Habár az emberi agytérfogat sokat nőtt az ember törzsfejlődése során, meglepőnek tűnhet, hogy nem a mai ember agyának a térfogata a legnagyobb, sőt mérhetően kisebb is mint amilyen több ezer évvel ezelőtt volt. Ebből egy olyan elhamarkodott következtetés adódik, mintha a vadászó ember értelmesebb lett volna, a neolitikumban viszont már elkezdtek a kognitív képességeink romlani és ez tovább folytatódott volna a nagyobb jólét, kényelem és kifinomultabb munkamegosztás világában.
Itt viszont felmerül mindjárt az a probléma, hogy nem nagyon vannak módszereink arra, hogy képesek legyünk összehasonlítani a különféle korokban élt emberek agyi képességeit, intelligenciáját.
Úgy tűnik, hogy a különbségek oka részben visszavehető lehet a testsúly eltérésekre is. Az emlősök esetében általában határozott az összefüggés a testsúly és az agytérfogat között, így például az elefántok agya hiába háromszor akkora, mégsem tudják megközelíteni az ember intelligenciaszintjét.
A férfi agy 10%-kal nagyobb a női agynál, de nincs a nemek között mérhető intelligencia különbség (inkább az intelligencia formáiban, a képességek jellegében tapasztalhatunk nagyobb különbségeket), viszont ugyanannyival nagyobb a férfiak átlagsúlya is a nőkénél, amennyivel nagyobb az agyi térfogat. A hüvelykujj szabály ez esetben az lenne, hogy a nagyobb méretű test arányosan nagyobb idegrendszert igényel, legalábbis alapesetben.
Az is érdekes, hogy az északon élő emberek testsúlya, testmagassága és agytérfogata hasonló mértékben nagyobb mint a délieké, viszont a dél- és észak-európaiak intelligenciája között már nincs kimutatható eltérés, feltehetőleg a különféle kognitív képességekben sem. Általánosságban igaz ez az emlős állatok esetében, hogy az északon élő fajok nagyobb termetűek, mert ott a hőmegtartás a fontos a szervezetnek, délen pedig a hő leadása a fontosabb, ergó délen előnyt jelent a kisebb súly, mert így a testmérethez viszonyított testfelület nagyobb lesz. Valami ehhez hasonló lehet a helyzet a déli és északi emberek esetében is.
Az összehasonlítást a különféle népek között az eltérő kulturális adottságok is nagyon megnehezítik. Gondoljunk például arra, hogy a sakkot mostanában indiaiak dominálják, aminek egyik oka az is lehet, hogy más országokban a sakkzsenik egy része úgy dönt, hogy az adottságait mégis inkább valamilyen pénzügyi területen kamatoztatja, Indiában viszont feltehetőleg kevesebb lehetőség van ezen a téren. Régebben orosz és örmény sakkozók álltak a világranglista élén, hasonló okokból kifolyólag.
A testmagasság alakulása a táplálkozástól is függött, a neolitikum emberének tápláléka nagyobbrészt már gabonafélékből állt, ami kevesebb fehérjét tartalmazott mint a vadászó paleolit embereké (főleg amíg a nagyvadakat ki nem irtotta az emberiség) – ennek főleg a gyerekkori agyfejlődésben volt nagyobb jelentősége. Az utóbbi évszázadokban ismét jelentősen javult a táplálkozás átlagos szintje, ezért megint nagyobb lett az átlagmagasságunk is.
Ezen túlmenően viszont nagyon sok a spekuláció a tudomány területén arról, hogy mi minden hathatott a táplálkozáson kívül még az agytérfogat változására,- ami nem mellesleg elég jól korrelál a testtömeg változással. (Az utóbbi évtizedekben tapasztalható tömeges elhízás teljesen más lapra tartozik, a túltápláltság és az egészségtelen életmód inkább a legutóbbi bő fél évszázad fejleménye.)
A szelekciós hatásokat is figyelembe kellene venni szerintem, például az egyes korokban mennyire jelentett előnyt vagy hátrányt a nagyobb testméret. A paleolit vadász esetében mindenképpen fontos volt a nagyobb testi erő, később viszont karcsúbbak, kevéssé izmosak lettünk. Azonban sokáig a harctereken a fizikai erő még mindig sokat számított, a nagy erejű harcosok tudtak leginkább fennmaradni és a génjeiket is továbbörökíteni.
A középkori emberek nagyobb része már nem mediterrán klímán élt, hanem hűvösebb éghajlaton, viszont a testmagasságuk nem volt nagyobb, az agytérfogatuk pedig csökkent az ókorhoz képest. A járványok és éhínségek gyakoribbak voltak ezekben az évszázadokban, amik elsődleges okok lehetnek még szelekciós szempontból is, hiszen a kisebb testtömegű ember táplálékigénye is kisebb és jobban bírja a nélkülözéseket, sőt a betegségek nagy részére sem annyira fogékony mint a jóval magasabbak.
Viszont a harctéren is történtek változások a lőfegyverek megjelenésével. A mohácsi csatában tapasztalhattuk meg először, hogy puskákkal felfegyverzett janicsárok képesek voltak megállítani a lovasságunk rohamát, ezt követően az évszázadok során egyre csökkent a fizikai kontaktus a harcoló felek között, amint egyre inkább megnőtt a lőfegyverek szerepe. Ebből következően a testi erő szerepe csökkent és a nagyobb termet több hátrányt mint előnyt jelentett már a harcok során. Napóleon például a 169 cm-es magasságával átlagosnak volt mondható az ő korában, csak az utókorban rögzült egy fals kép az alacsony voltáról. Az utóbbi bő egy évszázad hozadéka csupán az átlagos testmagasság növekedése, ami párhuzamosan zajlott a táplálkozásunk minőségének javulásával. (Lehetséges viszont, ahogyan a táplálkozásunk minősége megint romlik, az utódaink egyre alacsonyabbak lesznek majd.)
A neandervölgyi emberről is érdemes beszélni, amelynek az agykoponyája nagyobb volt mint a sapiensé, még sincs arra bizonyíték, hogy intelligensebb is lett volna (ha ez egyáltalán mérhető). Úgy tűnik viszont, hogy a neandervölgyiek jobb vadászok voltak nálunk, főként a hűvösebb klímán, és a testalkatuk is erősebb volt. (Lehet, hogy itt is a klimatikus hatás jelentkezik a testméretben.) Csak a megváltozott éghajlat, az eljegesedés vezetett a teljes kihalásukhoz amellett, hogy kulturális értelemben, kommunikáció és együttműködés szintjén a homo sapiens mindenképpen fejlettebbnek tekinthető.
Nem megalapozott tehát az összefüggés, hogy a régi korok emberei esetleges nagyobb átlagos agykoponyájuk miatt intelligensebbek lettek volna a mai korban élőknél, mint ahogy korunkban sincsen határozott kapcsolat az egyes emberek agymérete és intelligenciájuk között. Az viszont valószínű, hogy máshogyan használták agyi képességeiket a régi korokban élt emberek.
Mindazonáltal lehet némi alapja annak a feltételezésnek, hogy a kiterjedtebb szociális közeg és a kényelmesebb életmód ténylegesen hozzájárulhatott az agyi képességeink kisebb mértékű romlásához. Mindennapos tapasztalatunk is azt mutatja, hogy azok az átlagos intelligenciájú munkatársaink, akik egyszerűen átveszik a szakmájuk legjobb gyakorlatait és emellett jól kommunikálnak, adott esetben sikeresebbek tudnak lenni azoknál, akik hozzájuk hasonló vagy náluk valamivel jobb képességűek ugyan, de kevésbé törekednek együttműködni másokkal (vagy esetleg jobban szeretnek okoskodni, a dolgokat túlkombinálni...)
Emellett még az is megfontolandó, hogy az agyi kapcsolatok száma, minősége jóval meghatározóbb lehet az agytérfogatnál, ezért a nem megfelelő oktatás és a káros kulturális hatások együttesen már csökkenthetik az intelligencia szintünket akár pár generáción belül, a fizikális jellemzőnknek az évszázadokban vagy évezredekben mérhető változásától teljesen függetlenül is.
Felhasznált irodalom:
https://qubit.hu/2021/03/02/a-mostaninal-nagyobb-is-volt-mar-az-emberi-agy-terfogata
https://divany.hu/testem/emberi-agy/
https://www.magyarhirlap.hu/tudomany/20240524-rejtely-az-emberi-agy-zsugorodasa
https://www.tehrantimes.com/news/245098/Northerners-brains-are-bigger-scientists-find
