Ideo-logikák

A szélsőjobb „megeszi” a baloldalt mindaddig, amíg ezt a kérdést nem tisztázzuk

2020. május 31. - Tamáspatrik

A tőke és a munka ellentéte csak a fejekben létezik

Marx élesen kettéválasztott két olyan fogalmat, ami ennyire nem válik külön. A feudális és rabszolgatársadalmakban több ezer éve alatt megszokott viszonyokat („osztályellentétek”) alkalmazta a kora gazdaságának egyetlen, igaz hogy leglátványosabb szegmensére. Mai szóval azt lehetne mondani, hogy a marxi alapmű szenzációhajhász zsurnalizmus, ami népszerűségét a zsidó/keresztény messianisztikus elvnek köszönheti. (Ugyanez a messianisztikus logika az, ami a mai konteók népszerűségét adja, legyőzzük a gonoszt és utána egy csapásra minden jó lesz.) Ebbe az eldramatizálásba beleragadtunk mint a mocsárba, nem tudunk előre lépni. Ha közelebbről megnézzük, ez az ellentét nem ennyire éles, hiszen a munka is egyfajta tőke, illetve tőkévé válhat.

Munka és értékteremtés között LÉTEZIK valódi összefüggés

A munka eredményességét a társadalom értékítélete általában pénz formájában fejezi ki. (Most lehetne boncolgatni, hogy léteznek a munkaérték megítélésének egyéb elemei is, azt pedig különösen, hogy mennyire helyénvaló és reális a társadalom értékítélete, ezek is izgalmas kérdések, de eltérnénk a tárgytól.)

Azt tudjuk, hogy kevés munkával általában nem lehet sok pénzhely jutni, sok munkából viszont nem mindig lesz sok, pénzzel kifejezhető munka. Az összefüggés a munka és a fizetség között ennek ellenére mégis létezik, és főként statisztikai eloszlások formájában. A statisztikai összefüggésekkel a mai értelmiség nagy része úgymond „meg van lőve”, mert ahhoz szoktak hozzá, hogy ha valami A, akkor ok-okozati alapon B lesz belőle, és ha ez nem így van, akkor számukra a dolgok között „nincs összefüggés csak káosz”. Pedig a 20.század óta hozzászokhattunk volna, hogy a rendszerek egy bonyolultsági szint fölött rendre csak statisztikai módon kezelhetőek, az eredmények egy eloszlás mentén értelmezhetőek. Az atomfizika, a biológia és a közgazdaságtudomány számos esetben ilyen törvényszerűségeket mutat. Ugyanaz van a munka esetében: a több befektetett munka és az eredmény között létezik összefüggés, de nem lineáris hanem statisztikai eloszlás formájában.

A munkát befektetjük – vagy nem

Azt intuitíve érezzük, hogy van ilyen összefüggés, hiszen akkor fogunk valamibe egyre több munkát befektetni, ha jönnek eredmények, különben feladjuk. Mindig egy x mennyiségű munka befektetése után felmérjük, hogy érdemesebb-e ebbe többet beleadni, egy sportoló is akkor fog egyre többet edzeni, ha látja, hogy ezzel elérhet egy bizonyos, gyakran pénzben is kifejezhető célt. Ha a munkánk sikeres, akkor mások is hajlandóak csatlakozni, például egy kiadó kiadja a könyvünket, reklámozni fogja stb. Ha nem sikeres, akkor vagy elgondolkodunk, hogy mi hiányzik még hozzá vagy  pedig egyáltalán nem „invesztálunk” (!) bele több időt és energiát. A munka jól láthatóan tőkeként működik, hiszen amiben Marx tévedett, alapvetően a szellemi dimenziója a lényeges, nem pedig a fizikai.

A munka alapvetően szellemi tevékenység

Még ha azt mondjuk, hogy valakinek a munkája olyan mint egy „bioroboté”, a lényege még akkor sem a fizikai erőkifejtés, hanem az érzékszervi visszacsatolások értékelése, hogy a folyamat során a kívánt eredmény jön-e létre. Még egy takarító esetében is szerepet játszik, hogy a tisztítandó felület nem mindig ugyanolyan, e téren a tapasztalatára támaszkodik, fontos még a rendelkezésre állás és a megbízhatóság is, emellett az egyes emberek mint vevők igényei is eltérhetnek (kommunikatív szerepben is van). Mindez együtt adja azt a tőkét, ami miatt jó takarítónak nevezik a többiek.

Az összetettsége nagyobb fokán álló munkák olyan jellegűek, hogy az eredményük nem határozható meg pontosan csak valószínűségekkel, mint az olajfúrásé vagy a filmgyártásé is, viszont előzetes kalkulációk mindig léteznek (amik alapján a pénzügyi befektetők hosszabb távon jó döntéseket hoznak). Vannak nehezebben mérhető teljesítmények mint például a tanár munkájáé, - persze kérdéses az is, hogy valóban törekszünk-e a pontos értékelésre,- de ez esetben is statisztikai az összefüggés, több befektetett munkától jobban tanulnak a gyerekek, csak hogy ki mennyit fog megtanulni azt nem mondhatom meg előre. A munkánkban is létezik egyébként „eredeti tőkefelhalmozás”, amikor pályakezdőként különféle trükköket, fogásokat lesünk el, vagy egyáltalán licenszet szerzünk hozzá (pl. egy egyetemi diploma formájában), hogy odaengedjenek minket egy munkafolyamathoz.

A tőke szidását pedig azonnal hagyjuk abba

A családban rengeteg dolgot örököl az ember, jó és rossz tulajdonságokat, hasznos és káros hagyományokat is, a tőke mint vagyon is azon dolgok része, amit a családban kapunk, vagy nem kapunk. Nem gondoljuk azt, hogy azért mert az egyik ember csak 160 centi magas, a másik pedig hízásra hajlamos, az ő hátrányaikat a társadalomnak ki kell egyenlíteni. A tőke a generációk felhalmozott eredménye, ezt tiszteletben kell tartani, nem pedig lerombolni mint a kommunizmus idején. A bevándorlás ellenesség is voltaképp arra a gondolatra épül, és nem is minden alapot nélkülöző módon, hogy a mi társadalmunk generációk alatt felhalmozott értékeit, a társadalmi tőke hasznát ne olyanok évezzék, akik még nem jutottak erre a szintre, emiatt nagy valószínűséggel megfelelően értékelni sem tudnák.

A tőke egyébként kivétel nélkül mindig fokozatosan veszít az értékéből, éppúgy mint akár egy szőlőtőke is, ha nem ápolják. A ma gazdagsága fokozatosan elvész, amortizálódik, holnap más vállalatok, más családok lesznek a leggazdagabbak, mert a régi fokozatosan elavul, és jönnek új tevékenységek, amire az adott korban nagyobb igények vannak. A tőkeellenességnek, amelyet általában az emberi irigységnek a passzív formája szül, emiatt se nagyon van értelme.

Nem a kizsákmányolás, hanem annak hiánya szorul magyarázatra

Ezt már próbálták többen megmagyarázni, hogy a „tőkés” mért nem csak annyit fizet, amit feltétlenül szükséges, hanem jóval többet, most nem fejtem ki ennek valódi okait, nagyjából a fentiekből már levezethető. Ha a baloldali érzelműek nem tudnak elszakadni a tőke és a „kiszákmányolás” marxi értelmezésétől, akkor mindig szövetségesei maradnak a szélsőjobbnak, ami „eladja nekik” azt a gondolatot, hogy a gonosz nemzetközi multik elleni küzdelem mindent visz. (A mondat hangsúlyos szavai a „gonosz”, a „mindent visz”, valamit a „küzdelem szó értelmezése). Ha az ilyen állításokat nem vagyunk képesek finomítani, jelentősen átfogalmazni, akkor a baloldal atomjaira hullik. Sőt, az egész társadalom atomizálódik.

A kormányzatunk viszont valóban hajlamos a feudális felfogásig visszalépni

Hogyha a mai (kapitalizmusként szidott) rendszerekben nem is létezik alapvető ellentét a munka és a tőke között, ezt képesek vagyunk mégis létrehozni, ha visszalépünk a személyes függelmeken alapuló (t.képp rabszolgatartó és röghöz kötő) társadalmi viszonyokhoz. Pontosan ez valósul meg mostanában nálunk is, a kormányunk és az őt támogató csoportok felfogásában, akiknek „az emberek dolgoztatása” a fő célja. Ha engem valaki dolgoztat, akkor tényleg, valóságosan is elidegenedik a munkám értéke tőlem, nincs meg a saját belső késztetés, amiért a munkámat a saját felhalmozott tőkémnek fogom érezni. Ahol nincs motiváció és belső célok miatti aktivitás, valódi érdekeltség, ott az eredmény jól látható: alacsony reálbérek, gyenge termelékenység. Személyes függelmi rendszerekben valóban elszakad a ráfordított munka mennyisége, minősége a munka pénzben kifejezhető értékétől, hiszen a lojalitás lesz az első számú szempont. Ez van nálunk most, ahol a társadalmi elit a demagóg érveléseivel könyörtelenül kihasználja azt a szellemi hagyományt, ami a marxi „osztályharcos” eszméken alapul.

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr9215731028

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tamáspatrik 2020.05.31. 11:45:12

A munkamennyiség és érték között annyira erős az összefüggés, hogy ingyen pénz nincs, még természeti erőforrások esetében se nagyon. Tehát a fosszilis energiahordozók használata látszólag nagyon sok munkát takarít meg, valójában ez nem így van, ha beleszámítjuk a természeti kárt, amelyet a felhasználásuk okoz. Egy kézi árokásás és gépi árokásás munkaráfordítása között valójában nincs akkora különbség, mint ami szemre látható, viszont a gépi sokkal több szellemi, azaz igazi munkát tartalmaz.

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2020.05.31. 13:19:37

A baloldal régóta hallgat rád, ezért is vesztette el baloldaliságát.

megamovieboy · http://europeanphalanx.blog.hu/ 2020.05.31. 14:42:31

Az egy alap dolog, hogy a Tőke által lefektetett munkás-tőkés ellentét osztályharc formája a szabad világban egy abszurditás. Leginkább a hatalom megragadásának az eszköze, a jó öreg oszd meg és uralkodj elve újrahasznosítva.
Viszont a munka alapú társadalom kifejezés hülyén hangzik, de! Amíg nincsen saját, magyar tőkénk, addig csak külföldieknek tudunk dolgozni. A hálát ezért a privatizációt levezénylőknek kell elrebegni. Amíg nem lesz a társadalmunk tőke alapú, addig marad a munka. Ezen csak az eredeti tőkefelhalmozás tud változtatni. Ezt támadja a baloldal leginkább. Én nyitott vagyok mindenféle jobb megoldásra, mint amit a Fidesz felmutat, nem ragaszkodom sem Mészáros Lölőhöz, sem a többi nerlovaghoz.

MEDVE1978 2020.06.01. 14:57:44

A tőke és a munka termelési tényezők, amelyek értékeket teremtenek. Marx ugye megvizsgálta a szituációt és arra jutott, hogy a termelési tényezők egyik csoportját kizárólagosan egy szűk kör (gyárosok, tőkések stb.) birtokolja, míg a másik csoportját az ipari forradalom után egy nagyon tág kör, akik a munkások. Az akkori feudalizmus utáni, fiatal kapitalista vagy félfeudális társadalmakra kell gondolni. Marx ugye megjárta egész Nyugat-Európát, ezért a fókusz nyilvánvalóan a munkás-tőkés elemzésre tolódik el és ez hatalmasodik el az egész koncepción. Hasonló a helyzet ugyanakkor mondjuk az angol parasztságnál is a legelők kisajátítása, bérmunka miatt. A hasonlón azt értem, hogy van egy érdekérvényesítési egyenlőtlenség, kiszolgáltatottság, amit Marx kizsákmányolásnak nevez.
Így a munka termelési tényező hozadéka a végső termék hasznából kisebb, mint a "fairnek" tartott rész.

Mivel ez egy elméleti modell, történelmileg is látható, hogy nagyon rosszul működik egyes valódi szituációkban, például a kelet-európai parasztságnál, ami nem véletlenül nem akar beállni a szövetkezetekbe (a gazdag- és középparaszti réteg jelentős, nem olyan nagy a különbség számukban sem, mint a nincstelen munkások hada - nagyon kevés dúsgazdag tőkés viszonylatban).

Az is igaz emellett, hogy a termelési tényezők tulajdonlása nagyon jelentősen megváltozott Marx óta, tehát az utóbbi 150 évben. Bár ilyen már előtte is volt (a XVIII. század óta, amikor a közoktatás kötelezővé vált). A folyamat egyik lényege, hogy jelentős különbség van helyenként a közjavak elérhetőségében, tehát közvetetten megkönnyített a termelési tényezőkhöz való hozzáférése az egyes közösségekhez tartozó embereknek. Egy rövid példával: egy svájci diákot gyerekkorától fogva nagyon sűrű szociális háló fog, minőségi oktatást és egészségügyi ellátást kap. Ebből kifolyólag jelentős előnyt szerez a saját termelési tényezőit illetően (versenyképes tudáshoz juttatja a közössége gyakorlatilag indulásként, ingyen). Ha viszont megnézünk mondjuk egy dél-afrikai diákot, ott az oktatás minimális, rossz minőségű, ahogy a szociális háló, egészségügyi ellátás is. Marx idejében ez minimális volt, a gyerekeknek valami minimumot megtanítottak bárhol Európában, a munkához pedig rövid betanítás kellett, ezért nem számítottak annyira ezek a tényezők, ma viszont meghatározóak.
Megváltozott ugyanakkor a tőketulajdonosok köre és érdekérvényesítése is. Egyrészt a tőke közösségi szintre is helyeződött át. Ez azt jelenti, hogy a tőke a korábbinál jóval nagyobb részét elvileg az államok adóként szedik be és értelmes célokra fordítják (ellentétben a korábbi nemesség feléli, háborúra megy stb. célrendszerrel). Így tehát a közösség is fektet be a különböző értékeket létrehozó folyamatokra, a marxi állapotnál nagyon sokkal nagyobb mértékben. A másik, hogy a második világháború után főként Európában és a nyugati világban egy széles tőketulajdonosi kör jött létre. Ha Pikettyt olvas valaki, akkor ő pontosan nyomon követi ennek a széles középosztálynak a második világháború utáni kialakulását és mostani "hanyatlását".

Itt elérkeztünk ahhoz, hogy a helyzet valahogy változik, a második világháború utáni felállás is változik. A viszony, ami az egyes értéklétrehozási tényezők (legyen mostantól termelési tényezők) között fennáll folyamatosan mozog. Itt a tapasztalás a fejlett világot illetően az, hogy a dolgozók érdekérvényesítési képessége egyre romlik, illetve, hogy a közösségi érdekérvényesítési képesség is egyre romlik, míg a pénzbeli tőketulajdonosok érdekérvényesítési képessége javul. Az egészet áthatja még egy vágtató technológiai fejlődés, amit az egyén és a közösség is rendkívül nehezen követ le, viszont a pénztőkét birtoklók jóval könnyebben. Ráadásul már vagy 30 éve nagyon erősen a mindenféle korlátok lebontása felé megyünk, így ezek között van - főként - a pénztőke áramlása. A mérleg tehát billen, a közösségek (államok, városok, falvak, családok stb.) és az egyének felől a pénz és eszköztőkét birtoklók irányába.

A nemzetközi baloldal ezt a folyamatot érzékeli és keres rá válaszokat. Egy válasz volt a Tony Blair - Clinton (Gerhard Schröder, Medgyessi-Gyurcsány) féle harmadik út, ami viszont befuccsolt, megmutatta, hogy a folyamatos liberalizáció és az egyenlőtlenségek csökkentése jólét növellésel a fejlett ipari társadalmakban nem működik együttesen, tehát nem lehet értelmes hagyományos eszközökkel dolgozó baloldali politikát folytatni úgy, hogy közben a piac uralma egyre korlátlanabb. A hagyományos eszközök alatt itt a transzfereket értem.

A válasz sok nyugati esetben a visszatérés az alapokhoz: egy neomarxista vágyálmot kergetnek, leginkább azért, mert sohasem élték át a létező szocializmust. Keleten más a helyzet, mivel a marxi lemez lejárt, ezt az egészet a politikusok nemzeti jelmezbe öltöztetik és létrejön a nemzetközi karvalytőke (aka Soros).

MEDVE1978 2020.06.01. 15:35:26

Ellentét tehát nincs tőke és munka között, mert mindkettő termelési (értékteremtési) tényező. A tulajdonosainak viszont vannak érdekérvényesítési különbözőségeik. Az alapvető probléma tehát rendszerszintű és a termelési tényezők tulajdonosainak vélt egyensúlyát érinti. Független attól, hogy nepotizmus van-e a gazdaságban vagy hogy az egyes emberek mennyire "szívesen" dolgoznak abban a munkakörben, ezek csak súlyosbítanak az egész helyzeten.
Az Európában elég magasan képzett tevékenységeket felvonultató német gazdaságban is nyílik az olló, csökken a középosztály nagysága, holott ez a gazdaság az utóbbi 15 év nyertese.

Ma Magyarországon egyszerűen az történik, hogy a munkaerő képzését a kormány specializálja egy bizonyos módon. Az emberi erőforrási szférából (szociális, oktatási, egészségügyi) átcsoportosít forrásokat, hogy létrehozzon egy a gazdaságban jelentős befolyással élő oligarcha réteget. Sőt az oktatásban nem csak ezt teszi, hanem a képzést is próbálja úgy specializálni, hogy a rendszerből kijövő emberek megfelelőek legyenek az oligarcha réteg által tulajdonolt vállalatok kiszolgálására. Nyilván a túlképzés egy ilyen koncepcióban több szempontból is problémás: minél több diplomás, annál többen látják milyen szar a helyzet és mivel csak relatíve alulfizetett munkákban tudnak elhelyezkedni, ezért elégedetlenek, politikai ellenfelek lesznek. A betanított munkások viszont jobban megvezethetők és pincérnek is jók a balatoni éttermekbe. A közbeszerzési rendszer optimalizációval elérhető az, hogy csak az nyerjen, akit az elit favorizál (ez lehet külföldi szereplő is). A probléma az egésszel az, hogy a közfinanszírozott képzési rendszer így nem "termel" olyan munkavállalókat, akik olyan versenyképes szaktudást szereznének, ami elég a jelenlegi komplex munkaadói követelmények teljesítéséhez. Ez és a közbeszerzési rendszer belterjessége egyaránt az innováció ellen hat. Természetesen így is lesznek, akik innovatívak, mert vagy zsenik vagy pedig magán forrásból fejlődtek tovább.

Ez azonban egy más kérdéskör, mint maga a tőke és munka kérdésköre, ami jóval általánosabb és a megoldásai is jóval általánosabbak.

Tamáspatrik 2020.06.01. 22:26:48

@megamovieboy: Egy régi mondást aktualizálva erre azt mondom, hogy engem nem zavar, ha az illető az első milliárdját az összeköttetései révén tudta megszerezni, feltéve, ha a további milliárdokat vagy akár százmilliárdokat versenyképes cégek révén tudja kitermelni. Ha nem tud igazán saját lábra állni nemzeti tőkésként, akkor a működését csak a korrupció fogja tudni fenntartani, nem a hatékonyság.

Tamáspatrik 2020.06.01. 22:32:02

@MEDVE1978: A leírtaknak csak egy részére reagálva egy durván materiális szemlélet uralkodik el a marxi közgazdaságtanon IS, ami nem meglepő, hiszen materialista filozófus volt. Azért durva, mert nem elégszik meg azzal, hogy az anyagi jellegű dolgoknak van egy bizonyos szintű autonómiája, hanem azt állítja, hogy meghatározó, fontosabb mint a szellemi, ami csak tükröződés. Ezt vetíti a társadalomszemléletre, kimondatlanul ugyan, de lényegében a nyers fizikai munkát tartja meghatározónak, ami durva melléfogás. Jelentős, fontos, elemzésre érdemes a fizikai munka, de nem meghatározóbb mint a szellemi. (Nem beszél mérnökökről, tervezőkről, stb. az értelmiségi "csak egy réteg" nem tömeg, nem meghatározó.) Közben pedig a munkák egyre nagyobb része szellemi, manapság már még egy műszerész, egy gépbeállító vagy egy esztergályos is jelentős részben szellemi munkát végez.

Tamáspatrik 2020.06.01. 22:33:36

@MAXVAL bircaman közíró: OK, változtatni fogok a koncepción, poroljuk le a régi mondatot: "Munkás ököl vas ököl, oda csap, ahova köll." Így jó lesz?

Tamáspatrik 2020.06.01. 22:47:51

@MEDVE1978: Igen, elég nyilvánvaló, hogy az összes baloldali válasz hibás volt, szerintem azért mert a fókusz a hibás, a tőkére összpontosítanak és az elosztásra. Más irányú válaszokat kell keresni, pl. "öntudatos munkás" (ha van még értelme manapság ilyet mondani egyáltalán) ehelyett öntudatos fogyasztó, zöld fogyasztói közösségek, helyi ipart védő szövetkezetek stb. Szerintem hiba, hogy nem próbál a baloldal közösségi szintű célokat megfogalmazni, elveszik az individualizmusban. Közösség a nemzetállam, a kistérség, az önkormányzat stb. is.
Így a "fegyverkezési versenyben" az értékesítő oldal mindig a vásárlók előtt jár, akiket nem támogat az állam sem rendesen, nem csak a gyenge oktatási rendszer miatt hanem a fogyasztóvédelem, pénzügyi tranzakciók felügyelete, monopólium ellenes törvények stb. mind gyenge hatékonysággal működnek.
Sötétben botorkál a baloldal, én magam se tudom, hogy mi lenne a helyes irány számukra, csak sejtéseim vannak. Erős baloldal nélkül nincs egészséges politikai rendszer.
A mi oktatási rendszerünk, amit ecsetelsz valóban egy speciális eset és szándékoltan ilyen a feudális reflexek miatt is. (Marx is lényegében feudális reflexekre épített, nem pedig az akkor még kialakuló félben levő polgári reflexekre), hiszen őskommunista elképzelések már a parasztháborúk idején, Marx előtt vagy 300 évvel is voltak.)

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2020.06.02. 08:13:45

@Tamáspatrik:

Egyszerűen csak arról van szó, hogy legyen fogalmi tisztaség.

Baloldal = a tőke-munka harcban a munka oldalán áll.
Jobboldal = a tőke-munka harcban a tőke oldalán áll.

Szóval nem akarhatsz se munkabarát jobboldalt, se tőkebarát baloldalt, mert ez olyan, mint a húsevő vegetáriánus.

HaCS 2020.06.02. 09:31:27

Nagyon mélyről indulunk.

Először is, csak hogy tisztázzuk a legelején:
A Marxi tőkeértelmezésnek semmi köze a mai fogalomhoz. Marx értekezéseiben a tőke csak és kizárólag a pénzügyi körfolyamatok nézőpontjából értelmezett. Semmilyen más formában nem fordul elő. Marx nem téved(het)ett (ebben legalábbis), hiszen ő maga adott teljesen más definíciót annak idején a tőkének a mai elfogadott értelmezésünkhöz képest.

Másodszor:
Mai értelmezésben a tőke olyan javak összessége, mely hozzájárul valakinek a gazdaságilag hasznos termelőképességéhez.
A munka az maga a termelőképesség. (Annak egy fajtája.)

Gondolom innen már egyértelmű, miért adódnak hogyismondjam... értelmezési problémák.

Erről többet nem is írnék.

Ez azonban:
"A statisztikai összefüggésekkel a mai értelmiség nagy része úgymond „meg van lőve”, mert ahhoz szoktak hozzá, hogy ha valami A, akkor ok-okozati alapon B lesz belőle, és ha ez nem így van, akkor számukra a dolgok között „nincs összefüggés csak káosz”. Pedig a 20.század óta hozzászokhattunk volna, hogy a rendszerek egy bonyolultsági szint fölött rendre csak statisztikai módon kezelhetőek, az eredmények egy eloszlás mentén értelmezhetőek. Az atomfizika, a biológia és a közgazdaságtudomány számos esetben ilyen törvényszerűségeket mutat."

Nem ahhoz szoktak hozzá, hanem ha tudományos értelmiségi szemmel nézed, akkor tisztában vagy vele, hogy a világ így működik, csak elfogadod, hogy nem tudsz mindent. Attól még a világ nem lesz oly kedves, és nem fog "statisztikai alapon" működni, mert mi nem tudjuk kezelni, vagy értelmezni. Nem írhatsz le olyan baromságot, hogy statisztikai törvényszerűség! Fogalmilag értelmezhetetlen. A statisztikának valószínűségei vannak a kauzalitásnak meg törvényei. A káosz meg egy tudományos fogalom. A statisztika rámutat az összefüggések létezésére. Az összefüggések mikéntjére meg az emberi gondolkodás, a logika. A kettő nagyon jól kiegészíti egymást.

Még pár mondatot írnék a szerénységről:

Ha valaha is felmerülne bárkiben az a gondolat bármely témában, miszerint "mai értelmiség nagy része úgymond „meg van lőve” ", nem árt ha az egy pillanatra elgondolkodik, hogy vajon Albert Einsteinhez, vagy a helikopterhez áll-e közelebb a világmegváltó gondolataival!

Tamáspatrik 2020.06.02. 19:21:59

@HaCS: Ha Marx azt a címet adta volna a könyvének, hogy pl. "A tőke mozgásának jellemző formái a 19.század második felében", akkor OK. De sajnos azt adta, hogy "Das Kapital", a társadalomtudósi szerepen túllépve próféta és vallásalapító kívánt lenni, sajnálatos módon.
Holott ha megkérdez egy szőlősgazdát a tőkéről, az is jelentősen bővíthette volna az ismereteit. A magántulajdon nélküli ember ahogy elképzeli a magántulajdonnal rendelkező életét, az egy dolog, de nem egészen a valóság, mert nem tudsz belehelyezkedni, hanem vetítesz.

A statisztikai összefüggéseket senki sem érti, kivéve ha a munkájában foglalkozik velük. Én például egy időben foglalkoztam, ismerem az alapjait valamennyire. A statisztika tiszta hazugság és maga a káosz józan ésszel - holott gyakran nincs más a kezünkben, csak valószínűségek és ezek eloszlásai. Az ok-okozati összefüggések nem mindig világosak, vagy pedig túl bonyolultak. A világunk PRAKTIKUSAN nézve gyakran kaotikus módon működik.

Pont Einstein tévedett a kvantummechanikával kapcsolatban "Isten nem kockázik", bár neki még a tévedései is zseniális felfedezésekre vezettek. Pl. levezette, hogy ha a kvantummechanika okés, akkor létezik a kvantum összefonódás jelensége is, ami nonszensz. Aztán kísérletekben bebizonyították, hogy tényleg létezik. :)
Ez persze egy extrém példa.
A cikk arról szól többek között, hogy a befektetett munkának van tényleges hatása a pénzügyileg mérhető eredményre, van ilyen összefüggés, de hol mennyire meghatározó és pontosan milyen tényezők befolyásolják még, nos ezt kvantitatív módon senki se tudja, sejtések vannak inkább e téren. Még ha Barabássy könyvet is írt róla, szerintem az ő tudása sem tökéletes e téren.

A statisztika csak módszer, eszköz és azért lehet vele szélhámoskodni, mert aki nem mélyed el benne az nem érti, mert a józan paraszti észnél valamivel több kell hozzá. (A józan paraszti ész csak annyit tud, hogy 50-50%, hiszen vagy úgy lesz vagy nem.)

megamovieboy · http://europeanphalanx.blog.hu/ 2020.06.03. 11:25:17

@Tamáspatrik: A statisztikához csak annyit, még a műveltebbjét is kiveri a víz egy oszlopdiagramtól, a HVG-ben lassan egy kördiagramot sem mernek betenni, mert legközelebb nem veszik meg. Míg a szocializmusban réges-régen oldalanként 3-4 is volt.
A "saját lábra állásra" reagálva... Hozzád hasonlóan én is bedőltem a ballib féle "a magyar tőke nem működik mert a magyarok nem értenek hozzá" szövegnek. De az elmúlt tíz évben annyi dolog került magyar kézbe, hogyha azt nem tudnák normálisan működtetni, akkor drasztikusan csökkent volna az életszínvonal.
Amúgy pont a ballib elképzelések ellenkezője igaz. Ha egy ország elveszíti az ellenőrzést a saját kereskedelem, bankszektor, energiaszektor, média és az egészségügy felett, akkor amíg azt vissza nem szerzi, rabságban marad. Ráadásul ezekhez olyan nagy ész nem is kell. Az energia az egyértelmű hatalom. A kereskedő olcsón vesz és drágán elad. A bankár kevés kamatot ad, de sokat szed. A sajtóhoz csak propagandisták kellenek. Az egészségügy meg állami pénzen is elduruzsol, a tőke viszont rögtön minimál és extra szolgáltatásokra bontaná fizetővé tevéssel.
Pont ezeket követelik nyugatról és akkor jön a fejsimi, meg vállveregetés, ha saját magunkkal kicseszve ezeket önként átadjuk, ha meg visszaszerezzük, akkor jaj de diktatúra van. Tehát a nemzeti tőkéseknek nem lehetetlen a feladatuk és főleg nem vagyunk alávalóbbak, mint a nyugat. Azt meg csak feltételezem, hogy nem csak állami megrendeléseket, kedvezményeket kapnak, hanem kutatási eredményeket, gazdasági elemzéseket is, akkor meg már egyértelműen versenyképesek lesznek.

Tamáspatrik 2020.06.04. 21:44:16

@megamovieboy: A média tájékoztatásról szól, nem propaganda kellene, hogy legyen. Egy bank is tönkre tud menni, ha nagyon korrupt módon kezelik, a kereskedelemben is van még hova fejlődni. Egyébként pedig legyen igazad.
Volt egyébként egy cikk a francia piacvédelemről (az angol textilmanufaktúrákkal szemben) még Napóleon idején, ami egyébként kényszerűségből alakult ki, de működött. A saját gazdaságot meg kell tudni támogatni, némileg előnyben részesíteni egyes ágazatokat a külföldivel szemben, mindenki ezt csinálja vagy valamikor ezt csinálta, hogy megerősítse. A sikernek ez lehet egy szükséges feltétele, de azért nem elégséges, mert egy ésszerű szintű belső verseny sokat számít.

megamovieboy · http://europeanphalanx.blog.hu/ 2020.06.05. 08:35:08

@Tamáspatrik: Teljesen egyetértek. Ma a sajtóban senki sem híreket közöl, hanem a híreket a saját világlátása szerint mutatja be jobb esetben, rosszabban vélemény és elemzés néven tolja a propagandát. Itt az indexen a sporthírekben is politizálnak, de már az időjárás jelentésben is előfordult, a lottószámokat már meg sem merem nézni... :D
Az atlantisták elmélete szerint, nekünk kutya kötelességünk lenne úgy versenyezni a külföldiekkel, hogy a baloldali kormányunk azokat támogatja a mi kárunkra, nincsen tőkénk, privatizáció címén a nyugat szinte minden pozíciót megszerzett magának és ők otthonról bizony kapnak állami segítséget. Hogy ennek mi az eredménye, azt az a bizonyos "elmúlt nyolc év" kormányzása ékesen bebizonyította. És a baloldal ezt a bukást nem hajlandó beismerni, ami azt jelenti, készek annak megismétlésére. Ehhez képest ma már ott tartunk, hogy készül az OTP konkurenciája, legalább a bankszektorban hazai verseny lesz. A kereskedelemben sajnos egyelőre csak a CBA és a Real versenyeznek úgy ahogy, lehetne jobb is a helyzet. Energetikában a MOL bőven elég egy ekkora régióban. A Fidesz egy csomó dolgot felismert és tesz is érte. Amikor hibáznak, akkor módosítanak, de nem állnak le. A baloldal meg a tagadás dackorszakában van, az ennek megfelelő érettséggel. Olyan nagy a szellemi különbség a két oldal között, hogy erőteljes külső segítséggel sem fog tud győzni a baloldal.