Ideo-logikák

Ideo-logikák

Nagyhatalmak működésének logikája

2016. augusztus 17. - Tamáspatrik

 

Alapvető történelmi ismeretek birtokában könnyen belátható, hogy az ókortól napjainkig, amint egy állam nagyhatalommá vált, a nemzetközi politikában mindig hasonló módon kezdett viselkedni. Ezért teljesen értelmetlen szidni az USA-t mint napjaink szuperhatalmát amiatt, hogy agresszívan tolja előtérbe saját gazdasági érdekeit.

1.Kemény gazdasági érdekek a háttérben

Akármelyik hatalomról is legyen szó, akár Római Birodalom, a Brit Világbirodalom vagy napjaink nagyhatalmainak (USA, Kína, Oroszország) tevékenységéről, de egyéb esetekben is igaz, hogy mindig meghatározó volt a saját gazdasági elitjének a nyomása. Biztosítani kell távoli piacokon is a cégek működésének feltételeit, egyes esetekben nyersanyagokat és munkaerőt is ezek számára. A legnagyobb biztonságot mindig az jelenti, ha a katonaság is jelen van egy adott országban. Mivel ennek nyilvánvaló korlátai vannak, a másodlagos elvárás az lehet, hogy ne legyen a közelben olyan erős hatalom, amely az üzleti kapcsolatokat szétrombolja.

Egy időben a gyarmatosítás volt a legkézenfekvőbb történet, azonban ez hosszú távon nagyon költségesnek bizonyult. A „gyarmat” szó sajnos erős érzelmi töltést hordoz, ezért túl gyakori használata kerülendő: valójában egy kétirányú kapcsolatot jelent, amelyben a gazdaságilag sokkal fejletlenebb fél a teljes politikai alávetettségért cserébe újfajta technikát, eljárásokat sőt viselkedési normákat is sajátíthat el. Erre bizonyíték, hogy a csendes-óceáni szigetvilág gyarmatosítása régebben az uralkodó széliránytól függött és azok a szigetek a gazdaságilag fejlettebbek, amelyek gyarmatosítására már sokkal régebben sor került. Ezzel együtt hosszabb távon azonban MINDKÉT félnek egy fölösleges ballaszt ez a fajta kapcsolat, a későbbi fejlődés gátja.

2.A fegyverkezés önerősítő folyamat lehet

Hosszú távon mindig a gazdasági erőviszonyok döntenek. Ahol sok a pénz, ott több jut fegyverkezésre is, és a katonaság vezetői általában szeretnék bizonyítani a saját hasznosságukat. A fegyverek azért vannak, hogy használják: az I. világháború kitörése egyik országnak sem állt érdekében, de egyszerűen túl sok volt a fegyver Európában és egyre nagyobb lett a háború párti „héják” befolyása a politikai vezetésben. Az újonnan feltalált haditechnikát midig ki is kell próbálni, be kell vetni valahol, amivel a nagyhatalom is erőt demonstrálhat a többiekkel szemben.

3.A birodalmi gondolat mint pótszer

Nagyhatalmak élén különösen fontos, hogy erőskezű vezető álljon. Hruscsov nem volt ilyen, sőt egyoldalúan lemondott számos szovjet támaszpontról, végül ő lett az egyedüli szovjet pártfőtitkár, akit leváltottak és házi őrizetben élte le élete hátralevő részét. Az amerikaiaknak nem kellett Carter, aki sokat tett a nemzetközi békefolyamatért, 1980-ban szinte egyöntetűen a cowboy-filmsztárra, Ronald Reaganre szavaztak. Maggi Thatchert is nagy többséggel választották újjá a britek a Falkland szigetek visszafoglalása után. Erőskezű, kemény vezető az ideál mindegyik esetben, aki a birodalmi gondolatot testesíti meg. Ez pedig egy pótszer lehet az „átlagember” számára, aki büszke arra, hogy egy világhatalom polgára. Holott ha megnézzük az USA, Nagy-Britannia vagy akár az egykori Szovjetunióban az ún. HDI indexet (amely komplexebb mutató a GDP-nél), akkor látható, hogy általában nem voltak az élmezőnyben. Nem véletlenül: a fegyverkezés erőforrásokat vont el az egészségügytől, oktatástól és még az értékrendszerben is nagyobb hangsúlyt kap az agresszívabb, katonásabb mentalitás más fejlett országokhoz képest, amely kevésbé hasznos össztársadalmi szempontból. Kis országokban élők boldogabbak és elégedettebbek az életükkel, pl. dánok, finnek, norvégok, hollandok, a közszolgáltatások ezekben az országokban jobban működnek, mindenféle birodalmi ambíció terhe nélkül.

4.A nagyhatalmak korlátai

A gazdasági erőviszonyok állandóan változnak. Az egykori Szovjetunió nem bírta el a nagyarányú fegyverkezést egy alapvetően versenyképtelen gazdasági szerkezetben, ami végül a birodalom összeomlásához vezetett. (Az egykori Oszmán-birodalom is csak az európai erőegyensúly miatt élte túl önmagát évszázadokkal.) Oroszország akkor lett megint nagyhatalom (Putyin idejében), amikor az olaj, földgáz és egyéb ásványkincsek világpiaci ára megemelkedett. Ezek visszaesése miatt most megint csökkenteniük kell a katonai költségvetést és kevésbé agresszív külpolitikára váltani.

A nagyhatalmak többsége elköveti azt a hibát is, hogy olyan háborúkba megy bele, amely megnyerhetetlen, a máskor jól bevált harci technika és taktika nem vezet eredményre. Az USA esetében Vietnam volt az első ilyen sokkszerű kudarc a '70-es évek elején. A következő nagyobb katonai akcióra 1992-ig kellett várni (Kuvait), amikor a hadvezetés azt próbálta bizonyítani, hogy a fejlett haditechnika egy erősnek számító hadsereggel szemben is könnyed győzelmet arat, igen kevés amerikai áldozattal. Amivel nem számoltak, hogy pár évvel később megint áttekinthetetlen „dzsungelbe” fognak kerülni az arab városokban, az afganisztáni hegyek között és főként a számukra ismeretlen iszlám kultúrában. Nem voltak felkészülve ezekre a körülményekre, sem a helyiek által alkalmazott harcmodorra. Nagy területen fekvő és sokmilliós népességű országok tartós katonai megszállása rendkívül költséges, sok áldozattal jár, emiatt hosszabb távon nem fenntartható. Izrael állam kicsiben az USA-t képezi le (különféle országokból érkező bevándorolók, a közös csak az angol nyelv és a kulturális normák rendszere), az erős gazdasági kapcsolatok révén az egész ország afféle előretolt katonai támaszpontként működik a közel-keleti térségben.

Manapság Kína gazdasági megerősödésével párhuzamosan a kínai külpolitika vált agresszívabbá, a csendes-óceáni térségben próbál terjeszkedni, emellett Kelet-Afrikában is növelte a befolyását az utóbbi években.

5.Áldás vagy átok?

Összességében az a kép rajzolódik ki, hogy a nagyhatalmak viselkedése sosem volt mentes a túlkapásoktól, az USA külpolitikája is csak annyiban humánusabb mint egykori nagyhatalmaké, amilyen mértékben az emberi élet értékességének felismerésében előre tudtuk lépni régebbi korokhoz képest. Azonban egy olyan országtól elvárni, hogy teljesen önzetlen módon legyen a világ csendőre, ahol az egyébként is hatalmas mértékű GDP-nek az átlagnál messze jelentősebb részét fordítják katonai célokra, semmiképpen sem reális. Ha képesek vagyunk a nagyhatalmak fejével gondolkodni, akkor nem lesznek irreális elvárásaink velük szemben. A deficites költségvetés miatt az USA is kénytelen csökkenteni a hadi kiadásait, ráadásul az olaj stratégiai jelentősége is lecsökkent pár évvel ezelőtthöz képest. Habár az amerikaiak tevékenységének megítélése a Közel-Keleten igencsak megkérdőjelezhető eredményekkel járt, a fő problémákat inkább a népességrobbanással súlyosbított ökológiai katasztrófa okozta. Egy domináns nagyhatalom mindig biztonságot, stabilitást is jelent egy térségben, közel egyenlő erejű hatalmak küzdelme egy hatalmi vákuumban viszont könnyen háborúhoz vezethet.

6.Kik szidják mégis folyton?

Számomra meglehetősen furcsa, amikor valaki egy tőlünk több ezer kilométerre levő nagyhatalom politikáját szidja, mert nem felel meg minden tekintetben az általa elvártnak. Az ilyesmi arra utaló jel, hogy az illetőnek gondja van a saját belső agresszív késztetéseivel, többször az a benyomásom támadt, hogy nagyon szeretne már harcolni valami ellen. (A sportolás vagy a gazdasági vállalkozás például az agresszivitás kiélésének kreatívabb módja lehetne.) Az árpád-sávos lobogók abban a kontextusban, ahogyan használják őket, egyértelmű jelei ennek, valójában a történelemből kölcsönzött harci lobogók. Akit feszítenek a belső agresszív késztetései, az ő szemében mindig szálka lesz az aktuális domináns nagyhatalom politikája.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr4910421686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mr. Hyde 2016.08.17. 20:51:07

Vulgáris leegyszerűsítés, lelkiismereteskedés, moralizálás, kigondoltam.blog színvonal, de mivel komoly ezért nem vicces. Előbb olvass, aztán írj.

Ajánlott olvasmány:
IMMANUEL WALLERSTEIN - Bevezetés a világrendszer-elméletbe
eszmelet.hu/wp-content/uploads/2014/05/Wallerstein-%C3%BAj.pdf

shakespeare 2016.08.17. 21:16:02

"Számomra meglehetősen furcsa, amikor valaki egy tőlünk több ezer kilométerre levő nagyhatalom politikáját szidja"
ez mi ? ennél a pontnál kezdődik a fizetett rész ? :-)
ne hülyéskedjünk, az egy dolog, hogy Közel-középkeleten elhintették a nyomort évtizedekre szándékosan, aljas hazudozásra épített háborúkkal százezrek halálát okozva, de most az egész dzsihád szart betolnák Európába egy jó kis társadalmi struktúra szétverésre, komolyan dolgoznak azon, hogy az EU-s versenyképességet is elintézzék évtizedekre.
S akkor a kedves szerző felteszi a nagy kérdést, hogy az itteni érdekek és élet ellen dolgozó aljas tetteket, hogyan is lehet szidni egyáltalán ? Micsoda érthetetlen dolog.
Vagy a szerző hülye, vagy azt hiszi, hogy az olvasó hülye. Ennyi :-)

Szalay Miklós 2016.08.17. 21:19:29

Egy összefoglaló írás a nemzetről, nemzeti identitásról, a nemzetek egységéről és törésvonalairól.

egyvilag.hu/temak.shtml#temaid074

(A legfelső sor a kép tetején, "Nemzet". Az írás doc és pdf formátumban tölthető le. Ez egyébként egy nagyobb mű egy darabja, mely megpróbálja módszeresen, de azért érthetően elmagyarázni, hogyan működik a világ.)

Tamáspatrik 2016.08.17. 21:26:08

@Mr. Hyde: Elkezdtem olvasni, de az a szöveg kifejezetten a mai világrendszereket próbálja értelmezni. Holott én úgy vélem, hogy egyik nagyhatalom sem viselkedett humánusan és önzetlenül, az ókortól kezdve. Mindegyiket belső nyomás feszítette a befolyásának terjesztése irányába, ezt próbálom ecsetelni a cikkben. Volt erről átfogó tudományos kutatás, láttam cikket a hódítási kényszerről, de nem találtam meg. A cikk egyes részei különféle forrásokra támaszkodnak.

Tamáspatrik 2016.08.17. 21:31:15

@shakespeare: Afrikában éheznek, van ahol törzsek gyilkolják egymást, egyes országokban diktátorok sanyargatják az embereket, járványok terjednek, árvizek pusztítanak stb. A világnak rengeteg problémája van. Ezek éppúgy több ezer km-re történnek tőlünk, éppúgy nem értjük őket mint a Közel-keleti helyzetet vagy mint az amerikai belpolitikát (és ahogy ők sem a miénket.) Mért pont egy nagyhatalommal foglalkozunk, mért izgat ez minket annyira? (És miért leszünk idegesek tőle?)
Vagy hogy Oroszországban maffiák tombolnak, de az valamiért kevésbé izgat minket, pedig az még közelebb is van.

Az ilyen eseményekre a ráhatásunk zéró, legfeljebb a beteg szomszédasszonyunknak tudunk segíteni.

shakespeare 2016.08.18. 11:50:43

@Tamáspatrik: azért leszünk idegesek tőle, mert pl. amíg az orosz maffia nem dolgozik azon, hogy egy meglévő országot visszabombázzon a középkorba és egymillió menekültet a nyakunkra küldjön addig a távoli amerikai nagyhatalom bizony ezzel foglalkozik.
Amíg az oroszok nem akarnak ide rakétabázist építeni addig az amerikaiak ide és lengyelekhez és románokhoz akarnak rakétabázisokat telepíteni, ezzel az a baj, hogy az oroszokat akarják innen fenyegetni. Amivel az a baj, hogy ha az USA csinál valami hülyeséget vagy Putyinnak elgurul a gyógyszere akkor minket fognak először likvidálni, pedig közünk se lenne az egészhez.

szóval ezért van probléma az USA jelenlegi húzásaival, nagy probléma.

shakespeare 2016.08.18. 11:54:33

@Tamáspatrik: az afrikai éhezés huszadrangú probléma amikor az USA mint "baráti" állam ágyútölteléket, ütköző zónát csinálna a régiónkból.
Bemutatom neked a régi orosz/usa ütköző zónákat : Észak Korea, Vietnám, Afganisztán, Kuba, Etiópia,
az újabbak : Szíria, Ukrajna

nézd már meg, hogy élnek ott az emberek és gondolkozz el azon, hogy jó-e az ha ütközőzóna leszel

és az USA akarja ezt nem a ruszkik.
ez a baj velük.

Tamáspatrik 2016.08.18. 19:00:33

@shakespeare: Te beteg vagy, menj orvoshoz. Ez az őszinte véleményem.

Ütközőzónák: nézd már meg, hogy az amcsi fennhatóság alatt álló területek normálisan néznek ki, Észak-Korea, Ukrajna, Kuba kész katasztrófa.
Azt nyögjük még mindig, hogy OROSZ fennhatóság alatt voltunk 45 évig.
Szíriában nem az amerikaikak bombáznak jelenleg.

Ezzel nem állítom, hogy egyáltalán bármennyire hasznos lett volna az USA politikája a közel-keleten, sőt káros volt az is.

Nézd már meg, hogy kinek a bombázásai vetettek véget a népirtásnak tőlünk délre, Szerbiában.

Bocs, de az indulatos soraid hatására nekem is kezd elgurulni a gyógyszerem. Az indulat indulatot szül...

Bicsi 2016.09.10. 15:32:53

@Tamáspatrik: Régi a poszt, de erre reagálnom kell:

"Ütközőzónák: nézd már meg, hogy az amcsi fennhatóság alatt álló területek normálisan néznek ki, Észak-Korea, Ukrajna, Kuba kész katasztrófa."

Kubát pont kihagytam volna, egészen a közelmúltig fennállt a Kennedy által (!!) bevezetett gazdasági embargó, 1991-ben aztán a Szovjetunió, mint legnagyobb kereskedelmi partner is megszűnt létezni, ennek ellenére Kubában megszűnt az analfebétizus (UNICEF adat), az alultápláltság, a járványok (pestis (!!), sárgaláz, himlők tomboltak Castro előtt, ezek WHO adatok), a Karib-térség egyik legnagyobb születéskor várható átlagéletkorát és a Világ (!!) egyik legnagyobb egy főre jutó orvosszámát produkálták, mindezt úgy, hogy Fidel egy középkori járványoktól és közel 50%-ban analfabéta országot vett át.

Amics fennhatóság alatt álló területek:
– Dél-Vietnam korruptsága az egekig ért (Ngo Dinh Diem kormánya), üldözte a buddhista szerzeteseket a katolikus vezetés, rendszeresen belelövettek a békés demonstrálókba, az amerikaiak pedig el akarták kerülni, hogy népszavazás legyen Vietnam egyesítéséről, mert szinte a teljes déli lakosság gyűlölte a kormányt. Diktatúra volt, csak épp amerikai támogatással.
– a Kongói Demokratikus Köztársaságban a CIA támogatta a puccsot Patrice Lumumba, demokratikusan választott elnök ellen. Utána Mobutu 32 éven át (1965-1972) uralta Kongót (Zairét), a családtagjainak átjátszott állami vállalatokkal, észak-koreai szinteket döngető személyi kultusszal, kínzásokkal (végtaglevágások, szemkinyomások, nemiszerv csonkítások), tömeges kivégzésekkel, bebörtönzésekkel, éhező lakossággal, luxusautó-gyűjteménnyel.
– Chilében a CIA hathatós támogatásával eltávolították a demokratikus választásokon győztes Salvador Allende elnököt (H. Kissinger hírhedt mondata: "Ezek a kérdések túl komolyak, hogy a chilei választók önállóan döntsék el). Jött helyette Augusto Pinochet, aki halomra gyilkolta és kínozta az ellenzékieket (főként egyetemistákat). Az igazság kedvéért tegyük hozzá, hogy a hatalma vége felé az uralma felpuhult.
– Iránban közös brit-amerikai puccsal eltávolították Mohammed Mosszadeket, aki szintén demokratikusan választott miniszterelnök volt. Helyette a sah abszolút uralmat vezetett be, majd most, az iszlám forradalom után sem túl szép az emberi jogi helyzet – de a vicc kedvéért meg kell jegyezni, hogy Khomeini ajatollahot, mint Mosszadek ellenes aktivista, tehetséges fiatalembert támogatták a britek és az amerikaiak is.

És nem töriórát tartani szándékozok, úgyhogy csak egy egészen aktuális példa: a polgárháború előtti, Aszad-féle Szíriában a síiták, szunniták, aláviták, jazidiak, keresztények szabadon gyakorolhatták a hitüket, legális volt az alkohol (és a Közel-Kelet egyik legnagyobb vörösbor fogyasztói voltak), nem volt kötelező a nőknek zsákban járni és ez a kormányerők uralta területeken ma is így van. (Ettől még persze diktatúra volt.) És akkor most vigyázó szemünket Szaúd-Arábiára vessük, a szoros amerikai szövetségesre, a kötelező burkaviselésével együtt. Az országban tilos nem muszlim szentélyeket építeni, sőt, még más vallások jelképeit bevinni sem (egy kereszt a nyakláncodon például, vagy egy Biblia a táskádban, na azzal f*szolsz, ha megtalálják), megkorbácsolnak, ha alkoholt találnak nálad, a nők nem vezethetnek autót, nem mehetnek ki az utcára, csak ROKON férfival (ha idegen férfival, pl. egy ismerőssel mész ki az utcára, akkor kötelezően összeházasítanak titeket!!!!), ha megerőszakolnak, téged végeznek ki házasságtörésért..........

Szóval ja, megnéztem már, az amcsi fennhatóság alatt álló területek normálisan néznek ki...

Tamáspatrik 2016.09.10. 21:37:31

@Bicsi: Igen, a cikkben is leírtam, hogy a nagyhatalmak önző és arrogáns módon viselkednek és mindig is úgy viselkedtek, nem lehet tőlük mást várni. A módszerek finomodtak már némileg és kevésbé drasztikusak, pl. nem dobnak napalmot a civil lakosságra.
Kuba érdekes valóban, afféle kísérleti tereppé, skanzenné vált, amely teljesen kimaradt ebből az őrületből, amiben élünk. Nem tudom megítélni, hogy mi Castro eredménye és mi nem, a boldogságrangsorban egyébként meglepően jó helyen állnak.
Chile eléggé durva, de Dél-Amerikában szokásos történet volt a rengeteg katonai hatalomátvétel évtizedeken keresztül. A CIA vélt szerepét általánosságban eltúlzottnak érzem, igazából nehéz kideríteni, hogy mennyi volt az egyébként instabil társadalmak helyzetének alakulásában.
Az Aszad-féle Szíria sem egyértelmű. Volt egy Tito féle Jugoszlávia, ahol szabadon élhettek a különféle nemzetiségek, aztán jött egy kis balhé (Szlovénia kiválása), egy jóval nagyobb (Horvátországé), majd két óriási durranás emberéletek számában mérve (Bosznia + Koszovó). A békés országok és helyzetek nagyon megtévesztőek tudnak lenni.
Ennek analógiája az arab tavasz: Kis durranás Egyiptomban, egy jóval nagyobb Líbiában és egy iszonyatos Szíriában. A legtöbb baj mindig akkor lesz, ha a változás nem elég gyors és kvázi patthelyzet jön létre. (L. I. világháború.) Nem varrnám Szíriát az amcsik nyakába: az is baj, ha beavatkoznak, de az is, ha nem. (Az viszont igaz, hogy ha beavatkoznak, akkor mint elefánt a porcelánboltban, abszolút hozzáértés nélkül, a helyi kultúrák ismerete nélkül tolják a haditechnikát.)
Az iszlám törvények merev alkalmazása pedig végképp nem amerikai hatás, sőt egyes szaudi sejkek titokban támogatnak terroristákat, úgy tudom.
Egy nagyhatalom arroganciája lehet valóban provokáló, ne üljünk fel ennek, mert nem a mi dolgunk foglalkozni vele, igazából nincs közünk hozzá, söprögessünk a saját portánk előtt, ez a legjobb amit tehetünk.

Bicsi 2016.09.11. 12:24:43

@Tamáspatrik: Stimmel, és végtelenül korrekt a hozzászólásod, ahogy az egész bejegyzésed is tetszett. A Déloszi Szövetség története számomra örök példaértékű, hogy nincs új a Nap alatt, Athén egy idő után levagdosta azokat a városállamokat, akik ki akartak lépni a perzsák ellen szerveződött, önkéntes védelmi szövetségből... :-D Másfelől erkölcsi fejlődés persze van, ahogy mondtad, ma nem visznek el senkit rabszolgának, nincs civilek ellen napalm, de 1956-tal vagy a prágai tavasszal ellentétben Ukrajnában már Putyin is trükközni kényszerült, nem mondhatta ki, hogy "odamegyek mert megtehetem".
Az Aszad-féle Szíria sem volt földi paradicsom, inkább csak példaként hoztam fel, hogy egy kifejezetten oroszbarát diktatúra, mennyivel több szabadságjogot adott a polgárainak, mint egy amerikabarát abszolút uralom (a szaúdiak).

Még egyszer, a dolgaid 90+%-ával egyet értettem, az egyetlen, amin fennakadt a szemem, hogy "az amcsi fennhatóság alatt álló területek normálisan néznek ki". Az NSZK-NDK vagy a két Korea viszonyában igazad van, de például a két Vietnam esetében már minimum árnyalt volt a kép. Észak-Korea és a Mobutu-féle Zaire (Kongói DK) közt pedig szerintem nem volt érdemi különbség az átlagpolgár életérzésében.

Szerintem az Öbölháború például abszolút vállalható dolog volt az USA részéről, ahogy Grúzia esetében is teljes mellszélességgel kiállok az oroszok mellett. Jugoszláviáról direkt nem írok semmit, apai ágon horvát származásúként félek, hogy olyasmit mondanék, amit utána megbánok :-)

Tamáspatrik 2016.09.11. 19:58:59

@Bicsi: Köszi, úgy látom mélyebb ismereteim vannak mint nekem ebben a témában. 100%-os egyetértés pedig nem nagyon fordul elő, de nem is kell, hogy legyen. :)
süti beállítások módosítása