Az igen konzervatív kormányunk választási ígéretei között nem is szerepelt ilyesmi, hanem leginkább csak megvédés és megőrzés, ezt lehet csupán rajtuk számonkérni. Amikor két évvel ezelőtt Oroszország megtámadta Ukrajnát, ez teljesen eltolta a választási esélyeket, és a várható 55-45 kimenet helyett 70-30 fölöttre jött ki a végeredmény a kormány javára. A „Magyarország előre megy..” szlogen némi malíciával ahhoz volt hasonló, mint az átkosban a „Tovább a lenini úton”, és ez is történik valóban. Elhatároztam, hogy az inkább negatívnak ható minősítések mellé (valójában ezek is inkább tanácsok, hogy ideje lenne pár dolgot már elengedni) kábé ugyanannyi elismerő jellegű pozitív megjegyzést is hozzá fogok tenni.
Az, hogy brutális eszközöket használó kormányról van szó, azt úgy is lehetne mondani, hogy kemény, robusztus, stabil, végül is ez ízlés kérdése. Valóban, a kormány legnagyobb erénye, amit ígért is a stabilitás, modernizációról szó sem volt, ami engem ugyan egy kissé zavar ugyan, mégsem számon kérhető.
Több igen nehéz helyzetet volt képes átvészelni és stabilizálni az Orbán-rendszer, és most nem is érdemes belemenni, hogy pontosan milyen tényezők játszottak közre, ezt már többen is kielemezték. A kormány azonnali intézkedésekkel és aktívan tett azért, hogy a lakossági energiaszámlák elviselhetők legyenek, az élelmiszerárak emelkedését is különféle intézkedésekkel próbálták megfogni, emelték a minimálbéreket, kisvállalatok támogatásokat kaptak, a nyugdíjak reálértékét aránylag jól megtartották (bár ez részben amiatt volt, mert a legnagyobb és legbiztosabb szavazóbázisuk a nyugdíjasok körében van). A kivetett extra-profit adók részben jogosak, próbálják levédeni a magyar piacot a külföldi tőkével szemben, és az újabb erkölcsi botrányt is meg tudták fogni gyors intézkedésekkel. A közalkalmazotti státuszban levők között vannak nagy csoportok, amik elfogadható szintű béreket kapnak. (Idén januártól a tanárok is már lényegében ide tartoznak igaz, hogy főleg az EU támogatásoknak köszönhetően.) A családtámogatási programokat is folytatják.
Az intézkedéseik azonban olyanok, hogy mintha baltával faragnának, nincs valódi kiszámíthatóság, tervezhetőség a magyar gazdaságban, és nincs valódi modernizáció sem, ehelyett inkább az van a nagy képet nézve, hogy kisatíroztuk az egész 20.századot és megpróbálunk a 19.századba visszamenni, vagy még annál is régebbre. Néhány példa arra, hogy mennyi terület mondható nálunk valamilyen szempontból elmaradottnak.
1.Be kellene látni, hogy a posta elavult dolog, nem kellene már erőltetni.
Kis településeken nem érdemes fenntartani, nagyokon meg minek, amikor létezik internetes átutalás (a sárga csekket jobb lenne elfelejteni), és léteznek csomagküldő szolgálatok, egyszerűen egy kóddal kivesszük a szekrényből a csomagot akkor, amikor nekünk alkalmas, nem amikor a postás éppen el tudja hozni a házunkhoz. A posta csak hivatalos levelek kézbesítésére való. A kisboltok nagy része is kiváltható lehet az internetes rendelésekkel, a működtetésük kevésbé gazdaságos.
2.Nincsenek szélerőművek.
Ez talán amiatt van, mert a „főnök” nem szereti és mindig megvétózza. A naperőművek egyik legjobb kiegészítője a szélenergia, nagy hátrányban vagyunk, ha nem telepítünk ilyeneket, egyébként is az energiafüggetlenségünk csak egy üres politikai szólam.
3.Nincs valós környezetvédelmi program, ami a gazdaság és a lakosság energiafelhasználását csökkentheti – ez is közismert.
A magyar lakosság nem is érzi, hogy ez akkora gond lenne, hiszen a rezsicsökkentett energia továbbra is olcsó. Nincs elszámoltatási kötelezettség az irányban, hogy a környezetvédelmi indokokkal kivetett adókat valóban környezetvédelmi célokra használják is fel. Az is alapvető hiba, hogy éppen egyes hústermékek tartoznak az 5%-os ÁFÁ körbe, nem pedig a környezetet kímélő élelmiszerek, zöldségek és gyümölcsök. Régi mániám emellett, hogy az elitek nem mutatnak példát környezettudatosságból, sőt inkább az amerikai pazarló, sznob életmódot majmolják.
4.Ne erőltessük tovább az alkoholfogyasztást.
Az európai bortermelők válságba kerültek, egyszerűen mert kevesebb bor fogy. Inkább rendezvényeken fogyasztják, de úgy látom, hogy még ott is kevesebben és kevesebbet mint régebben, egyszerűen mert változnak az ivási szokások és ebben az egészségtudatosabb életmód is közrejátszik. A sört az újabb generációk kevésbé fogyasztják amiatt is, mert hizlal.
5.Nincs közalkalmazotti bérindexálás.
A közalkalmazotti státuszban dolgozók ahhoz szoktak hozzá, hogy amikor a kormánynak éppen sok pénze van és még kedve is hozzá, akkor jól megemelik a pénzüket, utána évekig nem kapnak semmit. Ilyen egy piacon levő cégnél elképzelhetetlen lenne. Ott egyik évben valamivel több, máskor kisebb emelés van, részben az inflációt követő mértékben, de ez sokkal kiszámíthatóbb és tervezhetőbb, mint a közszféra. A tetszés szerinti pénzosztogatás nem a jogállamok, hanem az önkényuralmak jellemzője.
6.Brutális a magyar adórendszer.
Amiatt is az, mert az SZJA és a vállalati jövedelemadó nem annyira magas nálunk, viszont a rengetegféle különadó, amit a cégekre tesznek, elsősorban a nagyobb cégekre valahogy csak beépül a termékek, szolgáltatások árába, és mivel nálunk még az adót is megadóztatják (a 27%-os ÁFA formájában), a fogyasztói árak többnyire magasabbak minta a környező országokban, főként azok, ha a keresetünkhöz viszonyítjuk.
7.Be kellene látni, hogy nincs több munkaerő tartalék, a foglalkoztatottság érdemben nem növelhető tovább.
Akik még szóba jöhetnének a sok funkcionális analfabéta, őket a mai minőségérzékeny környezetben nem fogják alkalmazni a cégek, rajtuk kívül az egészségügyileg problémásak, aztán olyanok, akik idegileg nem bírják a stresszes munkakörnyezetet. A modernizálás, a termelékenység növekedése lenne a legfontosabb húzóerő, a másik amit nem szeretünk, de el kell viselnünk a vendégmunkások alkalmazása nagy számban, a harmadik lehetőség átfogó átképzési programok indítása lenne. A magyar gazdaság kipukkadt, nagyon sok vállalat és vállalkozás főként az EU forrásokból élt, de nem fejlődött gyakorlatilag semmit.
8.Chinatown-ok létrejötte Kelet-Magyarországon.
A kínai kultúra minden országban elkülönül, diaszpórákat alkot, ami nem is probléma, amíg kisebb közösségekről van szó. Ha viszont itt hatalmas akkumulátor gyárakat és autógyárakat húznak fel, akkor egy újfajta alárendelődési helyzet alakul ki, ami politikailag is érzékeny lesz, hiszen az EU viszonya Kínával nem teljesen harmonikus. Az amerikai tőkét a magyar kormány kipaterolta és a kínait vonzza be, mivel számára szimpatikusabb a kínai kapcsolat, de hogy ebből a magyar gazdaságnak milyen előnyei származnának, azt még senki nem tudja, mindenki csak a hátrányokról beszél. Modernizációról aligha lehet beszélni, de még bérmunkáról se nagyon, mi szinte csak a területet és az infrastruktúrát biztosítjuk a kínai cégek számára.
9.A közszolgáltatásokból kispórolja a pénzt az állam
A rengeteg bevételt inkább a politikai prioritást élvező és számára kedves területekre költi (például az élsportra). Vasútra, közművekre (például vízhálózatra, energiahálózatra) olyan keveset költ az állam, hogy azok egyre több hibával üzemelnek, egyre megbízhatatlanabbak. Amit az önkormányzatok nem bírnak fenntartani, az állam hiába veszi át, a színvonal ettől csak rosszabb lesz, előbb-utóbb ezek kormányközeli cégek tulajdonába mennek át, akik viszont jól megemelik az árat a fogyasztók számára. Egy ilyen folyamat rajzolódik ki, aminek eredménye egy olyan új arisztokrácia létrejötte, ami belföldi monopolhelyzete és kormánykapcsolatainak köszönhetően képes diktálni az árakat, nagy haszonkulcsokkal dolgozik.
Kulturális vonatkozásokról jobb, ha nem is beszélünk, mert annyira rossz a helyzet, annyira vastagon beletörli a politika nap-mint nap a koszos csizmáját a kultúrába.
10.Európai körkép?
Az egyik az, hogy a kormányzati programok ellenére sem tudtuk megelőzni gazdaságilag a lengyeleket, és nem közeledtünk a csehekhez sem, maradtunk ott, ahol voltunk. A másik egy újabb fejlemény a további jobbratolódás Európában, aminek egyik tünete a gazdatüntetések nagy száma. Itt megint érdemes a nagy képet nézni, tulajdonképpen nem történik más, mint a falu és a város harcának újabb fejezete, ahol amíg a falusi kultúra lényegében diffúz, a városi viszont centralizálódó jellegű, csomópontokba rendeződő és megbénítható az ezekbe a csomópontokba vezető erek (utak) blokkolásával. A politikai harc lényege, hogy a falu egyszerűen több pénzt kér a várostól, az őket támogató radikális konzervatívok végső (nem tudatos) célja nem más, mint a városi életmódra épülő mai kultúránk lerombolása, hogy az alapegység megint a földbirtok, a feudum legyen.
Ami nálunk manapság megy az már most sem piacgazdaság. A régi viccet aktualizálva egy olyan, hogy -Mennyi? -30 –Mért pont 30? -Csak. Örülj, hogy nem 32.
