A környezetvédelmi tudatosság a szokásoktól való eltérést igényli

A mindennapokban általában csak a szokásokat követjük és nem gondolkozunk el azon, hogy tevékenységünk mennyire környezetromboló. A legtöbben megelégednek egy-két szimbolikus értékű tettel, például nem vesznek műanyag zacskót, esetleg néha a környékbeli termelőktől is vásárolnak. Még ezekben az esetben sem biztos, hogy valóban környezetvédő alternatívát választanak, az viszont egyértelmű, hogy tipikus látszattevékenységekről van szó csak azért, hogy úgy érezzék, hogy ők bizony védi a környezetet. Nézzük már meg, mi van a zacskón túl, a saját házunk tájától kedve! A zacskónál jóval környezetszennyezőbb dolgokat fogunk találni, ezek nagy része persze közismert, de lehetnek meglepők is. Az összkép pedig ha belegondolunk igencsak sokkoló, az unokáink számára valszeg. még inkább az lesz.

Betonozás

A cement gyártása az energiaigénye miatt is nagyon környezetromboló, emellett a betonozáskor sok anyagot is meg kell mozgatni. Valóban kényelmes mindent jól lebetonozni, mert nem gazosodik és tisztán tartható, - hátránya ezzel szemben, hogy nyáron átmelegedik és hőszigeteket, hőkatlanokat hoz létre. Csak annyit betonozzunk, ami valóban szükséges, használhatunk például kavicságyat is helyette, építkezésnél is léteznek a betonnál jobb alternatívák, például a fa és a vályog. Agyonbetonozni mindent ez nálam a kulturális barbárság kategóriája, erőfitogtatás, az oroszok, kínaiak és az olajhatalmak járnak élen ebben többek között, az utóbbi időben azonban mi is a vas és a beton országa kezdünk lenni, mert az ilyen projektek látványosak és főként magasabb áron számlázhatóak. (Aki betonoz, annak kötelezővé tenném a szén-ekvivalenciában mért környezeti helyreállító tevékenységet, például erdősítést.)

Gyepesítés

A gyepesítés megint egy rossz hagyomány, amivel lassanként fel kell hagyni, mert vízigényes és energiaigényes is a karbantartása. Telepíthetünk helyette például méhlegelőket, vagy ültethetünk különféle fákat, amelyek árnyékoló hatása nyáron nagyon jó mikroklímát teremt, emellett szintén vonzza a különféle rovarokat és a madarakat. A gyep annak a kijelzése, hogy nincs nálunk sár, tiszták és rendesek vagyunk, viszont környezetkímélőnek nem mondható, emellett eléggé mesterkélt dolog is.

A ház mérete

A nagyméretű ház lehet a társadalmi státuszom kifejezése, hogy mindenki messziről láthassa, hogy „vagyok valaki”, de gondoljunk bele abba, hogy a különféle generációk manapság ritkán élnek egy fedél alatt, a fiatalok általában elköltöznek. (Kérdés az is, hogy mért kellene mindenkinek külön gyerekszoba?) Óriási lakrészek maradnak kihasználatlanul később, a legtöbb házunk tipikusan ilyen, és amellett, hogy a ház felépítése is a szükségesnél több energiát igényelt, a fűtése is költséges lesz. Egyébként szerintem még manapság is különféle szokások alapján építik a házakat, az energetikai tanúsítvány szinte senki sem érdekel. Pedig ha a ház falai, nyílászárói, tetőszerkezete jól szigetelnek, az nyáron is előny, nem csak télen.

Autó használat

Nem tartom hasznos dolognak, ha családonként kettő vagy ennél több autót használnak folyamatosan. Próbáljunk már elszakadni az autótól! Egyre nagyobbak a dugók, nehéz parkolóhelyet találni, az autó fenntartása rengeteg költség és gond, az értelmesebb tevékenységektől veszi el az időt. (A ma embere a mindennapos ügyintézésével csupa látszat problémával foglalkozik, pontosabban olyasmivel, amit ő állított elő teljesen fölöslegesen, ezért nem marad ideje elgondolkodni valóban fontos dolgokon.) Nehéz átállítani az agyunkat arra, hogy a biciklistát, a gyalogost vagy a busszal járókat ne nézzük le. Az autó ne legyen státusszimbólum, hiszen a házépítéssel ellentétben az autóvásárlásban nincs kreativitás, az autó típusa csupán a kis egónk miatt fontos, és megint csak nem túl nagy kifinomultságra utal. Mindenki tudja, hogy a benzin árát jelentősen fel kellene emelni, hogy tükrözze a környezetvédelmi költségeket, csak senki nem meri meglépni.

Ruhák

Ha nem elég a tároló szekrényünk, az nem biztos, hogy azt jelzi, hogy vennünk kell egyet, könnyen lehet hogy túl sok ruhát halmozunk fel folyamatosan, amelyek nagy részét nem is hordjuk. Valójában a márkásabb és tartósabb ruhákat és cipőket érdemesebb megvenni a környezet kímélése érdekében, vagy a másik végletet választani, turkálóból vásárolni. Vannak olyanok, akik nem hajlandóak elfogadni mástól még ingyen sem a fölösleges kabátot, mert az öltözetük valószínűleg az önképük fontos része, és elég szomorú, ha számukra az öltözködés valóban annyira fontos önkifejezési forma.

Élelmiszerek és italok

Sokan pazarolnak az élelmiszerekkel, ez a szokásunk még a járvány alatt sem változott. A legtöbben túl sok kalóriát visznek be, (ha csak a gyomruk össze nem szűkül az idegességtől), és emellett még a szükségesnél jóval több állati fehérjét is fogyasztanak. Az én személyes kedvencem egyébként a palackos víz, - fizetünk érte és még cipeljük is a közel csapvíz minőséget, mert x.y "pecsétje" rajta van (jó kis bürokraták vagyunk). Ennél jobban csak a cukrozott üdítők zavarnak (heti egy-két pohár még rendben lenne, mint az alkohol esetében is). Agyonfeldolgozott élelmiszert fogyasztani megint kényelmesnek tűnik rövid távon, még ha egészségünk szempontjából nem is az.

Adjunk esély a környezetvédelemnek

Hiába mutogatunk másokra, az összes fenti pont rajtunk múlik, pontosabban azoknak a meggyökeresedett szokásoknak a követésén, amelyek látszólagosan a középosztályi vagy afölötti életmódunkról tanúskodnak, hogy mégis „vagyunk valakik”, - miközben csak követjük a birkanyájat és nem gondolkozunk el rajta, hogy mit is teszünk. Tipikusan rossz fajta konzervatív magatartásmintákról van szó. Ha ezekkel a szokásokkal felhagyunk, akkor elősegíthetjük az újfajta társadalmi normarendszer (környezeti etika) kialakulását. Ezáltal adunk egy halvány kis esélyt a környezetnek, hátha közben lesz idő a zöld energiák elterjedésére és a gazdasági ágak „zöldítésére”, mielőtt a környezetünk teljesen tönkremegy. Mindenki folyamtatosan különféle pozitív és negatív példákat is jelenít meg mások számára, és ha egy új szokás eléri a kritikus szintet, akkor normává válik, ilyen például régebben a szemetelés kérdése, újabban pedig az avarégetés, ami az utóbbi időben vált egyre kevésbé elfogadhatóvá.