Erkölcsi tekintetben általában senki nem tökéletes, de az csak ront a helyzeten, ha az alapelvek sem tisztázottak egy társadalomban. Érdemes sorra venni, hogy milyen irányokból milyen jellegű etikai szempontú megközelítések merültek fel az utóbbi időben. Amiatt is fontosnak tartom ezt, mert az igazi konzervatív értékszemlélet és életvitel sem képzelhető el a több évezredes etikai alapelvek nélkül.

1.”Ne tedd másnak azt, amit magadnak nem kívánsz.” Fontos alapelv, amely az esetek nagy részében jó vezérfonal lehet, de vannak néha kivételek is. Így például lehet, hogy nekem nem való a mulatós zene, de valaki másnak inkább egy vonószenekar jön elő a rémálmaiban. Az ízlésünk és igényeink eltérnek, emiatt ennek az elvnek a követése önmagában nem elégséges.

2.Kanti etika

Akiket általában jó embereknek tartunk (a szeretet és elfogadás fontos a számukra), ők többek között a kanti etikai elvet követik. Ennek fő sarokköve, hogy „Cselekedj úgy, hogy az mások számára mintául szolgálhasson.” Így például az a táplálkozási szakértő, aki sokféle egzotikus bogyót javasol, ezt a szintet látványosan nem ugorja meg és nálam egyből ki is nullázza magát, hiszen ilyen táplálékok nagyon sok ember számára nem elérhetőek, csak egy nyugati középosztálybeli szint tudja megfizetni őket. Akkor sem hiteles, ha mindig arról beszél, hogy mit „ne” együnk, és nem mondja meg, hogy helyette mit kellene enni. Harmadrészt, a táplálkozási tanácsok nagy része nem környezetbarát, például a sok hús fogyasztása lehet akár jó is az egészségünkre, de csak felgyorsítja a környezet pusztulását.

3.Keresztény etika

Nyilvánvalóan jól használható, de csak ha nem teljes dogmatikus szigorral követjük, hiszen akkor már csak álarc, másoknak előadott színház. Nem zárhatja ki az életből a vidámságot és a spontaneitást. Az etika nem arra való, hogy fegyvert kovácsoljunk belőle és másokra sújtsunk, mert akkor önmaga ellentétébe fordulhat.

4.Csoportetika

Ez már az erkölcsi züllésnek adhat teret, ugyanis egy csoportnak lehetnek bizonyos sajátos játékszabályai, de saját etikája nyilvánvalóan nem. Ez a két szint sosem egyenrangú, valamiféle 11. parancsolat emlegetése például nyilvánvalóan teljesen abszurd. A politikusok arról beszélnek sokszor, hogy bizonyos célok érdekében megengedhető ez és az, mintegy felmentést adva a csoporttagoknak egyes társadalmi normák alól (mint például a „ne lopj”). Mindig talál önigazolást, pl. "mások is ezt csinálják", "mások gonoszak", amiket hajlamosak vagyunk elfogadni, és nem nézzük meg őket alaposan (akkor kiderülne egyből, hogy az egész puszta a demagógia.)

Ezek a magasztos célok sok esetben eléggé zavarosak, ilyen például a nagy betűs „Haza”, amely mögött sokszor csak az van, hogy az illető csupán „haza” akar menni, ami igazán fontos neki az a saját kis vacka, amelyet nem érintenek meg a világ változásai. Az ókonzervatív ember hazaszeretete mögött gyakran csak az van, hogy az állam védje meg a változásoktól – a tudomány például az ellensége, hiszen mindig arról szól, hogy mennyi változás zajlik a világunkban folyamatosan, ami benne félelmeket kelthet.

5.Önbecsapó nyájszellem

Ez leginkább arról szól, hogy ha egy adott csoporthoz csatlakoztam, és elvegyülök a tömegben, ezért nem is kell semmit tennem, biztosan a jó úton járok. Akik viszont a másik csoporthoz tartoztak, ők helyből megszívták – emberi kvalitásokról szó nincs ebben a történetben. A parancsot teljesítem, sőt túlteljesítem és ez már elegendő – na nekem mindez már a gyomorforgató cinizmus kategóriája. Társadalmunk a közélet szintjén megint ott tart, ahol a kommunista időkben, az appatártcsikokat pontosan ugyanaz a gátlástalan szervilizmus jellemzi. Szerencsére egyre kevésbé tudjuk elfogadni a sok korrupt élősködőt.

A csoportetika nem veszi észre a saját következetlenségeit sem (illetve a csoporttagok számára ezek mindig védhetők, hiszen a Közös Ügyet szolgálják és neki semmi más nem fontos). Ilyen például a kereszténység hangoztatása és közben az alapelveinek figyelmen kívül hagyása, demokrácia emlegetése és kvázi diktátorokkal való szövetség stb. Emellett pedig a saját csoporthoz tartozók gaztetteire mindig találunk erkölcsi felmentést, a csoport „összezár” az egysége érdekében még olyankor is, ha az illető nyilvánvalóan erkölcsileg lenullázta magát olyan szinten, hogy nem alkalmas egy város vezetésére. Nevetségessé tette magát, mégis védi a csoport, "nehogy már ne nekünk legyen igazunk".

6.Közéleti kommunikációs stílus etikája

Kásler kimondta, hogy megszűnt a „véleménydiktatúra”, viszont nem szól arról, hogy mi legyen helyette, ergó tipikus negatív, destruktív megnyilvánulásról van szó a miniszter részéről. Ennélfogva azt jelenti, hogy például a korrektségre való törekvés nem elvárás, tehát a primitív bunkóság zöld utat kapott. Ha nincsenek szabályok, akkor a közéletben az fog érvényesülni, aki hangosabb és gátlástalanabb, nem pedig az, akinek az érvelése megalapozottabb.

7.A természettel szembeni etika

Ez még csak nyomokban jelent meg eddig nálunk, bár egyre nagyobb támogatása van annak, hogy az állatkínzás például szigorú büntetést érdemel és a természetes környezet (fák, zöldterületek) nagyobb aránya kívánatos az esztelen betonozással szemben. Eddig csak szólam volt az, hogy a természet kizsákmányolása nem folytatható, mert magunkat tesszük vele tönkre, de ez egyre inkább kézzelfoghatóvá válik a mindennapokban is. A NER ideológusai elképedve látják, hogy az annyira lesajnált „nyugati kultúrában” a környezetvédelem vált az első számú prioritássá, valahol megint leköröztek minket.

Egyes országokban a sok ásványkincs afféle könnyen jött pénz forrásaként nagyon ártalmas tud lenni a közállapotokra: maffiaszerű szerveződések jönnek létre és az állampolgárokat is elkényelmesíti. (A hirtelen jött sok pénz, valós teljesítmény nélkül mindig erkölcsi züllést okoz.) Az olaj és más ásványkincsek birtoklása iránti vágy nem ritkán háborúkhoz vezetett, ezzel szemben a megújuló energiák mint a szél és a nap megoszlása jóval egyenletesebb, mondhatni demokratikusabb.

8.Kifinomultság és etika

Az egyszerűség lehet nagyon etikus, a nemtörődöm primitívség viszont sosem. Így például a magyar termelési struktúrák, a közlekedésünk és az életmódunk többnyire igénytelen primitívségre épül. A nagyüzemi mezőgazdaságunk alapját az EU területalapú támogatásai jelentik, a szántóföldi növénytermesztésünk úgy ahogy van, am-blokk primitív és környezetszennyező. A közlekedésünkben a mennél nagyobb autók dominálnak, afféle primitív státusszimbólumokként, a tömegközlekedés és a kerékpár a fasorban sincs. (Habár a közlekedési kultúránkban látható némi javulás.) Lehetne további példákat sorolni, az építőiparunk, a feldolgozó iparunk sem törekszik a kifinomultságra, a táplálkozásban is a teljes igénytelenség dominál a legtöbbünk esetében (kalóriabombák, gyorsétkezés stb.) Nem reklámoznám a kormány nevében az ázsiai primitívséget, hiszen láthatunk rá épp elég sok példát napjainkban.

9.Kifejezett gonoszság

Az etikai elveket teljesen félredobó viselkedés is találhat magának önigazolást, de talán néha annyi is elég lehet, hogy a világ túl unalmas és jól jön egyesek számára némi balhé. Ha a nyers erő és ravaszság dolgában vagyok jó a többiekkel szemben és a destruktív magatartás is bejön, akkor valszeg. a gonoszság lesz a nekem való terep. Kicsiben, nagyban is vannak erre bőven példák.

Ronald Reagan egykor a Szovjetuniót a gonosz birodalmának nevezte, nem tudom, hogy ez mennyire volt jogos akkoriban, de ma sem lenne túlságosan erős túlzás. Putyin és csapata tudatosan növeli a külpolitikai káoszt Európában, ebben jó szövetségesre talált Orbánban. Az orosz hackerek akciói pedig egyértelműen a gonoszság kategóriájába tartoznak. Ebben jók, ehhez értenek legjobban, másban nem nagyon versenyképesek még (a fegyverexporton kívül persze). Ez a minősítés részemről csak az orosz elit és az államigazgatás egy jelentős részére vonatkozik, mert persze mindig vannak eltérő törekvésű, együttműködést kereső emberek is az oroszoknál. Bízzunk benne, hogy a józanész előbb vagy utóbb felülkerekedik náluk is. A józanész pedig általában eljut az együttműködésig és az etikus és kulturált viselkedésig. (Az etika voltaképp ésszerűség és belátás kérdése.)

Kicsiben láthatóak nálunk reménykeltő tendenciák (például a család, a gyermekek fokozottabb védelme, a nők jogainak védelme stb.) Közéletünk azonban velejéig rohadt, lopásról, csalásról és egoizmusról szól, (még akkor is, amikor közszolgálatnak nevezi magát), miközben a társadalom nagy részét elaltatta, erkölcsi érzékét kikapcsolta a hatalom.

Orbán legutóbbi beszédeinek üzenete az önkormányzati választások után mintha azt kódolta volna, hogy „srácok, most már vegyetek vissza”, mert az elvtelen karrierizmus már neki is sok volt. Viszont a legtöbb politikus az általa létrehozott rendszer része marad, jól érzi magát a kisded játékaival és a csoportmentalitás szűklátókörűsége sem zavarja. Orbán esetében is kérdéses, hogy mennyire jogos elvárás vele szemben, hogy lépje végre túl a saját árnyékát.