A tudomány nem ideológia

Gender-tudományok, azaz társadalmi nemekkel foglalkozó kutatások valóban léteznek, azonban a tudományoknak semmi közük az ideológiához. Egyszerűen azért, mert a tudomány megközelítési módja bármilyen kérdésben teljesen nyitott, és a vitaalapot mindig csak konkrét bizonyítékok képezhetik, az ideológia ezzel szemben hitbeli kérdés és valamilyen konkrét cél elérésére akar rávenni nagy tömegeket.

Nyilvánvaló elfogultsága miatt bármilyen ideológia híve nem is törekszik az objektív, nyugodt és átgondolt vizsgálódásra. Az érzelmei és ösztönei vezetik elsősorban, hiányzik belőle az önreflexió, ezzel szemben igen hajlamos a militarizálódásra. A tudomány nem lehet ideológia egyrészt azért sem, mert a művelői (sokak feltevésével ellentétben) sokféle politikai értékrendszer hívei, másrészt mert a vitákat fekete-fehér ténybeli bizonyítékok döntik el, nem pedig különféle feltételezések és hitbeli kérdések. (Ez persze nem jelenti azt, hogy a tudomány tökéletes működne és ne lennének meg adott korban a sajátos vakfoltjai.)

Mért vörös posztó a "gender"?

A gender szó, a "társadalmi nem" kérdése vörös posztó sokaknak (ki kell mondani, hogy megvezetett tömegek számára), mert nem fogadják el azt a tényt, hogy a biológiai nem szerepe a férfi és nő társadalmi viselkedésére csak bizonyos mértékig meghatározó jelentőségű. Tehát ez a kérdés számukra tabutéma, amiről nem nyitunk vitát, hiszen "pártunk és kormányunk" meg fogja határozni, hogy mi a férfi és nő feladata a társadalomban. Az MTA önállóságának megszüntetése egyébként részben ezzel is összefügg. A "gender" szó használata ezen a ponton a józan ész határait elhagyva a politikai jelszavak, szitokszavak részévé válik.

Sokat segítene az egyházaknak a genderkutatás azonban...

A nemi szerepekben bekövetkezett változások és az ezzel kapcsolatos problémák feltárása tudományos módszerekkel sokat segítene a történelmi egyházaknak is, azonban ez jelenleg egy olyan tabutéma, ami feszültségeket hozna az állammal való kapcsolatukban. (Azt lehet mondani, hogy a Fidesz a bőséges támogatások révén kilóra megvette a nagy egyházakat illetve azok jóindulatát.) Így az olyan jellegű állítások mint például "a férfiak kevésbé férfiasak és elnőiesednek" teljesen a levegőben lógnak. Az emlékezetünk köztudomásúan megbízhatatlan és szelektív, a múlt mindig jobbnak tűnik utólag mint amilyen volt valójában, így például az igazi jó asszonyverő férfiakról kevés szó esik manapság. (Pedig egyes falvakban nem volt ritka ez a szokás a részegen hazatérő férjek körében.)

A tudomány módszerei adnak csak világos támpontokat például arról, hogy milyen értelemben szorultak vissza BIZONYOS inkább férfiasnak mondott tulajdonságok. Tény viszont, hogy csökkent az utóbbi évtizedekben a nők bántalmazása és a nőkkel szembeni erőszak, teljesen független módon a vallásosság alakulásától. Ha egy olyan ára van az agresszió jelentős csökkenésének, hogy a társadalom egésze feminimebb lesz (amely napjaink egy lehetséges tendenciája), az talán még elfogadható árnak is mondható.

 Van az egyházak fején is vaj bőven

A keresztény vallás egy teljes mértékben férfi domináns társadalomban jött létre, amely főleg az Ószövetségen érezhető leginkább, az ószövetségi Isten egy zord és kiismerhetetlen, szeszélyes atya képét ölti. Az Újszövetségben már koránt sincs így, a nők sokkal kevésbé vannak alárendelt szerepben, így például Jézushoz nagyon közel álló személy volt Mária Magdolna. Az evangéliumok nem említik egy szóval sem, hogy kétes erkölcsű személy lett volna, ezt egy sokkal későbbi pápai kinyilvánításnak köszönhetjük (felmerülhetett volna ugyanis, hogy női apostoli rangot kapjon). A keresztény egyházak felelősek a boszorkányüldözésekért és bizonyos mértékig a nők sok évszázados elnyomásáért is. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne tudnának nagyon sok módon fontos és értékes segítséget nyújtani híveiknek, a hagyományosnak nevezhető férfi és női feladatok terén, hanem hogy a modern eszméktől való elzárkózásuk nem mondható jogosnak vagy teljesen megalapozottnak.

Félnek és visszahúzódnak a csigaházba

Nem csak egyházak egyes konzervatív felfogású híveire igaz ez hanem igen sokakra, hogy hamar feladták a siker lehetőségét az ún. piaci versenyben, általában már a közoktatásban jelentős hátrányba kerülve. Ezzel önmagában nincs semmi probléma, mert a modern társadalmakba belefér mindaddig, amíg nem akarják a rendszert teljesen szétrombolni a hatalmi motívumaik érdekében. A modernitás ellenes konzervatív ideológusok sosem voltak teljesen tisztában a destruktív magatartásuk veszélyeivel: az emberi tudatosság eléggé labilis, vékony réteg választja csak el az emberben levő ösztönösségtől.

Igazuk van abban, hogy az értelmiségi elit egy jelentős része túlságosan elbizakodott, de ha ezzel ők is csupán arroganciát állítanak szembe (és rendre ezt teszik), akkor a szerintük túl liberális szellemi műhelyek megszüntetésével (CEU) vagy teljes mértékű kontrolljával (egyetemek, MTA) magát az racionalitást rombolják a műveletlenségnek, igénytelenségnek és agressziónak készítve elő a talajt. Magyarán a szellemi sötétséget propagálják, mindenféle kreativitás nélkül. (És a végén a németszilárdok osztják az észt.)

Nem attól válik valami elterjedtebbé, ha kutatjuk

Lehet a homoszexualitást szőnyeg alá söpörni, de attól még létező jelenség és bármit teszünk, sosem válik járványossá, - ez megint nem hit kérdése, hanem tudományos kérdés. A női és férfi szerepek is változáson mennek keresztül, ahogyan az életmódunk is változik, ez elkerülhetetlen. Megpróbálhatunk visszafelé haladni az időben, de ennek nem sok értelme, inkább a mai kornak megfelelő válaszokat kell megtalálni. Így például nem a "genderelmélet" vagy a "feminizmus" miatt esett vissza a születések száma. Pont ahol nagyon visszaesett például az olaszoknál vagy az oroszoknál vagy nálunk is, ott társadalmi nemekről beszélni de facto tiltott, a női egyenjogúságtól pedig nagyon messze vagyunk a mindennapokban. Ezzel szemben a francia és a skandináv nők több támogatást kapnak a gyermeknevelésben a társadalom egészétől.

Nem akarok ebbe a kérdésbe mélyebben belemenni, de lényeges pontnak tartom, hogy ha egy ifjú pár gyerekeket SZERETNE, az még semmit sem jelent, mert ezzel együtt még sok mindent mást is szeretnének. Például jó állást, karriert, szórakozni, világot látni, - aminek egy jó részét bizony fel kell áldozni. Ahelyett, hogy tabutémának nyilvánítanánk az ilyesmit, beszélni kell róla nyilvánosan, kutatásokat kell végezi és a legjobb motiváló tényezőket megtalálni, hogy eléggé fiatalon vállalják a a párok az első gyereket, lehetőleg még 30 éves koruk előtt. (Bár már maga a párválasztás sem "egyszerű ügy" sokaknak és az időpontja kitolódhat.)

 A harmadik nem nálunk nem kérdés, az egyenjogúság viszont igen

 A magyar nyelv nem ismeri a nemeket, ezért elmondható hogy nyelvi szinten nálunk nemi egyenjogúság van, emiatt nálunk úgy gondolom nem is merül fel, hogy szükséges lenne harmadik nemet bevezetni. Ettől függetlenül is van egy csomó olyan dolog ami kultúrafüggő, nem követeli meg senki hogy más országok gyakorlatát kell egy az egyben lemásolni a törvénykezés terén. Szerintem alapvetően jó irányba halad a magyar közélet, van fejlődés a nemi kérdések tekintetében csak azért nem látjuk, mert benne élünk.

A törvénykezésünk emellett elkövet pár alapvető hibát e téren, így például az alaptörvényünk szellemével és a nemzetközi joggal is ellentétes nemi megkülönböztetés a nők 40 nyugdíjprogram. Semmiféle plusz jogosultságot nem kaphat senki pusztán azért mert ő férfi, vagy mert nő (kivéve persze, ha egészségügyi kérdésről van szó). Az már más, hogyha gyerekeket nevel, ott a nők részvétele általában jelentősebb, emiatt járhat több év nyugdíjkedvezmény, - de egyébként jár is valóban.

Egy kormánynak nincs joga ahhoz, hogy bizonyos témákat csupán elvi alapon tabunak minősítsen, ha azok ártalmassága nem bizonyítható. Erre példa többek között a "genderelmélet" - amelyet kósza hírek, pletykák alapján tartanak nálunk az emberek ártalmasnak. Holott ez nem létezik, árnyékbokszolásról van szó, a kormány színjátékot játszik ezúttal is, a darab címe: Sok hűhó semmiért.

Az viszont már érdekes kérdés és lehet róla vitatkozni is, hogy milyen tulajdonságok tekinthetőek ALAPVETŐEN nőiesnek vagy férfiasnak manapság. (Pl. az agresszió nem mondható férfiasnak, mert nincs jelentős különbség e téren a nemek között, emellett számos olyan van, például hogy egy nő kiálljon magáért ami régi társadalmakban tiltott volt, ma már követelménynek mondható.)