A nyugdíjhelyzetről szóló cikkek, tanulmányok alapján nagyon egyszerű feltételei vannak a nyugdíjrendszerünk mainál jobban működővé és igazságosabbá tételének:

1.Jól működő és erős gazdaság

Az éves szinten előállított érték (GDP) 10% körüli összeget költünk nyugdíjra vagy nyugdíjszerű ellátásra, amely az európai átlagnak felel meg. Mintegy 2.8 millió nyugdíjasról és 3000milliárd Ft-ot meghaladó kiadásról van szó. A nyugdíjak értéke eléggé szorosan követi a fizetések változását: amikor a rendszerváltozást követően a fizetések reálértékben visszaestek, a nyugdíjak vásárlóereje is hasonló mértékben csökkent, az ezredforduló után pedig mindkettő gyorsan növekedett pár éven keresztül. Az osztrák nyugdíj annyival magasabb a magyarnál, amennyiben az osztrák gazdaság is jobban működik a miénknél.

2.Az állam akarjon és tudjon költeni a nyugdíjasokra.

Ha nagy a költségvetési hiány, tehát üres az államkassza, akkor az állam megtalálja a módját, hogy a nyugdíjakból is lefaragjon valamilyen módon. Ahogyan az idősek aránya emelkedik a társadalmon belül, az állam kénytelen lesz a visszavágni a nyugdíjakból. A másik lehetőség ugyanis az lenne, hogy még több adót szedjen be a gazdaságból aligha járható út, mert menekülésre készteti a cégeket. Emiatt a nyugdíjkorhatárt fokozatosan emelni kell annak ellenére, hogy nagyon sokan vannak, akik 60 éves korban már nem alkalmasak teljes értékű munkavégzésre. Ezzel együtt a nyugdíjas réteg hatalmas szavazóbázis, a nagy többség életszínvonalának szinten tartása és lehetőségek szerinti növelése a kormányok alapvető érdeke. Drasztikus lépések a nyugdíjak terén leginkább csak egy diktatúrában lennének elképzelhetőek.

Tény, hogy az átlagos magyar állampolgárnak a nyugdíjba vonuláskor alig vannak megtakarításai, emiatt erősen függ az állam „jóindulatától” vele szemben.

3.Ne ösztönözzük a korai nyugdíjba vonulást és támogassuk az időskori munkavégzést.

Ha az állampolgár a fizetésének 80%-át is megkapja, ez kevésbé fogja ösztönözni arra, hogy tovább dolgozzon főmunkaidőben, hanem amint lehet, nyugdíjba fog menni, amennyiben a fizetése eléggé magas szintű. Ez szinte minden esetben meg is történik. Van némi degresszió a nyugdíjak számításakor, ez azonban nem túl nagy mértékű. Mivel nagyon sokan esnek alacsony bérkategóriákba (minimálbért kapnak vagy azon vannak bejelentve), esetükben a 80%-os szint igen alacsony, akik pedig nem rendelkeznek csak 20-30 év munkaviszonnyal, ennél is kevesebbet fognak kapni, tehát a rendszerünk csak azokat ösztönzi a korhatár fölötti munkavégzésre, akiknek a nyugdíja nagyon alacsony lenne.

Egyes országokban, aki tovább dolgozik mint a korhatár, később magasabb összegű nyugdíjat kaphat, amely egyfajta ösztönző a munkavégzésre a magasabb jövedelem esetében.

4.Korábbi nyugdíjba vonulás lehetősége – alacsonyabb nyugdíjjal.

A magyar munkaerőpiacon más európai országokhoz képest is kevésbé kedvelik az idős munkavállalót, amely mögött az alábbi okok lehetnek:

-A magyar cégek egy részre jellemző az agresszív, intoleráns légkör. A követelmények általában magasak, rugalmas és terhelhető munkavállalókra van szükség.

-A „digitális bennszülöttek” előnyben vannak azokkal szemben, akik a számítógépes ismereteket nem az anyatejjel szívták magukba.

-A generációk kommunikációs stílusában, felfogásában is jelentős különbségek vannak.

Emiatt a tartós munkanélküliség veszélye igen nagy 50 év fölött, különösen akkor, ha egészségi problémák is megjelennek. A nők 40 éves munkaviszony utáni (vagy gyerekszámtól függően még korábbi) nyugdíjba vonulása össztársadalmi szinten hasznos lehet, mert a nagymama jobban be tud segíteni a gyermeknevelésben. Egyén szintjén viszont diszkriminatív és igazságtalan, mivel a férfiak egészségi állapota általában rosszabb a hasonló korú nőkhöz képest és mintegy öt évvel rövidebb életre számíthatnak náluk. A rokkantnyugdíjakkal jelentős visszaélések történtek a 2000-es évek elején, ma viszont a rokkantsági ellátás megalázó szintű, 28 ezer forint. Az igazságos helyzet az lenne, ha az öregségi minimumjövedelem és a rokkantsági ellátás egyaránt elérné a havi 50 ezer forintot, amely a fizikai létminimumot biztosíthatja. A legtöbb országban van lehetőség korábbi nyugdíjba vonulásra, alacsonyabb nyugdíj mellett. A részmunkaidős tevékenység nyugdíj mellett valóban egy jó átmenetet képez és társadalmilag is ésszerű. Jogszabályilag ez rendben levőnek tűnik (a minimálbér 18 szeresét lehet megkeresni éves szinten), a társadalmi felfogás viszont kevésbé támogatja.

5. Társadalmi közmegegyezés

A jelenlegi kormányzat látásmódja nem foglalkozik az egyéni igazságosság kérdésével, hanem a társadalom egészének (vélt vagy valós) érdekét helyezi fókuszba. Magyarán: ha a legszegényebb rétegek, köztük romák nem kapnak megfelelő ellátást, viszont támogatjuk a középosztályt és a felsőbb osztályokat, akkor a gyermekek nagy eséllyel a megfelelő családokba fognak születni.

A teljes magyar adórendszer, szociálpolitika, nyugdíjrendszer arra a filozófiára épül, hogy az ország legnagyobb problémája demográfiai jellegű,ennek érdekében az is megengedhető, ha sokak önhibájukon kívül kilátástalan helyzetbe kerülnek.

Ez egyben egy alapvető töréspont a közösségközpontú magyar jobboldal az egyéni szabadságjogokat előtérbe helyező baloldal között.

Összefoglalóan

A magyar alkotmány szerint az állam nem köteles nyugdíjakat fizetni, alapvetően a gyermekek feladata a szüleik eltartása. (A társadalombiztosítási járulékokat sem köteles nyugdíjra költeni, emiatt lényegében ugyanolyan adót jelent mint az SZJA vagy az ÁFA.) Számos országban, elsősorban Ázsiában bevett gyakorlat, hogy a nyugdíj nem létezik vagy csak segély jelleget ölt a társadalom nagy része számára. Európában ezzel szemben eddig még a legnehezebb gazdasági helyzetekben (magyar gazdaság a rendszerváltozás után, mai Görögország) is csak kisebb mértékben csökkent a nyugdíjak vásárlóereje. Az elöregedő társadalmak nem biztos, hogy a jövőben is tudják a szintet tartani, a társadalmi etika és a gazdasági racionalitás azt sugallja, hogy aki munkaképes az dolgozzon (teljes vagy részmunkaidőben), a fizikai létminimumot viszont az állam biztosítsa azok számára is, akik nem munkaképesek. A nemek között nem szabad különbséget tenni és a nyugdíjak is a mainál jobban kellene, hogy közelítsenek egymáshoz a fizetésekhez képest.