Ideo-logikák

Trianon és a szűklátókörűség esetei

2020. március 03. - Tamáspatrik

A trianoni békekötés előtti időszakot borzasztóan szűklátókörűen kezeljük, különválasztva más európai történésektől. Létezik pedig egy olyan perspektíva is, ami tágasabb annál, hogy velünk mi történt, viszont jobban segít megérteni a minket ért csapásokat. Néhány ilyen szempontot szeretnék most feldobni, amellett hogy igen, megfutom a tiszteletkört. Ugyanis kétféle Trianon van, az egyik a szimbolikus érzelmi töltésű. A Nagy-Magyarország térkép is mára leginkább egyfajta szimbólum, Kárpát-medencei összetartozást és egységet jelképez, megfelelő kontextusban használva, őseinkre emlékezve teljesen helyénvaló, hiszen valóban a Felvidék, Erdély és a Délvidék is a Magyar Királyság részét képezte egykor. Ezt a cikket viszont nem azoknak írtam, akiknek a szimbolikus az érzelmi jelentés a fontos, hanem ezt félre téve elemző szándékkal közelítem meg ezt a politikailag is kényes kérdést. Ítéljenek el ezért, de én elég szomorúnak tartom, hogy még politikai kérdés egyeseknek az, ami mára már csupán történelem.

Létezett ugyanis egy másik, egy gyakorlati vonatkozású trianoni békekötés is, amely új határokat jelölt ki. Ez azonban nem egy elszigetelt valóság, hanem egy nagyobb kép része, mert habár nagy sorscsapásnak és tragédiák sorozatának látszik, mégis a látszat ellenére (és a radikális konzervatívok véleményével szemben) semmi olyan esemény nem történt nálunk ezekben az években, ami példa nélküli lett volna akkoriban, vagy meglepő dolog lenne mai szemmel.

Hagyjuk a jogi szellemiségű felfogást és nézzük a teljes képet

Az általam „jogi szellemiségűnek” nevezett felfogás mára teljesen áthatja a közbeszédet, aminek az a lényege, hogy védjük meg a saját igazságunkat, mert mások is a sajátjukat védik. Védekezni és másokat vádolni, ez nemritkán helyénvaló magatartás, de nem visz előre a dolgok megértésében. Megjegyzem, hogy az egész Fidesz egy jogi szakkollégiumból nőtt ki, a párt régi tagjai többségükben jogászok Orbán Viktorral az élen, és habár ez a fajta felfogás lehet bizonyos helyzetekben jól használható az érdekeink védelmében, de mégiscsak nem több mint a világ egy bizonyos szemléletmódja, amely széles látókörűnek semmiképp se mondható. Az I. világháborút következő éveket nagyon részletesen leírták már a történészek, nálunk például a korszak egyik legjobb szakértője Hatos Pál írt erről, számos közkeletű mítoszt megcáfolva. Viszont érdemes kitekinteni és a teljes európai képet nézni, nem csak a közvetlenül minket érintő eseményekre koncentrálni, még ha az így kapott kép nem is túl tetszetős vagy nem támasztja alá a különféle városi legendákat.

1.Az I. világháború egész Európa gazdaságában összeomlást okozott

Ne mossuk össze a világháború hatásait Trianonnal. A nagy háború annyira kivéreztette a feleket, hogy például 1918-ban a bécsieknek már alig volt mit enni (mi valamivel szerencsésebbek voltunk), a nyersanyagok nagy része elfogyott a Központi Hatalmaknál. Voltaképpen a nélkülözés nem pedig a katonai vereségek kényszerítették őket térdre. Azonban a franciák és a britek is a háború után egy megvert ország képét mutatták gazdasági értelemben, olyan nagy volt a visszaesés és az eladósodottság (az USA felé elsősorban). Az Osztrák-Magyar Monarchia állásai 1918-ban ugyan még mélyen benn voltak az ellenséges országok területén, azonban a hadsereg egyszerűen kipukkadt, szétesett, nem nagyon volt mit tenni. (A németek sem voltak messzire ettől.) A katonák mentális és fizikai állapota, felszereltsége egyaránt lehetetlenné tette a további harcot. A vesztes háború teljes politikai káoszt váltott ki, nem csak nálunk hanem a németeknél, finneknél is és az oroszoknál is.

2.Nem volt alternatívája a nemzetállamoknak

Az I. világháborúban szétestek az utolsó birodalmak a kontinensen, az osztrák-magyar és a török is (az ázsiai és afrikai területein is), mert teljesen idejétmúltak voltak. (Az orosz az egyetlen kivétel, ami megmaradt.) Akkor is szétestek volna, ha nincs világháború. Az akkori nemzetállamok a viszonylagos nyelvi homogenitáson alapultak, emiatt válhatott egy állammá a szerb és a horvát, mert bár teljesen más kultúrát képviseltek, mégis megértették egymást, létezett az elméleti szerb-horvát nyelv. Hasonló volt a helyzet a csehekkel és a szlovákokkal is. Habár a szlovákoknak sejtelmük sem volt még a háború végén, hogy milyen államban fognak élni, gyakorlati szempontok miatt voltak nekik elfogadhatóak a csehek. A katonai szempontok is sokat nyomhattak a latban, több kisebb önálló állam kevésbé tudta volna megvédeni magát.

3.Hezitálás a mindent megóvni és az etnikai elvek mögött

A magyar kormánynak a világháború után két, egymásnak teljesen ellentmondó célja volt, az egyik a történelmi Magyarország egyben tartása, a másik az etnikai elvek alkalmazása a békekötés után. Senki nem tudta elképzelni, hogy elszakítanak tőlünk területeket, még az olyan balos szabadkőművesek is mint Jászi Oszkár is próbáltak arra bazírozni, hogy az országot egyben lehessen valahogy tartani, és a „Nem, nem, soha!” mondat meglepő módon Károlyi Mihálytól származik (aki persze nem ritkán ennek teljesen ellentmondó intézkedéseket tett).

’48 tanulságait levonva a reálisabb cél az etnikai határok megőrzése lett volna, viszont nagy hátrányban voltunk, mert míg a szerbek és románok számára a magyar politika nyitott könyv volt, mi nem ismertük az ellenfeleket, nem tudtuk pontosan mit akarnak, hogyan lobbiznak és milyen lépéseket terveznek. Egyszerűen nem volt stratégia kormányzati szinten, amit következetesen folytattunk volna az érdekeink védelmében.

4.A Tanácsköztársaság csak egy rövid epizód

A Kádár-rendszerben az ún. „dicsőséges 133 nap” és előtte a Horthy-rendszerben bűnbaknak tartott bolsevista időszak egyaránt csak egy rövid epizód (négy hónap) volt abban a politikai káoszban, ami 1918 és 1920 között történt, különféle kérész életű kormányokkal, egészen Horthy bevonulásáig. A Károlyi-kormány alatti zavargások több áldozatot szedtek mint a vörös terror vagy az azt követő fehér terror. Azonban például a finn polgárháborúban is jóval többen haltak meg mint nálunk. (A kaotikus, polgárháborús helyzet egészen addig nálunk gyakorlatilag példa nélküli eseménynek számított, ezért nem is értette senki akkoriban, hogy mi történt. Hitler alapvető tévedése is egyébként az ok és okozat összekeverése volt – háborús vereség vs. politikai káosz.)

Ami a Tanácsköztársaságot jelentőssé teszi azok leginkább a katonai hadmozdulatok voltak, ez azonban esetleges dolog, mert a román hadsereg 1918 után bármelyik kormány idejében jóval erősebb lett volna mint a magyar. A katonai vereséget nem tudtuk volna sehogy elkerülni. Ők ugyanis különbékét kötöttek a németekkel (csak 1916-17 között harcoltak) így a hadsereget jó állapotban megőrizték. (Megjegyzem, hogy szinte az összes győzelmet a német hadsereg érte el a háborús során, az oroszok, románok és szerbek ellen is, és az olaszok ellen is az ő vezetésükkel tudtunk előrenyomulni, az osztrák-magyar hadsereg nem volt igazán ütőképes.)

Katonai ellenállásnak azért se lett volna sok értelme, mert a román hadsereg jelenlétét nem számítva se lett volna hova visszavonulni. Egyedül a törökök tudták ezt megtenni a hegyek közé bújva és összeszedve magukat, (megjegyzem hogy nem először a történelem során, ugyanis már Bizánc idejében is sikeres volt ez a taktika), visszatámadva végül is érvényteleníteni a békeszerződésben kijelölt határok egy részét.

5.A legjobb földeket veszítettük el

Bánság, Bácska és Csallóköz hatalmas gabonatermő területek kitűnő földekkel, valszeg. emiatt volt a fő céljuk a szomszédjainknak ezek megszerzése. Az élelmiszerellátás mindenki számára stratégiai jelentőségű, a hegyes-völgyes országok számára különösen jelentős volt az összefüggő nagy síkvidékek megszerzése akkoriban. Ezeknek a területeknek a nagyobb részén többségében magyarok éltek. (Viszont nem a szatmári homokvidék vagy a Hortobágy kellett nekik.) Ezzel együtt az akkori magyar politika mozgástere minden valószínűség szerint jóval nagyobb volt, mint amit végül elértünk a békekötéssel.

6.Mi a franciák sara?

A franciák nagy vetélytársa a németek voltak, őket akarták egyszer és mindenkorra tönkre tenni. Az, hogy a békeszerződést Párizs mellett, Versailles-ben és Trianonban írták alá, egyfajta szimbolikus kárpótlás lehetett nekik a vereségekért, amit a németek mértek rájuk 1871 óta. Az amerikaiak és az angolok szintén hozzájárultak, ők is alá kellett, hogy írják, ezért nem értem hogy mért csak a franciákat okoljuk az etnikailag igazságtalan felosztásokért. Miután a monarchiának vége volt, a mi térségünk annyira őket már nem érdekelte, az egyes kisebb országok lobbizása valószínűleg nagyobb szerepet játszott a végső határok kijelölésében. A térségből egyedül a szerbek tarthattak igényt valamiféle kárpótlásra, mert messze az ő emberveszteségük volt a legnagyobb arányában nézve és az ő országukat valóban végig pusztították a katonai frontok.

7.Trianonnak mégis volt valamiféle „haszna”

Ha van egy óriási kertem 10 kertésszel és elveszik a kertem 2/3 részét, de megmarad mégis 7 kertészem (például mert átjönnek a megmaradt részekre), a kisebb kertet sokkal jobban meg fogom tudni művelni. Pontosan ez történt Trianon után, a Horthy-korszak az egyik olyan időszakunk, amikor a gazdasági fejlődés a legdinamikusabb volt történelmünk során és jelentősen közeledtünk Európa nyugati részéhez, lényegében az olaszok szintjére jöttünk fel. Ez nem csak a különféle politikusok zsenialitásának köszönhető, hanem annak is többek között, hogy nagyon sok munkaképes ember, köztük nagy számban értelmiségiek jöttek az elszakadt részekről (ami persze veszteség volt a határok túlsó részén élők számára). 1920 és 1940 között a mély gazdasági válság ellenére is messze túlszárnyaltuk a századforduló utáni éveket, mindenféle értelemben. Ady próféta volt, a jóslata a „A magyar ugaron” beteljesedett. („Nekünk Mohács kell” – a csodának kell persze az a fajta zűrzavar ami akkoriban volt, az erőforrásokat végül mégis valahogyan koncentrálta.)

8.A nagy veszteség az elszakadt területen maradtakat érte

Sokan elvesztették az állásukat a hatalomváltás miatt és eléggé kisebbségiként gyakran kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. Nem lett jobb a sorsuk semmivel a szocialista iparosítás idején sem. A kétféle nyelv használata önmagában nem akkora hátrány, mivel kimutathatóan fejleszti a gondolkodást. Viszont az etnikai alapú elnyomásban élők milliói, ez az igazán nagy veszteség szerintem leginkább ez, nem pedig a területek. Az utóbbi években a helyzet jelentősen változott, az EU támogatja a regionalizmust és a nemzetiségek manapság sokkal jobb helyzetben vannak. Az Orbán-kormány politikáját e téren alapvetően jónak tartom, mert leginkább csendben támogatja (néha persze meglehetősen eltúlzott módon), fű alatt igyekszik a magyar közösségek gazdasági és politikai autonómiáját megvalósítani. Nem is lehet másként, különben presztízskérdés és politikai ügy lesz belőle, ami senkinek sem használ. Emiatt sem érdemes túl sokat „trianonozni”, főként nem az elszakított területeken.

Elég nagy feladat az országot megismerni ahol élünk és „megművelni” átvitt értelemben véve, emellett a határon túli magyar kultúra is feltétlenül nagy érték. A trianoni határok, amelyek voltaképpen a II. világháború után Sztálin által jóváhagyott határok, - ezzel foglalkozni nem több mint pótcselekvés.

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr7915502626

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tamáspatrik 2020.03.04. 20:37:42

Kívánkozik egy olyan kiegészítés a cikkhez, hogy az osztrák-magyar hadsereg morálját könnyű elképzelni, mert egy magyar vagy cseh paraszt, aki a lábát ki nem tette régebben a szülőfalujából, most onnan több ezer kilométerre, 3-4 évnyi frontszolgálat után olyasmit mormolhatott, hogy "Ki nekem az osztrák császár, hogy a véremet ontsam érte? Otthon a családomnak nagyobb szüksége lenne rám sokkal, ők is éheznek." Amikor hazatértek a katonák a háború végén, mivel főleg az alsóbb osztályokból kaptak behívót a legtöbben frontszolgálatra, a dühük a gazdagabbak ellen fordult, akik otthon henyéltek. Ha megtartotta a fegyverét, akkor előfordult, hogy használni is akarta, mert úgy érezte, hogy becsapták, mindenki tudta, hogy vége a monarchiának.
Ez egy tipikus kivéreztető háború volt, nem bízhatott abban senki hogy sok millió ember a legmunkaképesebb korúakból könnyen pótolható lesz a hátországban oly módon, hogy őket még el is kelljen tartani, nem beszélve az elesettekről és a sebesültekről, a gazdaság lassú összeomlása nélkül?Amelyik szövetség hamarabb omlott össze gazdaságilag az adta fel. A németek is látták már 1918 őszén, hogy megnyerni nem fogják tudni, akár mit is csinálnak és az idő nem kedvez nekik mert egyre nagyobb az éhínség.

MEDVE1978 2020.03.05. 16:33:48

Nem került ki a főoldalra, pedig érdekes cikk, kár.

1. Valóban egész Európában összeomlást okozott. Éppen a napokban lehetett olvasni, hogy az egészre tett pontot a spanyolnátha, ami a H1N1 vírus egyik akkori rendkívül veszélyes faja volt. Az alultáplált nélkülöző népességben pedig különösen szépen tudott "vérengzeni". Természetesen a nagy antant államokat ez jóval kevésbé jelentette, mert az amcsiknak ott volt a hatalmas tartalékokkal rendelkező ország, a briteknek és franciáknak meg a gyarmatbirodalom.
2. Nem volt alternatívája a nemzetállamoknak. Ennek nagyon erősen mond ellent két dolog: az egyik, hogy fennmaradt, sőt bővült a brit és francia birodalom (az oszmán birodalom romjain francia gyarmatok és brit protektorátusok jöttek létre), a másik, hogy a német nemzet pontosan, hogy két darabra szakadt szét Ausztriával és Németországgal. Ha megnézzük a korszak csak pár évvel később kialakuló Szovjetúnió nevű nagyhatalmát, akkor ott is azt látjuk, hogy nagyon kemény alternatívája volt a nemzetállamoknak és birodalmak is fennmaradtak. Közép-Európában nem ez volt a helyzet, valóban. Viszont ha elmegy valaki Prágába, meg lehet nézni Alfonz Mucha kiállítását és megérteni a kort. Mucha pánszlávista volt. A csehek, szlovákok, horvátok, szerbek mind a szláv közösség részeként képzelték el akkoriban magukat és a függetlenségi mozgalom is döntően pánszlávista volt, nem pedig nemzeti ilyen minőségében. Szóval szerintem nem igaz, hogy globálisan a nemzeteknek nem volt alternatívája, a szétesésnek nem volt alternatívája.
3. A mai ember egyik hatalmas hibája, hogy mai fejjel ítél meg egykori történéseket. Az, hogy Szent István saját rokonát, Vazult megvakíttatta és fülébe ólmot öntetett ma pszichopata személyiségre engedne következtetni, akkor egy elég gyakori uralkodói húzás volt, ahogy a saját gyermekek, testvérek szülők megölése, bebörtönzése is. Ez már nagyon régen volt, mégis elfogadja nagyon sok ember, hogy más szemmel nézzen erre. A XX. század elején is nagyon más volt a helyzet. A magyar emberek abban nőttek fel, hogy Szűz Mária oltalmából létrejött az ezeréves Magyarország. Nem ismertek mást, senki nem ismert mást. A Felvidék vagy Erdély az ezeréves ország része volt, erre egyfajta evidenciaként tekintettek. Mintha ma azt mondanád egy kaliforniai embernek, hogy az USA 10 év múlva megszűnik létezni és helyette majd Mexikóé lesz újra Kalifornia. A korábbi évszázadokban volt tatár, török és Habsburg, de mindennek a végén helyreállt a területi integritás. Így az emberek nem számítottak arra, hogy a Magyar Királyság véget érhet.
4-5. Itt a jobb tárgyalással lehetett volna sikereket elérni. De ebben sokkal rosszabbak voltunk mint a csehek és a románok. Ráadásul ott volt Károlyi (akit Freud egy tehetségtelen hülyének tartott) illúziója, amit a nép is elhitt neki, hogy neki jó kapcsolatai vannak és majd ezért jó kimenetele lesz az egésznek.
6. Jól sikerült leírni. Főként a franciák hatalmi érdeke miatt történt az ami. Ez a franciáknak ahol fát vágnak ott hullik a forgács is, jellegű kollaterális veszteség volt. Őket ugyan nem érdekelte, hogy a szlovák él vagy hal, de ne legyen német befolyási övezet a térség. A briteket a saját gyarmatbirodalmuk és annak az észak-afrikai, valamint közel-keleti térségre való kiterjesztése érdekelte, a kontinentális Európát magasan leszarták. Az amcsikat meg igazából csak az üzleti érdekeik mozgatták. Miért kell a franciákat utálni? Mert ők mozgatták az egészet és verték szét tudatosan is az egész volt Monarchiát.
7. Ez a haszon olyan, mint amikor balesetet szenvedsz és levágják az egyik lábad, de közben rájönnek, hogy a hátfájásod mitől volt és azt meggyógyítják. A Monarchia egy több száz éves kialakult gazdasági kapcsolatokkal és specializiációval rendelkező rendszer volt. Na ezt verték szét atomjaira, nyomorgó államokat kreálva. Attól, hogy a nagyváradi és kolozsvári értelmiség egy része elmenekült Budapestre és ott kreatívan élt, nem biztos, hogy ez nem jött volna létre sokkal produktívabban egy nagyobb Magyarországon helyben.

8. Trianon megölte a határontúli kisebbségeket, azt hiszem ezt jobb belátni. Finnország a cári birodalom részeként évszázadokig fenn tudott maradni, de ennek az volt az oka, hogy nem akarták kiírtani a finneket. Ellenben a szomszédos államok (pl: Caucescu) konkrétan megsemmisítették a magyar közösségeket, főként a második világháború után. Jelenleg sem egyenlő a helyzete a határon túliaknak, a magyar nyelvűségük az esetek döntő többségében diszkriminálja őket, nehezebben jutnak álláshoz a másik állam területén. Emiatt aztán folyamatos az átvándorlás Magyarországra, ami viszont azt okozza, hogy még tovább csökken a határon túli magyarok aránya. Először Kárpátalján, utána Újvidéken fognak eltűnni a magyarok. Erdélyben és a Felvidéken még kihúzhatják 100 évig mielőtt feloldódnak a helyi népességben vagy elvándorolnak.

Tamáspatrik 2020.03.05. 20:09:38

@MEDVE1978:
1.Köszi a kiegészítést.
2.Ez egy érdekes kérdés, hogy volt-e vagy milyen esélye a nemzetállamoknak. Németország és Ausztria császárság volt, ezeknek vége lett. Mondjuk úgy, hogy a nem centralizált nemzetállam divatja tovább terjedt kelet felé nyugatról. Oroszországot nem érte el, az oszmán utódállamok és a brit vagy francia gyarmatok pedig még ekkor gyengék voltak, kellett a megerősödésüknek még további 30-40 év.
Érdekes kérdés, hogy mért pont azok az államalakulatok jöttek létre. A szlovákok vagy horvátok nyilván féltek egyedül maradni, túl kicsinek számítottak a régióban. Mért ne lehetett volna egy észak-nyugati plánszláv ország lengyel-cseh-szlovák? Ez erősebb ellensúly lett volna a németekkel szemben, Hitler nem tudta volna szétkapni Csehszlovákiát olyan könnyen. A franciák mért nem gondoltak erre? Valszeg. nem tartották fontosnak, másrészt lehettek volna nyelvbeli problémák is vagy hogy mi legyen a gazdasági központ. A pánszlávizmus eszméjeként felmerült a "korridor", Szombathelynél egy folyosó a szlovákok és szlovénok között. Gazdaságilag lett volna egy nagy marhaság (a szerencsénkre), ezért nem volt életképes ötlet.
3." A magyar emberek abban nőttek fel, hogy Szűz Mária oltalmából létrejött az ezeréves Magyarország. Nem ismertek mást, senki nem ismert mást. A Felvidék vagy Erdély az ezeréves ország része volt, erre egyfajta evidenciaként tekintettek." Teljesen egyetértek. Viszont a gyakorlati politika mégis az lett volna, hogy láttuk mi történ 48-ban a horvátok, románok, szerbek és szlovákok mindjárt el akartak szakadni. Az is sejthető volt, hogy szétszedik a monarchiát ha elveszítjük a háborút. A magyar átlagember és a magyar elit azért nem ugyanaz a kategória. Hiba volt egy lapra feltenni mindent, hogy a háborút meg kell nyerni, amikor ez már kétségesnek látszott 1916 után, akkor kellett volna B terv és kapcsolatépítés, így még a kármentés is elmaradt.
4-5.Nekem is az a megérzésem, hogy jobban lehetett volna tárgyalni sokkal, bár ezt nem tudom bizonyítani.
6.Egyébként az osztrákok is nagyot vesztettek. Sok német ember maradt a tőlük elvett részeken, csak hát az nem volt 1000 éves állam max. 500, vagy nem voltak akkora illúzióik mint nekünk. Erről még lehetne vitatkozni, hogy most mennyire utáljuk a franciákat vagy ne. Ha vesszük Wilson amerikai elnök pontjait, amire annyit hivatkoztunk: 10."Ausztria-Magyarország népei részére, amelyeknek helyét a nemzetek között oltalmazni és biztosítani kívánjuk, meg kell adni az önálló fejlődés legszabadabb lehetőségét." Ebben benne van, hogy a monarchiát fel kell osztani.
7.Ez megint jó vitapont. A Horthy rendszer a körülmények ellenére, azokkal szemben kisebb gazdasági csodát valósított meg. Azzal, hogy elvesztettünk bányákat, erdőket, földeket, kialakult kereskedelmi kapcsolatokat, mindezek ellenére is. Pl. akkor kezdték erdősíteni az országot, mert kellett a fa, ennek is jó hatása volt a természetre. Nem az ország nagysága határozza meg a gazdaság erősségét. Bár az igaz,hogy a nagy gazdasági fejlődésünk "ára" az volt mint manapság, hogy a leszakadt rétegek még távolabb kerültek a középső és főleg a felső rétegektől. Viszont gazdasági és kulturális tekintetben is jobb volt a Horthy-rendszer mint a Monarchiában töltött utolsó évtizedek, mindez úgy, hogy még egy óriási gazdasági válság is volt közben.
8.Nem ölte meg. Az igaz, hogy a kevert lakosságú területeken csökkent a magyarok száma, ebben azért a szocialista iparosításnak is szerepe volt, mert betelepítettek sokakat az új iparvárosokba. Maradtak még kvázi autonóm magyar területek: Csallóköz, Székelyföld, Dél-Kárpátalja, Szatmár egy része, pár település Kelet-Szlovákiában ezek egyszer talán még visszakerülhetnek hozzánk (Székelyföld persze más tészta), bár nem szeretnék megélni egy olyan nagy felfordulást, amikor a határokat újraírják. Viszont az autonómiának egész jó lehetőségei vannak, pl. a németeknél is megnőtt az egyes régiók szerepe, ezért ha a szlovák, ukrán és román állam nem túl erőszakos, akkor maradnak kvázi magyar régiók a határon túl. Az emberek felfedezik ismét a kulturális identitásukat, ez ismét érték, kisebb tájegységekhez kötődnek, a sajátos szokásokhoz, a nemzetállam olvasztótégelye ma már nem annyira erős. Helyeslem alapvetően, hogy orbánék támogatják, bár a mód ahogyan ezt teszik az nem mindig szimpatikus, "megélhetési magyarokat" és nyugdíjra, egyéb juttatásokra utazókat támogatnak.