Kormányunk kezdheti úgy érezni magát, mint az az autós, aki már majdnem eljutott Miskolcig, amikor rájön, hogy jobb lett volna inkább Veszprém felé venni az irányt. Azok a célok, amiket kitűzött magának egyre közelebb vannak, csak hát közben a világ (illetve az ún. „nyugati kultúrkör”) egészen más irányban fejlődik már. Miközben kezd látótávolságba kerülni az európai mezőny átlaga, kiderült, hogy ami nekünk annyira fontos, az őket már egyre kevésbé érdekli.

A családtámogatások és a hagyományőrzés talán kivételt képeznek, de szinte az összes terület, ahol a kormány nagy sikerekről beszél, gyakorlatilag egyik napról a másikra megkérdőjeleződik. (Az erősen kritikus hangnemet velük szemben az is indokolja, hogy választási kampány folyik, és a kormány támogatói egyáltalán nem válogatják meg az eszközöket a többiek lejáratására. A kormány hatalomkoncentrációja és arrogáns önteltsége pedig az utóbbi egy évet tekintve már minden határon túlment.)

A környezetvédelmet tartják egyre többen a legsúlyosabb problémának Európa legtöbb országában, most érte el a nagy többség ingerküszöbét az, hogy mennyire nehéz helyzetben vagyunk és akár a következő tíz év is sorsdöntő lehet számunkra a tekintetben, hogy unokáink még élhető bolygót örököljenek tőlünk.

Gulyás Gergely már kénytelen volt foglalkozni a Greta Thunberg jelenséggel, és eligazítani a szavazótáborát a „helyes véleményt” illetően. (Nekem Thunbergről nincs semmilyen véleményem, éppúgy mint sok más jelenségről sem, de nem is szükséges, hogy megpróbáljam „megmondani a frankót”, hiszen a gondolkodó emberek maguk is képesek a saját véleményalkotásra.) A kormánynak valószínűleg egyre kínosabb kezd lenni a környezetvédelem elhanyagolása és Paks II is egyre inkább melléfogásnak tűnik (hiszen ugyanazt a pénzt hatékonyabb módon fektethetnénk be megújuló energiaforrásokba és az energiatakarékosság javításába).

Lemaradásunk nem csak a megújulók területén szembetűnő Európától, hanem a faültetésekben, az erdősítés mértékében is. Az „illliberális” rendpártiság úgy tűnik, hogy alacsonyabb szinteken is a kockakövek és a betonozás híve, amivel egyrészt csökkenti a parkok és zöldterületek arányát a városokban, másrészt az építkezések maguk is jelentős mennyiségű szén-dioxidot is juttatnak a légkörbe. Időnként már a szocreált idézi az a fajta kocka gondolkodásmód, amelyet minden zavar, ami élő, szeret mindent lebetonozni. A betonozás persze növeli a projektek értékét, ezáltal az ellopható pénzeket is. (A kutyabarát parkok és éttermek is tőlünk nyugatra divatosak, nálunk még az indokolatlannak tűnő szigorúság az általánosan jellemző.)

Amikor a magyar középosztály jó része, főként Közép-Magyarországon külsőségekben már a nyugati szinten él, akkor kiderül, hogy már nem az óriás nagy autók mindennapos használata lesz a trendi, hanem a biciklizés, és nem annyira a nagy alapterületű házak, mint inkább az energiatakarékos lakások. (Emiatt is kritizálható a jövedelemtől függetlenül mindenki számára biztosított rezsicsökkentés.) Az útépítések sem fognak segíteni a környezetterhelés csökkentésében, sőt.

Az EU-ban nem a migráció és a tagállamok nagyobb önállósága a legfontosabb témák manapság, viszont az oroszbarátságot egyre kritikusabb szemmel nézik. (Könnyen lehet, hogy hamarosan egy újabb bukott politikust könyvelhetünk el, az oroszoknak készségesen asszisztáló Trócsányi személyében). Az EU vezetésének a csúcsain a női politikusok egyre meghatározóbb szerepet töltenek be, miközben nálunk még mindig a macsó stílus divatos, afféle jól irányítható kirakat-hölgyekkel.

Amellett, hogy a nagyrészt szükségtelen látványberuházásokkal lufit fújhatunk, az iparfejlesztés területén is kezdünk holtpontra jutni. A magyar ipar húzóereje az a német autóipar, amely válságba került és éppen a szigorúbb környezetvédelmi követelmények miatt jelenleg újratervezés alatt áll. (Emellett a világgazdaságban egyre jelentősebb protekcionizmus sem segíti a fejlődését.) Az autógyárak visszaesése előre borítékolható, a saját iparunk pedig eléggé gyenge lábakon áll még. A fejlett országokban ma már kivétel nélkül az iparnál sokkal nagyobb szerepet töltenek be a különféle szolgáltatások, számunkra is valószínűleg ez lenne a fejlődés útja. Azonban egészen másfajta mentalitást és képzési rendszert igényel mint az a fajta bérmunkáztatás, amelyet a különféle multi cégek végeztetnek nálunk.

A szolgáltatások közül leginkább a tömegturizmus emelkedik ki nálunk, azonban ez nem olyan terület, amelyre jól lehetne alapozni (mellesleg pedig nem is igazán környezetbarát ágazat). A belföldi kereslet és az olcsó forint fűtheti ugyan egy szintig, azonban a gazdaság helyzetének romlása miatt erősen visszaeshet. Különféle divatok határozzák meg, hogy hova szeretnek utazni az emberek és ezek a divatok is változhatnak.

A poroszos oktatás már nem menő a világ nagy részén, sokkal korszerűbb és jobban hasznosítható tudást ad a miénknél egyes országok oktatási rendszere, mi már a mezőny alján vagyunk és rossz irányba haladunk e tekintetben is.

A kereszténységet hiába emlegeti Orbán, mert az a fajta dogmatikus egyházi gyakorlat, amelyet ő ért alatta, egyre kevésbé népszerű tőlünk nyugatra, és jól láthatóan változóban van a kereszténység lényegének a megítélése is. A nagy egyházak megújulása a világ nagy részén egyre inkább elkerülhetetlenné válik.

Tudomásul kell venni, hogy a legjelentősebb tudásközpontok jelenleg Nyugat-Európában és az USA, Kanada, Ausztrália partvidéki nagyvárosaiban vannak (valamint egyre inkább Kelet-Ázsiában), ezért a fejlődési trendeket még egy jó ideig ők fogják meghatározni. Számunkra kisebb területek, piaci rések jönnek leginkább szóba, viszont nem mi fújjuk a passzátszelet. A fejlődés főirányával szemben haladó országok elég hamar elszigetelik magukat a világ többi részétől. (Eközben az állam működésében is zavarok vannak nálunk, főként az egészségügy területén.)

Mivel időre van szükség ahhoz, hogy a (nem feltétlenül önhibájukból) kevéssé tájékozott emberek is felfogják az újfajta tendenciák jelentőségét, emiatt a mostani önkormányzati választásokon még nem várható lényeges változás az erőviszonyokban. Azokban a körzetekben, ahol a lakosság nyitottabb gondolkodású viszont elképzelhető, hogy a fenti trendeket érzékelve megtörhet a kormánypártok tavaly óta egyre nyomasztóbbá váló fölénye.