A pletyka félinformációkon alapuló közlés, az illető ilyenkor többet mond annál, mint amit valójában tud. Jellemző az ilyen közlésre az erős negatív érzelmi töltet, a túlzások és a mások problémáival való foglalkozás. Habár nagyon alkalmas a közösség negatív meghatározására („mi nem vagyunk olyanok, mint ők”), az nem mondható el róla mégsem, hogy valóban erősítené a közösségi összetartást.
A pletyka társadalmi szerepe jól ismert: kisközösségekben nagyon fontos volt, hogy kinek milyen a híre, a hölgyek számára különösképpen. Emiatt gyűjtötték és keringették folyamatosan az információt, beleértve azokat a feltételezéseket is, amikor valakiről a közösségből való kilógás (azaz az írott és íratlan szabályok valamilyen megsértése) volt feltételezhető. Ha valakiről nem beszéltek, akkor az illető többé-kevésbé rendben volt. Ezt a fajta viselkedésmintát, programozottságot hajlamos használni a ma embere akkor is, amikor már egészen más fajta közösségekben tölti idejének nagy részét elődeihez képest.
A virtuális terekben történt információ zuhatagból gyakran leegyszerűsítő következtetéseket vonunk le például azzal kapcsolatban, hogy valójában mi is történt Németországban a Winnetou könyvekkel, és mi a vita alapja. Az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos információk nagy része is téves, pontatlan vagy túlzó, sőt gyakran még a nagy hírcsatornák is terjesztik ezeket, például teljesen hibás számokat közöltek arról, hogy az ukrán termőföld hány százaléka van külföldi tulajdonban. A túlzó számokat és hibás információkat a legtöbb esetben nem korrigálja senki, benne maradnak a köztudatban.
A munkahelyekre egyáltalán nem való a politizálás, mert zavaró tényező a munkakapcsolatban, bár az is igaz, hogy a teljes politikamentesség kívánalma életszerűtlen lenne. A pletyka a munkahelyeken és egyéb közösségekben is az érzelmi töltete miatt fontos metakommunikációs üzeneteket tartalmazhat és egyfajta feszültségmentesítő szelep jelleget is ölthet, a metakommunikációs üzenete olykor segítheti is az emberek között a kommunikáció fenntartását.
A pletykálkodás kiszűrése amiatt is nehéz, mert különféle feltételezések mindig is lesznek. Gondot jelent viszont, ha a találgatások túlsúlyba kerülnek a valós, megalapozott információhoz képest. A dolog akkor korrekt, ha az információhoz hozzáteszem, hogy adott esetben csak pletykáról van szó. Manapság elég sajnálatos módon bocsánatos bűnnek tartjuk, ha az ember szavának nincs súlya, mert nem néz utána alaposan az információforrásnak, vagy felületesen értelmez egy adott hírt. Valójában mindig jelezni kellene, ha manipulatív céllal létrehozott árhírrel találkozunk amellett, hogy a dezinformáció erőteljes szankcionálására is szükség van.
A különféle közösségi portálokon gyakori eset a „jól értesültek összekacsintása” egymással, ami sajnálatos módon egyre csak fokozza a zűrzavart a fejekben. A politizálás látszólag egy tét nélküli játék, de valójában egyáltalán nem az a hosszabb távú hatásokat tekintve. Amellett, hogy egy közösségi portál megpróbálhat ugyan a régi kisközösségek pótlékaként funkcionálni, de ez teljesen hiábavaló próbálkozás lesz, destruktív vélemény buborékok jöhetnek csak létre.
Alapszabály szerint lehetőleg ne pletykáljunk, hanem információközlésre törekedjünk. Ha valamivel kapcsolatban csak sejtéseink vannak, esetleg érdemes megkérdezni másokat, hogy ők mit gondolnak. A legtöbb eseménnyel kapcsolatban, főleg a történések utána első néhány napban nagyon nehéz világos képet alkotni, vélemények óvatos megfogalmazása ilyenkor rendben van, a határozott kinyilatkoztatás viszont majdnem mindig hibás. Vannak különféle „megmondó emberek” a virtuális térben és a kisebb közösségekben is, akik nem veszik észre, amikor a fagyos hallgatás (vagy adott esetben az irreális reakciók) azt kellene, hogy jelezze a számukra, hogy valahol nagyon elszálltak a valóság talajáról és jobban át kellene gondolniuk, amit mondanak.
