1.Széleskörű ismeretek hiánya
Fogom a fejemet, amikor zöld ideológusokról szóló cikkeket olvasok. Az egyik, amikor az ökoterrorizmus híve nem képes megkülönböztetni az agressziót az asszertivitástól. Akár a női egyenjogúsági mozgalmakat akár a feketék régebbi antirasszista mozgalmait nézzük sosem a társadalmi erőszak volt az, ami sikert hozott, hiszen ez elriasztotta a polgárok nagy részét, hanem annak a kemény gyakorlati bizonyítása, hogy a társadalom egésze is nyerhet az egyenjogúsítás révén. A zöldek történelmi ismeretei legfeljebb egy átlagos középiskolás szintjét ütik meg, de a gazdasági ismereteik talán még ennél is gyengébbek.
Voltak olyanok, akik a gazdaság törvényeit ki akarták kapcsolni mint például Mao vagy nálunk Rákosi, tömeges nyomort hoztak a társadalomra. Az ún. „nem növekedés” hívei láthatóan nem képesek a gazdasági gyakorlat nyelvére lefordítani a mondandójukat. Megpróbálom én akkor megtenni: „nem növekedés” azt jelentené, hogy betiltanák a cégeknek és az állami szerveknek is minden bővítő beruházást, sőt gyakorlatilag új lakások sem épülhetnének csak a régieket lehetne felújítani. A modernizáció, ami emeli a létesítmények értékét, szintén le kellene, hogy álljon és mindenki csak azon a szinten élhetne tovább mint jelenleg. Ez nyilván teljes nonszensz, de nincs sehol kifejtve, hogy mit is szeretnének pontosan, legfeljebb valamiféle újra-osztogatást, ami olyan, mintha bukott marxista kísérleteket szeretnénk megismételni. (Arról nem is beszélve, hogy az államok számára még fegyverkezésre is kell a pénz, valamint a terjeszkedésre, hiszen a mai nagy- és középhatalmak sem viselkednek másként mint a régi nagy- és középhatalmak.)
Az is joggal feltételezhető, hogy egyes zöld pártok úgy alkottak politikai programot, hogy nem ismerik a mai technológiai lehetőségeket sem, például az energiatermelést illetően. Vagy egy másik közkeletű tévedés, hogy tiltsuk be a növényvédő szerek és műtrágyák használatát, a biogazdálkodás azonban nem tudna elég élelmet biztosítani.
Aki környezetvédelmi programot alkot, alaposan gondolja át mit mond, mert a „zöld” mostanában az éretlen szinonimájává vált, mert nem nagyon vannak kiérlelt gondolatok, sokan csak lapos közhelyeket hangoztatnak. A saját területünkön való kutatói szintű elmélyültség mellett két-három kapcsolódó terület elmélyült ismerete is szükséges. Ettől eltekintve is, hol vannak gyakorlati példák arra, hogy kicsiben valahol sikerült megvalósítani azt, amit ők globálisan szeretnének?
2.Szerteágazó problémákat nem tudnak kezelni
Ez általános probléma a környezetvédelemmel, hogy túlságosan szerteágazó jelenségekről van szó, a zöldek pedig nem képesek jelenleg egy-két akciónál többre, pedig rengeteg szálon futó negatív és olykor pozitív változásokat kellene tudni nyomon követni. Ilyen például, hogy mekkora az a rész, amit az ember békén hagy és visszaad a természetnek, vagy mit sikerült elérni az energiatakarékosság terén. Hogyan állunk az élelmiszer pazarlással, hiszen ha ezt csökkenteni tudnánk, akkor csökkenhetne a fogyasztás és az élelmiszerárak is. Van-e erre programjuk? Húsevés csökkentése: kiknek és milyen környezeti viszonyok számára ajánlott, hogyan tudunk előrelépni? Komposztálási program előrehaladása és a termőföldek állapotának monitorozása. Víztakarékossági intézkedések, biodiverzitás alakulása stb. tudnék még írni több tucatnyi ilyen pontot. A németeknél a környezetvédelemnek kormányzati szintű képviselete is van, náluk jóval nagyobbak a lehetőségek, és igaz, hogy nálunk ilyen nincs, de itt is számonkérhető lenne mindez. Ha vannak is törekvések, a környezetvédők PR-ja mindenesetre nagyon gyenge, egy-két látványos akciótól eltekintve (Balaton, Fertő Tó stb.) Ez nem azok kritikája tehát, akik legalább tesznek valamit, hanem azoké, akik politikai pártként szeretnének működni.
3.Nem tudnak támogatást szerezni az elitek körében sem
Sok esetben egyfajta „értelmiségi játékká” silányul a környezetvédelem és nem tudják, hogy minden komoly mozgalom befolyásos eliteknél kell, hogy támogatókra találjon, az nem fog működni, hogy szidjuk a nagy világcégeket és általában a jómódúakat, hiszen nélkülük nagyon bajos előrelépni, erre minden politikai mozgalom előbb vagy utóbb ráébredt. Ha a nagy techcégek vezetői közül páran hirtelen elhatározzák, hogy takarékosabb és aszketikusabb életmódot fognak élni és a pénzüket másra költik, nem jachtokra és repülőutakra, őket követné számos közszereplő, híresség, akkor az úgynevezett státuszfogyasztás veszítene a jelentőségéből. A tömegek nagy része ugyanis nem tesz mást, mint az eliteket utánozza. A zöldek részéről a személyes példamutatás is fontos, például a tömegközlekedést választani a mindennapokban, kisebb és energiatakarékosabb lakásokban lakni.
4.Környezeti katasztrófa nagyobb veszély mint az erőforrások kimerülése
Levezethető, hogy mért kisebb veszély akár száz éven belül az erőforrások kimerülése mint a környezeti katasztrófák hatása. Az egyik, hogy a Föld bolygó véges rendszer ugyan, de nem zárt rendszer, a napból érkező sugárzás magas energiaszintet és alacsony kezdő entrópiát biztosít. Ráadásul még az is lehetséges lesz majd, hogy idevontatunk néhány aszteroidát, amelyek fémekben gazdagok. Még erősebb érv, hogy a fizikai szemlélet nem ismeri a közgazdaságtan általános törvényeinek erejét (amik az emberiségen is túlmutatnak, például a természet gazdaságos működésében is megfigyelhetők). A fizikusok úgy tűnik, hogy még a gazdasági növekedés fogalmának valódi jelentésével sincsenek tisztában.Vannak olyan példák a történelemben, amikor erőforrások kimerültek vagy nem kaptak utánpótlást, ilyenkor jelentős gazdasági hanyatlásokat láthattunk, de sem Kuba sem Venezuela nem omlott össze. Ha valamilyen ásványkincsből nem lesz már elég, akkor jön a közgazdaságtan helyettesíthetőségi törvénye, tehát keresünk valami mást helyette, hasonló felhasználási céllal. Ha valamilyen fém nagyon szűkös lesz, akkor bányászni fogjuk az ötven éves hulladéklerakókat is és mindenből többet fogunk visszaforgatni. Nagyon leegyszerűsítve a helyzetet, ha nincs hús eszünk majd krumplit. Gyakoribbak lehetnek az áramszünetek és éppúgy mint az afganisztáni misszió tagjainak nemrég, nekünk is időnként dönteni kell majd, hogy estefelé inkább fűtjük a szobát vagy megfürdünk azzal a kevés energiával. Ilyenek lehetnek a hanyatló társadalom tünetei a szolgáltatások (például egészségügyi ellátás) általános visszaesése mellett.
A civilizációnk tartalékai nagyon nagyok, a fokozatos változásokat valahogyan fogjuk tudni kezelni, a hirtelen bekövetkező drasztikusakat viszont már nem biztos. Ilyenek lehetnek a bibliai „hét csapáshoz” hasonló katasztrófa sorozatok. Hiába szépítjük a dolgokat, a globális felmelegedés gyakorlatilag már elérte a célul kitűzött 1,5 fokot, a kutatók által előrejelzettnél sokkal hamarabb, és nem is tudja senki, hogy hol fog megállni, mivel egymást gyorsító ördögi körökről van szó. A szén-dioxid-kibocsátás jelenleg is növekszik és a fele sem igaz annak, amit a klímacsúcsokon az egyes országok delegáltjai kamuznak azokról az intézkedésekről, amik alapján a folyamatok visszafordíthatóak lehetnének. Ilyen dolgok léphetnek fel sorban egymás után: a Golf-áramlat legyengül, ami véget vet az európai éghajlat stabilitásának. Szárazságok és árhullámok váltják egymást, a mezőgazdasági termésbiztonságnak búcsút mondhatunk. Vízhiány egyes térségekben és elsivatagosodás Európában is, egyre nagyobb hőhullámok, új kártevők és kórokozók megjelenése, járványok, klímamenekültek a forró övezetekből. Földünk jelentős része jelenleg is lakhatatlan, ez a terület növekedni fog. A változások lehetnek tehát annyira gyorsak, hogy nem tudunk hozzájuk alkalmazkodni, és számos társadalomban anarchikus állapotok alakulhatnának ki. Mostanában efelé haladunk.
5.A vízió hiánya nem képes áttörni az emberi önzőség falát
Az emberi egoizmus továbbra is a legfontosabb tényező a politikában, és a zöld mozgalmak nem tudtak jönni olyan víziókkal, ami megváltoztatná ezt a fajta hozzáállásunkat. Például szelektíven gyűjtöm a hulladékot és ezzel ki van pipálva, miközben nagy terepjáróval járok, amire nincs is szükségem de jól néz ki, betonozunk és kivágjuk a fákat, lényegében az amerikai álom megy nálunk is kicsiben.
Most az alábbi tendencia rajzolódik ki: megint előkerült az a szélsőjobbos alaptétel mint a fasizmus idején is és azelőtt is többször, hogy nincs elég mindenből, de majd az erősebb úgyis fennmarad. A szélsőjobb malmára hajtja a vizet minden, a klímaváltozás „tagadása” olyan mint a vírustagadás, (vagy a Föld gömb alakja), lényegében azt mondják, hogy lehet hogy van ilyen, de nekünk nem számít. Mi úgyis az erősebbek oldalán, az erő oldalán állunk és megvédjük vagy megszerezzük azt, ami nekünk kell. Jelenleg ezen az idővonalon van az emberiség, nagy valószínűséggel ez a fajta önbeteljesítő jóslat fog működni.
Azt mindenki tudja, hogy a jelenlegi fogyasztási szint fenntarthatatlan, az átmenet módja csupán a kérdéses a fenntarthatóság felé. A legvalószínűbb most a drasztikus átmenet. Nyilvánvalóan foglalkozni kell a demográfiával is, bár ezen a téren se nagyon látszanak még gyakorlatban kivitelezhető ötletek. Úgy tűnik, mintha létezne valamiféle önszabályozás az emberi populáció szintjén is, és a népesség magától is csökkenni fog. Ez a csökkenés azonban lassú lesz, a legkisebb ár amit fizetni kell érte, hogy egyes nyugdíjas rétegek (ha lesz ennek a szónak még értelme egyáltalán) vegetálni tudnak majd csupán, és nagy társadalmi csoportok élnek majd a fizikai létminimum szintjén, ami nem ritkaság jelenleg sem számos országban, de leginkább a hibás politika tehető ezért felelőssé, kevésbé az éghajlati tényezők.
