Ideo-logikák

A bedőlésre játszanak a rendszertagadó mozgalmak?

2020. február 16. - Tamáspatrik

A tőzsdén is vannak olyan brókerek, akik a bedőlésre fogadnak és ott is jellemző más rendszerekhez hasonlóan, hogy a résztvevők aktuális várakozásai hatással vannak arra ami történni fog. A világgazdaságra is igaz lehet, hogy ha sokan játszanak az összeomlásra, akkor sanszos, hogy rövid időn belül be is következik. A kulcs ugyanis a bizalom, milyen mértékű az átlagos bizalom szintje: abban hisznek-e az emberek, hogy az üzleti kapcsolatokban mindkét fél nyerhet vagy abban, hogy az egyik úgyis átveri a másikat, ezért nem szabad megbízni másokban.

A cikk aktualitását a különféle rendszertagadó, nacionalistának vagy populistának nevezhető erők előretörése adja, ami a legutóbbi ír és a német választásokon is tapasztalható volt, másrészt ezzel párhuzamosan a hagyományos politikai pártok egyre inkább elbizonytalanodnak és folyamatosan veszítenek népszerűségből (Merkel és Macron pártja sem áll túl fényesen). Nem nagyon vannak jelenleg hiteles vezetők a hagyományos bal- és jobboldalon még a legfejlettebb demokráciákban sem, akik képesek lennének a tömegek számára vonzó célokat felvázolni. Ha tudjuk, hogy az élet folyamatos változás, ami alól a politika sem kivétel, akkor mégis mi ezzel a baj?

Destruktív mozgalmak

A gondom az ezzel, hogy az újfajta mozgalmak eddig még semmiféle új gondolatot nem hoztak, hanem a jelenlegi tagadására épülnek. Száz éve már meghaladott felfogást idéznek fel.

Ez arra emlékeztet engem, amikor sokan arra fogadnak, hogy a hajó úgyis el fog süllyedni és a saját kis mentőcsónakjaikat készítik elő (a hajó ez esetben a világgazdaságnak, a mentőcsónakok pedig az egyes országoknak felelnek meg). Például a Zeitgeist mozgalom a pénzügyi válság kitörésekor azt hitte, még filmet is terjesztettek róla, hogy a pénzügyi rendszer menthetetlen és itt a „financiális világvége”. Nos, ez nem jött be. Másrészt viszont nem lehet tagadni, hogy a világgazdasági rendszer mennyire sebezhető, elég egy járvány vagy egy vulkánkitörés, hogy lebénítsa a világkereskedelem egy jelentős részét. Az is igaz, hogy vannak olyan problémák, amiket a jelenlegi rendszeren belül nem tudunk még megfelelően kezelni, ilyen például az egyenlőtlenségek növekedése. A fejlett országokban mégis az emberek nagy része soha nem élt olyan jól mint mostanában, ennek ellenére sokan mintha ráuntak volna erre és hirtelen a rendszer ellen fordultak. Hogyan lehetséges ez?

Inkább legyen fele annyi pénzem, ha másoknak csak negyed annyi lesz

Ezt nem én mondom, hanem pszichológiai tesztben jött ki, hogy az emberek nagy részének fontosabb a társadalmi státusz mint a jólét. Két helyzet között lehetett választani, az egyik hogy nagyobb a jövedelmem, de átlag alatti vagyok másik hogy kevesebb ugyan, de bőven az átlag fölött van, és a többség az utóbbit választotta. A gazdag országok alsó-közép osztálya manapság irigykedve nézi, hogy a középosztály módosabb része mennyire elhúzott tőle, és ezek az emberek olyan meséket akarnak hallani, hogy ők ismét „valakik” lehetnek (feltéve persze, hogy az értékességet a vagyon határozza meg). Holott a politikusok jól tudják (nem igaz, hogy például Boris Johnson ne tudná), hogy nem létezik olyan mechanizmus, ami jelentős jövedelmet biztosítson a piacképes tudással nem rendelkező rétegeknek, anélkül, hogy a társadalom bele ne rokkanna.

Két esetben lehetnének ők ismét „valakik”, fals anyagias mércével mérve persze, az egyik ha továbbképzik magukat és ezáltal a piacon eladható tudásuk növekszik, ami a nehezebb megoldás. A másik eset a társadalom összeomlása, és lehetnek sokan a politikusok közül, akik ha is nem tudatosan, de erre játszanak, legalábbis a destruktív stílusuk efelé mutat. (Ha nincs piacgazdaság, akkor nem kellenek se külföldi munkavállalók se bevándorlók, ha összeomlik a világkereskedelem, akkor a multicégek se játszanak stb. Egy ilyen helyzetben a tudásnál az erő és az összefogás jóval fontosabb.)

Ha a globalizáció okozta a környezetpusztítást, akkor hogyan hozhatja helyre?

Korunk legnagyobb problémájáért, a környezet pusztításáért legalábbis jelentős részben a globális piacgazdaság tehető felelőssé (bár pl. a kommunizmus világméretű győzelme esetén se lenne most jobb a helyzet). Megoldhatja-e a problémát az a rendszer, ami azt létrehozta? Elvileg nem, a gyakorlatban azonban a lehetőség meg van rá, feltéve persze, hogy a környezetvédelem mindenhol prioritást kap, a beruházásoktól a kiskereskedelemen át az állampolgárok gondolkodásáig bezárólag. A globalizáció két okból lehet megoldás, egyrészt rengeteg pénz kell mindehhez, amit az államok önmagukban nem tudnak előteremteni, nagy cégek annál inkább. Másrészt a jól működő termékek és eljárások globalizált világban gyorsan terjednek, harmadrészt azért, mert a környezetvédelmi problémák nem ismerik az államhatárok fogalmát. (Ezzel együtt igaz lehet az is, hogy a globalizáció mértéke ésszerűen csökkenthető.) A populisták és a régi vágású nacionalisták mindezzel nem törődnek, nekik a fő szempont az ország rövidtávú megerősítése, ezért adott esetben a lovak közé dobják a gyeplőt. (Az új kínai vezetés is szénbányászatba ruház be a megújulókkal szemben). Mivel leginkább abban hisznek, hogy egy a jelenlegi problémáinkat úgyis egy összeomlás fogja megoldani, emiatt számukra a környezetvédelmi problémák se fontosak, fölösleges lenne vészhelyzetről beszélni.

Reménytelenül befelé fordulóvá válunk?

Az USA közélete reménytelenül a saját belterjes kis vitáival van elfoglalva, mintha más országok nem is léteznének rajtuk kívül és ugyanebbe az irányba tartanak a britek is. Mivel ők szoktak divatot teremteni Európa számára (pl. a neonkonzervativizmus is ha jól tudom, leginkább Reagan és Thatcher politikája révén vált közismertté), ezért könnyen lehet, hogy az ottani gondolkodásmód lesz a jellemző nemsokára egész Európában. Ez afelé mutat, hogy nagyon nagy változás a politikai térképen nálunk sem várható, mivel nincsenek a fejlettebb országokban sem új impulzusok vagy ha vannak is, még nem elég erősek vagy nem elég jól láthatóak (a környezetvédelem kivételével). Másrészt az is látszik, hogy ahol nincs ilyen mértékű állami irányítású nacionalista demagógia mint nálunk, ott a radikális jobboldal támogatottsága még mindig csak a 20-25%-os szint körül marad, tehát bízni lehet abban, hátha az emberek megunják nálunk is a sok dajkamesét. (A helyzet persze összetettebb, mert az USA-hoz hasonlóan nálunk is egy nagy pártban egyesül a szélsőjobb és a mérsékelt jobb oldal jelentős része.)

Ezért nem a nemzetállam lesz a nyerő

Megjegyzem, hogy a nemzetállam nem minden ország számára jelent egyértelmű kategóriát: a németek esetében például nehéz lenne meghúzni a határait, ott inkább regionalizmusról beszélhetünk, de a spanyoloknál vagy franciáknál is elszakadási törekvéseket hozhat elő. Attól lehet tartani a radikalizmus erősödése esetében, hogy a nemzetállamok is szétesnek egységes szabályok nélküli apró kis régiókra mint ahogyan az a feudalizmus idején volt jellemző. A szélsőségesen nacionalista Sinn Féin előretörését Írországban (egy olyan országban egyébként, amely a globalizáció abszolút nyertese) az okozta, hogy mivel a britek kiléptek az EU-ból, ezért elvben akár igényt formálhatnának Észak-Írországra vagy annak egy részére. Ez pedig nem jó jel, mivel azt mindenki tudja alapszintű történelmi ismeretek birtokában, hogy a nacionalizmus egy bizonyos szint felett felerősítheti a szembenállást és rombolhatja az országok közötti gazdasági kapcsolatokat.

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr5715477214

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2020.02.16. 19:20:14

A nemzetállam nem cél, hanem eszköz.

A liberális rend bedőlése pozitívum a kisemberek számára, akkor is, ha maga az esemény gondot fog okozni mindenkinek.

legeslegujabbkor 2020.02.17. 20:03:17

@MAXVAL bircaman közíró:

A magyar állam és a nyelvünk kb úgy 50 évig marad még fenn

Sir Galahad 2020.02.18. 21:16:22

Hülyeség. A populisták nem összeomlást akarnak, hanem egy másfajta rendet. Azt a szerző jól látja, hogy a tendencia mozgatórugója a lecsúszóban lévő középosztály elégedetlensége, azt viszont nem, hogy őket az anarchia tenné elégedetté. Ez pont akkora ökòrség, mint ha azt állítanánk, hogy a hatvanas évek munkásosztálya kommunizmust akart. Nem, hanem fair kiegyezést a tőkével, aminek az eredménye az évtizedeken át sikeres jóléti szociáldemokrácia lett Nyugaton. Munkásosztály ma már nemigen van, most a középosztály szeretne valami hasonlót kiharcolni magának. Ez a hagyományos pártokkal, hagyományos módon azonban nem menne.

Tamáspatrik 2020.02.18. 23:36:08

@Sir Galahad: Könnyen túl lehet lőni a célon, a rendszer sérülékenyebb mint amilyennek látszik, l. Németország, 1930-as évek. Ha valaki valamit ellenez, azzal nem tudja hogy mit fog támogatni. Egy rendszer megdöntése forradalom, szükségképpen anarchikus tendenciákkal.

Jó esetben valóban az történik amit mondasz, a "rendszertagadók" követelményei beépülnek a rendszerbe és módosítják azt, anélkül, hogy zavarokat és visszaesést okoznának.

MEDVE1978 2020.02.20. 11:13:19

Megváltozott az egész világ és ezt nagyon sokan nem akarják tudomásul venni. Ugyanúgy így van ezzel a hitetlenkedő, teret vesztő középosztály, mint a régi politikai elitek és szellemi elitek. Ma Magyarországon még mindig nagyon sokan vannak, akik például értelmiséget, értelmiségi szerepet vizionálnak, ami viszont igazából egy XX. századi fogalom, mára jelentőségét vesztette, akárcsak a parasztság és a munkásság.

A változás lényege le is van írva és már sokan elemezték is, de sajnos az elitek szívesen felejtik el, hogy ott van az istenadta nép is. Amit soha nem szabadna elfelejteni, de a fejlett országok elitjei folyamatosan "szarnak bele", hogy a rendszer nem állandó és a nép sokkokat tud benne előidézni, hogy ha elégedetlen.

Ha elolvassa valaki Pikettytől a Tőke a XXI. században, ami az elmúlt 15 év legjelentősebb közgazdasági könyve - elsősorban a brutális tömegű kutatási adat miatt -, akkor látni fogja, hogy a klasszikus kapitalizmus az első világháború előtt érte el a csúcspontját és utána egy nagyon csúnyát robbant: megszületett a kommunizmus és a fasizmus is válaszként. Mi volt az első válasza az eliteknek: becsatornázták a feszültségeket nacionalista irányba. Fanatizálták a népességet. A legelején a németek azt írták a frontra menő vonatokra, hogy következő állomás Párizs, a franciák Berlint jelölték meg.

Mire volt válasz? Hát arra, hogy a lakosság mondjuk 20-30%-a szavazhatott a legtöbb helyen, rengetegen éltek rendkívül szegényen, vegetálva, míg az elit gazdagodott, ez óriási társadalmi feszültségeket szült.

A világháború után jött a három út: a fasizmus, a kommunizmus, illetve a szabad piac korlátozott uralma = a különböző szintű szabályozott, jóléti állam. Előbbi 1945-ben bukott, mint társadalmi kísérlet, utóbbi 1991-ben, bár mindkét variáció fennmaradt elszigetelten néhány helyen. A jóléti állam (=szociális hálót kiépítő, magas szintű foglalkoztatást keletkeztető, kisebb jövedelmi különbségeket okozó és a társadalom széles rétegeinek jó életkörülményeket biztosító rendszer) adta az egyetlen értelmes alternatívát, olyannyira, hogy létrehozott széleskörű polgárságot, ami nyugaton a társadalom 50-60%-át tette ki. Ez egyben azt is jelentette, hogy csak a társadalom 30%-a maradt szegény és a jóléti állami mechanizmusok miatt lehetősége is volt felemelkedni.

A baj csak az, hogy a jóléti állam már a 70-es években is válságba került sok helyen, mert a globális kapitalizmus visszatámadott, a világszintű optimalizáció (outsourcing) közeledett. A jobb profitráta miatt a tőke lobby szervezetek folyamatos lobbimunkával elérték, hogy a tőkeáramlás korlátozásai egyre inkább csökkenjen. Emiatt a munkaintenzív szektorok áttelepültek az olcsóbb munkaerőköltségű országokba. Maradt a magas képzettségű munka a fejlettebb államokban, viszont ennek ellátásához jelentős mértékű folyamatos képzés lenne szükséges, amit meg a legyengült jóléti állam nem tud biztosítani.

A fentiek miatt a fejlett országok középosztályának lakossága a hetvenes évek óta folyamatos stagnációt vagy leszakadást él meg. Emiatt jön az a kép, hogy apáik korában még volt biztos elérhető munkahely, szociális háló, viszont most minden szarrá megy. A középosztály mérete az utóbbi években még egyébként az unió és a 2010-es évek abszolút nyertesénél, Németországban is lényegében stagnált. Tehát az export világbajnok, ami a világ egyik legjobb gazdasága nem volt képes arra, hogy a saját középosztályát kiszélesítse és az emberek részesedjenek a gazdasági növekedésből megfelelő mértékben.

Amit leírtam döntően a fejlett országokra igaz, de nagyon hasonló a helyzet az ex-szocialista államokra, mert itt a mesterséges államszocialista szociális háló és az egyébként alacsony szintű, de mégis meglévő széleskörű juttatások után jött a vadkapitalista fejlődés, aminek következtében tömegek szegényedtek el. Ők ugyanúgy elveszítették a hitüket a kormányokban, mivel elmaradt a kapitalista felemelkedés / csak a lakosság egy kis részét érintette, a többiek teret veszítettnek érzik magukat.

A radikalizálódás mögött egyértelműen az van, hogy a fejlett országok népessége már nem tud kire szavazni. Cserben hagyták és nem hoztak érdemi változást a korábban váltógazdálkodást folytató szocialisták, illetve a kereszténydemokraták sem. Természetesen a szocialisták nagyobbat koppanak, hiszen ők elvileg a szegényeket akarták volna felemelni hangsúlyozottan. Mivel erre nem képesek, természetesen megbuknak. A terét vesztő ember egyértelműen kétségbeesettebb lesz, fogékonyabb a a radikális megoldásokra és arra, hogy ne keresse a kompromisszumot sem nemzeti, sem nemzetközi szinten. A német politikai élet is jelenleg ezt tükrözi, még ha a német média ezt tagadni is próbálja (szalonképessé téve egyébként a politikailag baloldali radikális zöldeket): jelen van a szélsőjobb (AFD) 15%-on áll, míg a szélsőbal 22% (Grüne), illetve a Linke (10%). Tehát gyakorlatilag a német politika fele radikális.

Tamáspatrik 2020.02.20. 21:02:51

@MEDVE1978: Egy teljesen más történetet látok, az én sztorim közelebb áll Harrari-hoz (akit egyébként nem szeretek) vagy Pinkerhez.
Piketty egy feltűnéshajhászó figura, az egyenlőtlenség változásának a feltérképezése helyes és jogos, de a számításai hibásak. Az értelmiség, a szakértők nagy része legalábbis így látja.
Mondd csak, ki tud helyesen ítélni, az értelmiség vagy pedig a funkcionális analfabéták?
Nagyon veszélyes azt állítani, hogy az értelmiség fogalma szerepét vesztette, mert ezzel azt állítod, hogy a műveltség és az elvont gondolkodás is felesleges. Ez kb. a múlt századi fasizmus és kommunizmus idején volt így, mindkettő megvetette a dekadens értelmiséget.

"Istenadta nép" - ez egy romantikus fogalom, nem nagyon van jelentése, nem értelmezhető.
Csőcselékek inkább vannak a valóságban mint "nép". A "népköztársaság" se jelentett népuralmat inkább valamiféle puha diktatúrát.

"Maradt a magas képzettségű munka a fejlettebb államokban, viszont ennek ellátásához jelentős mértékű folyamatos képzés lenne szükséges, amit meg a legyengült jóléti állam nem tud biztosítani."
Azért nem mindenhol van így, a skandinávoknál, hollandoknál, kanadaiaknál, ausztráloknál, svájciaknál, íreknél például ez nem így van. Az USA egyes államaiban sem így van a két partvidék kivételével.
Egyébként teljesen jogos felvetés.
Azt azért javaslom, hogy nézd meg mely régiók és kik szavaznak a szélsőjobbra. A volt NDK területén például, ahol Honecker alatt egy szocialistának álcázott kvázi fasiszta állam volt.
Egyébként pedig az úgymond egyszerű emberek szavaznak a szélsőjobbra, akik rendet szeretnének látni a káoszban. Igazából ezzel nincs bajom, a fő problémám, hogy érzelmi alapon döntenek, az érzelmeik sodorják el őket, ezért nem ritka esetben tudattalanul ugyan, de teljesen destruktív amit csinálnak.
Ezt minek nevezed: lépjünk ki, zárjuk le, zárjuk be, tegyünk rendet, tiltsuk ki, stb.
Csupa negatív állítás, tehát csak azt mondja, hogy mit nem akar, mert az egész rendszer neki túl bonyolult és igazságtalan (ebben alapvetően igaza van egyébként). Azt nem mondja mit akar, t.képp statikus szemléletet tükröz, hogy ne történjen semmi, csakhogy a világ alapvetően nem statikus.
Ennek ellenére az ilyen gondolkodásnak van helye a parlamentekben, erre is szükség van. Ha már túlsúlyba kerül viszont az már baj, akkor szétesik a világgazdaság, az országok elkezdenek háborúzni, és mivel a szakértelmet kiszorítják az elvhű emberek (mert nem képesek megítélni a szakértelem szintjét), ezért valóban önbeteljesítő jóslatként széteshet az egész. A bizalom tartja össze a társadalmakat, a fejlett országokban, veszélyes dolog bizalmatlanságot szítani.
Egyébként is nagyon sebezhető a civilizáció, gyengébb periódusaiban tényleg bedőlhet és eljuthatunk ahhoz az egyenlőséghez, amikor senkinek nem lesz semmije.
Az egyenlőtlenség nagy probléma, de ez egy túl nagy falat éppúgy mint a szegénység vagy az oktatási rendszerek gyengesége. Van ahol elég jól küzdenek ellene, sok jó gyakorlat van, éppúgy mint az oktatásban, a sikereket kell összegyűjteni.
Sosem leszek forradalmár, alapvetően hibás gondolatnak tartom a forradalmat, már leírtam sokszor hogy miért.

MEDVE1978 2020.02.22. 20:25:26

"Azért nem mindenhol van így, a skandinávoknál, hollandoknál, kanadaiaknál, ausztráloknál, svájciaknál, íreknél például ez nem így van. Az USA egyes államaiban sem így van a két partvidék kivételével."
Tökéletesen leírtál mondjuk 100-200 millió embert, a fejlett világ mondjuk egy milliárdjából, illetve a teljes Föld hét milliárdjából. Ez elég kis része és gyakorlatilag a leggazdagabb államok. Ebből nem lehet szerintem olyan következtetéseket levonni, hogy a rendszer globális szinten működik.

"Sosem leszek forradalmár, alapvetően hibás gondolatnak tartom a forradalmat, már leírtam sokszor hogy miért." Viszonylag egyszerű a dolog. Az egyenlőtlenségek ha elérnek egy bizonyos szintet, akkor egy idő után kirobbannak. Akkor pedig zűrzavar, pusztulás, forradalom stb. jön. Ennek egy tünete a szélsőjobb felemelkedése. A szélsőjobb "démonizálása", ahogy például a németek és a felvilágosult nyugati sajtó csinálja, olyan mintha valakinek egy súlyos megbetegedés miatt, amivel nem tud megküzeni az immunrendszere, láza lenne, valaki pedig kijelentené, hogy a láz az egyetlen, gonosz probléma, amit le kell küzdeni. Holott a láz csak tünet és újra fellángol, ha nem kezelik a tényleges betegséget.