Kevéssé tanulmányozott terület ma még, hogy a demográfiai milyen hatásokkal volt a történelmünk alakulására.

Nyilvánvaló, hogy a környezeti feltételek jelentősen meghatározták az adott területek népességét: így például jól látható, hogy a Gangesz-mente és Kelet-Kína, ahol a mezőgazdasági termelés számára legkedvezőbb és legkiegyenlítettebb viszonyok jöttek létre, történelmünk során többnyire a Föld legsűrűbben lakott nagy, összefüggő területei voltak. Ugyanígy a Golf-áramlat is hasonló helyzeti előnyt biztosított Európa legnagyobb részének a világ többi területével szemben, ahol az időjárás és az éghajlat szinte kivétel nélkül sokkal változékonyabb volt. Ennél is izgalmasabbak azok az esetek, amikor nem az éghajlati tényezők, hanem az emberi tevékenység változtatta meg egy területen a népesség számát és összetételét.

Az 1666-os londoni nagy tűzvész elpusztította a város nagy részét, az újjáépítéskor azonban törekedtek felszámolni a zsúfolt és szemetes utcákat, amelyek kedveztek a kórokozók terjedésének és a járványoknak, és amely miatt a városi emberek várható átlagéletkora akkoriban még alacsonyabb volt mint a vidéken élőké. Mások a 18.században elterjedt teaivás szokásának is tulajdonítják a jobb higiéniai körülményeket (nem csak a briteknél, hanem a Japánban is), ezért London lakossága más európai városoknál hamarabb tudott folyamatosan növekedni.

A lakosság növekedése egész Nyugat-Európában az ipari forradalom következtében változott hirtelen egyenletesből exponenciális mértékűvé, a fejlett technika mellett nagyszámú népességre is szükség volt többek között a brit birodalom fölényének megalapozásához.

A városok lakosságának felduzzadása nagyon sok olcsó, könnyen kizsákmányolható munkaerőt biztosított az iparosodás számára, főleg a kapitalizmus "hőskorának" kezdetleges viszonyai között, Marx és Engels pedig az aktuális demográfiai viszonyokra alapozva hozott létre egy átfogónak szánt ideológiai rendszert.

Manapság például az akkori helyzet fordítottját látjuk számos országban, nálunk is: a legtöbb munkaerőt alkalmazó területeken az automatizálás nem bővül olyan mértékben, amennyire a rendelkezésre álló munkaerő fogy, emiatt a kereslet-kínálati viszonyok a bérek növelése irányában hatnak.

Nem elemezték még részletesen a demográfia alakulása és a világháborúk kirobbanása közötti összefüggéseket sem: nekem személyes meggyőződésem, hogy a relatív túlnépesedés érzete egyértelműen a növekvő agresszivitás, a fegyveres konfliktusok keresésének irányában hatott. Az I. világháború kitörhetett volna 1914-nél valamivel hamarabb de pár évvel később is, hiszen egyre nőtt a háborúpártiak a legtöbb országban, amelyben nagy szerepet játszott az erőforrások viszonylagos szűkösségének érzete, főként a gyarmatbirodalmakkal nem rendelkező országokban. (Egy ilyen jellegű összefüggés a relatív túlnépesedés érzete és a harciasság növekedése között persze a legtöbb háború kirobbanásában szerepet játszhatott valamilyen mértékben.) A fasiszta ideológiában már egyértelműen megfogalmazásra került ez az elv ("élettér elmélet"), amely szerencsére totális kudarcot vallott, sőt a múlt század második felében bebizonyosodott Európában és a világ sok más részén, hogy lehetséges még nagyobb népsűrűség mellett is az egyes népek, csoportok békés egymás mellett élése.

A forradalmak kirobbantásához minden esetben nagy létszámú fiatal generációkra van szükség, így például a '68-as diáklázadások, a társadalmakat felforgatni kívánó kulturális mozgalmak a II. világháború utáni nagy létszámú "baby-boom" nemzetékhez kötődtek, amely fellázadt a számukra kevés lehetőséget nyújtó, szigorúan hierarchikus társadalom ellen. Általában véve kétséges, hogy ahol nincsenek nagy létszámban fiatalok, ott kialakulhatnak-e nagy létszámú spontán, radikális mozgalmak.

Az észak-afrikai államok rendszereit 1-2 év alatt váratlanul romba döntő "arab tavasz"-nak nevezett mozgalmi hullám mind olyan országokra volt jellemző, ahol a népesség szaporodása igen gyors. A hirtelen megemelkedő élelmiszerárak valószínűleg az utolsó lökést adták a fiatalok nagy tömegeinek, akik nem láttak perspektívát maguk előtt, viszont a nagyvárosok lakóiként már maguk mögött hagyták a falusi életmód beszűkültebb világát. A nyugat-európai iszlám terrorizmus is összefügg a fiatal, egy tömbben lakó munkanélküli bevándorlók nagy számával. Ha pedig megnézzük, hogy a népességgyarapodás mennyire gyors napjainkban Nigériában, Ruandában, Szíriában, Irakban, Afganisztánban változatlan vagy éppen gyorsan romló életkörülmények mellett, akkor kevésbé meglepő, hogy mennyire nehéz véget vetni a polgárháborúnak és a terrorizmusnak ezekben az országokban.

A közeljövő történelmét két-három lényeges demográfiai tendencia határozhatja meg. Az egyik az idősebb generációk túlsúlyba kerülése a fiatalokkal szemben: mivel az állampolgárok még a demokráciákban is csak "papíron" egyformán értékesek és hasznosak a társadalom számára, gazdasági értelemben viszont ez már nem mondható el, ezért bármilyen, nyugdíjasokat előnyben részesítő "szavazatmaximáló "politikai demagógia középtávon kudarchoz kell, hogy vezessen. A fiatalokra nem rakhatunk aránytalanul nagy terhet az idősek rovására, és ha ezt a problémát a demokráciák nem fogják tudni kezelni, akkor szükségszerű a diktatúrákhoz való visszatérés.

Másik ilyen tendencia a nyugati-világban, hogy jellemzően a vidéki lakosságon belül a vallásukat rendszeresen gyakorlók (általában keresztényekről van szó) jobban törekednek a több gyermekes családokra mint a vallást nem gyakorlók. Ezzel szemben a nagyvárosokban leginkább a bevándorlás az, ami megnöveli a lakosság számát. Ez a két tendencia ellentétes hatású, az USA-ban például erősen különbözik egymástól az evangéliumi keresztények és a tengerparti metropoliszokban élők értékrendje, a politikai szélsőjobb- és szélsőbaloldal erősen polarizált. Kérdéses, hogyan kezelhető politikailag ez a fajta megosztottság és hogyan jöhetnek létre szerte a világban olyan új egyensúlyok és kompromisszumok, amelyek gyakorlatilag mindenki számára elfogadhatóak.

Az is kérdéses, hogy csökkenő népességszám mennyiben jelent problémát egy adott társadalomban - vagy pedig csak 1-2 generáció számára jelent gondot, ahol az idősek száma a fiatalokhoz képest nagyon megnő és emiatt a nyugdíjaskorú generációk életszínvonalának jelentős visszaesése nem kerülhető el. A japánok például azt mondják, hogy számukra nem okoz gondot, hogy az ország egykor közel 120 milliós népessége mélyen 100 millió alá fog csökkenni - sőt annyiban biztosan igazuk is van, hogy kevesebb ember kisebb mértékű környezetterhelést jelent. Már Kína is eljutott abba a fázisba, ahol a lakosság szaporodása fokozatosan csökkenésbe csap át, ami a fejlettebb ipari országokban már gyakorlatilag mindenhol végbe ment. (Úgy tűnik, mintha létezne egyfajta visszacsatolás a túlnépesedés megállítására, - ez a folyamat persze nem elég gyors és távolról sem elég hatásos a környezet pusztulásának megakadályozására.)

Magyarország esetében a csökkenés mértéke középtávon elég jól látható, ami valószínűleg azért nem fog jelentős problémát okozni, mert a szomszédaink többségére hozzánk hasonló mértékben jellemző.

Nem valószínű az a helyzet mint a török hódoltság után, amikor a magyar népesség relatíve lecsökkent a szomszédos országokhoz képest, ezért igen sokan betelepültek a harcok által nem érintett vidékekről, eltolva ezzel a történelmi Magyarország nemzetiségi viszonyait.

Arra azonban nincs lényeges hatásunk, hogy a régiónknál eleve jóval sűrűbben lakott Nyugat-Európa népesedési viszonyai hogyan fognak alakulni hosszabb távon, a bevándorlás nyilvánvalóan feszültségekhez vezet, azonban lényeges különbségek vannak az egyes országok között ennek kezelésében. (Svájc vagy Ausztrália jó példaként, a franciák és belgák kevésbé jó példaként említhetőek.)

Nyilvánvaló, hogy a demográfia igen meghatározó tényezője lehet a 21.század világtörténelmének. Alapvető pszichológiai tény, hogy egy adott területen nem annyira a népesség száma mint a relatív túlnépesedettség érzete a fontos (különösen beszűkült lehetőségek és romló életfeltételek esetén), amely az emberi közösségek együttélésre legnagyobb hatással van.