Az ember alapvetően szociális lény és a legtöbben naponta legalább nyolc és fél órát töltünk a munkahelyünkön. (Számításaim szerint a 4,3 millió magyar munkavállalóból közel 2 millióan dolgoznak fix nyolc órás munkakörben.) A munkanélküliség sokunk számára nem csak a kieső jövedelem hanem a hiányzó szociális közeg miatt is nagy csapás, sőt van olyan ismerősöm is, aki jól jövedelmező magántanári állást adott fel és az alkalmazotti pályát választotta inkább a hiányzó szociális közeg miatt. Nagyon nem mindegy, hogy milyen légkörben töltjük el napunk több mint harmadrészét, ez hosszabb távon rajtunk is múlik. Néhány szempont ahhoz, hogyan érhetjük ezt el, elsősorban különféle vállalatoknál szerzett gyakorlati tapasztalataim alapján.

1. Kommunikáció

Hogyha munkánkat a körülményekhez képest kifogástalanul végezzük az alapvető dolog, de általában nem elégséges. Ugyanis csapatmunkáról van szó és mindig a csapat egészének a teljesítménye az, ami számít. Mindig lesznek olyan feladatok, amelyekről nem könnyű eldönteni, hogy kihez tartozik és csak az egész csapat jó együttműködésével oldhatóak meg. Ha problémákkal találjuk magunkat szembe, gondoljunk arra, hogy azért tartanak minket, hogy ezeket megoldjuk (a dolgok általában nem mennek simán, a problémák valójában feladatokat jelentenek), különben egy-két ember is elég lenne, aki csak a gombokat nyomkodná. A kommunikáció a legtöbb helyen nem tökéletes, például van ahol ilyenkor e-maileket irkálnak össze-vissza, amelyektől nem oldódik meg semmi, célszerűbb egy-két telefonhívás vagy egy rövid megbeszélést tartani a problémáról. (A kommunikáció különféle formái nem helyettesítik, hanem jól kiegészítik egymást.)

2.Csapategység

A közvetlen munkatársakkal való jó kapcsolat a legfontosabb. Kevésbé kritikusan inkább az erősségeikre fókuszáljunk és jó együttműködésre törekedjünk, hiszen mindig az egész csapat munkáját összességében szokták megítélni. Alapelvem, hogy közvetlen munkatársamról nem szoktam rosszat mondani másoknak, ez is segíti a BIZALOM légkörének kialakulását, amely nagy hatással van a cég egészének gördülékeny működésére és eredményességére. A különféle neveltetésű, más tapasztalatokkal rendelkező, eltérő felfogású emberek összecsiszolódása így sem mindig könnyű. Az időnkénti konfliktusok természetesek, ezeket fel kell tudni vállalni. Egyébként olyan, hogy „helyes szemlélet” nem létezik: egyik helyzetben az egyik, másikban a másik felfogás a célravezetőbb. Az a jó, ha mindenki a számára testhez álló munkakörben dolgozik.

3.Tárgyilagos szemlélet

Fontos, hogy próbáljunk meg a másik fejével gondolkodni, vita esetén pedig a saját helyzetünket másoknak röviden és tárgyilagosan bemutatni. Ha megismerjük, hogy a munkatársaink a főnökünket is beleértve mit szeretnének bizonyítani vagy mikor érzik jól magukat, milyen típusba sorolhatóak a vérmérséklet és felfogás alapján, akkor a reakciójuk is kiszámíthatóbb lesz. Például van, aki nem ígér semmit, mert fél a felelősségtől, a másik véglet aki túl lazán fog fel mindent. Fontos az is, hogy a tulajdonos szempontjait is próbáljuk megérteni. A cégnél, ahol dolgozom a tulajdonos kommunikálja ezeket, sőt azt is felvázolta, hogy milyen fő problémákkal nézünk szembe nem ma, nem is holnap, hanem hosszabb távon és támogatást kért ezek megoldására.

4.Ne azzal foglalkozzunk, hogy ki mennyit keres

Nem szabad foglalkozni mások fizetésével, a fejlett országokban a keresetek általában tabu témának számítanak, nálunk is titkosan kezelik a legtöbb munkahelyen. Vannak ugyan főleg fizikai munkakörben, akik a fizetések alapján szeretnék egymást besorolni egy hierarchiában, azonban nem az dönti el egy ember értékét a munkahelyen sem, hogy mennyit keres. A véletlenen is múlik, hogy mit sikerült a munkatársunknak a belépéskor elérnie (mennyire kellett a cégnek munkaerő), mennyire szerencsés helyzetben volt. A bérek sosem igazságosak, nem könnyű megítélni sem, hogy mi lenne az igazságos. Az egyes munkakörökhöz tartozó átlagos bérszintekről viszont érdemes tájékozódni, más cégek bérszintjéről szintúgy. (A gyengén fizető cégek általában kevésbé hatékonyan működnek, a termékeik nem annyira jövedelmezőek, ezért az elosztható torta is rendszerint kisebb.)

5.Ideális leterheltség és megfelelő feladatok

Az ideális állapot a túlzott stressz és az unalom között félúton van (a szakirodalom szerint ilyenkor az „áramlatban” vagyunk). Stresszmentes munkahely ma már aligha van és a nehéz helyzeteket le kell tudunk kezelni, az viszont baj ha már mindennapossá válik. Ha túl nagy a megterhelés és sodródunk a feladatokkal, az nincs jó hatással az egészségünkre, hosszabb távon nem fenntartható. Még ha a vezetők szava is a döntő, mégis ki kell állnunk magunkért ha a feladat vállalhatatlan, mert többnyire nem igaz ma már az, hogy százan állnak sorba a munkádért, ha téged elküldenek. (Régebben sem volt igaz, hogy könnyű volt az átlagosnál összetettebb és speciálisabb feladatokra stabil munkaerőt találni, manapság még kevésbé.) Részben rajtunk múlik az is, ha a kapacitásunk nincs kihasználva, vállalhatunk ilyenkor többet a főnökünk beleegyezésével.

6.A rendszer működtetése tőlünk is függ

A vezetőségnek természetesen nagyobb a felelőssége a munkahelyi légkör alakításában, de a beosztottaké sem elhanyagolható, azért sem, mert manapság a VEVŐORIENTÁLTSÁG alapvető, a fő célunk a vevők igényeit kielégíteni. Sőt az egyes részlegek, osztályok is belső vevői egymásnak, a vevőorientált szemlélet mindenkire vonatkozik, aki egy cégnél dolgozik. Ahol a nyolc és fél óra nem elég a feladatok teljesítéséhez, - magyar munkahelyeken ez eléggé általános,- az rendszerhibát jelezhet: vagy az a probléma, hogy sokak számára napközben nincs megfelelő nyugodt légkör az elmélyült munkavégzéshez, ezért csak munkaidő után lehet bizonyos típusú feladatokat elvégezni, vagy pedig az is lehet, hogy rendszer egésze rosszul működik, és még vért izzadva sem mennek a dolgok gördülékenyen. Az ilyen munkahelyekről menekülnek az emberek.

7.Valójában a munkahelyi demokráciáról van szó

A munkahelyi demokrácia pontosan ez, amiről itt beszélek, ez a fajta légkör, szemlélet. (Nem pedig az, amit a 90-es évek elején gondoltak páran, hogy szavazással döntünk egyes kérdésekről - azok anarchikus viszonyok voltak.) Sajnos a legtöbb munkahelyen akadnak olyanok, akikből bizonyos helyzet gonosz, pszichopata viselkedést vált ki. Emellett akik „el vannak szállva” maguktól, őket is helyre kell tudni tenni, ami nem könnyű feladat. Nem szabad hagyni, hogy pár ember túlhatalma tönkretegyen egész részlegeket egy cégen belül.

A jövő munkahelye aligha a mai kötött 8 óra lesz, és nem fog ennyire élesen elválni a munka és a magánélet, ma viszont még az értelmesen és jó légkörben eltöltött munkaidő a fő cél. Az is lényeges szempont, hogy az ülő munka az egészségre legalább olyan káros hatású mint a dohányzás, tehát ideális esetben óránként öt perc, kevésbé ideálisan két óránként tíz perc szünet mindenképpen szükséges az egészségünk érdekében.