A világon mindent túlzásba lehet vinni, a családközpontúságot is mint annyi mást. Nekem ez régóta vesszőparipám egyébként, és bár nem speciálisan magyar jelenségről van szó, nálunk a társadalom jelentős részére jellemző, hogy a családi kötődésnek különféle okokból a hátrányai is megjelennek nem csak az előnyei.

Először is, világméretű trend, hogy kevesebb gyerek születik ugyan a kívánatosnál, de többségük nevelésével jobban foglalkoznak mint régebben, ami mindenképp egy pozitívum. (Igen, a mennyiség helyett a minőségre került a hangsúly.) Régen igazából nem is nagyon nevelték a gyerekeket, inkább tökéletlen kis felnőtteknek tartották őket, akiket minél korábban munkára kell fogni, ezenkívül a szülőknek nem is nagyon volt rá idejük hogy foglalkozzanak velük, és a „gyereknevelés” fogalma alapjában véve is egészen mást jelentett mint manapság. (A család fogalma sem ugyanaz, hiszen régen sokkal jellemzőbb volt a többgenerációs családmodell.) Ne akarjuk tehát a régi korokat idealizálni, bár a mai családokra jellemző gyereknevelés is igen sokféle lehet, rengetegféle hibával.

Ha a család a felelős: Tartósítja az egyenlőtlenséget

Ha a társadalom túlságosan sok mindent határoz meg úgy, hogy az adott feladat elsősorban a család felelősségkörébe tartozik, az a jó családi körülmények közé született gyerekek számára fog kedvezni, míg a hátrányos helyzetűek számára további hátrányokat jelent majd. Itt van mindjárt kapásból például a szexuális felvilágosítás, sőt akár a szexuális kultúra kérdése is, ami annyira összetett kérdéskör, hogy nem szabadna csupán csak a családokra bízni. Ennél súlyosabb problémák is léteznek köztudomásúlag, és nem csak a kisgyerekkorban, hanem már az anyaméhben ért hatások is sokat számítanak abban, hogy a felnövekvő gyerekek esetleg egy bántalmazó közeget fogadjanak el „normálisnak”. Azonban a szélsőséges esetektől eltekintve is csökkenti a mobilizációt és kasztosodást hozhat a társadalomban hosszabb távon, ha a családi vagyoni és nem vagyoni hátrányok leküzdésének lehetőségét a társadalom nem biztosítja. (Ahhoz pedig használjuk nyugodtan a képzelőerőnket, hogy milyen lehet egy kasztosodott társadalomban élni.)

A három éves GYES hátrányai

Nem bizonyított, hogy mért jó ha a gyermek első három évében az édesanyjával marad. Nagyon kevés országban van ilyen, ami egyébként nálunk még a Kádár-rendszer által bevezetett intézkedés volt. Most valóban azt tapasztaljuk, hogy ettől hosszabb távon növekedett a boldog és kiegyensúlyozott emberek száma más országokhoz képest? Nyilván azoknak a gyerekek jelent ez nagy hátrányt, ahol a családi közeg nyomasztó. Viszont még azokban a családokban is, ahol a családi közeg rendezett és támogató, könnyen előfordulhat, hogy a kisgyerek első három évében főleg csak a családtagokkal fog találkozni, ami a későbbi szocializációját befolyásolni fogja. A xenofóbia létező dolog, van aki a pókoktól irtózik, van aki a tömegtől, de mivel a mai társadalmakban „idegenek”, azaz számunkra ismeretlen (vagy furcsa kinézetű) emberek fordulnak elő sokfelé, ha valakit ez alapvetően kihoz a béketűrésből, az sincs teljesen rendben. Annak ellenére, hogy a túlságosan nyitott és bevándorlást ösztönző társadalomnak is jól látjuk a hátrányait, de ne essünk a másik végletbe sem, a túlzott mértékű családi kötődés bizonyítottan hajlamosít a xenofóbiára. (Megjegyzem, hogy akik együtt dolgoznak, vagy netán együtt laknak más kultúrákból érkező emberekben, körükben az idegengyűlölet sokkal ritkább mint olyanok körében, akik a kis falujukból ki sem mozdulva sosem találkoznak velük.)

Helikopterszülő

A szülő annyira akarja nevelni a gyereket, hogy nagyon, és folyton ott köröz mellette, minden bajtól meg akarja óvni és minden problémát megoldani helyette, azt hiszem, hogy mindenkinek vannak ilyen ismerősei. Egy túlzásba vitt, fölösleges energiapazarlásról van szó, ami még a gyereknek sem tesz jót, nehezebben fog tudni később önállóan megoldani dolgokat. Még felnőve is lehetséges, hogy a „szülői hang” ott duruzsol majd a fejében, bármilyen önálló gondolata is támad.

Önállótlanság, vállalkozó kedv hiánya és korrupcióra nagyobb elfogadottsága

Magyarországon a fiatalok vállalkozó kedve elmarad az európai átlagtól, túlságosan is óvatosak és a hagyományos vállalkozásokat részesítik előnyben, amelyek kevésbé újító szellemiségűek. Ha valaki az összeköttetéseivel akar inkább sikert elérni és a családi kapcsolataival az kevésbé lesz híve a piacon való megméretődésnek és a teljesítmény elismertetésének. A korrupciót alighanem jobban elfogadjuk, ha az „család érdekei” miatt történt. Sőt, a nagyon családcentrikus egyén számára természetes is lehet az, hogy a politikus egyfajta „apafigura” legyen, aki megvédi a veszélyektől.

Itt van például a volt (és talán jövendő) amerikai elnök Donald Trump, akinek nézetei és politikai módszerei közel állnak a magyar radikális jobboldaléhoz. Az ő vagyona családi örökség, amit nem annyira a cégek hatékony működtetésével, hanem inkább az üzleti élet kiskapuinak kihasználásával igyekezett gyarapítani. (Rengeteg zűrös ügye miatt egyáltalán nem csoda, hogy perelhető.) A mai magyar nagyvállalkozó rétegen belül is megtalálhatók azok, akik a hagyományos üzleti etika szabályait kevéssé veszik figyelembe, inkább az összeköttetéseikre építenek, a magyar elit jó része alighanem egy nagy család részének látja magát, és számára természetes, hogy a „családon kívülieket” lehetőleg nem szabad helyzetbe hozni.

A családi házban marad a fiatal

A fiatalok késői önállósodása is lehet probléma, nálunk ez a családtámogatások lehetősége miatt talán nem is jelent akkora gondot, mint máshol. Amikor viszont a családtámogatások lehetősége beszűköl, könnyen lehet, hogy többen maradnak otthon még 30 éves koruk után is. Ez lehetne persze egy egészséges nagycsalád modell is, de többnyire csak az önállósodástól való félelemről van szó, régebben nem is létezett olyan, hogy „kapunyitási pánik”, ez egy új keletű kifejezés.

A család a kapcsolatok általános iskolája

Viszont nem több ennél, nem várhatunk el tőle mindent. Az együttélés alapismereteit jó esetben megtanítja ugyan, de a párkapcsolatok, a barátságok, a korrekt üzleti kapcsolatok, jó munkatársi együttműködések bonyolultabb viselkedési mintáira nem képes teljesen felkészíteni senkit, hiszen ezekben az egyenrangúságon nagyobb hangsúly van mint a családokra jellemző alá- és fölérendeltségi viszonyokon. Emellett még az is lényeges, hogy ahány család, annyiféle minta létezik, és egyik sem tökéletes. Alapvető probléma lehet, hogy a társadalmi bizalom általános szintje az emberek között alacsony marad, a jó együttműködések viszont szükségesek lennének a gazdasági fejlettség magasabb szintjein. Minden fejlett és gyorsan fejlődő ország a társadalmi bizalom vonatkozásában is mérhetően jó eredményeket mutat.

„Szeresd ellenségedet”

Ez a lehetetlen krisztusi követelmény arra is vonatkozhatott eredetileg, hogy habár két család sok generáció óta gyűlölheti egymást, ne hagyd, hogy ez határozza meg a viselkedéseidet. Az apa és anya elhagyása is természetesen csak szellemi értelemben követelmény, amikor az ember a saját hitrendszerét, a saját életének kereteit alakítja ki.