A cikk olvasója legnagyobb valószínűséggel az alsó-középosztályhoz tartozik: nem szenved ugyan nélkülözést alapvető dolgokban, de a termékek árát jobban megnézi mint a minőségét, és hónapról hónapra élve nem nagyon vannak pénzügyi tartalékai sem. Ilyen a széles magyar középosztály, ami anyagi szintje és fogyasztási szokásai alapján az európai alsó-középosztály szintjének felel meg. A félelmei szerintem különösen jellemzőek az ide sorolható emberek nagy részére, ezekről többet is szoktak beszélni a legtöbben mint a céljaikról.

Az ebben a tárgyban készült közvélemény kutatásoknak én magam nem nagyon hiszek, alighanem vannak egységesített kérdőívek különféle pontokkal, amikből választani lehet. Olyan pontok közül lehet választani többek között, mint például politikai korrupció, társadalmi egyenlőtlenség, a gazdaság állapota, az egészségügy helyzete, - rossz irányba mennek a dolgok? Hát persze, hogy rossz irányba, a legtöbben ezeket jelölték be. Láttunk-e azonban tüntetéseket ilyen követelésekkel, hogy jobb egészségügyet akarunk, vagy nem tűrjük tovább a korrupciót? Ha ezek lennének a fő problémák, akkor a személyes beszélgetésekben is gyakran feljönnének, de gyakorlati tapasztalataim alapján egyáltalán nem ilyen problémákról szoktak az emberek beszélgetni. Mitől félnek a legtöbben?

1.Fáktól. A fa rádőlhet a házakra, autókra, és habár létezik ma már a fák állapotfelmérése műszeres favizsgálattal is, sokan inkább kivágatnák az összest.

2.Kutyaszartól. Ha kutyát sétáltatnak a házuk elől az egyesek idegrendszerét megviseli, mert hátha a gazda otthagyja kutyájának „produktumát”.

3.Üvegcsörömpöléstől. Az mindegy neki, hova dobják az üvegeket, csak ne a házunk közelében levő szelektív konténerbe. Az a fajta mentalitás, hogy nem érdekel, mit csinálnak a szemetünkkel, csak jó messzire vigyék. Az is látszik, hogy a környezetbarát szemlélet nem erőssége sokaknak, leginkább köves pusztában laknának, mert ott nincs ott semmi veszélyes. A környezetvédelmi problémák nálunk még nem nagyon érték el a széles közvélemény ingerküszöbét.

4.Oltást kaphat a járvány ellen, ha kéri. Annyiféle reklám folyik a csapból, de kóla-ellenességet például még nem nagyon láttunk, hogy „ne igyatok cukros üdítőt, mert árt”, viszont oltás-ellenességet annál inkább. Mindenféle Raszputyin-szerű szélhámosok és nem teljesen beszámítható kontárok véleményét fogadják el olyanok, akik mindent jobban tudnak másoknál.

5.Mesterséges intelligenciától nyilván nem félnek, mert nem nagyon tudják, hogy mit jelent. (Sokan a természetes intelligencia fogalmával sincsenek tisztában.) Félnivaló jelenleg nincs, mert ott volt például Palkovics legutóbbi beszéde, amit mesterséges intelligencia írt, de ezt nem vette észre senki, mert annyira droid-szerű miniszterről van szó, aki például az empátiát még hírből sem ismeri. Nem csak a MI, de egyszerű számítógépes algoritmus is meg tudná írni például Szijjártó vagy Kövér szövegeit, annyira sematikusak.

6.Konklúzió: Sokan vannak, akik mindentől félnek, ami él és mozog. A migráció például életszerű ugyan, de nem jó. Legjobb, ha mindenki ott éli le az életét, ahol megszületett. Atomizálódott társadalomban élünk, ahol „a család van és kész, másra nem számíts” – irányba terelődik a közfelfogás (mert ebbe az irányba is tereli a politika, lényegében a család keretei közé szeretné szorítani az aktivitást). Az emberek többsége úgy érzi, hogy az igazán jelentős kérdésekre nincs semmilyen befolyása, emiatt a legtöbben inkább emocionális alapú, jelképes piti dolgokkal foglalkoznak.