Trump újabb elnöksége talán örömet okozhat a (zsigeri) „Amerika-ellenesek” számára, többek között amiatt is, hogy felgyorsítja az USA szétesési folyamatát. Alapjában véve viszont eléggé kevés változást okoz a világpolitikában, ugyanis a tendenciák Trump nélkül is eléggé egyértelműek és jól lehet látni, hogy mi történik majd a következő évtizedekben. Az események pontos forgatókönyve és időzítése ebből a szempontból már csak részletkérdés.

Az amerikaiak mintha megunták volna a liberális demokrácia baloldalhoz köthető egyenjogúsítási törekvéseket, LMBT, BLM és hasonlók, ezek az elvek már a baloldalon sem annyira népszerűek, egyszerű szellemi divatjelenségekről volt szó, amiből egyesek hajlamosak voltak lufit fújni. (Az USA politikai divatjainak hatását egyébként is rendre túlbecsüljük.)

Most viszont az az érdekes helyzet alakult ki, hogy a republikánusok irányítása alá került nem csak három, hanem mind a négy „csúcshatalmi intézmény”, hiszen egy ideje már a legfelső(bb) bíróság is az övék. Gyakorlatilag olyan törvényeket hoznak, amilyeneket akarnak, legalábbis a következő két évben bizonyosan, de akár húsz évben is. Ettől függetlenül a világszintű nagy trendekkel ők sem fognak tudni szembemenni.

Trump a második ciklusa során valószínűleg éppúgy radikalizálódni fog mint Orbán 2010 után, így mi már jobban tudjuk mint a legtöbb amerikai, hogy milyen jellegű intézkedésekre számíthatnak.

A változások mögött különben nem kell feltétlenül mélyebb értelmet keresni, a világunk egyszerűen olyan, hogy minden változik, mindig jönnek újabb felfogások, irányzatok, divatok, stb.

Ami például a Trump kormánytól várható, hogy egy kicsit csökkenteni fogja tudni a társadalmi egyenlőtlenségeket, a bevándorlást jobban szabályozza majd mint elődje, viszont például a nagy mértékű iparosítás, főleg a hagyományos iparágakban nem nagyon fog menni.

Az egészségügyi kiadásokat csökkentheti, ami akár jól is elsülhet, ha sikerülne korlátoznia a gyógyszer- és pénzügyi lobbik hatalmát, alighanem itt lehet a legnagyobb tartalék a költségvetési hiányuk csökkentésében.

Tovább szenvedhet az oktatási rendszer, sőt megtörténhet a baloldalinak számító elit egyetemek „lefejezése”, és a nagy kutatóintézetek se járnak majd jobban, de én a high-tech cégek valamint a médiumok helyében se lennék nyugodt, hanem megnézném a lehetőségét a Kanadába való áttelepülésnek.

A konzervatív felfogásúak nyilván örülnek, ha egy országban a konzervatívok nyernek a választáson, de arra nem gondolnak, hogyha nincs elengedő korlátja a hatalom centralizálásának, akkor megy majd a folyamatos jobbratolódás és az intézmények, a választási rendszer stb. bebetonozása az egészen katasztrofális állapotokig.

Az USA-ban a polarizáció kezdi szétfeszíteni a szövetségi kereteket, a modernizációban gondolkodók más államokba költöznek mint a konzervatívok, ami lassan szétszakítja az országot. Az egyik pólus Kalifornia, a másik Texas lesz a jelenlegi trendek alapján, az USA pedig magával lesz elfoglalva, visszavonul a saját kontinensére és nem próbálja meg útját állni (de egyébként se lenne erre képes) a nála ötször népesebb Kína világuralmi törekvéseinek.

Ukrajna egyébként Trumptól függetlenül már elveszítette a háborút, ezért számukra előnyös lenne a mielőbbi fegyverszünet (ami első lépésként sokkal könnyebben megvalósítható mint egy békekötés, ami már egy hosszabb tárgyalási folyamat eredménye). Most legalább van egy USA elnök, aki nem kötelezte még el magát és lényegében tiszta lappal tárgyalhat a NATO nevében. Más kérdés viszont, hogy Oroszország térnyerése mit hoz majd Európa számára.

Itt érkeztünk el végre a számunkra lényegi kérdésekhez, amiknél igazából nem oszt, nem szoroz egy Trump elnökség, legfeljebb egy kicsit gyorsíthat a már létező folyamatokon.

Az közismert, hogy Európa mint önálló kontinens sohasem létezett és mindig csak egy nyúlványa volt Ázsiának, amely egy pár évszázadtól eltekintve mindig jóval népesebb volt is volt nála. Emiatt a kelet felől érkező hódítók időnként uralmuk alá tudták hajtani Európa nagy részét, most sem lesz ez másként. Korunkban elsősorban Kína, másodsorban Oroszország, harmadsorban arab olajhatalmak hozhatnak létre térségünkben befolyási övezeteket a következő évtizedekben.

Európa helyzetét rontja a klímaváltozás is: a népszerű nevén Golf áramlat meggyengülése miatt az óceán kiegyenlítő hatásainak lassan búcsút mondhatunk. Forró nyarak, hosszú száraz időszakok, özönvízszerű esők várnak ránk, a romló termésbiztonság eredményeként az élelmiszerek is megdrágulhatnak. Japán-típusú demográfia (elöregedés), valamint gazdasági helyzet (több évtizedes stagnálás) jöhet létre nagy valószínűséggel, mindez az EU fokozatos felbomlását vetíti előre.

Az „EU-diktatúra” szólam egyébként nyilvánvaló demagógia, hiszen számos ország nem tagja ennek a szervezetnek (például Szerbia sem, pedig szeretne) és ki is lehet lépni (lásd britek). Az euro-szkeptikusok valódi célja ennek a szervezetnek a megszüntetése, a patriotizmus sem terjed túl egy szűk látókörön. (Mert nem is arra találták ki, hiszen a patriotizmus mint elv helyi szinten működik jól, ergó nem is lehet kompetens nemzetközi szövetségi rendszerek tekintetében.)

Trump elnöksége tehát gyorsíthatja a klímaváltozás és a hatalmi átrendeződés amúgy is létező folyamatait. A kézenfekvő hasonlat a Római-birodalom felbomlása, amit egy művelt és jól képzett elitit vezetett, ezt váltotta fel a szétszabdaltságnak az életszínvonal hanyatlással és erőszakos idióták hatalmával fémjelzett, több évszázados, eléggé sötét korszaka a kontinensünkön. Ez a folyamat lehet, hogy most sem elkerülhető, én azonban nem asszisztálnék hozzá semmiképpen.

A harmadik, számunkra legfontosabb pont, hogy mindez hogy fogja érinteni Magyarországot. A magyar valóság Trump elnökségétől teljesen függetlenül alakult eddig is és fog ezután is, lényegében a szélsőjobb internacionálé kottájának megfelelően. (Egyébként az amerikai tőkét a kormányunk szabályosan elüldözte, most vajon milyen alapon fog megint bejönni?) Ami a magyar GDP-t illeti az valóban felpöröghet a következő években, éppúgy mint 1938-ban is történt a Darányi-program hatására, amikor a fegyvergyártás volt az egyik fő hajtóerő. Ez most is szerepet játszhat, emellett még a kínai tőke és a magyar cégek számára tervezett tőkeinjekciók is sokat nyomhatnak a latban, ami mind átmeneti élénkülést hozhat nálunk, hogy aztán 2026-ban megint be kelljen majd húzni a fékeket, szokás szerint a választások után.

Viszont addigra már majdnem minden terület állami felügyelet alá fog kerülni, (vagy az állammal szövetséges cégek dominálják), egy teljes rendszerváltozást élünk tehát meg.