Véletlenül majdnem „cirilizációt” írtam, de az agresszív orosz stílus az valóban, ami kezdi kiszorítani a hagyományos (több ezer év alatt kialakult) értékeinket. Magyarországon jól látható ez a folyamat, de sokfelé máshol Európában és persze azon kívül is szintén látunk hasonló dolgokat.

A civilizációnkat fenyegető barbárok igen, már a kapun belül vannak és ránézésre nem is lehet megmondani, hogy kik tartoznak ebbe a csoportba, mindenesetre nem a bevándorlók vagy nem elsősorban ők.

Ugye úgy szoktunk reggelenként felkelni, hogy ma is „megmentjük a világot”, és ez a poszt sem adja ennél alább; legalábbis vannak ötleteim, támpontjaim ahhoz, hogyan menthető (ha egyáltalán menthető) az a civilizáció, amiben élünk. Nyilván még nagyon sok mindent lehet hozzátenni, sok olyasmit, ami segíthet abban, hogy a civilizációnk túléljen vagy legalábbis zökkenőmentes és pozitív irányú változások mehessenek benne végbe.

0.Pont

Reflektálni kell a cseh lövöldöző esetére, mivel szorosan a témánkhoz tartozik. Ennek az esetnek is vannak orosz szálai (hiszen onnan vette a példát az elkövető), és Belgrádban is történt már halálos iskolai lövöldözés az idei év során. Nagyon sokan tartanak fegyvereket Európa számos országában, ami lehet szintén az egyik oka lehet az ilyen tragédiáknak. Azt is figyelembe kell venni, hogy manapság nagyon sok a magányosan élő szociopata és pszichopata, akiket nem kontrollál semmiféle helyi közösség.

1.Társadalmi bizalom

Épp az ellenkezőjét mondom annak, amit Tucker Carlson, hogy „ne higgy el semmit senkinek”. A mai társadalmak éppen hogy a bizalomra épülnek, számunkra ismeretlen emberek munkájában kell megbíznunk. Magyarországon mit a világon sokfelé máshol is kutatások szerint felerősödőben van az a szemlélet, hogy „mindenki azt mond, amit akar”, minden relativizálható és csak nézőpont kérdése. Ez a felfogás vezethet vissza a középkorba, amikor az emberek csak abban bíztak, akit személyesen ismertek. Alapvető tudományellenességről és Laposföld szemléletről van szó nem másról, amikor az ember nem akar tovább látni a tanyaközpontjánál, és ahol az elsődleges információforrást a pletyka jelenti (függetlenül attól, hogy a helyszíne éppenséggel a net vagy a falu piaca). A bizalom, amire szükség van, természetesen nem a naivitást jelenti sem azt, hogy vakon elhiggyünk mindent.

2.Kultúra

Jelenleg nálunk éppen beszántják és sóval hintik be az autonóm módon létező városi kultúrát. Budapest is ostrom alatt áll és folyamatosan lövi a hatalom nap mint nap az újabb intézkedéseivel. Társadalmunk kezd visszaparasztosodni (az úgynevezett paraszti életforma eredetileg a hagyományos földművelő és állattenyésző életmód sajátossága lenne, nem pedig a mai viszonyaink megfelelője). Az igénytelen beszéd és a kulturális téren is jellemző igénytelenség csak a jéghegy csúcsát jelentik. Iskolázottság és műveltség erősítésére lenne nagy szükség, csak éppen nem ilyen irányba megyünk.

3.Védjük meg a szuverenitásunkat

Bármit jelentsen ez a homályos értelmű szó, az egyéni „szuverenitásunkra” is szükség van, nem csak nemzeti szinten értelmezhetőre. Ha valaki megvádol azzal, hogy külföldiek zsoldjában állok, akkor személyiségi pert indíthatok, amit meg is fogok nyerni, hiszen nem bizonyítható olyasmi, amit biztosan nem követtem el. A személyes szuverenitásunkról való lemondás pedig nem jelentene mást, mint történelmileg a harmadik jobbágyság kialakulását, - a 11. és a 16.századot követően a 21.században újra megtörténne-, ahol az egyén társadalmi helyzetét a hűbéri viszonyai fogják meghatározni.

4.Álproblémára példa: agresszió a tévében

Az is fontos, hogy ne a véleményvezéreknek is nevezhető demagógok határozzák meg, hogy milyen probléma mekkora súlyt is képvisel. Ez általánosságban igaz, kiragadott példa csupán az agresszió kérdése a televízióban és egyéb médiumokban, az interneten, ami szakemberekre tartozik, én csak annyit tudok róla, hogy kutatások szerint nem volt semmiféle kimutatható hatással a társadalmi erőszakra. A társadalmak ne törekedjenek az agresszió teljes elfojtására, mert az reménytelen és boldogtalan történet lesz, ami inkább megvalósítható az a megfelelő mederbe terelése. Az erőszakos tartalmak szabályozása jelenleg nem konzekvens, mert például ketrecharcos összecsapás gond nélkül közvetíthető fő műsoridőben, akciófilmek szintén, egy magyar kereskedelmi csatorna amelyikre a jelenlegi hatalom pikkel, viszont ennél kevesebbért is pénzbüntetést kap. A sort lehetne folytatni tovább a szexualitás és társadalmi prüdéria témakörében.

5.„Mivel etetnek?” típusú problémák

A 2.pont speciális esete az a fajta mondás, hogy „Nem tudjuk, mivel etetnek.” Ez nem jelenti azt, hogy nem is tudhatjuk. Nézz utána, hogy mi miből készül, létezik olyan is, hogy élelmiszer felügyelet, ami súlyos milliárdokért ellenőriz gyártókat és kereskedőket. (Kisvállalkozások általában kimaradnak ebből a körből, ezért egyáltalán nem biztos, hogy a náluk minden rendben van.) Érdemes lenne az élelmiszer felügyeleti hatóságok körmére nézni is időnként.

Az sem igaz, hogy nem érezzük, ha valami nem friss és tele van adalékanyagokkal. A mai középosztály viszont alapból elvárja, hogy friss, de elálló, ráadásul olcsó élelmiszert kapjon bármikor, az év bármelyik részében. Ez nyilvánvalóan nonszensz. (Hasonló kaptafára működik a "tervezett elavulás" városi mítosza is, amikor szintén nem akarunk tükörbe nézni.)

6.Az elkényeztetett középosztályi fogyasztó

Ez is egy hanyatlási tünet, hogy az állampolgárnak mint fogyasztónak minden „jár” alanyi jogon, létezik számára ingyenes ebéd (pl. a közösségi médiumok), és például a problémáit olyan  csodagyógyszerek szüntetik meg, amiknek nincs semmiféle mellékhatása. Akiket nem tudtak megvenni a politikusok a biztonság ígéretével, azokat a korlátlan mértékű fogyasztás ígéretével vesznek meg, így működik mostanában a demokrácia.

Magyarországon ennek speciális esete valósult meg, amikor a legfontosabb termékeknél a piac helyett gyakorlatilag a politikusok határozzák meg, hogy mi mennyibe kerül. Nem arról van szó mint máshol, hogy adókkal vagy támogatásokkal növelik vagy csökkentik bizonyos termékek és szolgáltatások piaci árát, hanem ténylegesen nem tudjuk megmondani, hogy mi mennyibe kerül. Például a háztartási energia, a benzin, bizonyos élelmiszeripari termékek, építőanyagok stb., egyéb más termékcsoportok esetében, sőt néhány szolgáltatás esetében is (banki hitelek, tömegközlekedés) a régi szocialista tervgazdálkodáshoz hasonló viszonyok jöttek létre.

7.Ismeretelméleti típusú probléma

Létezik egy olyan jellegű probléma is, ami teljesen kilóg ebből a sorból. A rendszerek kifinomultabbá és bonyolultabbá válása egyre inkább átláthatatlannál teszi ezeket az egyén számára. A világ kaotikusnak tűnik a túl sok információtól és sokan olyan vezetőket szeretnének látni, aki leegyszerűsíti számukra. Ahogy idősödünk a felfogásunk merevebb lesz és egyre inkább zavarhat minket a világ sokfélesége, a társadalmak öregedése is erősíti a populizmus iránti igényeket. (Ezt valamennyire ellensúlyozhatná az élethosszig tartó tanulás elfogadottá válása.)

Ez a probléma még súlyosabbá válhat akkor, ha a világ maga is kaotikussá válik, önszabályozásra képtelenné. Nagyon fontos lenne például, hogy a bürokráciát csökkentsük, a törvények száma is csökkenthető lenne. Létezzenek újfajta elvek, eljárások, protokollok, stb., amik valamilyen rendszert hoznak létre és abban is irányadóak tudnának lenni, hogy a valóban lényeges dolgokkal foglalkozzunk.

8.Célok, víziók

Amikor nincsenek különféle csoportszintű célok és víziók, olyankor az szokott történni, hogy kis létszámú, de erőszakos csoport ragadja magához a hatalmat. (Mint a bolsevikok tették annak idején Oroszországban.) Az jól látszik, hogy az a generáció, ami a kapitalizmust általánosságban véve elutasította, nem tudott helyette pozitív célokat állítani, ami nem kis részben a mai helyzet oka. Újfajta pozitív, közösségi szintű célok kitűzésére mindenképpen szükség van, nyilván olyanokra, ami sokan elfogadnak, amelyeknél megvalósulhatna végre a társadalmi konszenzus.

9.Környezetünk tisztelete vagy inkább annak hiánya

Egy példa erre a magyar vasúti közlekedés helyzete, amíg egy pályát felújítanak, addig összeomlik másik kettő. Sajnálatos módon manapság vasúton utazni sokak szemében valamiféle alacsony társadalmi státuszt jelent, és az a fajta terv, hogy kiskorúak és nyugdíjasok számára ingyenes legyen, éppen ezt a fajta káros szemléletet erősíti fel. Tehát aki megteheti, az gondolkodás nélkül a lényegesen környezetszennyezőbb autós közlekedést választja, amiben viszont megint nincs semmiféle kulturáltság.

10.A humanizmus egyik példája a karácsony

A karácsony valójában a európai keresztény kultúra legsikeresebb „exportcikke”, az egyetlen vallásos ünnep, amit szinte minden kultúrában ismernek, elismernek és valamilyen szinten át is vesznek. Az európai kultúra lényegében erről szól, humanizmusról, ami az ember evolúciójában egyfajta csoda, nagyon különleges fejlődési fok, és nincs is rá garancia, hogy fenn fog tudni maradni legalább az évszázad végéig. Ha tudatában vagyunk annak, hogy mi minden forog veszélyben, akkor tenni is fogunk érte.