnél, ha nem azt nézzük, hogy mennyire volt kedvező vagy kedvezőtlen a számunkra az utóbbi hat év kormányzati politikája, hanem azt, hogy az utóbbi egy-két évben milyen kommunikáció zajlott és milyen apró juttatásokat kaptunk parasztvakításként (pl. Erzsébet-utalvány). A Fidesz egyértelműen a felső 2-3 jövedelmi tizednek kedvez, ezért nagyon meggondolandó rájuk szavazni, ha jövedelmünk nem éri el ezt a szintet. Valójában egy hagyományos konzervatív párt lenne viszont ügyes, de elvtelen politikai kommunikációval képes megnyerni magának a kevésbé tehetősek nagy részét is.

Az érdekeink viszont tágabban is értelmezhetőek mint amit az adórendszer és a különféle támogatások mutatnak:

A mostani választási évben pénzszórás van, de egy-két hónapnak el kell telnie, amíg a magasabb munkabérek beépülnek az árakba és hirtelen észrevesszük, mennyire megdrágultak egyes alapvető termékek.

A nemzetközi konjuntúra hullámain felpörgetett gazdaság kipukkadhat, mivel a gazdaságunk szerkezete alapvetően nem változott, sőt a magyar tulajdonú cégek előretörése jelentős kontraszelekcióval és pénzszórással (korrupcióval) jár.

A nemzetközi migrációt Orbánék szavakban nagyon ellenzik ugyan, de fű alatt valahogyan mégis támogatni fogják a magyar vállalkozások munkaerőigénye miatt. Ez az ellentmondás is egyre jobban látszódni fog.

A társadalom folyamatos mozgósítása és meneteltetése egy darabig működik, azonban a folytonos paranoia előbb vagy utóbb már több mint unalmassá válik, a "haldokló nyugati kultúra" meséje pedig egyre kevéssé hihető. (Részletes elemzés a 2010-2016-os időszakról: itt.)

4.A Jobbik körzetünkben esélyes jelöltjét támogatjuk, de nem azt kapjuk, amit jelenleg várunk.

Számos olyan körzetben, ahol a falvakban élő lakosság a meghatározó a Jobbikos jelölt a legesélyesebb az ellenzéken belül, emiatt más pártszimpátiával is érdemes átszavazni rá. Manapság a pártfegyelem olyan szintű, hogy az egyéni jelöltek nagyon ritkán szavaznak a pártvezetés döntéseinek ellenében, emiatt egyéniben is a pártvezetés illetve jelen esetben a pártvezető Vona Gábor fémjelezte irányról mondunk véleményt.

A Jobbik visszatérhet a radikális jobboldalra, azonban ez jelenleg kevésbé tűnik valószínűnek mint az sem, hogy a Fidesz politikáját támogatná fontos kérdésekben, hiszen a mostani ciklusban is csak ritkán fordult elő ilyesmi.

A Jobbik nagyon is európai politikai programot hirdetett (megnézhető: itt) és úgy tűnik, hogy ezáltal nagy lépést tett a konzervatív polgári közép felé. A program számos szimpatikus elemet tartalmaz és távolról sem olyan arrogáns mint a mostani NER politikája.

5.Az ellenzék nyer, de a bal-jobb koalíció kormányzati munkája gyenge szintű marad.

Egy balos-jobbos kormánykoalíció nem lehetetlen, a szomszédos Szlovákiában létre tudott jönni és aránylag stabil működést mutatott hosszú éveken át. (Mellesleg máshol olyasmikbe buknak bele kormányok, aminek nálunk a többszörösét is képesek elvinni következmények nélkül.)

A baloldalra szükség van a kormányzati munkában, hiszen a progresszív intézkedések nagy része tőlük várható, mivel ők nem hagyományos oktatást, egészségügyet és államigazgatást szeretnének, hanem korszerűt és jól működőt.

A Fidesz a saját kormányzati munkáját természetesen zseniálisnak mutatja be, ahol a mérce még mindig Gyurcsány (bár egyre kevésbé jó támpontként). Az olyan szólamok mint "megvédjük Európát", "megvédjük az országot", "gazdasági csodát vittünk véghez" - egy régi vetélkedőt idéznek fel, amelynek címe: Fele sem igaz.

Tény, hogy vannak a jelenlegi ellenzék jobb- és baloldalán olyan ötletek bőven, amelyeket lehetetlen megvalósítani (pl. európai szintű átlagbérek pár éven belül vagy feltétel nélküli alapjövedelem). Mivel azonban a politika nem rakétatudomány, hanem inkább a máshol jól működő ötletek átgondolt ötvözése és okos bevezetése, emiatt az anarchia veszélye nagyon kicsi, inkább feltételezhető, hogy a magyar társadalom ismét visszazökkenne arra a kevésbé rázós útra, amelyről a Fidesz letérítette (l. korrupció, külpolitika, oktatás és egészségügy gyenge színvonala).

6.Nem megyünk el szavazni.

Ha valakit elborzaszt a politika világa, az nagy eséllyel nem fog tudni dönteni. Úgy vélheti, hogy az életét kevéssé befolyásolja, hogy éppen mely pártok alakítanak kormányt.

Habár már elég sokan vannak, akiknek a fájdalomküszöbét bizonyos lépéseivel túllépte már a jelenlegi kormányzás, de még többeknél alighanem el kell telnie további egy-két évnek, amíg eljutnak erre a pontra. A választás azonban most van és ha nem szavazunk azt később megbánhatjuk. (Később legfeljebb csak bizakodhatunk a Fidesz megújulásában vagy előrehozott választásokban.)

Mit mutat az eddigi szabad választások története? Általában jól döntöttünk a választható alternatívák között, bár bizonyos esetekben valószínűleg nem.

-1990-ben az MDF koalíciós kormánya jobb döntés volt mint az SZDSZ-é lett volna, ez a két alternatíva létezett. (Tudni lehetett azt is, hogy az Antall-kormány olyan rossz gazdasági helyzetet vesz át, amelyet lehetetlen sikeresen menedzselni, bármelyik kormány belebukott volna.)

-1994-ben ugyan a volt kommunista utódpárt került hatalomra, Horn Gyula kormánya mégis főként pozitív értékeléseket kap manapság (még Orbán is elismerte). Valószínűleg jobb alternatíva volt a Boross Péter vezette MDF-nél és a nagy többségével sem élt vissza. Az SZDSZ is lehetőséget kapott ugyan, de nem vitt meghatározó szerepet éppúgy mint a Torgyán-féle kisgazdapárt sem az ezt követő Orbán-kormányban.

-1998-ban Orbánék hatalomra jutása megint jó döntésnek bizonyult, a gazdaság tovább fejlődött és a költségvetési hiány csökkent. Országunk akkoriban vált kompatibilissá az Európai Unióval.

Ide kívánkozik egy megjegyzés: Ha mindhárom kormányunk választása jó döntés volt az adott lehetőségekhez képest, akkor hol "rontottuk el" a rendszerváltást? A válasz az lehet, hogy mindent a parlamentre és a kormányokra bíztunk, az állampolgárok nagyon passzívak voltak az egy szerencsétlen taxisblokádot leszámítva.

-A 2002-es választásunk megkérdőjelezhető, mivel a kevéssé alkalmas Medgyessy jutott hatalomra (minthogy nem fogadtuk el akkor még a Fidesz jómódú rétegeket támogató politikáját). Ahelyett, hogy Medgyessy ügynök múltját kritizáltuk volna, bal- és jobb oldalon arról kellett volna inkább beszélni, hogyan hazardírozik a gazdasággal a miniszterelnök és a pénzügyminiszter, és hogyan száll el a költségvetési hiány.

-2006-ban látszólag ugyan rosszul döntöttünk, azonban a Fidesz nem szállt keményen ringbe a nyilvánvalóan súlyos költségvetési hiány miatt. Nem akarta megörökölni a kedvezőtlen a helyzetet és megszorításokkal nyitni egy kormányzati ciklust, ezért kimondottan lagymatag kampányt folytatott. Egyszerűen a kivárásra játszott és ahol tudott keresztbe tett a Gyurcsány-féle kormányzásnak.

-2010-ben jól döntöttünk, és a Fidesz számos olyan radikális lépést megtett, amelyeket csak akkor lehetett meglépni, amikor már teljes jogú EU tagokká váltunk. Viszont túl nagy hatalmat adtunk a kormánynak, amely a jogállamiság végét jelentette - l. az új alaptörvénynek nevezett, tetszés szerint módosítgatott tákolmány, az alkotmánybíróság lefokozása stb.

-2014-ben nem nagyon volt más döntési lehetőség mint a Fidesz, mert a Jobbik kevésbé volt még szalonképes, a baloldal nagy része pedig továbbra is a puszta túlélésre játszott. A gyenge gazdasági tevékenység is elég volt a kétharmados többséghez, amelyet szerencsére az időközi választásokon győztes jobbikos és baloldali jelöltek érvénytelenítettek. Ha ez nem történik meg, akkor a Fidesz hatalmát gyakorlatilag semmi sem korlátozta volna.

-2018-ban ott tartunk, hogy többféle rossz döntést hozhatunk a szavazófülkékben mint jót. (Most azokról a választókról beszélek természetesen, akik szeretnék átgondolni, nem pedig a csordaszellemet követve húzzák be az ikszet.) Ráadásul a választási rendszerünk torzításaihoz is meg kell tanulnunk alkalmazkodni.

A legjobb döntés meghozatalában szerintem két dolog segíthet: az átgondoltság és az ha a lelkiismeretünkre hallgatunk.