Félrecsúszott lényeglátók

A baloldal jelentős része képtelen arra, hogy tisztázza a viszonyát a marxizmushoz (illetve a marxista szellemiséghez) és képes legyen túllépni rajta, megtartva az ideológiából azt, ami valóban hasznos lehet a számunkra. A legtöbb baloldali és mérsékelt jobboldali képtelen ezt a helyzetet machiavellista módon kezelni, hogy az ellenségem ellensége csakis a barátom lehet, nem fogjuk tudni elfogadni, hogy a kommunizmus szellemiségét kieresszük a palackból. Lejárt szavatosságú gondolatokkal jönnek sokan szélsőbalról (is), mindenekelőtt a "Tőke" mint olyan szemükben a vörös posztó, nekem pedig nem tehetek róla, az a vörös posztó, ha valaki differenciálásra nem képes, csak indulatosan dobálódzik ezzel a szóval, amely számára a gonosz megtestesítője. (Mások számára a "liberális", a "multi" vagy a "multikulti" lehet a gonosz maga - amely ugyanilyen hiba.) Ezek a gondolkodók (jogos őket annak nevezni, hiszen valós gondolati ösvényeken járnak, csak kissé eltévesztették az irányt) mint például Kabai, Böröcz, TGM ugyanúgy szidják a "nyugati globáltőkét" mint a NER prominensei, ezáltal ők sokkal inkább Orbán szövetségesei mint gondolják, voltaképpen egy platformon állnak velük.

Marx és Hitler között nincs nagy különbség

Valójában Marx is kiadhatta volna fő művét "Mein Kampf" - Harcom címmel, a Kommunista Kiáltvány eléggé hasonló szellemiségű is, és Hitler is írhatta volna a "Tőkét", például "Mein Kapital" címmel. A két szélsőséges ideológia közötti az a fő különbség, hogy a marxizmus kudarca teljesen egyértelmű - ezt csak a marxisták nem hajlandóak belátni,- egyszerűen a saját dugájába dőlt a rendszer (megpróbálom bemutatni ennek néhány fő okát kissé leegyszerűsítve). Ezzel szemben léteznek olyan cikkek és videók a neten, hogy mi lett volna, ha Hitler megnyeri a világháborút, ami ugyan eléggé nehezen elképzelhető, de mégsem teljes mértékben. Mivel Hitler rendszerét erőszakkal döntötték meg, ezért nem vált világossá az, hogy hosszabb távon mégsem lett volna versenyképes a demokráciákkal szemben. (Majd a jövő modellező történészei egyszer lefuttatják a szimulációkat.)

Az kevésbé közismert, hogy Franco fasiszta országa mennyire elmaradt az EU tagoktól és Mussolini rendszere sem volt egy gazdasági sikertörténet, sőt a náci németek fejlődését csak pár évre tudjuk lemérni, az NSZK-é viszont sok évtizeden át tartós volt. Az ember viszont alapvetően olyan, hogy képtelen tanulni mások tapasztalataiból és a nyilvánvaló, sokkalónak mondható tények ellenére továbbra is képes azonosulni a legprimitívebb náci vagy kommunista gondolatokkal... biztos vagyok benne, hogy nem a tudatos énünk viszi ilyenkor a prímet.

Mondjuk el végre rendesen a rendszerváltás történetét

Bár a legtöbben igényeljük a tündérmesét, ahol hősök és gonoszok vannak, ezúttal inkább ne meséljünk, ne a városi mítoszokat rebesgessünk. Mozaikokból kell összeraknunk egy képet, az én történetem is lehet helyenként csak vázlatos, de úgy gondolom, hogy a közismert történelmi események és a közgazdaságtan alap összefüggései eléggé jól alátámasztják (a mindenféle titkos elméletek nyilván nem annyira).

Képzeljünk el két boltot, az egyik a Nyugati Bolt, a másik a Keleti Bolt. Mindkettőben vásárolnak az emberek, az egyikben a minőség általában jó és főleg megbízható, a másikban kisebb a választék és sokszor becsapnak, a bennfentesek csak azok, akinek a pult alól jut minden. Akik keleten élnek persze többségükben meg vannak elégedve azzal, ami van, főleg mivel régebben annyi sem volt. Akik legkevésbé elégedettek azok a Keleti Bolt vezetői, egyrészt mert csak "gebinben" kapták, nem valódi tulajdonosok, és szeretnének végre azok lenni. Másrészt ők látják, hogy a Nyugati Bolt mennyivel jobb, de akárhogy erőlködnek, halvány gőzük nincs, hogyan kell jobban csinálni és egy idő után fel is adják.

Nem a Nyugati Bolt akarta meghódítani a Keletet - bár ha már egyszer volt rá lehetősége, akkor belevágott, hanem a Keleti Bolt vezetői hagytak fel 1985 után fokozatosan azzal, hogy valamit kihozzanak belőle. Keleti Bolt egyszerűen szétesett, ehhez persze az is kellett, hogy a keleti "átlagpolgárok" nagy része megismerje a nyugatiak fölényét, például mert világútlevelet kapott és elment vásárolni. A vezetők a kádári középosztály elé konkrétan egy mintát állítottak, hogy van ennél sokkal jobb is mint nálunk - bár mindenki előtt világos volt, hogy azt a szintet a közeljövőben nem elérni, de még megközelíteni sem lehetséges.
A Keleti Bolt vezetői valóban elárulták a népet az egész szoci tömbön belül, csak arra vágytak, hogy ha nem is egy nagy bolt, legalább egy egyszerűbb kis kóceráj tulajai legyenek. A kisember rosszul járt ezúttal (is), persze tőlünk nyugatra a fejlettebbnek mondható demokráciában éppúgy megvannak az ilyen váltásoknak a vesztesei - csak nem ennyien.

Néhány tény

1.A Nyugat fölénye nem annyira a Kelet kizsákmányolásából fakad mint sokan (főként marxisták) hiszik, hiszen a két blokk között a vasfüggöny idején ugyanilyen volt a GDP és életszínvonalbeli különbség mint most - sőt a rendszerváltás előtti években még nagyobb is.

2.A dollár és a német márka árfolyama az átkosban borzasztó mértékű volt a forinthoz képest, a fizetőeszközünk nem volt konvertibilis. A termékeink nagy része egyszerűen nem kellett a Nyugat számára, viszont mi sokkal inkább rá voltunk utalva az ő fejlett technológiájukra, amelyet viszont nem tudtunk a saját rendszereinkben megfelelően hasznosítani.

3.A nyugati demokráciák jobban segítették az innovációt és a tehetségek fejlődését mint az nálunk szokásos volt, ott nem a "párthűség" volt az első szempont a vezetők kinevezésekor. Igaz, hogy 1990 után sokan lettek munkanélküliek és nyugdíjba is mentek, viszont a fiatalok előtt olyan lehetőségek nyíltak meg, amelyek régebben nem léteztek (végig kellett járniuk a szamárlétrát).

4.A "gyarmatosítás" lemezt jobb elfelejteni. Egy ponton túl már a gyarmattartónak is teher lehet a gyarmat: ha a békementesek azzal a táblával jöttek volna, hogy "Naa, Hadd legyünk gyarmat!", akkor a nyugati nagykövetségekből kiszóltak volna: "Nem lehettek!" (Ez persze eléggé abszurd vicc, azt illusztrálja, hogy a "gyarmat" mélyebb ismeretek nélkül ma egy indulatszó, semmi több. Igaz, hogy a nyugat sokat nyer üzletileg az egyenlőtlen helyzetekből, de mi is jobban járunk ahhoz képest, mintha nem lenne kapcsolat.)

5.A gazdasági válság nálunk úgy 1989-1996 közé tehető, tulajdonképpen nem annyira tragikus, csak azért volt ennyire súlyos, mert hozzászoktunk a folyamatos fejlődéshez. Tőlünk nyugatra is voltak gazdasági válságok, például 1973-ban és 1979-ben, mi ezeket az életszínvonal megtartása mellett hitelfelvétellel igyekeztünk kibekkelni, amitől jól eladósodtunk. Most egyben megszenvedtük ugyanazt az átalakulást, amit tőlünk nyugatra több részletben éltek meg az emberek a gazdaságok átalakulása során, akár a munkanélküliség, akár a bérek tekintetében. Nem tudtunk többé hasznot húzni az orosz olajból és nyersanyagokból - ezt a veszteséget is valahol le kellett írni.

6.A szuper jól működő magyar cégek fillérekért való eladása mítosz, azt még senki sem vezette le például, hogy a cukoripart megvásárló nyugati cég részéről pontosan milyen piacszerzés történt. (Mivel vizsgálóbizottság elé is került már a dolog, de az eredményt nem közölték, ezért valószínűsíthető, hogy semmilyen. A privatizáló cég egyszerűen rosszul mérte fel, hogy a mi éghajlati viszonyaink között mennyiért lehet előállítani egy kilogramm cukrot a nyugat-európai költségekhez képest.)

7.Aki a nagytőkét folyton szidja, árulja el nekem, hogyan lehet kisüzemben autót gyártani, akár egy vegyipari céget (és a hozzátartozó költséges kutatásokat) rentábilisan működtetni, vagy a mobiltelefonját mért nem kisüzemből szerzi be? Miközben utálja nyugati multikat, mért kedveli mégis jobban a márkás ruhát mint az egy évig tartó kínait? Vagy a kínai termékeket is Nyugat-Európa sózta ránk?

8.Nem lehet összehasonlítani azt a munkának nevezett tengés-lengést, amely az eléggé szervezetlen szocialista vállalatok nagy részében jellemző volt a mostani cégek követelményeivel. Jó, a cégek olykor rabszolgatartók, de viszonyíthatunk őseinkhez is (a parasztsághoz), hogy ők mit gürcöltek egész nap vagy akár az ázsiai tempóhoz - a nyugat-európai viszonyítási pont néha önkényesnek tűnhet.

9.A gazdasági pozíciók visszaszerzése, a rejtett protekcionizmus 2000 után (előbb nem volt rá gyakorlati lehetőség) miután a gazdaság megerősödött, teljesen természetes folyamat és az egész térségünket jellemzi. Tulajdonképpen ez a törekvés volt Orbánék igazi aduásza a gyurcsányi vonallal szemben, ez segített az itt képződő jövedelmek nagyobb részét benn tartani. Ez volt a győzelmük egyik kulcsa. Viszont: Túl lehetett ezt tolni? Hát igencsak. Az eredmény: borítékolható...

Amiben igazuk van a kapitalizmus kritikusainak

A kapitalizmus valóban kizsákmányoló rendszer - csak sokkal inkább a természetet zsákmányolja ki mint a másik embert. Marx alapvető tévedése az a mondat, hogy "Az ember uralma alá hajtja a természetet" - erre súlyosan ráfizetünk, mert a természet erősebb nálunk. Sőt a következő pár száz évben kilátástalannak tűnik, hogy másik bolygóra települjünk (amit mellesleg ugyanígy tönkretennénk). A kapitalizmus agresszív ugyan, de leginkább a természettel szemben az. A rendszer egésze tényleg járadékvadász, csak éppen a természet az, "akinek" nem fizetjük meg a járulékot, - sőt ki sem számoljuk rendesen, hogy mennyivel károsítottuk meg. Megállapítjuk, hogy egy műanyag vagy egy vegyszer környezetbarát mert lebomlik, - csak éppen nem követjük le rendesen, hogy mi lesz a bomlástermékekkel.

Becsukjuk a fél szemünket, amikor a KÉNYELMÜNKRŐL van szó - ebben a játékban egy kicsit mind benne vagyunk. A globalizáció kritikusainak végül is igazuk van, amit lehet azt próbáljunk meg kis közösségekben megoldani, - egyszerűbb termékekről van itt főleg szó, például számos élelmiszer esetében megoldható a helyi kisüzemi termelés.

Végeredményben a fosszilis energiahordozókra és ásványkincsekre épül az egész világgazdaság - a KÉNYELMÜNK és a biztonságra törekvésünk valójában az, amiből lehetőleg tapodtat sem akarunk engedni, a nyilvánvaló katasztrófák ellenére. Akik annak idején "fridzsider szocializmusról" beszéltek, már mintha megsejtettek volna valamit. Viszont rosszul érveltek, éppúgy mint ahogy a mai ahogyan szélsőbalosok és marxisták érvelése sem mondható túl szerencsésnek.

Summa summárum

Az ösztöneik jók ugyan, de sajnos elsodorják a szélsőbalosokat, akik az ideológiai csőlátás miatt nem képesek a mélyebb összefüggéseken alapuló higgadt érvelésekre. Ugyanoda lyukadnak ki mint az orbánizmus: mi jók vagyunk, csak néhány gonosz kavarja a kakit. Náluk sincsenek win-win szituációk, az ember az embernek mindig farkasa volt és az is maradt, - még egy Piketty elemzéseit is tönkreteszi ez a fajta elfogultság. Amíg nem hajlandóak elmozdulni a kályhától, addig mérsékelt balos vagy mérsékelten jobbos szemszögből nézve legalábbis, aligha lehet velük együttműködni.