Magyarországon a nők átlagosan 16%-kal keresnek kevesebbet ugyanazon munkakörben mint a férfiak. Emellett otthon többet is dolgoznak, tehát kétszeresen rosszul járnak. A statisztikával azonban csínján kell bánni mielőtt olyan elhamarkodott következtetést vonnánk le, hogy a munkaadók diszkriminálnak. Ráadásul eszerint nem csak nálunk diszkriminálnak, hanem minden EU országban, ugyanis egyes országokban ennél is nagyobbak a különbségek az átlagbérben a nemek között. Ha utána nézünk ennek a jelenségnek azt találjuk, hogy például az USA-ban a pontosabb elemzés lényegesen finomított ezen a képen.
A munkáltatói előítéletesség mellett számos egyéb okai is vannak a férfiak magasabb keresetének:
1.A férfiak több időt töltenek a munkahelyen, több túlórát vállalnak, bár ez nálunk nem mindig jelenik meg a statisztikában, mert nem mindig számolják el hivatalosan.
2.A férfi munkavállaló valamivel rugalmasabb tud lenni a nőnél, mert kevesebb időt fordít háztartásra és ház körüli munkákra (néhány országban, például a skandinávoknál ez másként van).
3.A férfiak munkatapasztalata általában több, mivel nem töltenek otthon éveket gyermekgondozással, ez is előnyt jelenthet a felvételnél. Az USA-ban végeztek felméréseket ezzel kapcsolatban és azt találták, hogy amíg a huszonéves, egyedülálló hölgyek még egy kicsivel jobban is keresnek a férfiaknál, a gyermekvállalást követően kezdenek egyre inkább elmaradni tőlük.
4.A naponta és hetente ingázók nagyobb része férfi, magyarán a jobban fizető munkahelyért mi hajlandóak vagyunk több áldozatot hozni.
Az USA-ban 22%-os különbséget mértek a férfi és női fizetések között, azonban a különféle torzító hatásokat levonva ez 3% alá csökkent. Magyarországon feltehetőleg ennél valószínűleg nagyobb az előítéletesség a munkafelvétel során, azonban egy lényeges tényezőt nem vesz figyelembe a statisztika: a férfiak esetében a magas kereset fontosabb, magasabb prioritást élvező cél. Tehát valószínűleg azért keresünk többet a hölgyeknél, mert fontosabbnak tartjuk. Ugyanis egy közös háztartásban élő nő és férfi közül a nő az, aki számára közel egyforma súllyal esik latba a gyermeknevelés, a háztartás vezetése és a családi jövedelem biztosítása, ezzel szemben (a hagyományos családmodellben legalábbis) a férfi számára a legfőbb cél általában a család jólétének megalapozása. A munkahely elvesztése is ennélfogva a férfi számára jelent nagyobb csapást.
Habár a mérések szerint a magyar nők többet dolgoznak a férfiaknál, ha a nem elszámolt túlórákat és a hétvégi fekete munkavégzést is beszámítanánk, a különbség alighanem minimálisra csökkenne. (Mellesleg a hölgyek általában igényesebbek és több pénzt költenek nálunk.)
A magyar családjog védi a nőket, ezért a háztartási munkát a fizetett munkavégzéssel egyenrangúnak ismeri el. A hölgyek korábbi nyugdíjba vonulási lehetősége valójában egy igen súlyos, fordított nemi diszkriminációnak tekinthető, mivel nem az igazságosság céljával, hanem a feltételezhető társadalmi hasznosság elve mentén jött létre (egyes 20. századi diktatúrák hátborzongató gyakorlatát idézi, amely során az egyéni jogok teljesen alárendelődnek a csoportérdeknek).
Én magam szívesebben látnék több női vezetőt és több női politikust a mai magyar közéletben, épp azért mert a problémákat a legtöbb esetben máshogy közelítik meg mint a férfiak. Emellett azonban lényegesnek tartom megjegyezni, hogy a mai ember alapvető előnye a neandervölgyivel szemben a nemek közötti jobb munkamegosztás volt: így például a hölgyek képességei a humán területeken általában sokkal jobbak viszont a nehéz fizikai munkában és műszaki érzéket kívánó foglalkozásokban inkább a férfinem van előnyben. A viszonylag képzetlen, alulfizetett, nehéz és egészségkárosító fizikai munkát végzők férfiak vannak leginkább hátrányban a munkaerő piacon, és ők azok, akiknek az érdekeit a parlamenti pártok a legkevésbé veszik figyelembe. Nem véletlen, hogy manapság ők jelentik egyes új szélsőjobboldali mozgalmak legfőbb szavazóbázisát.
