1.Nem lehet már tagadni
Mindig lesznek, akik tagadják azt is, amit mindennapos tapasztalataink is alátámasztanak, egyszerűen mert minden területen vannak afféle megrögzött tagadók. A klímánk változásának a ténye önmagában lehetne teljesen természetes folyamat, a gyorsasága viszont azt mutatja, hogy már biztosan nem az, sőt felül is múlja a klímamodellek előrejelzéseit, jelenleg tehát úgy tűnik, hogy a kutatók még túl optimisták is voltak a valósághoz képest. A klímaváltozás nem csak azt jelenti, hogy melegszik a bolygónk, bár ez önmagában is nagyon aggasztó. Európa légkörzése jól látható módon megváltozott, az egyik markáns hatás a közkedvelt nevén Golf-áramlat meggyengülése, a másik a sarkvidéki futóáramlás lelassulása, behullámzása. Hozzá kell szoktatnunk magunkat ahhoz, hogy Európa kellemes, stabilnak mondható éghajlatában egyre gyakoribbá válnak az adott évszakra kevéssé jellemző szélsőséges időjárások. A nyugat-keleti áramlás helyett gyakoribb lehet az észak-déli, az USA-ban tapasztalhatóhoz kezdhet hasonlítani a kontinensünk éghajlata. Az északi légáramlás nyilván hideg, a déli pedig forró (és poros) levegőt szállít, mivel a nyugat-keleti áramlatok már nem képesek kiegyensúlyozni a klímánkat a megszokott módon. Lassan elfeledkezhetünk az olyan jelenségekről mint a fagyos szentek (ami az északi sarki jégtakaró olvadásához köthető) vagy Medárd néven jegyzett nyári monszun időjárás, amik persze létrejöhetnek ugyan, de az évnek egészen más periódusaiban mint eddig. A szélsőséges időjárás főleg az őshonos növényeink rügyfakadását és virágzását érintheti hátrányos módon, valamint a mezőgazdasági termelést is kiszámíthatatlanabbá teszi.
2.Erre lenne képes a jobboldali konzervatív felfogású
Kérdés, hogy mi az, ami elvárható lenne a különféle felfogású emberektől. A fanatikus szélsőségesektől nyilván semmi, hiszen kalapács van a kezében és mindenhol csak szöget lát, nagyon beszűkült felfogású. Az emberek többsége szerencsére nem ilyen, bár senkinek nem könnyű kivonnia magát a politikai demagógia, a bulvár és más egyéb erős médiahatások alól. Egy konzervatív felfogású egyén is nagyon sokat tud tenni, ha komolyan veszi a klímakérdést. Például igyekszik megszabadulni a műanyagokról, hiszen jellemzően természetes anyagok használatára törekszik (például egy házépítés során is lehet a hagyományra is támaszkodni), az évszaknak megtermelő helyi terményeket fogyaszthat, stb. A legeltetés, megfelelő legelő gazdálkodás is jó, mert hasonló mennyiségű szerves anyagot hagy a talajban mint az erdők. Fontos azonban, hogy például organikus mezőgazdasági művelés során vegyszert takarítunk meg, de ha emiatt jóval több talajművelésre van szükség (ami gyakran megtörténik), akkor végeredményben nem nyertünk semmit. Az elektromos hulladékforrásnak alkalmas különféle kütyüket a konzervatív ember szerencsére kevésbé fogja gyűjteni, ezzel szemben nehezebben tudja csökkenti a húsfogyasztását, vagy hajlamos arra, hogy nagy terepjárókkal szaladgáljon egész nap, - legalábbis ezek a konzervatív életmódhoz kötődő sztereotípiák.
3.Erre lenne képes a baloldali
A kevésbé konzervatív, az újdonságokhoz jobban vonzódó emberek előnye, hogy a gondolkodásuk rugalmasabb lehet, mivel nem annyira múlt-orientáltak, ezért a változásokat is hamarabb észreveszik. A technika újdonságaira is vonatkozik ez, őket például kevésbé zavarja, hogy a szélerőmű úgymond „tájidegen”, ha az jobban környezetbarát mint mondjuk egy gázerőmű. A baloldaliakat valószínűleg jobban vonzza a városi életmód mint a falusias környezet, és a város lehet adott esetben energiatakarékosabb is a lakosságszámhoz viszonyítva, például a tömegközlekedés nagyobb lehetőségei miatt is. A politikai baloldalhoz kicsivel közelebb állók egy szerintem inkább hajlandók változtatni a szokásaikon mint a megrögzött konzervatívok, ha ezzel csökkenthetik a környezeti ártalmakat, többek között nem ragaszkodnak annyira a frissen nyírt gyephez sem. Másrészt rájuk inkább jellemző lehet a technokrata szemléletmód, azaz túlságosan bíznak abban, hogy a technikai fejlődés majd megoldja a környezetvédelmi problémákat.
4.A fogyasztó mint "olyan"
Jelen állás szerint modern technikai eljárásokra mindenképp szükség van ahhoz, hogy fokozatosan lelassítsuk és megállítsuk a klímaváltozást, viszont önmagában ez nem lesz elég. Egyre többen mondják ki és kezdik belátni, hogy a fogyasztási szokásainkat is meg kell változtatni, aminek vannak is már apró jeleik. A németek például kevesebb húst fogyasztanak, és általánosságban véve is kezd csökkenni számos termék iránti kereslet, aminek a mellékhatása, hogy csökkentheti a munkahelyek számát és az államok adóbevételeit is, de legyen ez inkább a politikusok gondja, azért választottuk őket, hogy a társadalmi problémákat kezeljék valamilyen módon. A virtuális világ azonban ettől függetlenül továbbra is óriási energiafogyasztó és hulladéktermelő marad, sőt még inkább azzá válik, ezért itt határt kellene szabni valahogy a nagy tárolóhely kapacitást igénylő videók és az AI használatának.
5.Mi a helyzet a nagyvállalatokkal?
A különféle politikai oldalakban közösnek mondható a nagyvállalatok iránt ellenszenv, mert ugye ami kicsi az kezelhető, ami nagy az pedig félelmetes, mert ki tudja hogy a hatalmát mire fogja használni. Azt is gondolhatjuk, hogy régen nem voltak nagy cégek és környezeti problémák sem annyira voltak, viszont a világ nem ilyen faék egyszerű logikák menténk működik. Eleve ellentmond ennek az a gyakorlati tapasztalat, hogy a nagy cégeket utálók sem használják kevésbé ezeknek a termékeit. Emellett valahogy a mindennapos gyakorlat se nagyon igazolja vissza a legnagyobb félelmeinket, amik lehetnek sok esetben inkább csalódások, vagy másik szemszögből nézve extrém elvárások akár a cégekkel, akár azok egyes termékeivel szemben. (A biológus azt várná el, hogy egy vállalat, különösen egy nagyvállalat agresszív közeg a markáns csoportérdekek miatt, de a legtöbb esetben mégsem az, mert a vevőközpontú felfogás túlmegy a vállalat keretei által diktált csoportlogikán.) Nagy nyugati techcégeket, olajkitermelő, élelmiszeripari, vegyipari és gyógyszergyártó multikat szokás leginkább utálni, azonban itt kimarad az fajta a szempont, hogy állami nagyvállalatok is voltak a múltban és vannak most is, amik egyrészt szintén hatalmasra nőttek, viszont a lehetőségeik az állami hátszél miatt még nagyobbak is lehetnek bizonyos esetekben.
Léteznek többek között például Szaúd-arábiai vagy kínai nagy cégek is, amelyek háttere jóval átláthatatlanabb és korruptabb is mint a jelenleg közismert márkáké, és ezek megtehetik azt, amit a nyugatiak ritkábban, hogy dömpinget alkalmaznak. Ez azt jelenti, hogy rejtett állami támogatásokkal képesek letarolni egy adott piacot (akár autóipar, akár futárszolgálat, akár bármilyen területen), majd a versenytársakat kiszorítva besöpörni a hasznot. Ezzel együtt szükséges a különféle nagy cégekre szabályozásokat alkotni, monopolista törekvéseiket megakadályozni és figyelni arra, hogy ne tudjanak visszaélni az erőfölényükkel. Tény viszont az is, hogy sok esetben a nagy cégeknél van meg az a tőke és tudás, amivel környezetvédelmi innovációkra is képesek, és ha van versenyhelyzet és ösztönző közeg, akkor valószínűleg fognak is bevezetni ilyeneket.
6.Mit tesz a politika?
Nyilvánvalóan nagyon keveset, például kampányidőszakban odahat, hogy a benzin és a gázolaj ára kicsit csökkenjen, és a legtöbbünkben mélyen ott van az a „paraszt, aki könnyen vakítható”, mert például azt nem nézzük, hogy egy ilyen lépés a nagyvállalatoknak kedvez, akik kiszoríthatják a kicsiket. (Egy nagy cégnek van sok más jövedelemforrása, így a benzineladása akár még veszteséges is lehet, egy kisvállalkozás viszont ezt nem engedheti meg magának.) Az viszont fontos, hogy a politika mindig kézzelfogható választói igényeket elégít ki, és nem tud nagyon előreszaladni a közfelfogáshoz képest, a zöldmozgalmak erre a kísérletre rá is fáztak rendesen. Csak ahol van megfelelő állampolgári igény a „zöldítésekre”, ahol hajlandóak az emberek kisebb fajta áldozatokat hozni, ott kap csak politikai támogatást a környezetvédelem, egyszerű belátni, hogy különben mindig csak mismásolni fog. (Éppúgy mint azok a cégek, akik „zöldre festik” a termékeiket, de csak a fogyasztóik lelkiismeretét szeretnék megnyugtatni.)
7.A politikai felfogások feletti együttműködés
Van nagyon sok közös pont a természetvédelem területén, amelyek politikai felfogástól függetlenek és ezekre nyugodtan építhetnénk is. Például a legtöbben kedvelik a természetet, a természetes élőhelyeket, az erdőket vagy általában a „zöldövezeti” körülményeket. Már most el kellene kezdeni azokat a fákat ültetni, amik majd pár év, évtized múlva felváltják azokat a fajokat, amik nem bírják a klímaváltozást. A vízellátás biztosítása, az élővizek léte hasonlóképpen mindenkinek fontos, erre is áldozni kellene és forrásokat elkülöníteni, hogy ne kelljen a közeljövőben száraz sztyeppéken, gyakori porviharok közepette élnünk. Amúgy pedig ez az egész környzetvédelem téma egy nagy közös gondolkodás, még senki nem elég okos ezekben a kérdésekben, napról-napra bővül a szakértők tudása is, és a közfelfogásnak is sajnos időt kell adni, hogy megváltozzon. (Kérdéses persze, hogy mennyi idő van rá.)