Ideo-logikák

Ideo-logikák

Létezik-e "női egyenjogúság", van-e értelme ilyesmiről beszélni?

2016. július 08. - Tamáspatrik

 

Két ok szól amellett, hogy a tágabban értelmezett „női egyenjogúságot” jobb elfelejteni, az egyik, hogy a közéletünkben különféle ideológiai érveket hív elő pro- és kontra, és mivel ilyenkor zavaros ösztönvilágunk tör elő a háttérből, az ilyen jellegű viták általában terméketlenek.

A másik ok pedig egy olyan tényező, amely szerepet játszott abban, hogy a mai ember felülmúlta és kiszorította élőhelyéről a neandervölgyi embert, ez pedig a nők és férfiak közötti munkamegosztás kifinomultsága. A homo sapiens törzsei esetében sokkal jobban elkülönült a neandervölgyiekhez képest, hogy a férfiak a vadászatban, fizikai erőt igénylő eszközkészítésben jártak élen, a nők pedig a gyermekek gondozásával és ház körüli teendőkkel foglalkoztak a legtöbbet. Ez a felfogás még ma is jelen van a tudatunk legmélyén, így például a vadászathoz szükséges térlátás vagy a műszaki érzék terén a férfiak átlagban jobban teljesítenek, a gyermekneveléshez és a helyi szociális tér fenntartásához szükséges beszédkészség és empátia pedig sokkal inkább a hölgyek erőssége. Agyunk különféle központjai más irányokban fejlődnek az eltérő hormonális és szociális hatásokra, ezzel együtt az egyes készségek fejlesztése legalább ugyanennyire rajtunk is múlik.

A hagyományos szemléletben a családi tűzhely a hölgyek birodalma, és fenntartása is az ő kötelességük. Az otthon szempontjából igen sok apró dologra kell figyelni egy időben, különösen ha gyermekek is vannak és innen jön az a közismert tény, hogy a tipikus „női agy” képes egyszerre több dologgal foglalkozni.

A munkahelyeken a tipikus női munkakörök ennek megfelelően olyanok, ahol többféle ügyet kell intézni egy időben és jó kommunikációs készségekre is szükség van. Érdekes megfigyelés, hogy a hölgyek számára egy apró hiba is milyen súlyosan eshet latba –- a vicc szerint amikor felfedezik a hibát, akkor azonnal mennek az intrikák, még a férfiak egyből beismerik és „jössz egy sörrel” mondattal túllépnek rajta. Mindez nem meglepő, hiszen a családi életben nagyon fontos a stabilitás és az ehhez szükséges alapvető higiénia, amelyet már egyetlen gondatlan lépés is felboríthat. Ezért egy apró hiba az irodában egyeseknek olyan érzés lehet mintha fertőző bacilus tört volna be a környezetükbe.

A hagyományos férfiszerep sokkal inkább inkább kockázatkereső és kevésbé törekszik biztonságra a „külvilág” terének eleve kiszámíthatatlan közegében. A hölgyek a feladatokat nagyon sokszor az embereken keresztül közelítik meg és a munkahelyen is emberekkel (munkatársakkal) foglalkoznak a legtöbbet és legszívesebben, a férfiakat viszont mindenhol megoldandó problémákat látnak és ennek érdekében elmélyülten összpontosítanak egy viszonylag kis részterületre. A férfiak látásmódja valamivel objektívabb, a hölgyek a munkahelyen is mögöttes tartalmat keresnek, fontosabb számukra az események érzelmi háttere, és az érzelmi biztonság időkénti megerősítése.

Persze nagyon sok ellenpéldát is lehet találni minderre, nem csak egyéni különbségek miatt, hanem azért is, mert ezek a tulajdonságok inkább egy adott szociális térben domborodnak ki leginkább: ha például egy irodában csak hölgyek vannak jelen és nincsenek férfiak, akkor megfigyelésem szerint gyakorivá válhatnak a különféle munkahelyi játszmák és intrikák. Köztudott, hogy a hölgyek az aprólékos és precíz munkavégzésben járnak élen, jobbak az adminisztrációs készségeik, a férfiak jó része viszont kevésbé ragad le egy adott ponton, jó esetben nagyvonalúak, olykor hanyagabbak. Ez megint egy régi társadalmi elvárást tükröz, amely nem kedvező a hölgyek számára, hiszen a férfiaknak többet elnéz a társadalom.

Az olyan kimutatások azonban, hogy a fizetésekben is a férfiak javára történő diszkrimináció jelenik meg, igen félrevezetőek lehetnek. Részletekbe menő elemzések ugyanis kimutatták, hogy az USA-ban a férfi menedzserek részrehajló magatartása csupán 2-3%-ban magyarázza meg a jelentős nemek közti bérkülönbségeket ugyanabban a pozícióban, ennél jóval nagyobb szerepet játszik, hogy a férfiak többet tesznek a magasabb fizetéssel járó pozíciókért (utazás, elköltözés, több túlóra vállalása stb.) A férfiak számára ugyanis szinte mindig alapvető fontosságú a magas fizetés, a hölgyeknél a különféle családi szempontok adott esetben előtérbe kerülhetnek.

A férfiak esetében fontos lehet a humorérzék, amely a találékonyság egyik indikátora. (A férfiasság és a humor közti kapcsolatra olyan kutatás mutatott rá, hogy a humoristák között – akik nagy része férfi - az átlagnál sokkal kevesebb a homoszexuális.) A humor, azaz a találékonyság pozitív társadalmi értékelése a jó térlátáshoz hasonlóan megint csak a vadászat és a területvédelem ősi ösztöneinek továbbélését díjazza. A férfi vásárlási stílusa is sok esetben a vadászat mai karikatúrája, ahol az apróvad különféle akciós áruk képét öltheti. A női vásárlási stílus ezzel szemben teljesen más, inkább az otthon, a lakás fejlesztésére irányul.

A nőies férfiak és férfias nők egyes típusainak elterjedése az utóbbi évszázadok fejleménye, amikor a különféle szakmák differenciáltabbá váltak és többfajta készséget igényelnek mint régebben. A kifinomultabb társadalmak jobban tolerálják a normálistól eltérő készségeket, mivel ezek nagyobb valószínűséggel hasznosíthatóak a primitívebb árutermeléshez képest. Az olyan szólamok, hogy „igazi férfiakat szeretnék látni” számomra egyáltalán nem hitelesek, hiszen az „igazi férfi” értelmezhető úgy is, mint durván viselkedő, sivár érzelmi életet élő egyén. Saját magamon is azt tapasztaltam, hogy az „igazi nőkhöz képest” jobban vonzanak és izgalmasabbak számomra a kissé fiús megjelenésű és a fiús tulajdonságokat mutató hölgyek, velük általában jobban megértetem magam.

Az eltérő készségek tehát nagyrészt értelmetlenné teszik a férfiak és nők „egyenjogúságáról” szóló vitákat. Ezzel együtt a feminista mozgalmak fellépése lehet jogos főként olyan országrészekben és régiókban, ahol a nő még mindig másodrendű állampolgárnak számít vagy a nemek közti munkamegosztás nagyon aránytalan. A mai magyar törvények ill. a törvényi gyakorlat inkább a férfiak szempontjából tűnik diszkriminatívnak: válás és családjog területén éppúgy mint a nyugdíjazás vonatkozásban. A törvény igazságtalan módon lehetővé teszi a nők korábbi nyugdíjba vonulását érdemi indoklás nélkül, olyan (kimondatlan) alapon, hogy a nagymama hasznosabb tagja a társadalomnak mint a nagypapa, azt sem véve figyelembe, hogy az idős férfi eleve kevesebb nyugdíjban megélt évre számíthat. Ez az újfajta (közösségi jogi) szemlélet, amely az egyéni joggal szemben érvényesül, számomra meglehetősen hátborzongató.

Van még egy érdekes kérdés, hogy a hölgyek mennyire alkalmasak vezetőnek és mennyire vegyenek részt a politikában. Tapasztalatom szerint vezetőnek legalább annyira alkalmasak mint a férfiak, és a munka nem kell, hogy feltétlenül a családi élet rovására menjen. A politika mint a közélet egyik színtere nyilvánvalóan nagyobb részt a férfiak játéktere és kevésbé nőké, viszont a hölgyek részvétele javítja a színvonalat. Ez onnan mérhető le, hogy azokban az országokban, ahol csak elvétve vannak nők a politikában (mint Magyarország és számos balkáni ország vagy a fejletlen országok jó része), a harcias, agresszív stílus dívik, amely nem kompromisszumkész és hosszú távon sikertelen. Ezzel szemben törzsi háborúskodásokban kimerült afrikai országokban női miniszterelnökök tettek rendet, a skandinávoknál pedig jelentős a női politikusok aránya – ezek pozitív példák arra, hogyan haladható meg a "macho" stílus a politikában.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr898874106

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása