Ideo-logikák

A "rendszerbe" való teljes betagozódás nem kevésbé ártalmas mint küzdeni ellene

2019. december 10. - Tamáspatrik

Először talán Rousseau vette észre még a 18.században, hogy a polgárosodó ember viselkedése mennyire mesterkélt, képmutató, az egészséges ösztöneit hamar feladja a társadalmi hierarchiában való előrejutás érdekében. Érdemes egy narratívát megkísérelni, milyen életstílusok jöttek létre és milyen kísérletek születtek a viszonylagos jólét közepette, amikor már nem a nélkülözés volt a fő probléma a nagy többség számára, sokkal inkább egyfajta nehezen megfogalmazható kényelmetlen közérzet (amikor kis pont vagyok egy nagy, arctalan rendszerben) és az emberi kapcsolatok kiüresedése.

A 20.század második felétől a fejlett országok nagy részében fokozatosan kibontakozott a fogyasztóinak is nevezett jóléti társadalom, amely egy nagy létszámú generáció számára óriási lehetőségeket ígért, ha a rendszerbe teljesen betagozódva minden erejével igyekszik azokat megragadni. Hozzánk is eljutott ez a felfogás némi késéssel és a ’80-as években már teljesen kibontakozott az a fajta karrierizmus, amely a család és a közösségi élet háttérbe szorítását is bevállalta a gyors anyagi gyarapodás érdekében. Egészségüket egyáltalán nem kímélve dolgoztak az emberek, és a lelki sivárság, a nihil érzete sokakat oda juttatott, hogy egyre gyakrabban nézzenek a pohár fenekére, ezzel mintegy kieresztve a gőzt időnként. (Valójában azért annyira nem kell sajnálnunk ezt a generációt, hiszen ők voltak azok, akik között igen sokan már több évtizednyi, jómódban eltöltött nyugdíjas évet értek meg.)

Nyugaton a szülők képmutató és túlságosan is „rendszerkonform” magatartására való reakcióként, a rendszer elleni lázadásként jelentek meg a ’60-as években a fiatalok körében a hippi mozgalmak, amelyek a ’68-as diáklázadásokban majd egy évvel később (ötven éve) Woodstock idején értek csúcsra. A rendszertagadó, destruktív mozgalmak pozitív tartalmak nélkül általában nihilizmusban végződnek amint ezt a Forrest Gump című film női főszereplőjének sorsát felidéző apró részletek is mutatják. A szabadság téves értelmezése és görcsös hajszolása során különféle külsőségekben keresték önmagukat, igazi belső önismeretre való törekvés nélkül.

Az elnyomott természetes ösztönök felszabadításáról szól egy másik kultuszfilm is, a Harcosok Klubja, amely a későbbi terrortámadások fényében ma már némi visszatetszést kelt. A freudizmusban van némi igazság ugyan, de elég gyenge lábakon áll tudományosan az elnyomott primitív ösztönök, az agresszió felszabadításnak helyes volta, sőt éppen hogy az ösztönök kiélése alakíthat ki egyeseknél számos káros szokást. A kapitalizmust teljes mértékben tagadó bármely mozgalom, beleértve a kommunista és fasiszta kísérleteket és a különféle ellenkultúrákat is, szükségképpen kudarcra volt ítélve, erősen leegyszerűsítve azért, mert nem tudtak mit kezdeni az emberi önzéssel, egoizmussal és mohósággal.

Az újabb generációk, amelyek még az ezredforduló előtt nőttek fel, sok esetben inkább már a tanulásban és a tudásban hittek jobban. A valós teljesítményeket fontosabbnak tartották a külsőségeknél, így például visszaszorult a rendszeres templomba járás mint szertartásosság (illetve nálunk a pártállam bukása után sem lendült fel igazán a fiatalabbak körében). A merev külsőségek visszaszorulását mutatja az is, hogy öltözködés terén a természetesebb anyagok terjedtek el, az öltönyt fokozatosan felvállalta a farmer és a laza mindennapos ruházat, az igazán fontos ünnepélyek kivételével.

Nagyon sokan végül is csalódtak az oktatásban, mert nem kapták meg azt a fajta vagy az olyan minőségű tudást, amely igazán jól használható lett volna a szakmai karrierjükben. Az eltömegesedő és felhíguló oktatás olyan diplomákat termelt, amelyek egyáltalán nem vagy csak kis mértékben segítették az előrejutást akár még a jogi vagy pénzügyi területeken is (sőt még a szakmunkásképzésre is elmondható ugyanez). Egy idő elteltével a tanárok jelentős részének hite is megrendült abban, hogy amit tesznek (mintegy tölcsérrel próbálni töltögetni a tudást a diákfejekbe) vajon mennyire hasznos egyáltalán, a pedagógus pálya is leértékelődött, kontraszelektálttá vált nálunk és számos más országban.

Egyértelműen a versenyszellem hajtja a diákok egy jó részét szinte már az óvodától kezdve, letudni valahogy a kötelező penzumot és megfelelni egy alapvetően korszerűtlen oktatási rendszerben, hogy jó iskolákba tudjanak kerülni és végül piacképes szakmát szerezzenek. Sokan vannak olyanok is persze, akik eléggé hamar feladják és különféle pótszereket, esetleg drogokat keresnek maguknak, eléggé sajnálatos módon.

A mai újabb generációk megítélése már nehezebb, de megfigyelhető néhány olyan stratégia, amely arra irányul, hogy valahogyan kompenzálni próbáljuk a rendszer hátrányait és természetellenes voltát. Az egyik ilyen a családközpontúság, a munka és a családi élet egyensúlyának tudatos keresése. Másik ilyen a nagyobb közösségközpontúság, ez lehet akár vallásos gyülekezet, akár valamilyen szabadidős csoport vagy éppen egy falu közösségi eseményeiben való részvétel. A hagyományápolás feléledése is egyértelműen ide sorolható. Nagyon sok esetben ezek teljesen jól működnek és a jólét egy alapvetőnek mondható szintjén is már sokak számára a boldogság forrásait jelentik.

Vannak viszont aggasztó tendenciák, amelyek afelé mutatnak, hogy - amellett, hogy az ember nem teljesen természeti lény, hiszen nagyon sok olyan tulajdonságunk van, ami a természetben ritka vagy példa nélküli,- oda vezethetnek, hogy a természettől teljesen elszakadva valamilyen nagyon mesterkélt világban éljük le az életünket.

Egyik ilyen tendencia az elhízás, amely szinte járványszerű. Úgy kábé harminc éve az emberek nagy többségükben még nem így néztek ki mint ma, mert gyerekkorukban nem azt szokták meg, hogy tömik magukba az ételt (relatíve drágább is volt az élelmiszer a fizetéshez képest, főleg a feldolgozott cukros ételek). Az elhízás komoly egészségügyi probléma, amellett hogy egy általános kényelmességet mutat, az ülő életmód egyik indikátora. A kényelmességre való törekvés, hogy mindent kapjunk meg bármikor és erőfeszítések nélkül, a mai kor egyik rákfenéje és nem kis mértékben az oka is annak, hogy tönkretesszük a bolygót.

A másik az a virtuális világ, ahol szuperhősök és nőfalók lehetünk, különféle pótcselekedetekbe menekülhetünk, a kevésbé előnyös oldalunkat elrejtve ott éljük ki. Pontosabban az ilyen igényeink mindig valamennyire kielégíthetetlenek maradnak, miközben játékfüggőkké vagy számítógépfüggőkké válhatunk.

A harmadik jelenség szintén egyfajta reakció és kivonulás a társadalomból, arról szól ahogyan a különféle hülyeségek elfogadott normává válnak egyes csoportok belterjes, zárt világában. Azt mondják, hogy a matematikában nincs „királyi út”, de semmilyen komoly szakterületen, szakmában nincs ilyen, a legtöbb dolog elsajátítása bonyolult és nagyon időigényes. A „leszakadtak” csoportjai viszont abban hisznek, hogy végső soron minden csak manipuláció, és minden fontos problémát egy csapásra megoldhatónak tartanak. A világ és a társadalmunk alapvetően egyszerű, a megoldások ott vannak a szemünk előtt, mindig csak gonosz emberek rejtik el előlünk. Az értelem útjáról letérnek, az ész az ő esetükben a primitív emócióik és törekvéseik szolgálólánya, az elme egyfajta ügyvéd, de semmiféle egészséges kontrollt nem tölt be. Az alázattal szemben szinte mindig az agressziót választják, visszatérve az „ellenséges törzs” kezelésének ősi (paleolit) mintájához.

Akik manipulációt sejtenek mindenhol, éppen azt nem veszik észre, ahogyan őket manipulálják a különféle politikusok, mert miközben az ő nyelvükön beszélnek és simogatják a buksijukat, szimbolikus jelentőségű gesztusokat téve szépen felhasználják őket a saját hatalomkoncentráló céljaikra. A populista mozgalmak lényegében a polgári rendszerek tagadásával régebbi, a felvilágosodás előtti rendies társadalmakhoz nyúlnak vissza. Ez is egy újfajta kísérlet, amely a politika oldaláról próbálja kezelni azt a kellemetlen közérzetet, amelyet talán az elidegenedettség és kisebbrendűségi érzet fogalmai közelítenek meg legjobban viszonylag nagy társadalmi csoportok szempontjából. Eközben leértékeli és a partvonalra szorítja azoknak a nagy részét, akik egyértelműen nem akarnak kicsi és belterjes világokban élni, mert a tudásuk nem érvényesülne ilyen szinten. Számomra mindez egyértelműen visszalépésnek tűnik, mert háttérbe szorítja a racionalitást.

Az elhülyülés manapság valós veszély, hiszen az iskolában tanultak nagy részét gyorsan felejtjük, miközben más fajta, szociális jellegű készségek írják felül őket. Agyunkat viszont az tartja mozgásban, ha időként teljesen újfajta ismereteket és készségeket tanulunk, és ha erre nem szánunk időt és energiát, akkor előbb-utóbb olyanok leszünk mint a politikai elitünk nagyobb része (fanatikus, paranoiás, ösztön- és érdekvezérelt emberek). Habár az életkorral a szellemi hanyatlás nem szükségszerű, de ha nem akarunk folyton új dolgokat tanulni és valahogyan haladni a korral, akkor egy idő után „eltatásodunk”, „elnyanyásodunk”, végképp kiszolgáltatottá válva a demagóg politikusok kénye-kedvének.

Ezzel együtt arra a kiinduló problémára, hogy bedarálhat minket a rendszer, az adható válaszok továbbra is nyitottak, bár az eddigi reakciók is nagyon tanulságosak.

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr1815347062

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2019.12.11. 05:12:14

Minden szinten recseg-ropog a polgári társadalom rothadó gépezete, ez a fontos. S ez akkor is jó, ha vannak teljesen értelmetlen formái is a lázadásnak.

A polgári, liberális társadalom ugyanis nem bírja el a tömeges passzívitást, nem képes létezni így.

MEDVE1978 2019.12.11. 09:56:25

Kicsit szétfolyik az okfejtés. Vannak benne tök jó részek, aztán van benne a végén egy politikai tartalom, ami a leegyszerűsítő populizmus - törzsi logika ellen szól. Holott a leegyszerűsítő, ha úgy tetszik populista logika ugyanúgy vihet jó irányba, mint rosszba is. Egy megfontolt, hosszas latolgatás utáni döntés is lehet téves.

Mondok egy példát: Magyarország és a keleti (szír, bangladeshi, iráni, afgán stb.) bevándorlás. A populista válasz erre az volt, hogy nem veszünk át egy bevándorlót sem, erre senki sem kényszeríthet minket.
Rossz volt-e a válasz? Természetesen erre a kérdésre különböző válaszokat lehet adni különböző időpontokban. Az az egyszer biztos, hogy a "menekültáradat" rengeteg rosszat hozott Magyarországnak:
1. Csak romolhatott a megítélésünk tőle nyugaton. Ha ugye nem engedjük be őket, akkor mi vagyunk a szívtelen gonoszok, ha átengedjük őket, mi vagyunk a hanyag tagállam, amely nem látja el a kötelezettségeit.
2. Plusz kiadás, illetve plusz nyűg volt a kezelésük.
3. Nem számíthattunk érdemi nyereségre abból, hogy ők idejöttek. A németek esetében egyértelműen ott van, hogy az egy gazdag tagállam = a gazdasági hasznosság szempontjából kiemelkedő (orvos, mérnök, informatikus stb.) emberek a gazdagabb államokba mennek, ahol ráadásul már van ismerősük. Ez döntően Nyugat-Európa. Aki egy befogadó politika esetében nálunk landolt volna, az a nyelvet nem beszélő, nincstelen, fiatal-közép korú arab férfi. Őket nagyon nehéz a társadalomba integrálni, gettósodnak, bűnözői életmód szempontjából sokkal inkább veszélyeztetettek.
4. Látni lehetett előre, hogy ha a "menekültek" bemennek Nyugat-Európába, akkor EU-s erőforrásokat fognak átirányítani, hogy az ő helyzetüket javítsák. Már eddig is lehetett látni, hogy a nyugati politikai nyomás arra megy, hogy pl: az uniós programokban kiemelt szerepet kapjon a kisebbségi társadalmi csoportok finanszírozása. Ez viszont ahhoz vezet, hogy számos Magyarországnak hasznos cél háttérbe kerül (habár ezzel a cigányokra is tudnánk pénzt kérni).

Emiatt Magyarországnak gyakorlatilag semmi érdeke nem fűződött ahhoz, hogy beengedje ezeket a menekülteket. Orbán és a FIDESZ ugyanakkor választást nyert a kapcsolódó politikai kampánnyal, ami viszont zsigeri és populista volt.

Ebben az esetben világosan látni, hogy a "populista" leegyszerűsített érdek egybevágott az "ország érdekével". Ugyanez van több esetben is, amikor a közelmúltat tekintve mondjuk az Orbán kormány működésében egy populista válasz jól "sült el" egy olyan intézkedésnél, amit egy lavírozó szakértői (mondjuk Gyurcsány vagy Bajnai) kormány nem hozott volna meg. Itt van például a devizahitelek forintosítása (ami gyakorlatilag összeomlástól mentette meg egy fél országot a nagy svájci frank emelkedés idején) vagy az államadósság külsőből belsővé konvertálása.

Tamáspatrik 2019.12.11. 22:47:55

@MEDVE1978: Igen, ez amiatt van, mert a hozzánk időben közeli események, mozgalmak jelentőségét egyre nehezebb megítélni, nincs elég távlat hozzá, elfogultabbak vagyunk a személyes szimpátiák vagy antipátiák mértéke alapján. Ezekben még benne élünk, ez igaz a populizmusra is, amely igazából rendszertagadó mozgalom, legalábbis a felszínen, a szimbolikus lépéseit nézve mindenképp.
Nyilván nem túl szimpatikus nekem ez a mozgalom, de attól még lehet sok esetben hasznos vagy akár előremutató is, a törzsi logika viszont egy régi rákfenéje az emberiségnek, a visszatérésétől nem sok jót várhatunk ha domináns lesz megint. A demagógia társadalmi normává válása számomra félelmetes.

A menekültek kérdésében pl. azt mondtam mint sokan mások azok közül, akiknek a kormány nem túl szimpatikus, hogy Orbán menekültpolitikája ALAPVETŐEN jó volt, határozott lépések egy kényes helyzetben, a kerítés felállítását is beleértve (mint szükséges rossz), az ország történelmi tapasztalatait is figyelembe véve. Bár ezzel együtt igencsak túlspilázta, eldramatizálta azt, amihez mások mint a csehek vagy a lengyelek (bár kevésbé kényes földrajzi helyzetben) hasonló módon viszonyultak, csak csendben, nem ekkora zajt keltve, ami nekem szimpatikusabb. Nem kellene a xenofóbiát fokozni.
Nyugat-Európa ipari központjaiban lehet egyfajta gazdasági kényszer a bevándorlók alkalmazása, eddig is jöttek sokan, nekünk viszont nem szimpatikus az USA-hoz hasonló társadalom, erős társadalmi feszültségekkel.
Ezzel együtt nálunk is évente 40ezer fővel kevesebb munkavállaló van, ami munkaerőhiányhoz vezet középtávon, nekünk is kezelni kell ezt a problémát, és valszeg. nem iszlám bevándorlókkal.

A devizahitelek forintosítása szerintem nem annyira jó példa, azt már Surányi is követelte még régebben, sokkal jobb példa a külső devizakiszolgáltatottság csökkentése, a külföldre való pénzkiáramlások megakadályozása, bár ezt nem annyira populista mint inkább konzervatív pénzügyi politikának nevezném.
Vannak nyilván előnyök is, nem könnyű világosan látni az előnyök és hátrányok mérlegét.

Tamáspatrik 2019.12.11. 22:49:14

@civisvarosi: Ja, nem könnyű megváltoztatni egy rendszert, mindig nagyon kockázatos, én magam nem is vagyok a radikális változtatások híve, inkább a fokozatos átalakulásoké.

Tamáspatrik 2019.12.11. 22:52:57

@MAXVAL bircaman közíró: Mondj egy olyan rendszert, amely nem volt rohadt, nem volt folyamatosan válságban. Csak a mesében van ilyen.
Nekem pl. feltűnt, hogy "Erdély aranykora" nevű korszak alatt ált. Bethlen Gábor tizenhat éves uralkodását szokták érteni, holott Erdélyben is a török 150 évig volt (illetve török érdekzóna volt ez idő alatt).
Egy darabig jó volt, valakiknek jó volt (másoknak kevésbé), a FELSZÍNEN jónak tűntek a dolgok, - vannak és voltak ilyen rendszerek néhány éven keresztül.

Tamáspatrik 2019.12.11. 22:55:22

Legalább egy dolog kimaradt abból, hogy a formalizált dolgokkal, külsőségekkel mennyire szakítottak az újabb nemzedékek: a magázódás ritkává vált, a tegeződés sokkal általánosabb mint régen. (Sőt egyéb formák is voltak, árnyalatok amelyek kimentek a divatból, pl. "tetszik"-ezés, keresztnéven szólítás, stb.)

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2019.12.12. 06:03:03

@Tamáspatrik:

A liberalizmus, a polgári demokrácia az első rendszer, mely az ember rossz ösztöneire épít, ezt szerintem te is elismered.

lényeglátó 2019.12.12. 07:15:26

@MAXVAL bircaman közíró: Pógári mennyország!

Burjánzik, virít, ami aljas, hitvány!
Gazságra, fényes bizonyítvány!
Gyorsan nő, mint az öntözésre,
Millió gyom, tör szántóföldre!
Végül elszívja akár az aranka!
Vetésed a gazdagodás aranya!
Hiába minden ellen akarat!
Megfolyt a kamatos kamat!
Mellyel uradnak áldozol.
Néki véreddel tartozol!
Tiéd, marad az alázat,
A hatalom porig aláztat!
Neked véres a tenyered.
Rabszolgamunkát ad neked!
Míg te ész nélkül töröd magad,
Ha ki egyenesítenéd nyakad!
Fejedet, ha fölemelnéd!
Elmenekültek volna rég!
Ballagsz, ökör a járomba!
Ostor csattogását hallgatva.
Csak végül, rád ne csapjon!
Majd mészáros üt agyon!
Húsod végül felzabálják!
Zablád rángató gyávák!
2016. 02. 03.

Legjobb leggyorsabb "fogyasztó"hatás!
Fogyassz sok kormány propagandát!
Attól kódus hamar leszel!
Nem hízol, mert nem eszel!
2019. 09.05.

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2019.12.12. 08:35:21

@lényeglátó:

Forgolódik a nagytőke,
Profitot lop,
De éled a proletár ökle,
Új jövőt hoz!

Reszket Brüsszel és Soros,
Végetek közel,
Remeg a cégtulajdonos,
A kisember menetel!