Valaha a munkásmozgalom ünnepe volt, de a rendszerváltás nem törölte el, merthogy a régi majálisok hangulata kötődik hozzá, valamint a májusfa állítása is már népi hagyományként ide tartozik. (Kínában kommunista országról lévén szó jelenleg is több napos, kiemelt állami ünnep.)

Ami eredetileg a munkásmozgalom ünnepe volt, a munka ünnepévé vált később, azonban az ünnepségek egyre inkább elmaradnak, egy kiveszőfélben levő hagyományról van tehát szó. Egységes ipari munkásság már régóta nem létezik, a Marx által értelmezett munkafogalom felett is már eljárt az idő, azonban a munkafelfogás minden korban változik, ezért érdemes erről a témáról beszélgetni. (Marx idejében a demográfiai helyzet is teljesen más volt és más problémákat okozott mint korunkban, a marxizmus részben egy sajátságos demográfiai helyzetre vezethető vissza.)

Marx munkaleírásánál a munka szellemi komponense teljesen elsikkadt, viszont a szellemi komponens ma már a fizikai munkák nagy többségében is jelentősnek mondható. Marx végletekben gondolkozott és abszolutizált, nem törekedve egzakt összehasonlításokra, ennek ellenére a felfogása egy markáns viszonyítási pontot képezve mai szemmel nézve is tanulságos lehet. Amit ő „elidegenedésnek” nevez, az mai szemmel nézve a nagyon bürokratikus mechanikus munkavégzésre illik a leginkább, és ilyen munkakörök is léteznek bőven, a 20.században ragadt felfogású munkavállalókkal. Habár a mai ember egy „szuper hangyatársadalom” tagjának érezheti magát a munkahelyén, mégis alapszintű tudással is már képes felfogni, hogyan kapcsolódik az általa előállított érték a többi munkafolyamathoz, mi az egész célja és értelme.

Már régóta nem a befektetett munka mennyisége a fontos, hanem az előállított érték (aminek legfőbb, bár nem egyetlen mérőszáma a pénz), és még az alacsony szintűnek tekintett munkáknak mint például a takarítás is megvannak a sajátos fogásai, amiket nem mindenki képes egyformán elsajátítani és naponta nyolc órában folyamatosan, megbízhatóan művelni is, ilyen követelmények gyakorlatilag minden munkakörben léteznek a munkavállalókkal szemben. Manapság valamilyen munka végzésére való képesség és a társadalmi hasznosság között a kapcsolat nem gyengébb, talán még erősebb is mint a régebbi korokban.

Kérdéses az is, hogy a fizikai munkának van-e becsülete és megfelelő anyagi elismerése? Itt az utóbbi években megfordult a trend és a szellemi-fizikai bérek között a különbségek csökkenőben vannak, közelítenek lassan a skandináv és osztrák arányokhoz (2:1 körüli átlagok jellemzőek a szociális piacgazdaságokban, ami azt jelenti, hogy a kvalifikáltabb fizikai munkákkal jobban lehet keresni mint egyes szellemi foglalkozásokban, még ha az oktatásban töltött éveket nem is számítjuk be). A munkakörülmények a fizikai munkakörökben általában rosszabbak a szellemiekhez képest, emiatt ez az olló a jövőben még inkább záródhat vagy a nehezebb és speciálisabb fizikai munkák javára tolódhat el.

Én úgy látom, hogy Magyarországon a segédmunkát vagy egyszerű betanított munkát többségében nem a nyolc általánost végzettek művelik, hanem sajnálatos módon a náluk egy fokkal képzettebb munkaerő, és a társadalmi mobilitás is nagyon gyenge a különféle rétegek között. Nem könnyű feladat a megfelelő számolási, szövegértési képességek nélküli dolgozót betanítani a minőség orientált és fegyelmezett munkavégzésre, és bár nem eleve lehetetlen, de az általános iskolai oktatás hiányosságait nehéz később pótolni. (A csak általános iskolát végzetteknek csupán az egyharmada áll valamilyen munkaviszonyban a közmunkát is beleszámítva, a középfokú végzettségűeknek viszont 60-70, a felsőfokúak 80%-a.) Emiatt az ún. „összeszerelő üzemek” jelentősége a magyar gazdaságon belül csökkenni fog, a (nem automatizált folyamatokra építő) iparosítás már elérte a határait és a mezőgazdasági termelés is hasonló szintű munkaerő hiánnyal küzd.

A szellemi munkakörben dolgozók nagy száma a jó minőségű szolgáltatások biztosításához is elengedhetetlen, a fejlettebb országokban a szolgáltatások dinamikusabban bővülnek mint a termelő ágazatok, emiatt a felsőfokú végzettségű szakemberek nagyobb arányára van szükség. Nincs értelme szembeállítani a fizikai és szellemi foglalkozásokat, mindkettő esetében vannak hiányszakmák és olyanok is, amelyek (munkaszervezési hiányosságok és elmaradt technológia miatt) kevés értéket állítanak elő. Érdekes kérdés, hogy mennyit hajlandó költeni az állam az oktatás és a képzés fejlesztésére és látja-e ennek a jelentőségét, képes-e programokban gondolkodni? Jelenleg az alapfokú oktatástól a felnőttképzéssel bezárólag az eredményeink siralmasan gyengék.

Elvileg hosszabb távon összefüggés kell, hogy legyen a munka (mint értékteremtő tevékenység) és a pénz vásárlóereje között. Mivel volt egy két éves pandémiás időszak, amikor nagyon sok munkaterületen csökkent a javak előállítása, viszont a különféle kormányok pénzeket szórtak ki politikai okokból, ezért nem meglepő módon a pénz értéke csökkent, azaz megugrott az infláció. (Az energia árrobbanás egy másodlagos ok inkább, az ukrajnai háború pedig csak a harmadik azok között, amik fűtik az inflációt).

A munka és a jövedelem egyértelmű összefüggése korunkban több ok miatt is zavarossá vált, az egyik fő ok az lehet, hogy a látszólagosan termelt jövedelem nagyobb a valóságosnál, mert a társadalom a jövőjét éli fel. A modern társadalmak jelenleg a fosszilis energiára épülnek, ez a természettől kirabolt óriási energiafolyam biztosítja a mai jólétünket amellett, hogy a nagymértékű fogyasztásunk gyorsan növeli az entrópiát, más szóval rengeteg szemetet termelünk, amelyet a természet nem képes lebontani. Az ún. „ingyen ebéd” forrása leginkább ebből származik, ezt egyik társadalom sem végezheti büntetlenül, a természet behajtja rajtunk az árát pár évtizeden belül.

A munka egyébként nagyon sokrétű tevékenység, lehet kötelesség, kényszer, hivatás, önkifejezési mód vagy akár még az idő eltöltésének egy módja azok számára, akiknek nincs jobb ötletük erre. Szerintem a befektetett munka mennyiségének csökkenése (és virtuális világokban éldegélés) össztársadalmi szinten a civilizációnk hanyatlásához vezetne. Mindenkinek sokféle munkára kell tudni magát alkalmassá tennie, a különféle háztartási jellegűeket is beleértve.