10 millióra elosztva például csak 600 ezret kapunk, a kormány szerint durván ennyit kellene a magyar polgároknak állampapírba fektetni átlagosan.
Persze nincs mindenkinek bankszámlája, a legidősebb korosztály egy része, a mélyszegénységben élők nagyobb része, sőt a maffiózók jövedelme sem jelenik meg a bankszámlákon, hanem készpénzt használnak. (Bár az a sejtésem, hogy a nem igazán fehér gazdaságban is átfolyathatnak pénzeket a bankszámlákon is, de valójában nem értek hozzá). A legtöbben viszont neten keresztül intézik a pénzügyeiket, szerintem ez a nem kiskorú lakosságnak akár a 90%-ára is igaz lehet.
Bankszámlán tartani a pénzt lehet racionális döntések eredménye is, például az alábbi okokból:
1.Az átlagos bankszámla kijöhet egy millió forintra is, de tudjuk, hogy az átlag mint statisztikai szám nagyon csalóka. Ez olyan mint az átlagfizetés, amit bármikor is számolnak ki statisztikailag, mindig több mint ami nekem van és csak arra jó, hogy hergelje az embereket. Van akinél milliós tételek forognak havonta a bankszámlákon, más viszont egyben nem látott még hatszázezer forintot. Az átlag ráadásul amiatt is csalóka, mert igaz, hogy a számla gyakorlatilag zéró kamatot fizet, de ha mínuszba megyünk, akkor elég erős kamatokkal fognak megterhelni. Szinte mindenkinek van hitelkerete, de nem szeretjük használni, ezért ha valakinek van egy jónak számító félmilliós fizetése, de a kiadásai is ehhez mérten nagyok, neki már hó végére lehet, hogy százezer marad csak rajta, ami manapság már nem olyan nagy összeg. Az átlag tehát nagyon félrevezető, azt is meg kell nézni, hogy mennyi a pénzmozgás e mögött, mert nem valószínű, hogy a pénzek többsége csak ott dekkol.
2.Váratlan kiadásokra is tartalékolunk. Elromolhat háztartási gép, autó, esetleg beázik a lakás, lehetnek egyéb jelentős kiadásaink, esetleg valamelyik családtagnak kell hirtelen pénz, mert mondjuk vezetni tanul. Ezért hát nagyon irritáló lesz majd a banktól egy olyan levelet kapni, hogy milyen jól járt volna Ön, ha a tavalyi évben a számláján dekkolt félmillióból inkább államkötvényt vett volna. Persze, ha tudom előre, hogy nem lesz baj az úton, akkor a biztonsági övet sem kötöm be, de mégis inkább bekötöm, mert nem látok a jövőbe.
3.A bankszámla mint takarékbetétkönyv. Kicsit úgy vannak sokan ezzel, mint az átkosban a „Gazdálkodj Okosan” társasjátékban, hogyha a betétkönyvedben szorgalmasan gyűjtötted a pénzt, akkor pár kör után talán még konyhabútort is vehettél. Most is gyűjteni kell, mert várjuk a mestert, ki tudja mikor fog ráérni, de egyszer majd csak befut, és eleve inkább gyűjtögetünk mint hitelt veszünk fel, mert olyan magas a kamat. Nyilván nem éri meg egy évre lekötni a pénzünket abban az esetben, ha három hónap múlva kiderülhet, hogy kellene egy nagyobb összeg valamire, és a lekötött betét kamata nem fogja fedezni a hitel költségét. (Mindezt persze egy átlagos pénzügyi műveltséggel rendelkező pógárként mondom, a szofisztikáltabbak kereshetnek jobb megoldásokat is ilyen esetekre.)
4.A gazdasági környezet bizonytalansága. Nem tudjuk, hogy meddig lesz meg az állásunk de a vállalkozó se tudja jól megsaccolni, hogy mennyi bevétele lesz, és egy ilyen helyzetben kellenek könnyen mobilizálható pénzügyi tartalékok. A tartós lekötések azokban az években jók, amikor van pénzügyi biztonság és tervezhetőség, a 2013-2020 közötti időszak például ilyen volt, de véget ért a „hét bő esztendő”, azóta különféle válságok adják egymásnak a kilincset, a médiumok sem annyira megnyugtatóak e tekintetben az állami csatornákat is beleértve, olyannyira nem, hogy a nyugtatót gyógyszer formájában venném magamhoz, ha nem tartanám egészségtelennek. Az jól látszik, hogy a magyar emberek a fogyasztásukat is visszafogva inkább tartalékolnak.
5.Lehetséges elvi ok: az állam költekezését túl nagynak tartom. Az állam mérete és költekezése igen nagy európai viszonylatban is, ha nem a skandináv jóléti államokhoz hasonlítunk. Elvi alapon mondhatom azt, hogy mért adjak még többet az államnak, ha szerintem többet költ, mint ami ésszerű lenne, például a 13.havi nyugdíjak fizetése sem magától értetődő egy olyan évben, amikor az átlagbérek csökkennek. Nem mondom, hogy ezzel kellene kezdeni a spórolást, de összességében soknak tűnik az állami kiadás mértéke, lehetnek ezen is faragni ésszerű keretek között, nem csak a nagyobb bevételre törekedni.
6.Másfajta lehetséges elvi ok: Azzal nem értünk egyet, hogy mire költi a pénzt az állam. Mért hitelezzek az államnak, ha szerintem sok olyan dologra fogja elkölteni, amivel nem értek egyet? Például ha baráti cégeknek nyomja a pénzt, az n+1-ik stadiont építteti a Bánátban, vagy esetleg felvásárol egy külföldi céget, hogy azután monopolhelyzetben az árat megemelve, utólag beszedje tőlem a költségeit? Ilyen jellegű elvi okok is visszatarthatnak attól, hogy még az egyébként jónak és biztonságosnak tűnő befektetési lehetőséget is visszautasítsam.
Amellett, hogy a pénzek egy része a rendszerben természetes módon áramlik, ami éppúgy nem teljesen kiszedhető mint a csővezetékből a gáz teljes mennyisége, egy más jelentős része nyilvánvalóan biztonsági tartalékul szolgál, egy bizonytalanságokkal teli gazdasági helyzetben. Bizalmi kérdésről is van szó az állam irányában, de mindenesetre sokféle racionális oka is lehet annak, ha valaki bankszámlán tart egy viszonylag jelentős összeget.
