Gazdaság: A sikerpropaganda ellenére a helyzet változatlan
2020-ban a magyar gazdaság zsugorodása 5,1%-os volt, ami a régióban az egyik legnagyobb visszaesésnek számít. A kormány tavaly viszonylag kevés pénzt tolt a gazdaságba a járvány hatásainak ellensúlyozására, emiatt sokan igen csak megszenvedték anyagi értelemben is a tavalyi évet. Az idén többet költ a magyar állam másokhoz képest, valamit a járványintézkedések is kevésbé szigorúak. Ilyen (emberéletekben is kifejezhető) áldozatok árán tudtuk azt elérni, hogy a gazdaságunk „visszapattanása” az egyik legjobb az EU-ban, összességében azonban a két év egyenlege a zérót közelíti. A másik ár, amit fizetünk az EU egyik legnagyobb inflációja, amit az átlagos bérből és fizetésből élők szenvednek meg leginkább (hiszen a fizetésemelések az év elején vannak). Az év nyertesei ezúttal is a kormány közeli vállalkozók voltak.
Összességében a gazdaságunk pont ugyanott áll a régióban és az EU-t tekintve mint két éve vagy öt évvel ezelőtt, és a gazdaság szerkezete sem változott, termelékenységünk alacsony és a multi bérmunkáztatás még mindig meghatározó. Az államadósság az egyedüli (a GDP-hez képeset 80% körüli), ami messze kilóg a régióból és a nálunk fejlettebb német vagy holland szintet is meghaladja, amin a jövő évi hatalmas pénzszórás a választások előtt csak rontani fog, a Gyurcsány-kormányt idéző szintek jöhetnek, és persze menetrendszerű megszorítások 2022 második félévében. Az infláció is nyilvánvalóan tovább fog gyorsulni jövőre az általános piaci helyzet és az állami pénzszórások együttes hatásaként.
Amiben fordulat következhetett volna be: nincs lényeges előrelépés a környezetvédelmi területeken, elsősorban a megújuló energiákban és az energiatakarékosságban. A másik a sors fintoraként, hogy Paks 2 régebben elhibázott és túl drága döntésnek tűnt, most viszont az vele a gond, hogy az építkezésen még egy kapavágás se történt, és kitudja meddig tolódik az eredeti határidőhöz képest (az orosz hitel kamatait addig is fizetni kell persze), pedig szükség lenne rá hamarosan a megugró energiaárak fényében. (A lakossági árakat tudja támogatni az állam egy darabig az államadósság növekedése árán, a cégek esetében viszont ez kevésbé lehetséges.)
Sport: Nincs változás
Az olimpián ugyanaz a néhány sportág „szállította” ezúttal is az érmeket mint régebben, és amellett, hogy pár kiemelkedő nagy egyéniségünk hozta magát, az eredményesség is a szokásos szintű volt. A lakosság edzettsége és egészségtudatossága szintén változatlanul alacsony mértékűnek mondható. A fociválogatott teljesítménye összességében ugyanott tart mint régebben, habár a foggal-körömmel való védekezés területén jól helytálltunk az elithez tartozó válogatottakkal szemben is (főleg ha már nem volt tétje a mérkőzéseknek). A topligánkban jegyzett és folyamatosan jól tejesítő játékosunk továbbra is alig van. A többi kiemelt sportágunk mint például a kézilabda is pontosan ugyanott tart mint régebben, a sportra költött hatalmas összegek nem motiválnak, inkább csak elkényelmesítik a játékosokat és az edzőket egyaránt.
Kultúrában sem arányos a pénz és a teljesítmény
Az egyik legnagyobb költségvetésű film egy silány propaganda célú alkotás volt a másik, nemzetközi babérokra is törő „Feleségem története” szintén teljes bukás. A legszínvonalasabb magyar alkotások mind kevés pénzből valósultak meg. Tovább folyt a „kultúrharc”, az ideológiát toló írók, énekesek és képzőművészek kerestek csak jól idén. Az oktatás és egészségügy leépítése is folytatódott, a fő cél alighanem az lehet, hogy az állami vagyon értékes része az új arisztokratáciát képező NER közeli kezekbe kerüljön.
Építkezések: Tovább a lenini úton
A vas és beton országa akarunk lenni, toltuk a méregdrága útépítéseket, már Matolcsy is erősen kritizálta ezt a hosszú távon improduktív vonalat, ami a környezetünk védelmét sem segíti. (Minél több az út, lakópark, irodaház, annál többen közlekednek autóval.) A tömegközlekedés különlegessége az ún. „vonatvillamos” volt, ami valójában leginkább csak egy villamos, ami vonatként is közlekedik. Ez azonban nem túl biztonságos megoldás nagyobb sebességeknél, mivel a villamoson főleg állóhelyek vannak, emiatt nem mondható jelentős áttörésnek ez sem.
A politikai helyzet szintén csalódást keltő (azoknak, akik még reménykednek)
Lehetnek tovább folytatni a sort a médiumokkal, a külpolitikával, de ugyanaz a „sorminta” rajzolódik ki mint 2020-ban és az azt megelőző években. A magyar kormány egyre konzervatívabb és a magyar választók jó része egyre agymosottabb jobban a propaganda hatása alá kerül és egyre inkább elfogadja, hogy úgysem lehet változtatni. Az ellenzék továbbra is széthúzó és nem képes összefogni, megfelelő támogatást adni a közös jelöltnek, és amennyiben az állampolgárok azt érzékelik, hogy képtelenek felállni a pártok egy alternatív, egységes stratégia mögé, akkor a jövő évi választásokon sem várható lényegesebb változás. A kormány egyre agresszívabb, egyre inkább feszegeti a határokat, de nyugodtan megteheti, mivel a választók ingerszintje is egyre feljebb tolódik. 2022 második felében a jelenleginél is sokkal durvább állami kontrollra számítok minden területen, lehet hogy akkor már nagyon sokakat zavarni fog az állam (pontosabban a NER rendszerének) túlhatalma, de akkor már késő lesz.
