Nálunk ebben az évezredben vált polarizálttá a politika világa, régebben nem nagyon fordult elő az, hogy két egymással kapcsolatban levő ember azt gondolta egymásról, hogy a fejlődés legfőbb akadálya az országban pont az ilyen emberek jelenléte mint a másik (nacionalista-liberális, jobbos-balos stb.)

Én ennek ellenére nem gondolom, hogy a barátságokat a politika önmagában tönkre teheti, a barátság közös, hasonló értékrendszert is jelent, tehát ha az értékrendszerük az idők folyamán megváltozott, vagy azok a körülmények, amire a barátság épült már mások lettek mint régen, akkor a barátság a politikától függetlenül is könnyen megszakadhat. Az a sejtésem, hogy mivel a hasonló felfogású és értékrendszerű emberek barátkoznak leginkább, (vagy házasodnak össze egymással), a politikai felfogásuk ennek részeként szintén hasonló szokott lenni. Az persze nagyon ritka, hogy két ember politikai felfogása a legtöbb dologban megegyezzen és az is, hogy mindkettőnek egyformán fontos legyen a politika. Mindenki az élethelyzetéből fakadóan is más közéleti kérdésekre érzékeny, az érdekeink sem egyeznek meg, ez is teljesen természetes, egy jó baráti kapcsolatban mindezt figyelembe vesszük a másik megítélésekor.

Az, hogy a politikai nézeteink mitől függnek részben genetikai összetevőkön is múlik, van aki a faluját sem hagyja el szívesen és otthon ülő fajta, ő nyilván máshogy látja a világot mint aki neki mert vágni egy külföldi munkavállalásnak, vagy például vannak alapból közösségközpontú és individualistább emberek, stb. A környezet is nagyon befolyásol minket, mert a legtöbb embernek a konformitás áll az érdekében, tehát mindegy milyen őrült eszméket is hirdetnek a lakóhelyének tágabb környezetében, azok egy részét ő is visszhangozni fogja, mert így jobb lesz az együttműködése a többiekkel. Az is elképzelhető persze, hogy az illető pont olyan környezetet keres, ahol a többiek felfogása nem nagyon más mint az övé, adott esetben konzervatívabbat vagy liberálisabbat.

Megjegyzem, hogy MINDEN közéleti tett politikai jellegű is, tehát ha valaki nyilvánosan vallást gyakorol (templomba jár), annak is van politikai vetülete. A csúnya „politika” szó helyett használhatjuk a közéleti kérdésekkel való foglakozást is.

Az izgalmas kérdés az, hogy ha az illetők politikai felfogása teljesen más, és ez mennyiben befolyásolja az együttműködést és a kapcsolattartást. Egy szélsőségesen polarizált társadalomban szerintem a politika erősen bezavarhat a kapcsolatokba, főleg azok kezdeti szakaszában, ha még nincs sok információjuk egymásról és ha még nincs olyan szintű bizalmi tőke, ami ezt a fajta feszültséget enyhítheti, a másik politikai nézetét csak kisebb „jellemhibának” tartva.

A hálózatkutatás szerint a társadalmat nem az erős, hanem a gyenge kapcsolatok tartják össze, utóbbiakból sokkal több is van, és nyilván nem lenne jó olyan társadalomban élni, ami ezerféle kasztra vagy szektára esne szét. Én úgy látom, hogy ahol van már egy jó együttműködés és alapvető bizalom, ott a politika nem lesz általában súlyponti kérdés, viszont tabutéma sem.

Ez olyan esetekben lehet érdekes, ha például választások vannak (kire szavazzunk), járvány van vagy migránsválság, környezeti katasztrófa vagy bármilyen társadalmi szinten kritikus és éles helyzet, ami állásfoglalást provokál ki az emberekből. Pár éve is volt egy H1N1-es járvány, ami nagyon megosztotta az embereket, hogy beoltassuk-e magunkat vagy ne, most is lehet a közeljövőben hasonló helyzet. (Nem ritka, hogy teljesen másként emlékeznek vissza az akkori oltás hívők és oltás ellenesek az akkori eseményekre.)

Ilyen helyzetekben nagyon jó, ha kialakul egy (mederben tartható) vita olyan emberek között, akiknek a véleményük teljesen eltér az adott kérdésben, de valamilyen téren már együttműködnek (rokoni szálak, haveri és munkatársi kapcsolatok stb.), ami ha nem is változtatja meg egymás álláspontját de legalább a véleményeket árnyalja, finomítja. Ha nagyon sok az ilyen nézeteltérés, az viszont már megterhelheti a kapcsolatot. Egy fanatizálódó társadalom, ahol ha az egyik oldal A-t mond, akkor a másik B-t bármilyen kérdésben, Tölgyessy szavait használva „hideg polgárháborús” helyzetet idéz elő, az emberek közti alapvetően kis mértékű érdek- és felfogásbeli különbségeket erősen felnagyítja. A kevéssé stabil kapcsolatokon sokat ronthat a politika, eltávolíthatja egymástól az embereket a tapasztalatom szerint.

Azt is állítom, hogy a véleményünk őszinte felvállalásáról leginkább négyszemközti beszélgetésekben van nagyobb esély, és minél nagyobb a csoport, annál inkább befolyásolni fognak minket a többiek, hogy olyasmit mondjunk, amit mi sem gondolunk komolyan. Mivel ott már az is fontos az embereknek, hogy a csoporttagok mennél aktívabbnak és domináns személyiségnek lássák őket, ez a tényező a radikalizálódás felé tolja a közösségeket, főleg a virtuális világban. Létrejöhet egy olyan ördögi kör, hogy mindenki szívesen rátesz még egy lapáttal, " a buli kedvéért" rákontráz az előtte szólóra, a harsány vélemény mindig erősebb és mindenki bizonyítani akar. Ilyen logika mentén működik szerintem többek között a közmédia is, de akár egyes környezetvédő csoportok esetében is megfigyelhetőek az ilyen logika mentén létrejött, csoportvéleményként képviselt erős túlzások.

Létezik egy olyan helyzet, és ez nagyon kellemes, amikor olyan valakivel beszélünk, akivel a politikai véleményünk gyakorlatilag megegyezik. Sok esetben ez mélyebb értékrendi hasonlóságot is jelent (pl. hasonló ízlést más területeken). Sajnos nem ritkán mégis különbségeket keresünk még ilyenkor is, én magam is elkövettem ezt a hibát, ahelyett, hogy egyszerűen értékelni tudtam volna és élvezni ezt a fajta ritka helyzetet. Ilyenkor legjobb ha megállunk és egy kicsit lazítunk.

Az igazán termékeny és előremutató helyzet viszont a vélemények ütközése olyan esetekben, amikor megvan alapból az egymás iránti mély tisztelet. Sajnos a politikai sokszor olyan mértékű zsigeri szintű feszültséget vált ki a legtöbbünkből, ami megnehezíti a kulturált érvelést (és a bennünk levő feszültséget a partnerünk sokkal hamarabb leveszi mint a mondanivalónk lényegét). Segítsünk egymásnak abban is, hogy egy kicsit lazábban vegyük és ne vérre menő ügynek a közéletünk egyes kérdéseit. Azt ugyanis nem tudjuk sosem tökéletesen megítélni, mert nem is lehetséges, hogy melyek az igazán fontos kérdések és ezekben mi lenne a követendő álláspont. (Ugyanis „tükör által homályosan”, nem pedig „színről színre”...) Ugyanezért ha valaki a politikai nézeteit fanatikusan hangoztatja, az ugyanolyan visszatetszést kelt mint ahogy hittérítő szektatagok szólongatják le az embereket.