Nem tudom, hogy Orbán valóban irányítja-e politikát vagy inkább okos politikus módjára leköveti annak hullámzásait és a NER agytrösztjének forgatókönyveit. Úgy vélem, hogy az irányvonalat alapvetően nem ő szabja meg, kivéve egyes kulcsfontosságú kérdéseket. A NER központi vezetése egy katonásan működő, zárt csoport, közöttük vannak még Orbánnál is "héjábbak", akiknek a fellépését nagyon rutinosan ki tudja aknázni a saját céljaira. Jelenleg a szélsőjobbon mindenki "rálicitál" a másikra, akármilyen képtelenségeket mondhat, ha az erősíti a harci szellemet. Emellett pedig ha az ideológiai kiskáté eléggé egyszerű, akkor abból mindig levezethetőek az éppen szükséges lépések.

Orbánék ott tartanak valahol, ahol a magyar kommunista párt 1948 körül, amikor már leszalámizták a teljes jobboldalt és a már a szocdemek kerültek sorra. Ma már a módszerek persze sokkal finomabbak, nem szükséges senkit sem bebörtönözni elég gazdaságilag ellehetetleníteni, a közéleti megszólalási lehetőségeit lekorlátozva a partvonalra szorítani. Most a kormánykritikus konzervatív értelmiség van soron, olyan erős bástyák mint az MTA, a HÍR TV és a HETI VÁLASZ estek áldozatul.

A NER kemény magja a legutóbbi választások tapasztalataiból azt vonta le, hogy nincs szüksége mérsékelt felfogású konzervatív értelmiségiekre sem, a fő támogatóik leginkább a vidéki falvakban és kisvárosokban élő, alacsonyabb iskolázottságú emberek. A vallásos konzervatív értelmiségiek csoportja viszont eléggé megosztott, egy részük betagozódik a NER rendszerébe alacsonyabb szinteken akár a gazdasági érdekeltségei miatt, akár a kisebb rossznak tekintve azt.

Az autonómiára igényt tartó értelmiségiek ezzel szemben egyáltalán nem fogékonyak az orbanista háborús logikára, a folyamatos mozgósításra az aktuális ellenségekkel szemben. Világnézettől függetlenül egyetlen értelmiségi sem tud nyugodt szívvel azonosulni azzal az ösztönös alapokon álló sötétséggel valamint egyszerű jelszavak folytonos mantrázásával, amelyet a kormány oldaláról naponta érzékelünk (de az is lehet, hogy az én készülékemben van a hiba, sőt ezt remélem is). Az mindenesetre nagyon kényelmes, hogy nem kell gondolkodni, mert majd a "központ" eldönti, hogy mit kell csinálni és kiadja az irányelveket - csak éppen az értelmiség felfogásának tökéletesen ellentmond.

A vidéket kell fejleszteni, hiszen ott az ő tömegbázisuk, ezért ha adókedvezményt akarsz, akkor ott a SZÉP kártya és menj kistelepülésekre a hétvégéken vagy szabadságod alatt. A sok pénz ellenére könnyen lehet így is, hogy a sok támogatásból "Patyomkin-falvak" épülnek valós tartalom nélkül, az új arisztokrácia helyi rezidenciái, de a vidéket erőből fellendíteni soha senkinek sem sikerült. Sőt: ha Orbánék figyeltek volna a történelemórákon, akkor azt is megtanulták volna, hogy a társadalmat sem sikerült senkinek sem erőből átalakítani, vagy amikor mégis akkor a végeredmény igencsak elborzasztó volt.

A jobbratolódás manapság ugyanolyan látványos mint annak idején a kommunisták balra tolódása, ami végül belharcokban végződött, végül már a sajátjaik közül a kevésbé megbízhatónak tartott elvtársaik kerültek sorra. Ugyanez várható a Fidesz esetében is egy-két éven belül, ha a jelenlegi trend tovább folytatódik. Van persze néhány igen lényeges különbség, az egyik hogy a NER mögött nem áll egy megszálló hadsereg (legfeljebb Putyin támogatása), emellett pedig ügyelnek arra, hogy a gazdaságra ne erőszakolják rá teljesen a törekvéseiket.

A BMW gyár Debrecenben egy újabb példája a német, pontosabban a bajor gazdasággal való szövetségnek, és a fejlett technológia hódításának keleten, Kecskemét és Miskolc után. A hozzáadott érték a magyar autógyárakban nem túlságosan magas annak ellenére, hogy a meghonosodott "összeszerelő üzem" megnevezés igencsak felületes, hiszen a gyártás során lemezmegmunkálás, korrózióvédelem és festés is történik, emellett hegesztő robotokat használnak, nem beszélve a minőség magas szintű kontrolljáról. Alapvetően bérmunkáztatásról van szó, ennek ellenére a hozzáadott érték magyar része még így is meghaladja számos állami vállalat, állami és EU pénzekből élő buborék vállalkozás, vagy akár egy kereskedelmi lánc és termelő kisvállalkozás színvonalát, igaz viszont, hogy a közepes fejlettség szintjének meghaladásához ez nem elegendő.

Arra jó leginkább, hogy kisebb cégek beszállító, logisztikai vagy egyéb szolgáltató vonalon bekapcsolódjanak a termelési láncba, másrészt hogy mennél többen megismerjék a magas szintű, automatizált gyártórendszereket és egyfajta kultúrát sajátítsanak el, amelyet akár saját cégeikben akár magyar vállalatok alkalmazottaiként hasznosítani tudnak. (Ugyanis ma már nem annyira tőkehiány mint a képzettség és a tudáshiány a magyar cégek fejlődésének fő akadálya.)

A NER-nek ezzel együtt vannak gazdasági korlátai, mert járadékvadászatot és politikai összeköttetéseket jobban díjazza mint a rátermettséget, emellett van egy olyan pénzügyi korlátja is, hogy nem képes kellően magas nyugdíjakat biztosítani az őket szavazataikkal támogatóknak (ez egyre inkább gazdasági lehetetlenség a demográfiai folyamatok miatt), csupán adómentes munkát biztosítani a számukra.

A legveszélyesebb oldala azonban a harcias jellege, az a teljességgel átgondolatlan és ösztönös törekvés, hogy szövetségeseivel együtt Európa humanizmuson és racionalizmuson alapuló kultúráját átalakítsa, a mainál primitívebb viszonyokhoz ("nemzetállamok Európája") térve vissza. Az ideológia úgy hangzik, hogy a "kelet" szeretné most az elfajzott nyugati kultúrát visszatéríteni a helyes ösvényre, amely voltaképpen a kelet egyfajta bosszúja, mert most is úgy érzi, hogy mint a történelem során oly sokszor, meg kell védenie a "nyugatot" a barbároktól, amely mindig meglehetősen háládatlan feladat volt.

Elképzelhető, hogy végeredményben igazuk van, a jövőben a globalizációt meghaladó kívánatos életmód valóban lehet egyfajta modernizált falusias társadalom (mint alapegység), ahol a közlekedés, szállítás miatti energiafelhasználás, valamint a migráció a mainak a töredékére csökken, a takarékosabb életmód miatt képesek lehetünk a Föld regenerációjára. Azonban a célt (amelyet nem fogalmaznak meg világos, közérthető és pozitív módon) az eszköz nem szentesíti, sőt a rosszul megválasztott eszközök tönkre is tehetik a pozitív és előremutató célokat is. Helyes eszközök lennének ez esetekben többek között a tudományosan alátámasztott érvelések, a pontos tájékoztatás és meggyőzés egy másfajta életmód előnyeiről. Azzal viszont, hogy valamit lerombolunk még nem biztos, hogy helyette valami jobb fog épülni, az orbanista politika az én olvasatomban legalábbis, alapvetően destruktív.

A "politikai korrektség"-ről nálunk senki nem tudja, hogy pontosan mi is az, nyilván nem a korrektségnek kell véget vetni mint inkább a mellébeszélésnek, a problémák elhallgatásának - biztosan van ilyen sok helyen, én nem tudom megítélni. A korrektség elhagyása viszont sokak számára az erőszakra való felhívásul hangozhat, éppúgy mint ha azt mondjuk, hogy nyugaton a híreket cenzúrázzák. Nem mindig könnyű eldönteni, hogy mi számít hírnek: ha valamire az indokoltnál nagyobb mértékben felhívjuk a figyelmet, akkor bolhából elefántot is csinálhatunk, az állampolgárok egy része mindenhol hajlamos azt keresni. Létezik olyan, hogy hangulatkeltés, ami miatt ártatlan embereket lincseltek meg Indiában. Kérdés, hogy mennyiben hír az, ha egy "migráns" erőszakos bűnt követett el, hiszen ahol sok ember él együtt, ott mindig történnek bűnesetek. Egyedül a dzsungel környékén, a sivatagokban ahol nem él ember, ott nincsenek bűntettek sem. Viszont mindig vannak pozitív hozadékai is (a megfelelő körültekintéssel szabályozott) bevándorlásnak, csak ezek sokkal kevésbé feltűnőek mint a negatív példák.

A bűnügyi statisztikák változásairól mindenképp szükséges a megfelelő tájékoztatás, ez nem nem kérdés. (Jelenleg úgy tűnik, bár lehet, hogy nem így van, hogy a nyugat-európai migráció nem növelte meg jelentős mértékben a bűnözést.) Nálunk a jobboldali radikálisak a tűzzel játszanak, amikor embereket hergelnek és nem büntetik az erőszakos cselekedetekre való felhívást.

Az biztos, hogy aki nem velük van a harcban az ellenük van, és aki nem fogadja el a jobboldali radikálisok elveit az mind "liberális" - ami semmivel nem jelent többet annál, hogy az átlagnál megengedőbb felfogású, azonban egy harcos számára ez megbocsáthatatlan hiba, a harcban nem lehet engedményeket tenni. Hiába van az, hogy az ember nem támogatja a szabad szerelmet, sokkal inkább a családok híve, a szélsőbaloldallal sosem szimpatizált, a drogfogyasztást sem akarja legalizálni és a vallást sokkal inkább hasznosnak tartja mint károsnak (a nyugat-európaiak többsége egyébként nem így gondolja), a szélsőségesen jobbra tolódott közéletünkben ettől még simán megkaphatja a "liberális" megbélyegző címkét. Sajnos ősszel várhatóan tovább folytatódik a "kultúrharc" és a jelenleginél is jobban beszűkülhetnek a "nem kormány-kompatibilis" véleménynyilvánítás terei.