Nem pontosan a fizetések és az infláció viszonyára gondolok, hogy idén mennyit fog érni félmillió forint, sokkal inkább a stabil kiszámíthatóságba vetett bizalomba és a hitünknek az elinflálódásába, hogy világ egy jobb hely lehet a mostaninál. A pénz értéke a társadalmi bizalmon alapul, a pénzünk elértéktelenedése a jövőbe vetett hitünknek a meggyengülését is mutatja. Ez most így egy szörnyű nagy általánosságnak tűnik, de kis türelem mindjárt kifejtem, hogy pontosan mire is gondolok.

Nem a hírvivő a hibás a rossz hírekért

A sajtót szokás hibáztatni ugyan a közhangulat romlásáért, holott nem több mint médium, azaz közvetítő közeg. Ha a többnyire liberálisnak mondott sajtó kelti a rossz híreket, akkor elvileg kell lennie pozitív ellenpéldáknak is, de ilyenekről nem nagyon tudunk. Létezik viszont a bulvár és létezik a lakájmédiumok vicckategóriája, és vannak olyanok is sokan, akik csak a Kossuth rádióból vagy a köztévéből tudnak tájékozódni, szegények. Vannak persze még rajtuk kívül olyanok is, akik megengedhetik maguknak a teljes tájékozatlanság luxusát, őket viszont irigylem.

Nincs közös érték?

Beszélnünk kell egy kicsit napjaink értékválságáról a közhelyek szintjén túl. Okosnál okosabb emberek fokozzák a szellemi zűrzavart, írásaikban feltűnő a közös alapértékek hiánya. Az egyik arról az alapjogáról értekezik, hogy nem oltatja be magát: mintha nem történtek volna meg a Covid-katasztrófák például Észak-Olaszországban, vagy mintha nem léteznének olyan gyerekkori kötelező védőoltások, amik járványokat tüntettek el a Föld-színéről. (Diftéria, TBC, járványos gyermekbénulás, stb.) Van aki a szólásszabadságot tartja abszolút értékűnek, és nyilvánvalóan téved, mert nem létezik egyetlen alapjog sem, ami bárminél fontosabb lenne, mindennel vissza lehet élni, az ún. emberi jogokkal is, vagy a nemzet és a család eszméjével szintúgy. Rettenetes nagy a zűrzavar, és hogy csökkenteni lehessen, még mélyebbre kell menni.

Józanész, együttműködés, és még?

Például a józanész szerintem lehetne egy közös alap, mert semmit nem ér bármilyen eszme vagy tett, amit józanésszel, bárki számára érthetően el ne lehetne magyarázni. A másik közös alap az emberek együttműködési készsége, mindenkinek meg lehet találni a helyét és szerepét a társadalomban. A mai társadalmak, a liberális demokráciák sem követik ezek közül egyik alapelvet sem. Vagy például az, hogy ne kívánd másnak azt, amit magadnak se kívánnál, viszont add másnak azt, ami te is szeretnél. Ősrégi bölcsességekről van szó, ezen a területen kellene tovább keresni olyan közös szabályokat, gyakorlati példákat is felmutatva(!), amiket mindenki elfogad, politikai nézetektől függetlenül. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki mit javasolna?

A hősiesség giccses póza

Szakadjunk el attól, hogy itt hősökre lenne szükség. Ott van például a 300 című film, ami abban a formájában egy tökéletes giccs, mégis feltűnés nélkül átment. Vagy Arany János versében: „Ötszáz bizony dalolva ment, lángsírba walesi bárd”. Nem hiteles ez se sajnos, nincsenek is ilyenek manapság, a legtöbben pénzért könnyen megvehetők, és az áldozatuk se kelt különösebb érdeklődést. Ha keresünk ötszáz normális embert a közéletben, aki megőrizte a józan eszét és nem korrumpálódott akkor jó, ha találunk ötvenet, aki per pillanat nem sötét, de még az ötszáz sziklaszilárd normalitást képviselő is kevés lenne itt és most Magyarországon a közhangulat megváltoztatásához.

Az erőszak eszkalációja most a legnagyobb veszély

Van egy ősi program bennünk, ami minden problémára a megoldást az erő és hatalom növelésével akarja megtalálni, többek között a magyar kormány is ezen az úton jár. Egy olyan háborús dominó van kialakulóban Ukrajna irányából, ami továbbterjedhet kontinensünk más országaira, a Balkánra elsősorban és fokozhatja mindenfelé a szeparációs törekvéseket. Nem mondom, hogy a magyar kormány asszisztál ehhez, sokkal inkább állítom, hogy tevőlegesen részt is vesz benne, mert érdekének tartja a zűrzavarkeltést egy képzelt szörny, az ún. „globalizmus” ellenében. (A zavarosban lehet csak jól halászni.) Kérdés, hogy ha az erő csak erőből ért, akkor mi lehet a megfelelő válasz erre a kihívásra? Ilyen taktikák már régóta léteznek, nem kell feltalálni a melegvizet.

Ha Orbán győz a választáson, az EU társult tagja leszünk

Ebben teljesen biztos vagyok, hogy Orbán újabb nagy győzelme a választásokon a hatalmának további növeléséhez vezetne, ami már most is olyan szintű, hogy rendszere az EU rendszerével nem kompatibilis. Ha nem is zárnának ki minket formálisan az EU-ból, a döntéshozatalban nem vennék többé részt és de facto társult taggá fokozódnánk le. A vámhatárok továbbra is átjárhatóak maradnának, a nyilvánvaló gazdasági érdekviszonyok miatt, de például az EU támogatások egy nagy részét elvennék tőlünk.

A parasztvakításoknak nem szabad bedőlni

Választások előtt megy a nagy pénzszórás, de utána minden kormány egy kicsit kimutatja a foga fehérjét és bekeményíthet, így nálunk többek között tovább folyhat a kultúrharc a „rendszeridegen” állampolgári csoportok karanténba kényszerítése és anyagi ellehetetlenítése céljával. Még a család eszméjét is túlzásba lehet vinni és le lehet járatni, hiszen ez csak egyike azon közösségeknek (bár sokak számára talán a legfontosabb), ahol életünket leéljük. A családi háttér okozta nagy különbségeket a kormány sajnálatos módon nem törekszik kompenzálni, sőt még fel is erősíti. Utána meg csodálkozunk, hogy mért nincsenek szakemberek vagy egyáltalán tehetséges, jól képezhető emberek megfelelő számban.

A sziklaszilárd ellenállás receptje

Politikától függetlenül is érvényes, hogy a különféle erőszakos hülyítéseknek csak fal állhatja az útját, amiről az erőszak lepattan, zavarba jön és elbizonytalanodik. Az ellenfelet hitében kell elbizonytalanítani azzal, hogy nincs ránk semmiféle hatással. A visszacsapás sosem jó taktika, mert az pontosan az erőszak terepe. Nagyon szilárd alapelvekre van szükség, és nem belevonódni a paleolit vagy annál régebbi eredetű indulatoskodásba. Például hagyjuk a mesét, hogy a magyar egy hősi múltra visszatekintő harcos nép (mindegyik ilyen volt egykor, de nem szokás dicsekedni vele), legyünk már egy kicsit komolyabb emberek. Ugyanígy nem szabad foglalkozni a „globalizmus vadhajtásaival” azzal, hogy a gyerekes amerikaiak már megint milyen hülyeségeket találtak ki maguknak, ez megint csak egyfajta rágógumi. Ugyanolyan ország vagyunk mint a  többi, van aminben egy kicsit jobb, van amiben rosszabb. A környezetvédelmi problémáink például államhatárokon túlnyúlnak, nem harciaskodással, hanem együttműködéssel lehet rajtuk javítani, helyi szinten csak alkalmazkodni lehet hozzájuk.

Én meg elvileg a demokrácia védelmében (ami nem olyan, hogy bárki szabadon meghatározhatja, hogy szerinte mit is takar, hanem nagyon jól megfogható és mérhető dolog), megírtam már 500 cikket, amik jól vagy kevésbé jól sikerültek. Azt lenne jó látni, hogy alapértékek mentén egybecsengő cikkeket tudnánk írni, nem egymást marnánk, mert különben a hatalom megoszt minket és uralkodik rajtunk, és közben röhög a markába.