Az Orbán-kormányról a 2010-es hatalomra jutása óta már nagyjából ugyanazokat lehetett elmondani mint most, a törekvései lényegében ugyanazok mint régebben, de sokak számára nem áll össze ez a kép. Pozitív és negatív vonásokat közel hasonló arányban tartalmaz, élethelyzet, felfogás, világnézet, sok minden befolyásolja, hogy ki melyiket látja inkább.
1.Szivatja a városokat
Azt is mondhatnánk viszont, hogy a falusi életmódot nyomja előre, az idealizált „romlatlan” falusi életmódot, a városokkal, főként az olyan nagyvárossal szemben mint Budapest. A koronavírus járványt is jó alkalmakat kínál a számára, bár a szívünk nem vérzik azért, hogyha a hoteleket és plázákat hagyni fogja bedőlni, amellett, hogy az esetleges csődhullámok negatív hatásai tovagyűrűzhetnek a gazdaságban. A nagyvárosi önkormányzatok költségvetése sokkal jobban megérzi majd az elvonásokat a kisebbeknél, hiszen nagyobb infrastruktúrát tartanak fenn. Orbán szerint „a magyar ember archetípusa a gazda”, - ez a mondat sokat elárul a gondolkodásáról. A múlt század végének a vesztesei világszinten a falvak voltak, nálunk a rendszerváltást követően még inkább igaz ez, az urbanizáció robog előre és „nemzetietlen”, multikulturális városrészeket hoz létre, ami Orbánék számára az ősbűnök forrásának egyike.
A külföldi tulajdonú szupermarketek, bevásárlóközpontok szándékolt kigolyózása is beleillik ebbe a trendbe. Amiért eddig nem működött annak oka az volt, hogy nincs e téren hagyomány, nincsenek olyan versenyképes magyar tulajdonú bolthálózatok, amelyek külföldön is megállnák a helyüket (bankok viszont léteznek és benzinkutak is). A magyar boltokról mindenki tudja, hogy drágábbak és minőség terén sem jobbak, sőt inkább gyengébbnek mondhatók (az meg a mai életmódunk mellett nagy időveszteség, ha az élelmiszer többségét a helyi piacokon szereznénk be, komoly logisztikai problémákat is okozna). Ha eltűnnének a külföldi multik és csökkenne a kínálat, akkor több pénz kerülne (az inkább falvakhoz kötődő) termelők zsebébe és kevesebb maradna a fogyasztóknál, magyarán megdrágulna az élelmiszer, főként a városi polgárok számára. A falu-város egyébként világszintű ellentétét kár lenne tagadni, de túldramatizálni sem szükséges.
2.Nem mordorföldje
Nem arra gondolok most, hogy nem folyik vér, nem kerülnek börtönbe a kevéssé rendszerkonform elemek, „csak” egzisztenciális vesztségeket szenvednek, ez egy elég komoly negatív vonása a rendszernek, amire az egyébként szolidaritáshiányos magyar társadalom nem annyira érzékeny. Viszont nagyon sok pozitívumot lehet felhozni mellette, főként azzal a rendszerváltás után domináns liberális kultúrával szemben, amit dekadensnek vagy kaotikusnak is lehetne nevezni. Az erősebb állami szerepvállalásnak sok előnye van pl. piacvédelmi eszközök, résztulajdon nagyvállatokban, a magyar vállalkozások segítése is ilyen (hiszen a tőkének nagyon is van nemzetisége). A pénzügyi stabilitás, a családbarát intézkedések, jobb és áttekinthetőbb adórendszer, hagyományápolás, történelmi városrészek megújítása, vallásos hitélet támogatása stb. lehetne még hosszasan sorolni azokat, amiért sokak számára az élet több szempontból könnyebbé vált. Az EU-vita viszont arról szól, amit sokan nem értenek, hogy nincsenek meg nálunk az alkotmányos, jogi garanciái annak, hogy megelőzhetővé váljék a rendszer fokozatos „elmordorosodása”, más szóval az önkényuralom teljes kiépítése.
3.Mért lennénk mi Németország?
Nem lehetünk olyanok mint egy másik ország, mindenkinek egyéni szinten is fontos az identitása, a megkülönböztető kulturális jegyei másoktól (ez a szempont a rendszerváltáskor valahogyan elsikkadt). A legtöbb országnak van önálló arculata, azt is lehet mondani, hogy Orbánék egy sajátos magyar modellt hoztak létre, ami azért helyenként az oroszra is hasonlít. (Más kérdés, hogy ez mennyire lesz sikeres kísérlet hosszabb távon.) Ahogy annak idején Kádárék egy kicsit „meghekkelték” a kommunista rendszert az egyéni vállalkozások fokozatos engedélyezésével, annyira igaz ugyanez a NER és a liberális demokrácia viszonylatában (Az „úgy teszünk mintha” esete, de inkább csak színleljük), ilyen szempontból valóban „Brüsszel lett az új Moszkva”. Nyugodtan írjuk le azért, hogy kulturális önvédelemre valamennyire szükség van, csak nem kell ezt sem túlspilázni. Az se baj, ha nem akarunk annyira modernnek lenni minden téren, hiszen igen kétséges hogy mi felé rohan a modernitás.
4.A szavak jelentését ki akarja sajátítani
Ez egy ideológiai alapú fogalmi háborúhoz vezet, ha én akarom megmondani, hogy például miben áll a család, a haza vagy a vallásgyakorlás, más fogalmakat például szegénység, bevándorló, vagy jogállam pedig tabusítanak a közmédiában. Például mi a liberális? Aki oltásellenes pusztán elvi, zsigeri alapon (nem sajátos egészségügyi vagy más személyes okokból), az én szememben nagyon is liberális, hiszen azt kommunikálja, hogy: Ki akarja nekem megmondani, hogy mit tegyek? Hagy éljek úgy, ahogy én szeretnék, senkinek semmi köze hozzá. Még ha ezzel mások egészségét veszélybe is sodorja, az sem érdekli. Ez egy kissé provokatív példa arra, hogy mennyire nehezen értelmezhető az, hogy ki a liberális – már ha nem ragaszkodunk szigorúan ahhoz, hogy mindenki liberális, akit a rendszer aktuális ellenségének tart.
5.Azok védik, akiknek a legkevesebbet ad
Tíz éven át a nyugdíjak reálértékben lényegében stagnáltak (ami nem biztos, hogy baj egyébként, hiszen sokat beszélünk arról, hogy a nyugdíjak mai szintje mennyire fenntarthatatlan lehet a jövőben). Az év végi nyugdíjprémiumok ugyanis nem épültek bele a nyugdíjemelésekbe, sőt a rokkantnyugdíjak összege lecsökkent, a korkedvezményes megszűnt, mégis ez a korosztály nagyobb mértékben szavaz a Fideszre mint a fiatalok. Ez részben amiatt is lehet, hogy nagyobb stabilitás érzetét kelti Orbán, részben lehet egyéb érzelmi okokból is. Például a nyugdíjrendszer igazságtalanságai ellen se nagyon tiltakozik senki, legfeljebb a szakértők szokták felhozni.
A rendszernek legkiszolgáltatottabb rétegek például a közmunkások vagy közalkalmazottak megint inkább Fidesz szavazók, (és nem tüntetnek ellene) mert ők valahogy megszokták ezt, világos helyzetek vannak és megint a biztonság érzete lehet a legfontosabb.
Akik legjobban védik a Fideszt különféle fórumokon többnyire nem annyira egzisztenciális okokból teszik, számukra inkább hitbeli kérdést jelent, ami valahogy pótolja, kompenzálja azt is, ha nem annyira sikeresek anyagi téren másokhoz képest. Ez persze máshol is így van a populistának mondott rendszerekben.
6.Kidobja a „nehezéket”
Hogy a gazdaság léghajója még magasabbra emelkedjen, ezért keveset költ a nem annyira kézzelfogható hasznot hajtó területekre, például szociálpolitikára (a családpolitikától eltekintve), és minden másra amit a kissé nyárspolgári módon megfogalmazott társadalmi normáktól eltérőnek tart, de még a nem közvetlenül termelő oktatáson és egészségügyön is spórol. Az egyik kérdés, hogy hol a racionalitás határa, a társadalom nem veszít-e el túl sok értéket ezzel, a különféle hátrányos helyzetű emberek támogatásának elmaradásával? Nehéz kérdések, nem tudom megmondani, hogy hol az igazságosság és ésszerűség határa, mindenesetre ez is egy olyan jellegzetessége a mostani rendszernek, amiről beszélgetni kell, bárhogy is nevezzük. (Ha természetesnek veszi a közvélemény, akkor a nácizmus irányába megy el.)
7.”Végső soron” nekünk van igazunk
Ez egy alapvető meggyőződése a mostani rendszer híveinek, egy érzés, hogy velünk kitoltak mások, nem tudjuk pontosan megfogalmazni, hogy miért. (Kelet-Európa történelmileg hátrányos helyzete egy ilyen valódi ok, tényleg „tartozik” nekünk Nyugat-Európa morális értelemben.) Ezzel a felfogással az a fő gondom, hogy a kommunikációt megnehezíti, mindig jön egy igen, de… Nekem egyébként tök mindegy, hogy mennyire szimpatikus vagy antipatikus volt Gyurcsány vagy Orbán vagy bárki más, próbáljunk az ilyesmitől elvonatkoztatni, ha értelmesen akarunk beszélgetni. A politika egyébként sehol se túl gusztusos, azt szokták mondani, hogy a kolbászról is jobb, ha nem tudjuk, hogyan készül.
8.Az információ hatalom, ezért jobb megtartani
Ez a rendszer mindent titkosít és nem ad ki adatokat, a kutatókat nem irigylem, akik ezzel dolgozni szeretnének, a közvéleményt pedig teljesen össze lehet zavarni. Annyira összezárnak és annyira fegyelmezettek, hogy a nyilvánosságnak fogalma sincs róla, hogy a döntések hogyan születnek. (Mindenhol így van ez? Szerintem nem, vagy nem ilyen mértékben.) Számomra az sem egyértelmű, hogy Orbán a legtöbb döntés személyes jóváhagyója-e, vagy pedig megtanult úszni az árral, és Kádárhoz hasonlóan inkább zseniális sakkjátékos.
9.Nem versenyképes hasonló feltételek mellett
A második ligában focizni is eredmény, az első liga mindig a nagy innovációs központokban lesz, az agyelszívás is működik, szerencsésebb országok polgárai az ilyen központok közelében élnek. A Fradi például nem csak a nagy sztárcsapatokhoz nem hasonlítható, de bármelyik topligában az alsóházzal is versenyképtelen lenne, mert nem bírná azt az iramot hétről hétre. Ha átlagosan nem is, de rövidtávon, egy-egy alkalommal mégis képes az európai középcsapatokat legyőzni. A magyar gazdaság sem lesz „topligás”, de vannak kis területek, piaci rések, ahol jó lehet vagy pedig már most is elég jó. Ami inkább zavaró és ami miatt nem versenyképes a rendszer, hogy nagyon pazarló módon szórja a pénzt beruházásokra, gazdasági támogatásokra, ezek nagy része pár kör után valakiknek a zsebében landol.
10.A korrupció és a nyalási verseny
Ez valahogy olyan zsigeri, egyszerű és egyértelmű helyzet a rendszer katonái számára, hogy megvan a hierarchia, a leosztott lapok, azok alapján jönnek a döntések, és mindenkinek megvan a maga feladata. Amilyen anyagi téren a rendszer szintű korrupció, ehhez hasonlóak a különféle „hűségnyilatkozatok” a szélsőségig elmenő, egymást űberelő kijelentések közszereplőktől. Ez tényleg annyira szánalmas a faék egyszerűségével együtt. Más országokban a románoknál, szlovákoknál vagy bolgároknál a korrupció kevéssé feltűnő és a hangzatos szólamok se annyira jellemzőek. Én nem próbálnám mindezt megideologizálni, ami e téren nálunk folyik.
11.Nagy tétekben játszik
AZ EU vétó vita során most is nagy barikádokat, akadályokat emelt Orbán az őt korlátozó intézkedésekkel szemben. A jogállamiság számon kérhetősége ha elvileg lehetséges lesz ugyan, a gyakorlatban el fog veszni a bürokrácia útvesztőiben. Orbán tehette volna azt is, hogy egyes kérdésekben megköti magát, másokban enged, de ő egészpályás letámadást folytat, teljes ideológiai frontot nyitott, (hogy teljesen szabad kezet kapjon belföldön), ami szerintem hosszabb távon hiba volt, mert komoly ellenérzéseket kelthet. Nyilvánvalóan civilizációs „besszre” játszik, összeomlásra fogad – ami szerintem elég komoly hazárdjáték. A legnagyobb hibája viszont szerintem, hogy túlságosan el van szállva, ami egyre többeket irritálni fog, egyre kevéssé hiteles, ha többre tartja magát, ami. Ha valami tíz éven át jól működött nemzetközi szinten és a magyar közvéleménynek is eladva, arra simán ráunhatnak az emberek egy elhúzódó gazdasági válság során, főként ha a nemzetközi trendek nem úgy alakulnak, ahogy Orbán elképzeli és a politikája, elvei kimehetnek a divatból.