Ez a mozgalom az USA-ból indul a következő Trump elnökséggel, és érdemes is lesz alaposan körüljárni, különféle szakértők biztosan rávetik majd magukat erre a témára. Különféle tartalmakkal lehet megtölteni mindezt, a kimondott cél az adminisztratív jellegű munka csökkentése lenne, és ezáltal jelentős költségmegtakarítás elérése az állami költségvetésben.
Mi ezt a fajta problémát nem érzékeljük, többféle okból is radar alatt marad számunkra, részben amiatt is, mert hozzászoktunk a mindennapi életben a bürokráciához, valahogy a német kultúrából is átvettük a szabályok dzsungelében való tájékozódás szükségességét. (Bár nekünk a szabálykövetés „kevésbé van a vérünkben”, nem ritkán felelősségáthárításra vagy kiskapuk keresésére szoktuk használni.) Ugyanakkor el szokott hangozni, nem minden alap nélkül, hogy például az EU szervezetei is mennyire bürokratikusak.
Amíg nálunk a digitalizáció kiterjesztése a fő cél, az USA jóval nagyobb termelékenységgel működő gazdaságában egy lépéssel már előbbre járnak, úgy tűnik, hogy Elon Musk vezetésével a mesterséges intelligenciára bíznák a főként adminisztratív jellegű feladatok jelentős részét.
Nagyon érdekes, hogy milyen munkákat lehet „gépekre bízni” és milyeneket nem, és az utóbbi évek fejleménye abba az irányba mutat, hogy számos fizikai munkakör kevésbé automatizálható mint számos szellemi tevékenység, éppen a mesterséges intelligencia megjelenése miatt. Szerintem egyes fizikai munkakörök relatív felértékelése lehet az egyik oka lehet annak, hogy borultak a megszokott politikai erőviszonyok számos országban, és előretörtek a „kékgalléros” szavazók tömegét maguk mögött tudó pártok, háttérbe szorítva az erős értelmiségi bázissal rendelkező liberálisokat. Érdekes kérdés, hogy a politikai változások vajon összefüggenek-e azzal, hogy a bérarányokban is meg kellene, hogy jelenjen a fizikai munkakörök egy jó részének felértékelődése a szellemiekhez képest.
Most még nyilván mindenki találgat, hogy milyen lehetőségei vannak az ésszerű módon történő bürokráciacsökkentésnek, a lehetséges előnyökről és hátrányokról is sokat fognak beszélni egyes szakértők. Néhány érdekes felvetéssel magam is szolgálhatok, például azt már évekkel ezelőtt leírták, hogy a magasan képzett orvosi és a jogi munkakörök jelentős részét is átveheti már a mesterséges intelligencia. Van, ahol ez már részben meg is történt, a legjobb példa nyilván Kína, ahol az egyszerűbb jogi eseteket szinte mindig átfuttatják a mesterséges intelligencia tesztjén és többnyire el is fogadják az eredményt, így szinte futószalagon hozzák az ítéleteket. Nyilvánvaló, hogy az USA sem akar majd lemaradni e téren és nekik is lépéseket kell tenniük, ha nem is pontosan ebben az irányban.
Egy fontos szempont szerintem, hogy az orvosok és náluk is nagyobb mértékben a jogászok főként azok, akik afféle szakmai tolvajnyelvvel körülbástyázták magukat, hogy a tevékenységük ne legyen érthető laikusok számára. (Ily módon elrejthetik a tudásuk hiányosságait is.) A mesterséges intelligencia azonban képes lefordítani a jogi szövegeket köznapi szövegre vagy meg is kerülve ezeket, döntéseket javasolni. Hasonló a helyzet az orvosok esetében, simán kiderülhet, hogy nincs szükség annyi orvosra a mesterséges intelligencia használatával. Szerintem már most is ez a valódi helyzet, csak az adott területek lobbiereje elég nagy, hogy mindezt eltakarja.
A Trump vezette konzervatívok azonban az adminisztrációban (például az egészségügy területén) látják a legnagyobb költségmegtakarítási lehetőségeket. Biztos vagyok benne, hogy valóban vannak is ilyenek, a kérdés, hogy mennyivel rontja ez a szolgáltatás színvonalát vagy sem. Itt van például az adminisztrátor, aki beregisztrálja a betegeket a kórházban vagy rendelőben, amit egy gép is megtehet, csak az ebben az érdekes, hogy akik oda érkeznek általában tele vannak félelmekkel és szeretnének legalább egy bátorító mosolyt kapni. Az egészségügyben is kiderülhet, hogy az ápolónők munkája hasonlóan fontos mint az orvosé, hiszen a személyes törődés nem automatizálható, és éppen ez az amire az emberek a legjobban vágynak bizonyos helyzetekben.
Vagy itt van a tanárok munkája, ami elvben működik személyes kontaktus nélkül is, akár mesterséges intelligenciával. A tanár azonban a személyiségével tanít, ami közhely ugyan, de azt is jelenti, hogy különféle érzelmi kódokat rendel az adott szövegekhez (nem a matematikaoktatásra gondolok), és mivel az agyunk úgy működik, hogy az információkat az érzelmeinkkel súlyozzuk, különféle fontosságokat rendel a tanuló a hallottakhoz, és el is helyezi az adott információt ezáltal valamilyen módon. Nagyon jelentős érzelmi skálával dolgozunk, amit a tanár testbeszéde, hanglejtése is kifejez, valamint az interakció a diákokkal szintén fontos, ez sem gépesíthető.
Van még egy félelmem azzal kapcsolatban, amikor a szuperhatékony nagyvállalatok vezetői akarják megszervezni az állami szolgáltatásokat. Az amcsi nagyvállalatok óriási tömegtermelésre beállt szervezetek, és ugyanabból a termékből vagy szolgáltatásból rengeteg állítható elő egyrészt az amcsi polgárok bődületes fogyasztási igénye miatt, másrészt amiatt is, hogy a fogyasztás mennyire egysíkú, mert mindenki ugyanazokkal a márkákkal fejezi ki a társadalmi státuszát. A kínai cégek is ugyanezt teszik, csak ők nagyobb mértékben exportra termelnek (és inkább ipari termékeket).
Na most ha ezt át akarjuk tenni olyan helyzetekre, ahol SZEMÉLYRE SZABOTT szolgáltatásokat kell nyújtani, vagy legalábbis ezt várjuk el, ott már ez nem biztos, hogy menni fog (bár mondjuk a kínaiaknál nem is biztos, hogy ez a fő szempont), mert például a betegségek általánosíthatóak, de a kórházba érkező betegek mind-mind más egyéni hajlamokkal, kórtörténettel, stb. rendelkeznek, és itt a tömegmegoldások kevéssé hatékonyan működnek. (Még egyszer: a fogyasztói társadalomban az embereket könnyen rá lehet beszélni a termékekre, viszont az egészségügy nem így működik, ott nem a beteg dönt, hanem őt választja ki a betegség.) Ugyanez történhet bármely túlságosan uniformizált, mesterséges intelligencia alapú ügyintézésben, az egyéni helyzetek, igények elsikkadnak. Gondoljunk csak arra, hogy ha felhívunk egy számot, mennyivel másabb érzés, ha egy automatán kell átküzdenünk magunkat, vagy hamarabb átkapcsolnak egy ügyintézőhöz. (Ismerek olyan céget, ahol visszatértek a call-centeres szolgáltatáshoz az automatáról, ami nem véletlen.)
Vagy itt vannak olyan szakmák, amik amiatt nem automatizálhatóak, vagy kevésbé könnyen automatizálhatóak, mert házépítéssel függnek össze, ugyanis a házak nem uniformizáltak, a berendezésük és felszereltségük még kevésbé, mivel a házban lakók személyiségének valamilyen szintű önkifejezési módjai. Az automatizálás nehézségei miatt egy fűtésszerelő vagy egy ács nagyon keresett foglalkozások, de az lehet akár még egy takarító is adott esetekben. A választóvonal e téren már nem olyan erős, fizikai és szellemi munkakörök között is van sok olyan, ami részben automatizálható lenne, csak megszoktuk azt, ami van, és az adott területen dolgozóknak sem áll érdekében, hogy kiderüljenek ezek a lehetőségek. (Megjelenik itt egy olyan szempont is, hogy az ember nem tud nyolc órát koncentráltan dolgozni, a legtöbbünk munkakörének jelentős részében gépies, rutinszerű, mondhatni robotpilóta üzemmódban működik.
Rengeteg a tartalék mindenhol a digitalizáción messze túlmutató bürokráciacsökkentésben, hogy egy példát mondjak, Magyarországon egy áru vámoltatása értékhatártól gyakorlatilag függetlenül (!) rengeteg adminisztratív munkát jelent, akár papír alapú, akár digitális, adott esetben a ráfordított munka meghaladhatja az áru értékét. (Persze lehetnek kivételek, például a TEMU kínai áruinak vámkezelése nyilván másként történik.) A bürokráciának mindig része a bizalmatlanság is, hiszen mindig a legnagyobb szabályszegőkhöz szokás igazítani, legalábbis mifelénk ez a szokás, de nem biztos, hogy mindenhol így van. A mesterséges intelligencia nagyon sok mindent képes kiszűrni e téren is, a falakat szerintem inkább az adott szakmai lobbik emelik.
Kíváncsi vagyok, hogy az USA bürokráciacsökkentő intézkedései hogyan gyűrűznek majd tovább Európába, amellett, hogy nem is kétélű mint inkább többélű fegyverről van szó, visszaélésekre is ad lehetőségeket bőven.
