A saját büdzsém a magyar átlagnak nagyjából megfelel, viszont azt számoltam ki, hogy a fogyasztásomat tekintve 10%-nál is kevesebb lehet a nagy multicégek aránya. Ha valaki szeretné csökkenteni a függőségét a nagy multicégektől, íme néhány egyszerű recept, saját tapasztalataimat is felhasználva.

1.Keveset használjuk a kocsit

A gépkocsigyártás és az üzemanyag forgalmazás egyértelműen a nagy nemzetközi multicégek hatáskörébe tartozik. Gyalogos közlekedés, kerékpár és tömegközlekedés a legtöbbször teljesen megfelelő lehet, kevés olyan nagyon indokolt eset van, ha nem munkáról van szó, amikor a gépkocsi nem nélkülözhető.

2.Ne nézzünk tv-t

Ha a kedvenc műsorainkat, sorozatainkat nézzük napi rendszerességgel, akkor egy idő után a reklámok hatása tudattalanul is bennünk maradhat. (Nyilván a nagy cégek költségvetése a leginkább olyan szintű, hogy belefér nekik a marketingnek ez a formája is.) Emiatt nagyon célirányosan válasszunk ki egy adott filmet vagy műsort, esetleg fizetős streaming szolgáltatót válasszunk. Hasonló a helyzet a videómegosztók esetében.

3.Kevés kütyüt vásároljunk, és nem kell mindig a legjobb minőségű

Itt van például a mobiltelefon, számomra egy átlagos készülék is teljesen rendben van, mert nem olyan közegben élek, ahol ez valamiféle státusz szimbólum lenne. Majdnem ugyanazt tudják a kevésbé felkapott márkák is, és nem az a célom, hogy a telefonon éljem le a fél életemet.

4.Nem szükséges feltétlenül márkás termékeket vásárolni

Ruháktól az élelmiszereken át a különféle táplálék kiegészítőkig, mindig arról van szó, hogy a jól ismert márkák esetében nyilvánvalóan a márkanévért külön fizetni kell. Sok esetben egy kis tapasztalat birtokában már találhatunk olyan termékeket, amik ugyanolyan gyártósorokon készülnek, de mivel nincs rajtuk a márka jelzése, emiatt sokkal olcsóbbak. A felkapott márkák iránti vágy gyökere a társadalmi státusz és az egoizmus, tehát azt mutatom ki, hogy vagyok valaki, aki ezeket megengedheti, ezen kívül még az is benne van, hogy nekem „a legjobb jár”. A társadalmi közeg nagyon meghatározó lehet tehát a fogyasztási szokásainkban.

5.Van, amikor nehezen megkerülhető

Számomra ilyen például a nagy élelmiszerláncoknál történő vásárlás, ami kikerülhető ugyan, de kevésbé gazdaságos, vagy ilyen még a használt számítógépes szoftverek nagy része is. Itt azért vannak állampolgári elvárások, hogy az állami és EU szintű szabályzások kezelni tudják az ilyen oligopol vagy kvázi monopolhelyzeteket. Ennek egyik példája, hogy a nagy láncoknak előírják, hogy mennyi magyar terméket kell a polcon tartaniuk (bár vannak kétségeim, hogy ez mennyire betartható).

6.A kifinomult ízlés

Nyilván a nagy techcégek tömegtermékeket állítanak elő olyat, amik a tömegízlésnek megfelelnek. Sok példát lehet erre hozni, az egyik legközismertebb a sörgyártás, hiszen a kis sörfőzdék jobban képesek a az egyéni ízléseket lekövetni, mint a nagyok. Zenei ízléstől kezdve különféle hobbikig sok minden tartozhat ebbe a körbe.

Ezek a példák mind pofon egyszerűek, de épp azért írtam le, mert az én példám olyannyira nem egyedi, hogy nálunk a lakosság jelentős részére akár többé-kevésbé jellemzőnek is mondható. Valószínűleg amiatt is alacsony nálunk a fogyasztás, mert az emberek nagy része megelégszik a nem márkás termékekkel is, ha nem éppen az akciókat és leárazásokat figyeli. A medián fizetés nálunk eleve nagyon alacsony, a létbizonytalanságérzet miatt is óvatosabban költünk, ezen kívül még az is fontos, hogy a kevésbé jó anyagi helyzetben levő családtagokat is támogathassuk (legtöbb helyen családi kassza a jellemző).

A döntéshozók viszont nem olyan közegben élnek, ahol ez jól látható, ezért esetleg hajlamosak lehetnek elhinni, hogy nálunk is hasonló súlyú probléma a multik, a „big farma” és a „nagy techcégek” hatalma és ízlésformáló szerepe mint az USA-ban, holott a lakosság jövedelmi szintje és fogyasztási szokásai miatt ez biztosan nem így van. A nagy multicégek számára a magyar fogyasztás annyira jelentéktelen, hogy valahol a statisztikai hibahatáruk közelében mozoghat, mivel csak egy viszonylag szűk elit igényli, illetve képes megfizetni a termékeiket és szolgáltatásaikat. A magyar települések nagy részén nem is a státuszfogyasztás a legfontosabb, hanem a napi megélhetés és az anyagi biztonságérzet.

Viszont van ennek a kérdésnek még egy folyománya, méghozzá az, hogy sok problémát, amiket a nagy multicégek hatalmával vagy életünkre gyakorolt befolyásával kapcsolunk össze, teljesen tévesen azonosítunk be, mert nincs valódi ok-okozati kapcsolat, sokkal inkább csak egyidejűségekről beszélhetünk. Így például az egészséges életmód hiánya nem a gyors éttermek következménye, mert ott is sok az elhízott ember, ahol ilyenek nincsenek. A fő különbséget nem is az „ultrafeldolgozott” ételek jelentik, hanem általánosságban a feldolgozott, azaz nem nyersen árult élelmiszerek. Ha nem kimondottan főzésre való friss élelmiszert vásárlunk, akkor hogy hetekig elálljon az üzletek polcain, ahhoz tartósítószerek kellenek (minimálisan sók és cukrok), vagy hogy legalább napokon keresztül tartsa az állagát és gusztusos is legyen, ahhoz is kell állományjavító. Ezen kívül sok más összetevője is lehet az elhízásnak és az egészségügyi állapotunk romlásának.

Van, ahol a multicégek is hozzájárulnak mindehhez, de ahol nincsenek jelen vagy csak kismértékben, a modern életmódot folytató ember problémái gyakorlatilag ugyanúgy jellemzők: mindenekelőtt a súlyos környezetszennyezés, az elmagányosodás és az egészségügyi állapot romlása.