Buborékgazdaság?
Az építkezések állami támogatása, közvetve az építőiparnak juttatott olcsó pénzek egy buborékgazdaság kialakulása felé vezethetnek. A középítkezéseknek az EU pénzek kiváltotta, eddig nem tapasztalt mértékű óriási mértékű felfutása szintén kérdőjeles, olyan szempontból, hogy a befektetett pénzek mennyire valós hozzáadott értéket hoznak-e létre vagy egy részük inkább felesleges mértékű pénzszórást jelent- „gyorsan költsük el valamire” alapon. A legújabb intézkedések: az építőipari ÁFA 5%-ra való csökkentése és a 10+10 millió Ft-os támogatás három gyermeket vállalók számára új lakás építése esetén, szintén vitathatóak. A nem kellően megalapozott társadalmi igényekre mozduló programok, az ezekre költött pénzek azok, amelyek átmeneti felfutást, később kidurranó buborékgazdaságot hozhatnak létre.
Népesedéspolitikai eszköz?
Az állam jelenleg is már évente 400 milliárd forintot meghaladó összeget költ családtámogatásra, amelynek nagy része adókedvezmény vagy egyéb kedvezmény. A kormány által 2010 óta tett számos népesedéspolitikai intézkedés azonban kevés eredményt hozott, országunk lakossága továbbra is évente mintegy 40 ezer fővel csökken. A helyzetet ahhoz tudnám hasonlítani, mintha valaki számára az lenne a fő vonzerő egy cégnél, hogy Erzsébet-utalványt vagy másfajta „cafeteriát” kínálnak neki, és kevés szó esik az alapfizetésről vagy a munkahely biztonságáról. Családtervezéskor a különféle juttatásokkal alighanem úgy számol az ember, hogy azok adhatók vagy elvehetők, szemben a kiépült intézményekkel (pl. bölcsőde) vagy a társadalmi normákkal, mint például GYES-t követően a hölgyek számára milyenek a munkaerőpiacra való visszatérés lehetőségei. Amellett, hogy első látásra leginkább a szűk felső-közép osztályt segíti ez a fajta támogatási rendszer, kormányunk ezúttal sem használ fel olyan, máshol jól bevált módszereket, amely sokak számára tenné könnyebbé a gyermekvállalást.
Szükség van sok új lakásra?
Egy részről a magyar lakásállomány ugyan némileg elöregedett és kevés új építkezés történt az utóbbi években. Másrészt viszont a 4,4 millió (a bontásra ítélteket levonva közel 4 millió) lakásból közel fél millió üresen áll és sok van, amelyet üdülőként használnak. A lakosság csökkenése sokkal jobban indokolja a felújításokat mint újak építését, főként annak a fényében, hogy mennyi az energetikailag korszerűtlen épületek aránya. Az energiakorszerűsítési támogatások lényegesen kisebb összeget tesznek ki és a pályázatok nehezen vehetőek igénybe, főleg az átlagos jövedelem mellett.
A költségvetést megterhelő hatás sem elhanyagolható
Az ezredfordulón az első Orbán kormány és a Medgyesi kormány egymást túllicitálva költött különféle lakásépítési támogatásokra, amely jelentős költségvetési teherrel járt. Jelenleg már „csupán” 100 milliárdot forintot tesz ki éves szinten a kamattámogatás. Ezt azonban ismét jelentősen megnövelhetné a lakásonkénti adható legfeljebb 10millió Ft ingyen adható támogatás. Adósságszintünk magas szintre ragadt be, az állam túlköltekezése továbbra is valós veszélyt jelent. A magyar ember azonban alapjában véve nem adótudatós, így például csak azt látjuk, hogy „az állam pénzt ad”, azt viszont nem, hogy ez más területeket negatívan fog érinteni.
Az építőipar helyzetbe hozása
Köztudott, hogy az „ingyen pénzeken” és az „olcsó pénzeken” a piaci szereplők mindig megosztoznak. A kereslet megugrása törvényszerűen meg fogja drágítani az építőipari tarifákat, azok számára is, akik a kedvezményeket valamiért nem tudják igénybe venni. Az első Orbán kormány olcsó hitelei is annak idején hirtelen megdobták a lakásárakat, jelen esetben is emelkedhetnek a már most is keresett új építésű, sok négyzetméteres házak és lakások árai. (Nem mellesleg, a magasan legtöbb új építkezés eddig is a budapesti agglomerációban történt, most is ők lehetnek az intézkedések legnagyobb haszonélvezői.) Ez azonban nem segít azok problémáin, akik nem találnak kis lakást, albérletet vagy nem képesek régi lakásukat sem kifűteni sem felújítani.
