Ideo-logikák

Ideo-logikák

Eddig nem sok pozitív hozadéka van Orbánék harcának

2018. július 29. - Tamáspatrik

Orbán az egyik alapító tagja az "Illiberális Internacionálénak", a vele egy nyelven beszélő kormányfők (Putyin, Erdogan, Netanjahu, Gruevszki, Trump stb.) társaságát keresi. Ennek a szónak, hogy "illiberális" nem nagyon van értelme, mert azon túl, hogy a liberalizmust le akarja rombolni, nem mondja meg, hogy milyen politikát folytat, lehet nagy eséllyel diktatórikus vagy populista (demagóg) is. Radikális jobboldali, magyarán ókonzervatív felfogásról van szó, amely ellenségének tekint szinte mindent, amit a felvilágosodás óta a modernitás magával hozott. Persze nem mindent, mert például a gépkocsiknak létezett elődje régebbi korokban a ló és a hintó  formájában (férfitársaságban régen a ló volt az egyik első számú társasági téma, ma az autó), viszont a lengyel külügyminiszter nem véletlenül mondta azt, hogy számára a biciklisták és a vegetáriánusok nevetségesek, hiszen ezeknek teljesen újszerű dolgok, semmiféle előképük nincsen régi korokban. Kérdéses is, hogy az ókonzervatív magatartás mennyiben környezetvédő - van amiben az, van amiben nem, de ez a gondolat messzire vezet.

Nem feltétlenül gazdasági eredményekben kell mérni egy kormány munkáját, bár e téren a legutóbbi két kormány eredménye összességében közel zéró. Az egész régiónk dinamikusan fejlődik a különféle kormányok alatt, egyes országok mint a csehek és a románok növekedése még gyorsabb is mint a miénk. 2010 és 2014 között a fejlődésünk elmaradt a régiótól, 2014 és 2018 között egy kicsit gyorsabb volt, tehát a kormány hatása nyolc év alatt nagyjából zéró, sőt ha belevesszük azt, hogy az EU források felhasználása mennyire nagy mértékű volt és milyen rossz hatásfokkal, milyen célokra költöttük el, akkor a végeredmény negatív is lehet. Habár a költségvetés stabilitása pozitív fejlemény, a gazdaságunk szerkezete egyértelműen változatlannak mondható és továbbra is kicsi azoknak a vállalkozásoknak az aránya, amelyek magas szintű hozzáadott értéket állítanak elő. Jellemző a gyenge-közepes szintet jelentő bérfeldolgoztató multicégek valamint a kimondottan alacsony termelékenységű, a számítógépet és automatizálást nem ismerő, manufakturális vállalkozások nagy száma.

Az életminőség területén is hozhat elvileg egy kormány munkája változásokat. Az ókonzervatív felfogás sajátossága, hogy elvet mindent, ami elvont és személytelen és csak a személyes kapcsolatokban hisz. Ez kezdődik azzal, hogy semmilyen intézményben nem bízik (ha nincs személyes felügyelete alatt, ha nem kézi vezérelt). Az Európai Unió bürokratikus rendszere egyértelműen zavarja, amint a jogrendszer egésze is (ezért állandóan személyre szabott törvényeket hoz), a bankok és általában a nemzetközi vállalatok szintén alapból az ellenségei. Az ókonzervatívak számára a tudomány is túl elvont, átláthatatlan céges molyolás, de általánosságban elmondható róluk, hogy az elvont gondolkodás minden formája túl gyanús a szemükben és leginkább összeesküvés elméletekben hisznek, ahol egyes személyek irányítanak a világon mindent.

Emiatt van az is, hogy számukra természetes dolog a korrupció, az hogy ismerősök sőt lehetőleg családtagok nyerjék el a megbízásokat, hiszen másban nem tudnak megbízni. A család és a nemzetségfők vezette törzsi szerveződés csupán az értelmezhető kapcsolatrendszer ókonzervatív felfogású ember számára. (A mérsékelt konzervatív szintén preferálja mindezt, azonban nem zár ki semmi olyat, ami modern vívmány, amennyiben az együttélés alapvető etikai normáit képes teljesíteni, mivel számára az etikai értékek a legfontosabbak.)

Modern világunk személytelensége sok előnyt jelent például a jogrendszerben, ahol nem azt vizsgálja a bíró, hogy a szemben álló felek "kicsodák", és segít az állások betöltésekor is abban, hogy elvonatkoztassunk olyan egyéni tulajdonságoktól (pl. nem, életkor, ismeretség), amelyek többnyire nem játszanak alapvető szerepet az egyéni alkalmasság megítélésében. A személytelenség egy fontos eleme annak, hogy a modern állam hatékony tud lenni (bár a hatékonyság az ókonzervatív számára megint csak nem értelmezhető vagy legalábbis egy gyanús fogalom). A személytelenség egy adottsága is mai korunknak, mert például ha az élelmiszereket mindenki ismerőstől szeretné beszerezni helyi piacokon, akkor 20 féle élelmiszer esetében lenne vagy 15 termelő (mivel a legtöbben csak egy adott terméket állítanak elő), ami a városokban lakók közül nem mindenki számára kivitelezhető.

Tény viszont, hogy modern világunk gyakran túlságosan személytelen és rideg még a legfejlettebb gazdaságú országokban is, amiben a liberalizmus nagy mértékben sáros. Tudományosan is bizonyított, hogy a legtöbben a kisközösségi életet igényeljük, ergó üdvözlendő minden politika amely támogatja a kisközösségeket és elvileg az Obán-rendszer is ilyen. Legalább egy területet tudok mondani személyes tapasztalatból, ahol ez valóban működik: ismerőseim közül többen is dicsértek különféle egyházi iskolákat az élénk, szervezett közösségi élet, változatos programok miatt. Biztos van számos család, akit segítenek az adókedvezmények és a CSOK, bár ezek a kedvezmények bizonyos jövedelmi és életkorbeli feltételekhez kötöttek, emiatt a legtöbbünk számára nem elérhetőek. A falvakban és kisebb városokban tartott hagyományőrző programok és vásárok nagy száma szintén egyértelműen pozitív jelenség - bár a hagyományőrzést a sokat szidott EU is támogatja.

A fő kérdés, hogy az ókonzervatív vonal okozott-e mérhető javulást az életminőségünkben? Amit eddig találtam az alapján nem nagyon beszélhetünk lényeges változásokról.

A családtámogatási rendszert sokan megkérdőjelezik: fiatalok között nagyon sok a szingli és későn kötnek házasságot, a legfrissebb kimutatás szerint a hölgyek 60%-a még 30 éves korában is hajadon. Az egyszemélyes háztartások és a nem lakott lakások száma szintén nőtt az Orbán-kormányok alatt, ami szintén azt mutatja, hogy a családpolitika csak egy szűk rétegnek kedvez és mivel a döntéshozók képtelenek más szemszögből is nézni a dolgokat a felső- és a felsőközép-osztályén kívül, vagy esetleg megfogadni szakértők tanácsait, emiatt az eredmények nagyon gyengék. (Mondjuk megnézhetnénk azt is, hogy működik ez máshol, például a dánoknál.) A fiatalság egyértelmű vesztese a kormánypolitikának, az elmagányosodás körükben eléggé gyakorinak mondható, - ez ugyan nem csak nálunk jellemző, de a kormányunk intézkedéseitől sem lett jobb a helyzet.

Az elmagányosodás az idősebbek körében még nagyobb veszély, 2013-ban a 60 éven felüliek nálunk érezték magukat leginkább magányosnak az oroszokat és ukránokat leszámítva. A 2014-es felmérés szintén nem a legfrissebb ugyan, de a teljes népességet vizsgálva a magyarok 44%-a csupán az, amely nem érzi magát magányosnak, amivel a lista végén vagyunk (a cseheket, görögöket és olaszokat leszámítva), a dánok és a hollandok azok, akikre a legkevésbé jellemző. Vegyük észre, hogy a legfejlettebb szociális rendszerrel rendelkező észak-európai országok vannak minden mutatóban a lista élén és a gyengén működő államok (függetlenül attól, hogy milyen színezetűek) mindenhol magukra hagyják az állampolgárt. (Részben ezzel függ össze, hogy a különféle boldogságfelmérésekben is gyengén teljesítünk, hiszen a magyar állampolgárok nagy része túl sokat vár az állami gondoskodástól.) A magyar államról a felmérések azt mutatják, hogy vezetőink leginkább a szavak szintjén tudnak nagyok lenni, teljesül a népi mondás, hogy "sok beszédnek sok az alja".

A társadalmi bizalom szintje szintén árulkodó, a felmérés ilyenkor arra a kérdésre keres választ, hogy mennyire lehet az emberekben megbízni. A bizalom szintje nálunk közismereten alacsony: jelenleg a kelet-európai átlagot általában meghaladja ugyan, de elmarad a lengyel, cseh és osztrák szinttől, Észak-nyugat Európáról nem is beszélve. Érdekes, hogy nálunk az internetben jobban bíznak az emberek mint a rádióban és a TV-ben, ami tőlünk északra és nyugatra nem jellemző. A már idézett, négy évvel ezelőtti felmérés szerint: "Ha megszorulnál, kitől tudnál kölcsönkérni" - nálunk az európai átlagot jóval meghaladó volt azoknak a száma, akik a családtól (75%), aránylag sokan senkitől (13%) és nagyon kevesen fordulnának barátokhoz vagy szomszédokhoz, még kevesebben különféle szervezetekhez vagy intézményekhez. Azokban az országokban ahol a társadalmi bizalom szintje alacsony, egyrészt az általános közérzet is rosszabb (például mindent folyton zárni és lakatolni kell, hogy el ne lopják), másrészt a munkamegosztás szintje is alacsonyabb marad, emiatt a gazdaság fejlődése is lassabb hosszabb távon.

Meg lehetne még említeni az egészségügy és az oktatás közismerten alacsony szintjét vagy a kiterjedt állami bürokráciát: a magyar állam fenntartása igen jelentős költséget az adófizetőknek, főleg a nyújtott szolgáltatások színvonalát figyelembe véve, az "ár-érték arány" szempontjából Európában az utolsók között vagyunk.

Egy dologban tűnik egyértelműen sikeresnek az orbanista "illiberalizmus", vagyis az a fajta re-akciós, különösebben nem fantáziadús, egyértelműen destruktív jellegű politika: ez nem más mint a külügyek területén az európai együttműködés gyengítése, fontos kérdésekben a közös fellépések megvétózása. Mintha az lenne Orbán számára önmagában a siker fokmérője, hogy ha egy rendszer leváltásában már sikeresen közreműködött, akkor most egy másik, szintén válságjeleket mutató rendszert is majd jól "megdönt", azaz macsó módra hanyatt vágja.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr4214148199

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2018.07.29. 10:20:13

Mo. közepes ország, nem tud áttörést elérni.

De mint a hatalmas népmozgalmak támogatója, szerepe fontos.

morph on deer 2018.07.29. 12:01:20

@maxval balcán bircaman:
“De mint a hatalmas népmozgalmak támogatója, szerepe fontos.”

Te most a “Dicsőséges Tanácsköztársaságra” gondolsz?

Tudomásom szerint ugyanis az volt az utolsó eset, hogy mint ‘ország’ támogattunk egy “hatalmas népmozgalmat”, - bár ennek a szerepünknek ma elég visszás a megitélése...

Vagy mire másra?

morph on deer 2018.07.29. 12:19:52

Az azért elég nyilvánvaló, hogy - mint látjuk - bár nem teljességgel lehetetlen az emberek gondolkodásmódját megfordítani, és országokat visszalökni a fejlődés már jócskán meghaladott szintjére, tapasztalatom szerint ezek a “sikerek” egyre rövidebb ideig tartanak.

Előbb-utóbb mindenhol ráébrednek a valóságra, sőt, még arra is, hogy ez az egész illiberális bullshit nem egyéb, mint a hatalmon levők hatalmának és az állampolgárok feletti kontrolljának növelésére szolgáló eszköz.

Esetünkben ez egy meglehetősen gusztustalan, a hatalmon levők személyes harácsolását elősegítő eszközzé is vált, köszönhetően a legfőbb vezető gátlástalan személyiségének.

Igen, jelenleg egy ilyen retrográd “epizód” zajlik éppen, - ami nálunk kifejezetten rosszkor, a hosszabb távú fejlődést megakasztva ütötte fel a fejét, - de abban pl én teljesen biztos vagyok, hogy Európa értelmesebb felén ez kb egy futó influenza-járvány hatásánál mélyebb nyomokat nem fog hagyni.

Az viszont szintén igaz, hogy a hazai egészségügyi helyzetet elnézve, nálunk már egy influenza is lehet halálos...
süti beállítások módosítása