A gomolygó füst és a korom a városok forgalmas útjain eléggé megszokott látvány, bár nem kellene, hogy az legyen. Elektromos autókra nem azért van per pillanat annyira nagy szükség, mert sokkal környezetvédőbbek lennének a dízel- vagy benzinüzeműnél (pár évtizeden belül talán azok lesznek majd), hanem elsősorban a települések belterületén, a forgalmas utak mentén a levegő minőségének javítása érdekében. Sok autós manapság valahogy úgy van vele, ha nem is fogalmazza ezt meg ilyen nyíltan, hogy ha a „paraszt” biciklizik vagy sétál és közben nyeli a füstöt az legyen ő gondja. Azt nem is veszi figyelembe, hogy az ő autójának a szűrője is inkább a szilárd részecskéket szűri és az aeroszolt, az ártalmas gázokat már nem annyira, ennélfogva a közlekedés a sűrű forgalomban az autóban ülve sem annyira egészséges dolog. Ha rajtam múlna a közúti rendőrségnél lennének emissziót mérő szondák, és főként a fekete füstöt árasztó öreg dízelek kapnának kemény büntetést. (A BKV és Volán járatai se lennének kivételek.) A házak közötti utcákban jól láthatóan összesűrűsödik a szmogos, füstös levegő, és ott üzletek vannak, emberek laknak és közlekednek napi rendszerességgel. Ez hasonlóan ártalmas lehet az egészségünkre mint a kertvárosokban, falvakban a sűrű füstöt eregető, hulladékokból álló vagy gyenge minőségű tüzelőanyag használata.

Valahogy úgy vagyunk ezzel, hogy az érzékszerveink számára nyilvánvaló (látható, szagolható) ártalmakkal igazából nem foglalkozunk, sokkal inkább azokkal amiket csak ártalmasnak sejtünk, ennek az esete például a legtöbb, olykor megalapozott, máskor alaptalannak tűnő vegyszerfóbia is.  Az emberi szervezetet érő ártalmak nagy többsége feltűnő jelenség, valamiért mégsem ezektől tartunk a leginkább. Nagyon jól mérhető és kimutatható is, hogy a különféle vegyi anyagok milyen mértékű terhelést jelentenek a szervezetnek, és ha a terhelés túl nagy vagy rendszeresen előfordul, a szervezetünk egyre nehezebben vagy már egyáltalán nem lesz képes a káros folyamatok semlegesítésére. Mindez ma már mérhető lenne egyéni szinten is (kérdés persze, hogy van-e ez irányban megfelelő érdekeltség akár az orvostudomány irányából nézve), a legtöbb ezekkel kapcsolatos betegség fellépése nem véletlen, gyakorlatilag prognosztizálható is lehetne az életmódunk alapján és a genetikai jellemzőink ismeretében.

A kimutatható ártalmak kirívó példájaként lehetne említeni a 2001-es terrortámadás után a WTC romjainál a mentésben részt vevők szervezetét ért károsodásokat, vagy ezzel egy lapon említhető a szintén „látványos” csernobili tragédia közvetlen közelében tartózkodókat ért sugárterhelés, ezek olyan esetek, amikor még a legerősebb szervezet sem volt képes kivédeni a súlyos, többnyire végzetes károsító hatásokat. Mindez viszont nem jelenti azt, hogy aki néha vegyszerekkel dolgozik vagy atomerőműnél (a szabályokat betartva) ezekhez hasonló jellegű ártalmaknak lenne kitéve, erre utaló bizonyítékok nincsenek. Ez a fajta folyamat ugyanis nem lineáris jellegű, az apró ártalmak jellemzően nem halmozódnak fel, mert a legtöbbünk szervezetünknek van egy eléggé jelentős szintű természetes ellenálló képessége.

Vegyi anyagok esetében komoly veszélyben lehet annak az egészsége, aki amellett, hogy rendszeresen vegyszerekkel dolgozik nem használ megfelelő védőfelszerelést, akár növényvédő szerről, akár háztartási tisztító szerekről van szó. Itt megint a töménység, a magas koncentráció jelenti a fő problémát. Ha a vegyi anyag lebomló és nem halmozódik fel a szervezetben (mint például a nehézfémek) akkor léteznek természetes méregtelenítő folyamatok (máj és a vese játszik ebben főszerepet, a tüdőt viszont nem annyira szokták ide sorolni). A gondolkodásunk valamiért arra van huzalozva, hogy az érzékelhető ártalmakat inkább hajlamosak vagyunk elfogadni, hiszen „nem lett tőle semmi bajom”, közben nem gondolva arra, hogy évtizedek elteltével jelentkeznek majd egyes betegségek tünetei.

Sok ezer ember foglalkozik folyamatosan, többféle szinten is a vegyi anyagok biztonságával, emiatt kijelenthető, hogy a szimpla „vegyszerfóbia” sok esetben mások munkájának lebecsülését is magában foglalja, ami nagymértékű társadalmi bizalmatlanságot fejez ki. Igaz viszont az is, hogy ha emberre nem is annyira, a méhekre és más beporzókra például továbbra is veszélyesek a jelenleg használatok rovarirtó szerek, leginkább emiatt kell csökkenteni a használatukat. Emellett léteznek sajnos néha kivételek is, amiket hosszú időn keresztül nem tartottak az emberre veszélyesnek, mint például az ólmozott benzin, amit sokáig nem vontak ki a forgalomból. Az ilyen esetek összességében ritkának mondhatók, először legalább a jól ismert ártalmakat érdemes kizárni. (A kivonulás a társadalomból elég komoly áldozatokkal jár és nagy tömegek számára aligha járható út.)

Régen a vegyszerek használata előtt is sokan ettek kényszerűségből például penészes ételt, vagy esetleg égett ételt fogyasztottak, és ugyanígy voltak rákos betegségek, csak az akkori orvostudomány nem tudta kimutatni ezeket, emellett a legtöbben már fiatalabb korban meghaltak a különféle fertőző betegségek következtében. Aki továbbra is vegyszerfóbiás, vagy egyszerűen csak tart attól, hogy túlterheli a szervezetét vegyszerekkel, számára létezik pár egyszerű „hüvelykujj szabály”, ami alapján elkerülheti a lehetséges ártalmak döntő többségét. (Ezeket nem írom most le, mert utána lehet nézni a neten, de a kár józan ésszel is kikövetkeztetők). Még mindig rosszabb eset az, ha azért nem fogyaszt zöldséget és gyümölcsöt, mert szerinte vegyszeres lehet, hiszen pont az ezekben található vitaminok, antioxidánsok és rostok javítják a szervezetünk ellenálló képességét.

A kémia illetve vegytan manapság már lekerült a kötelező tárgyak listájáról, emiatt és általában véve a természettudományos műveltség hanyatlása miatt a „vegyszer” egyre gyanúsabbá válik, egyre jobban terjednek a különféle hiedelmek és feltételezések. (Kivéve persze, ha gyógyszerekről van szó, ezek a legtöbbünknél valamiért nem esnek a „vegyszer” kategóriájába.) A nem látható, de valóban veszélyes vegyi hatásokkal kapcsolatban mindenekelőtt ajánlatos tájékozódni, ilyenek például a nehézfémek, azbeszt, üvegszálak, vagy a szén-monoxid előfordulási lehetősége. Az utóbbi sajnos eléggé gyakori, pont a fűtési szezon előtt kell felkészülni arra, hogy a kémény szellőzése megfelelő legyen, esetleg szén-monoxid érzékelőt is elhelyezni a lakásban. A szén-monoxid például tényleg egy veszélyes láthatatlan ártalom, ellentétben sok olyannal, ami a képzeletünk műve..