Az emberi élet talán soha nem volt annyira értékes mint napjainkban, amit nem is gondolunk át mindaddig, amíg már nem elvont elvi kérdésekről van szó, hanem saját magunkat vagy közeli ismerőseinket is veszélyben érezzük. Az empátia a legtöbbünknek nem az erőssége, de talán a jelenlegi válságos helyzet (a járvány) segíthet abban, hogy felhagyjunk a különféle divatokon és városi legendákon alapuló elméletekkel agymenésekkel való játszadozással.
A 90%-os többség mindig meggyőző, a tudományban mégis kevés?
Amikor a politikában már egy 2/3-os többség is sokak szerint „teljes joggal” azt csinál amit akar, hogyan lehet, hogy ha valamit a tudósok 90%-a támogat, az sokaknak még mindig nem elég meggyőző? Ennek van egy olyan oka, hogy a tudomány állításai többnyire nem olyan sarkosak és szélsőségesek mint egy médiasztáré, ezért érzelmileg nem mindig tudunk velük azonosulni. Látásunk szelektív és mivel a tudomány működése olyan, hogy a fennálló elméleteket egyes kutatók rendre megkérdőjelezik (olykor már csak feltűnősködésből is), mindenki azt a „szakértői” véleményt (vagy szakértőinek TŰNŐ sarlatánvéleményt) választja ki, ami neki tetszik.
Egy járvány esetében is mindenki fújja a magáét (ami szerintem a demokratikus szólásszabadság félreértelmezése), ahelyett hogy a járványokkal sok éve foglalkozó szakemberek, specialisták által leírt és elmondott dolgokat részesítené előnyben. Sokan vannak, akik nem hisznek a szakembereknek vagy nem bíznak bennük, és alapvető biológiai ismeretek hiányában is mondják a magukét. Nálunk mindenki szeret beleszólni mindenbe ez oké, de ha szakembereknek nem hiszünk, akkor kinek lehet? Ha a mi szakmánkban valaki kívülálló okoskodni kezdene, ahhoz mit szólnánk? Nyugodtan fogadjuk el, hogy a járványügyiek nagyon sokat tudnak a vírusról (összesített tudásukat értve ez alatt) és az adott helyzetben legjobbnak tűnő döntéseket hozzák meg.
Az ima nem segített már a középkorban sem
Az egyik jeles történész és középkor szakértő Egon Friedell leírta könyveiben, hogy a középkorban kitört nagy pestisjárvány idején borzasztó nagy csalódásként érte meg a kor embere, hogy az imádkozó és nem imádkozó embereket a kór ugyanúgy sújtja. Sőt, a zsúfolt kolostorokban még többen haltak meg mint a félreeső házakban lakó, kevéssé vallásos emberek. Ez nagyon megrendítette az akkori emberek hitét Istenben és Friedell szerint ez volt az első lépés az 1300-as években a középkor bomlása felé. Nem azt mondom, hogy ne imádkozzunk, hanem hogy az ima inkább lelki sík és nem ad megoldást a testi problémákra éppúgy mit semmilyen hókusz-pókusz sem, mert az emberi test elsősorban a tudomány, ezen belül is főként a specialista orvosok hatásköre. Ne keverjük össze a kettőt.
Amiért megkérdőjelezik sokan a természet törvényeit
Lapos föld hívőkkel, oltásellenesekkel, egyéb sarlatánságoknak bedőlő emberekkel vannak tele a médiumok, ami régen is így volt, össze-vissza pletykált mindenki. Csak akkor még a nők a szomszédságba jártak pletyózni, az „urak” pedig a kocsmában okoskodtak három fröccs után. Amit nem látunk, hogy az FB és társaik nem okozói ezeknek a jelenségeknek, csak a felszínre hozói, régen sem voltunk sokkal okosabbak, csak nem tudta rólad mindenki, hogy mennyire hülye vagy. (Most összefújja a szél a…az avart.) Azt gondolják páran és egy idő után és egymást biztatgatva egyre inkább hisznek is benne, hogy egy kisközösségből kizárhatóak az ismert természeti törvények. (Ez a személyes tapasztalatom még művelt és értelmes emberek esetében is.)
A klímaszkepticizmus is jó példa erre. Talán létezik globális felmelegedés, valahol és valahogyan, de ránk úgyse fog hatni. Az a rengeteg kibányászott szén és olaj, a rengeteg ruha és kidobott ételek - a kutatók ugyan az állítják, hogy már kiszámolták, hogy mibe fog ez kerülni, de mért hinnénk nekik, különben is nekünk semmi közünk az egészhez. Kik azok a kutatók, hogy jönnek ahhoz, hogy beleszóljanak az életünkbe?
Néhány évvel ezelőtt a H1N1 influenza vírus megjelenése idején valóságos ördögi kör alakult ki, a szakembereknek az volt a dolga, hogy a propagálják az oltást, amitől a konzervatív felfogásúak nagy része besokallt, mennél hevesebb volt a propaganda annál inkább. (A konzervativizmus ez esetben azt jelenti, hogy semmi se zavarhatja meg a mi kis világunkat, mert nem engedjük.) Mindenféle rémhírek és összeesküvés elméletek kezdtek terjengeni az oltóanyagról, sokkal inkább érzelmi mint racionális alapon. Amiből az volt igaz, hogy semmi nem tökéletes, és bármit tesz az ember, mindig vannak nem kívánt mellékhatások. (Voltaképp az volt a hiba, hogy lejöttünk a fáról vagy nem kellett volna a tűzgyújtást feltalálni, mert csak bonyodalmakhoz vezetett.)
Nem azt mondom, hogy ne beszélgessünk a problémáról, hanem próbáljunk tájékozódni és emészteni a történteket, mert sokaknak elég lassan esett le a tantusz a jelenlegi járvány esetében is, hogy pontosan milyen problémákat okozhat. Nehezen tanulunk, a logikus gondolkodás nem az erősségünk és rohamosan hanyatlik is a tanulmányaink befejezése után.
A 2020-as évek valóban ránk rúgták az ajtót – ez azonban már egy más téma
Először a jelenlegi helyzethez kell alkalmazkodni és valamennyire kijönni belőle, utána lehet majd a tanulságokat levonni, a két folyamat a rövid és hosszú távú akár teljesen független is lehet egymástól. Például úgy tűnhet hosszabb távon, hogy a globalizáció optimuma valahol lejjebb van mint a jelenlegi gazdasági és kulturális életünk, azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a teljes elzárkózás hosszú távon szintén ugyanúgy nem lehetséges.
A világ egyébként már régóta globalizáltnak mondható, a 16-17.század óta biztosan. A kapcsolat létesítése az amerikai kontinenssel az ott élő bennszülöttek számára tragikus kimenetelű volt, ugyanis ők nem tartottak háziállatokat és nem szoktak hozzá olyan számunkra már könnyű betegségekhez mint például a kanyaró vagy a bárányhimlő. (Az indiánoknak például lovaik sem voltak a spanyolok megjelenéséig.) A betegségek pusztították ki őket ki sokkal inkább mint a gyarmatosító országok katonái.
A hosszabb távú meggondolásoktól viszont teljesen független, hogy jelenleg mindenki számára a felelős és fegyelmezett viselkedés, a hatósági előírások betartása és a higiéniára való ügyelés valamint a mások iránti maximális empátia az, ami leginkább segíthet abban, hogy a helyzet pár hét alatt normalizálódjon.
