Ideo-logikák

Ideo-logikák

Tévképzetek a demokráciával kapcsolatban

Például nem azt jelenti, hogy néha elmegyünk szavazni.

2016. július 25. - Tamáspatrik

 

Nagyon sokan még művelt emberek is osztják az alábbi tévképzeteket a demokratikus társadalmi rendszerekkel kapcsolatban:

1.A demokrácia „digitális” jelenség: vagy demokrácia van egy országban vagy diktatúra, átmenet nincs.
2.A demokrácia és anarchia között nincs lényegi különbség.
3.A demokráciát először papíron kitalálták és megtervezték, majd bevezették. Egy társadalom a demokratikus politikai rendszert ugyanúgy képes „bevezetni” mint a gázt vagy villanyt.
4.A demokrácia mindenekelőtt politikai rendszer, amelyet a parlamenti választások léte vagy nem léte határoz meg.
5.A demokrácia annál nagyobb mértékű, hogy az állampolgár mennél többet szavaz, ezáltal mennél gyakrabban beleszól az állam irányításába.

Ezzel szemben azt állítom, hogy a demokrácia az önkényuralom és az anarchia közötti arany középutat jelenti.
Önkényuralom = Amikor az első számú vezető bármit megtehet, amit akar.
Anarchia = Amikor mindenki azt teszi, amihez kedve van.

Lényeges pont, hogy az önkényuralom az európai kultúrára nem jellemző, sokkal inkább az ázsiaira (Kína, Perzsia, Oszmán birodalom, Oroszország stb.) Az uralkodó hatalma gyakorlatilag korlátlan volt, szinte bármit megtehetett, bárkit leválthatott vagy kivégezhetett. Múlt századi példái Sztálin, Mao és Pol Pot.

Az anarchiát leginkább a forradalmak során tapasztalhattuk meg, azonban a világon sokfelé voltak különféle parasztlázadások és egyéb zavaros időszakok: rengeteg vérengzést, létbizonytalanságot és a gazdaság általános hanyatlását okozták, tehát nem kevésbé voltak károsak mint az önkényuralmi időszakok.

Azt állítom, hogy demokrácia valójában nem elméleti kategória, nem ideológia, hanem a diktatúrák és anarchikus állapotok közötti optimum folytonos keresését (!) jelenti. Egyes társadalmakban ez az optimumpont eltérő is lehet. 

A 90-es évek elején inkább anarchia volt nálunk mint demokrácia

Sokan mondogatni szokták, hogy lám-lám, a '90-es években megláttuk, hogy mit is eredményezett „az a fene nagy demokrácia”. A rendszerváltás körüli években a politikai rendszer valójában az anarchia felé tolódott el: az emberek naivan gondolkoztak és például azt hitték, hogy annál demokratikusabb valami, mennél többet szavazunk.

A gyakorlatban ez a naiv gondolkodás nem bizonyult helyesnek, ezért a valóságot jobban közelíti, ha azt mondjuk, hogy az állampolgárok többsége ugyan meglehetősen tájékozatlan a legtöbb kérdésben, ezzel szemben viszont meglehetősen jó érzékkel választja ki azt a vezetőt, aki bátran mer karakteres döntéseket hozni a jelöltek közül (tehát a kínálaton nagyon sok múlik). Az önkényuralom és a demokrácia közötti egyik legfontosabb különbség tehát a kontroll, a vezetők teljesítménye időnként megméretődik.

Demokrácia index: Az USA nincs az első tízben!

A demokrácia folyamatosan fejlődött, a 19.században és a 20.század elején is még kizárásra adhatott okot a vagyoni helyzet és a biológiai nem, csak a múlt század második felében jöttek létre a maihoz hasonló demokratikus rendszerek. Egy 2015-ös felmérés szerint a legdemokratikusabb országok: Norvégia, Svájc, Svédország, Finnország, Dánia, Hollandia, Németország, Új-Zéland, Írország és Belgium. (Magyarország a 38. a felmérés alapján, Szlovákia a 35., Horvátország a 37, Románia 44.) Egyrészt a felmérés eredménye vitatható, másrészt adódik belőle egy olyan feltevés, hogy a demokrácia a fejlett társadalmak luxusa... Nem egészen ez a helyzet, viszont függ a társadalmi munkamegosztás kifinomultságán és még ennél is jobban a társadalmi hagyományoktól. (Skandináviában, Svájcban sok évszázada lényegében demokratikus a közélet.)

A társadalom fejlődésével a döntési szintek jobban megoszlanak

A demokratizálódás folyamata lényegében a hatalmi jogkörök delegálását jelenti alacsonyabb szintekre, mivel a társadalmi munkamegosztás foka olyan bonyolultságot ér el, hogy nem lehetséges egy központból hatékonyan és rugalmasan működtetni, és egyre inkább célszerű a döntési jogosítványokat megosztani. (A túlságosan szétaprózott döntési jogkör viszont anarchikus viszonyokat teremt.) Vállalkozók a vállalatuk fejlesztése során megtapasztalhatták, hogy egyszer csak eljött az idő, amikor a főnök nem akart már minden apró dologról tudni, ami történik, csak az igazán fontosakról. Ez viszont csak a nyitottság, a hatékony és félelemmentes információáramlás légkörében működhet, tehát a közéletben világosan megjelenik a különféle érdekek ütközése, a döntési folyamatok többsége nem a nyilvánosság kizárásával születik. (Jellemző még a kompromisszumokra való törekvés.) Ennek megfelelően, azokban a társadalmakban, ahol a társadalom még kevésbé differenciálódott és nincsenek a hatalommegosztásnak évszázados hagyományai, a rendszerekben több az autokratikus elem. Kevésbé demokratikus országok például a volt Szovjetunió utódállamai (a baltiak kivételével), ahol a parlamenti választások nagy része eleve lefutott, demokráciából tehát létezik több és kevesebb.

Mikroszinten is létezik demokrácia, sőt...

Csak úgy létezhet egy társadalomban, csak akkor nem színjáték a parlamentarizmus, ha mikroszinten is működik (és többségében jól is működik). Egy vállalat és egy család szintjén is létezik demokrácia,- nyitott információáramlás, döntési jogosítványok megosztása, a vezetés teljesítménykényszere az alárendeltek felé. Én magam mindig szerencsés voltam és nagyon sok demokratikus légkörű cégnél dolgoztam, de akik mindig autokratikus főnököt fogtak ki és még ráadásul tekintélyelvű családban is nőttek fel, számukra aligha létezik demokrácia. (Mivel nemigen tudjuk elképzelni azt, amit még nem tapasztaltunk meg.) Más esetben egy jól működő autokráciával és rosszul működő (anarchikus) demokráciával találkoztunk, akkor csak azt fogjuk látni, hogy még egy gyenge-közepes vezető is jobb mint ha egyáltalán nincs egységes vezetés. Ilyen esetekben nem hisszük, hogy létezik olyan jól működő társadalom, ahol a döntések nem a színfalak mögött születnek és a szereplőket (ALAPVETŐEN, de nem minden esetben) az egymás iránti jóindulat és a kompromisszumkészség vezeti.

A fenti tényezők eredőjeként alakul ki, hogy egy társadalom mennyire demokratikus,- egyfajta társadalmi rendszer nyilvánvalóan nem exportálható, nem „vezethető be” egy másik, eltérő kulturális hagyományokkal országba. Ráadásul kvázi háborús viszonyok között szó nem lehet bármiféle demokráciáról csak parancsuralomról. Háború azonban legtöbbször háborús hangulat gerjesztődésével, a háborús logika mentén jön létre, és Klausewitz hírhedt mondása, hogy „a háború csak a politika folytatása egyéb eszközökkel” csak annyira igaz, mint a verekedés a házastársak közötti vita folytatása kevésbé békés eszközökkel.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr458914104

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

a BircaHang Média szerk. · http://www.bircahang.org 2016.07.26. 05:54:10

Demoktratikus hagyományok: az agymosott emberek önként megszavazzák a háttérhatalom érdekeit.
süti beállítások módosítása