Ideo-logikák

Nem gondoltunk még bele, hogy mit is jelent valójában a PIAC

2020. május 09. - Tamáspatrik

A sokszor emlegetett, áldott vagy szidott közgazdasági értelmű PIAC eléggé más mint az a kis standokon halmozott árukat megjelenítő kép, amit legtöbbünk számára a szó felidéz. Először is belátható, hogy nem a hagyományos falusi életmódhoz kötődik, hanem városi jelenség. A hagyományos falusi társadalom ugyanis az önellátásra törekedett, lehetőleg helyben termelte meg az a keveset, amire az embereknek feltétlenül szüksége volt. Nálunk ugyan a múlt ködébe vész, a Föld sok országában viszont még jellemezőnek mondható ez a típusú mezőgazdaságú alapú, önellátó faluközösség. A több ezer éves életmódunk nyomai azonban még nálunk is ott élnek a zsigereinkben és a közéleti diskurzusban is visszaköszönnek. Nagyjából ki volt jelölve, hogy hol mit termelnek meg, és ha az embernek valamire szüksége van, akkor elmegy XY-hoz, ahol szabott áron megkapja a fazekat vagy a mézet vagy az ekevasat. Az áruk minősége nagyjából adott volt és az árat a kapcsolatok szintje is befolyásolhatta. A hétköznapi értelemben piacra később is sokan inkább azért jártak, hogy információt szerezzenek (az ún. falusi kofának tudjuk, hogy be nem áll a szája), valódi verseny ilyen kis keretek között igazából nem létezett.

Az urbánus életmód volt az, a nagyobb városok létrejötte, amikor a piacon már követhetetlenné váltak a személyes kapcsolatok, hiszen a mentális térképünkön nem tudunk elhelyezni csak max. 150 embert, akiről folyamatosan tudjuk, hogy pontosan mivel foglalkozik. A városokban az önellátás egyébként sem volt opció, ott a piacon már csak az számított, hogy pontosan milyen árukat lehet megvenni, (ki mit tett le az asztalra) és nem annyira, hogy kik árulják, a hírnévtől mint korabeli márkanévtől eltekintve. Emiatt van az, hogy az urbánus vagy polgári felfogású emberek számára a tágabb értelemben vett kapitalista PIAC alapvetően pozitív jelentésű, hiszen mindig a nettó teljesítményeket jeleníti meg, a hagyományos gondolkodásúak számára (és persze az alacsony keresetűek számra is) ezzel szemben átláthatatlan, gyanús hely, ahol becsapják az embert.

Érdemesebb mélységeiben is belemenni, hogy mit is jelent, ha a Marx kaliberű gondolkodók inkább a PIACCAL foglalkoztak volna (és nem a tőkével például), akkor a világtörténelem számos vargabetűt megspórolhatott volna, a piacot eszményítő neoliberalizmust is beleértve. Önmagában az, ha egy társadalmi rendszer (a kapitalizmus) egyik alapját a PIAC képezi az még nem lenne baj, hiszen eléggé jól méri a nettó teljesítményeket, feltéve hogy eléggé jól ismerjük az árnyoldalait.

Van aki azzal az előfeltevéssel él, hogy a piaci szereplők összejátszanak, hogy nyerészkedhessenek a fogyasztón. Erre bizonyítékok nem nagyon vannak, hogy ez általában jellemző lenne, még ha a monopóliumok és a kartellek létező jelenségek is. Azért nem akkora baj ez, mert a PIAC alapvetően a nyilvánosság elvén alapul, (ami megint nem magától értetődő és nem is mindig valósult meg régebbi korokban, ahol "pult alól” árultak), ezért a teljesítmények nyilvánosak és a mozgások is elég jól lekövethetőek, a piaci szereplők összejátszását nehéz eltitkolni egy idő után, és törvényileg szankcionálhatóak az ilyen esetek.

Mások azt róják fel, hogy nem mindenki azonos helyzetből indul, van aki tőkeerősebb, míg a másik embernek nincs lehetősége az eladó (azaz a vállalkozó) szerepébe kerülni. A nivellálás elve megint egy terméketlen iránynak bizonyult, hiszen minden egyes ember alapvetően különböző társadalmi helyzetbe születik, a családi hagyomány pozitív és negatív oldalai teljesen eltérőek lehetnek, amit tágabb értelemben véve örököltünk az elődeinktől azok teljesen egyéni dolgok. A gyakorlatban nem voltak még használhatóak az ilyen irányú ötletek, önigazolásra valóak inkább, hogy mért nem teszünk semmit (mert eleve olyan a hátrányom, hogy nem lehetek versenyképes).

Még van egy olyan irányzat is, amelynek az okoz problémát, hogy a mai termékek és szolgáltatások általában bonyolultak. A modern termékek nagy része globális együttműködést igényel amiatt is, mert egyes országokban csak egy-két elemét lehet gazdaságosan előállítani, tehát globális együttműködés nélkül nem is lennének kaphatóak, vagy csak egy szűk réteg számára. A nagyvállalatok, a multik megjelenése is szükségszerű emiatt a fejlettség egy bizonyos fokán. A globalizáció-ellenesség megint egy gumicsontnak tűnik a számomra, mert nem a PIAC lényegi problémájáról szól. Az önellátás elve és a kifinomult munkamegosztáson alapuló PIAC nálam sehogy sem jön össze, kizárják egymást.

Ha megnézzük, hogy milyen versenyről is szól a PIAC, akkor rájöhetünk, hogy mért lehet problematikus, hogyan csaphatja be valójában a vevőt, a fogyasztót illetve az hogyan csapja be saját magát. Az áruk és szolgáltatások leginkább valamiféle ÉLVEZETI ÉRTÉKET jelentenek számunkra, ami gyakran ösztönös és impulzív, kevéssé megalapozott döntéseket hoz. Az értékesítés messze előnyben van és fejlettebb e téren, a vásárlók hátránya egyre nő velük szemben (főleg ha az életszínvonal emelkedésével a kevéssé iskolázottak is egyre nagyobb számban jelennek meg az utóbbiak körében). Az értékesítés egyre kifinomultabb technikákat alkalmaz, ez pedig a közhiedelemmel ellentétben nem a reklám (hiszen számos dolgot például cigarettát, alkoholt vagy kábítószert reklámok nélkül is sokan megvesznek), sokkal inkább az egyes termékeknek a tulajdonságaiban van elrejtve.

Az értékesítés akkor lesz sikeres, ha pont arra tud hatni, ami a fogyasztónál ösztönös és genetikailag kódolt, például olyan élelmiszeripari terméket eladni, ami sok cukrot, zsírt, ízfokozót, aromákat tartalmaz, egy viszonylag gyenge tápérték mellett. A magas cukortartalmú termékekre bevezetett termékadó például jó ötlet volt annak idején, csak ott volt hibás, hogy magára a cukorra és az édesítőszerekre, egyéb finomított szénhidrátokra stb. nem vonatkozott. Valójában ugyanolyan adót lehetne bevezetni ezekre mint az alkoholra vagy a dohányra, a népegészségügyi hatását tekintve.

Van azonban egy általánosítható elve is a fogyasztó becsapásának, ilyen például az akciófilm, vagy az általában vett látványos, de tartalom nélküli műalkotások. A becsapás mindig arról szól a PIAC esetében, hogy erős érzékszervi hatás valódi tartalom nélkül. Egyébként nem ismeretlen a magyar jogrendszerben a luxusadó és a giccsadó fogalma sem, nem lenne teljesen precedens nélküli. A Nyugat-Európában „kommersz” elnevezést kapott (kereskedelmi, azaz alacsony értékkel bíró) mindaz, ami sokak igényét kielégíti éppen azáltal, hogy ami leginkább közös bennünk azok a különféle zsigeri ösztönök, a tömegtermelés ezekre tud a leginkább hatni. Ha ez a kategória definiálható, akkor elvben adóztatható is lehetne (a mai társadalomban a legjobb büntetés szerintem nem a tiltás, hanem az adó). A fogyasztásra kivetett adók nekem kézenfekvőbbnek tűnnek, mint a vállalati nyereségadó, ami könnyebben manipulálható.

Ami még gyakran felmerül minduntalan a piacokról szóló diskurzus során az a hatalom tematikája, anélkül persze, hogy a hatalom igazi természetét, tulajdonságait ismernénk. Emiatt van, hogy a piacon domináns szereplők hatalmának korlátozása általában abba torkollik, hogy nem a fogyasztó nyer rajta, hanem a szabályzók hatalma lesz még erősebb és korlátlanabb. Egyébként maga a hatalom problematikája már a fogyasztó/végfelhasználó részéről felmerül, hiszen azt mondja, hogy megveszem, de nem azért mert szükségem van rá, hanem mert megtehetem. (Bizarr módon kicsit arra emlékeztet ez engem, mint amikor a másik embert terrorizáló személy tettének fő oka csupán az, hogy azért teszi, mert megteheti.) A státuszhoz és a hatalomhoz van köze annak is, hogy a régi, de még használhatót eldobom és veszek helyette újat, mert megtehetem. Inkább etikai problémát látok ott, ahol mások az értékesítési oldal manipulációit sejtik a háttérben.

Összefoglalóan: Nálam a PIAC legfőbb problematikája az a fajta aszimmetria, hogy értékesítési oldal lényegesen fejlettebb és több eszközzel rendelkezik, mint a vevői oldal. Az oktatás javíthat ezen, mert általa a vevői tudatosság lényeges mértékben fejleszthető, bár ez inkább a középosztálytól felfelé kivitelezhető és ott is az oktatásnak számos más célja is van. A másik eszköz az értékesítői vállalatok etikája, önkorlátozás a visszaélésekkel szemben (azt is magába foglalva, hogy jelentős mértékű adózott nyereség egy részét visszacsorgassam a vevői oldalra és az általam termelt piaci „szemetet”, azaz környezetkárosítást is rendbe hozzam saját költségen). A harmadik eszköz az olyan piacfelügyelet és adózási rendszer, ahol az értéktorzulást, ami a fogyasztói ösztönösség miatt lép fel éppúgy rendbe teszi, mint az alkohol és a cigaretta esetében ez látható. A három eszköz egyszerre alkalmazva tehetnénk rendbe azt, hogy a PIAC ne legyen se felül-, se alulértékelt, és nagyjából a tényleges teljesítményeket tükrözze. (Mindez vizsgálható, mérhető, kalibrálható stb.)

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr6015675028

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tamáspatrik 2020.05.09. 18:20:33

Azt szokás mondani, hogy a piacon az eladó és vevő között információ-asszimmetria van. Kérdéses, hogy ez milyen természetű. Pl. ha rólam az FB információt gyűjt (algoritmusokkal) és ismeri a fogyasztói szokásaimat, akkor reklámokat fog nekem feldobni. Ezt nem tartom önmagában akkora bűnnek, pl. ha könyvolvasó vagyok, attól még nem fog rám sózni motorbiciklit, sőt pont azt ajánlja, ami érdekel.
A reklám nem arra való, hogy azt vedd meg, amit nem akarsz, hanem az adott áru csoporton BELÜL kitől vedd meg a sört például vagy az adott könyvet, erről szól.
Az információ asszimmetria egészen más jellegű, érzelmi manipulációról szól inkább és nem is kell hozzá reklám, anélkül is divatossá válnak egyes dolgok, pl. az egyik munkatársam vett egy új autót, nekem is olyan kell. A termékre egyszerűen rágerjednek, lehet a termék pl. sorozat a tévében, kiszámított és letesztelt hatásokon alapul.
Persze nem mindig rossz, ami népszerű, pl. a Titanic film megérdemelten kapott Oscar díjakat, mert művészileg is rendben van. Aminek a témája viszont nyers erőszak, tömény erotika, giccses romantika, azt valahogy adóztatni kellene.
Lehetne valamilyen BESOROLÁST adni a termékekre, minősítést éppúgy minta környezetvédelmi pl. A+, B, C kategória stb. Az adó a besorolástól függene, bevétel %-ban. (Ez egy újabb cikk témája lehet.)
Feltéve persze, hogy valóban piacot akarunk szabályozni, mert a jelenlegi szabályzások nagy része, nálunk különösen inkább újabb torzulásokat okoz.

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2020.05.10. 07:40:54

A piac olyan, mint a közvetlen demokrácia - csak kisközösségi, helyi szinten értelmes.

Ennél magasabb szinten a piacot kemény állami kontroll alatt kell tartani.

midnightcoder2 2020.05.10. 09:29:42

"Az áruk és szolgáltatások leginkább valamiféle ÉLVEZETI ÉRTÉKET jelentenek számunkra, ami gyakran ösztönös és impulzív, kevéssé megalapozott döntéseket hoz."

Pontosan. Viszonylag kevesen akarnak szarral ízesített fagylaltot vásárolni.

"például olyan élelmiszeripari terméket eladni, ami sok cukrot, zsírt, ízfokozót, aromákat tartalmaz, egy viszonylag gyenge tápérték mellett."
A kaja tápértékét a cukor és a zsír, illetve ezen kívül a fehérje adja, ez utóbbi nagy tételben legalább olyan káros mint az első kettő. Ezen kívül lehet benne vitamin, de ebből viszonylag kevés kell - ha túltolod akkor jó esetben kipisiled - ekkor csak a vesédet terheli - vagy felhalmozódnak a szervezetedben, az viszont nem annyira feltétlenül jó. Ezen túl még vannak rostok, amik kb. arra jók hogy legyen mit szarni. Annyira nagyon nem szerencsés, ha a kuruzslás aktuális állása szerint ebbe állam bácsi beleszól, már csak azért sem, mert a kuruzslás aktuális állapota eléggé a Flinstone család szintjén mozog még jelenleg, és az a tojás ami a 2000-es évek elején még méregnek számított, ma teljesen rendben van.

"ilyen például az akciófilm, vagy az általában vett látványos, de tartalom nélküli műalkotások"
Állam bácsinak abba sem kellene beleszólnia, hogy ki milyen filmet/zenét/stb fogyaszt. Volt már ilyen anno a szocializmusban, nem szerettük. Ez több szempontból sem annyira jó. Pl. az ilyen rettentő mély tartalommal bíró film általában az alkotó világlátását akarja letolni a torkodon. És ez finoman szólva nem annyira feltétlenül azonos az enyémmel. És nem biztos, hogy az adott nézet magáévá tétele egy-egy roppant hatásos, bár teljesen fiktív képsor alapján annyira jó lesz a delikvensnek.
Nekem inkább az a bajom, hogy már elég régóta az akciófilmek is manipulálnak, teli vannak női Rambókkal a szent PC nevében. És ezt bizony nem a piac kényszerítette ki, hanem a politika.

midnightcoder2 2020.05.10. 09:37:14

@Tamáspatrik: Én pont a roppant nagy mondanivalóval rendelkező filmeket adóztatnám. A roppant nagy mondanivaló valójában roppant hatásos és nagy tömegen végrehajtott manipulációt jelent. Az emberek úgy működnek, hogy annak alapján látják a világot, amit maguk előtt látnak. És ha valaki ezt manipulálja, akkor sokan hiszik azt, hogy a grizzly medve valójában aranyos kis Maci Laci aki csak a kirándulók uzsonnájára hajt. És ez még a legártatlanabb manipuláció, bár az állatvédelem mai túltolásának is az az alapja, hogy az emberek állatokról alkotott képe leginkább az antropomorfizált rajzfilmhősökön alapul.

Geo_ 2020.05.10. 12:48:12

(oktatás, etika, piacfelügyelet) + a negyedik: a fogyasztóvédelem. Amíg a piacfelügyelet inkább hatósági eszköz, ezt inkább valamiféle állampolgári önszerveződésnek gondolom. Egyenként a fogyasztókkal szemben erőfölényben vannak a gyártók, szolgáltatók, ez kompenzálná.

Tamáspatrik 2020.05.10. 21:18:19

@Geo_: Igen, nyilván szükség van fogyasztóvédelemre, az információs asszimmetriát ezt kompenzálnál. Létező probléma még az esélyegyenlőség hiánya, stb. amit fel szoktak róni a piacok hibájának, de ezek is kezelhetőek. Amit nem kezelünk szerintem egyáltalán az a fogyasztó ösztöneire való hatás.

Tamáspatrik 2020.05.10. 21:26:45

@midnightcoder2: Valóságshow-k, szappanoperák, a Fűrész 23, nem ezeket kellene inkább jobban adóztatni, addiktív hatásuk miatt?
A "művészfilmeknek" sosem lesz nagy közönségbázisa, mert a hatásvadászat hiányzik belőlük. Vágóasztalon kikeverik már manapság, hogyan épüljön fel egy akciófilm. Vagy egy romantikus giccs.

Táplálkozási vonalon a fehérjét nem tudod túltolni, mert költséges. Az adalékanyagos finomított szénhidrátok viszont olcsón előállíthatóak és becsapják az ízlelőrendszert, ez most már mérhetővé vált (agyszkenner technikák, hormonszintek mérése stb.) A normál összetett szénhidrát viszont nem, a lassabb emésztés miatt. A rostok is éppen az emésztés lassításával eltolják a hirtelen jött "önjutalmazó" hormonális csúcsokat, ezért nem épül ki a feltételes reflex, cukor függőség, túlsúly miatti betegségek...

midnightcoder2 2020.05.11. 06:54:57

@Tamáspatrik: Nem. Ha valaki Fűrész123-at akar nézni, tegye. Miért kellene azt fogyasztónak jobban hozzájárulni Orbán bácsi stadionjainak az építéséhez, mint annak aki mondjuk csehszlovák művészfilmeket néz ? Vagy gondolod, hogy az előző az adók hatására majd átszokik a művészfilmre ? És ha átszokik, az jó lesz neki ? Eggyel több embert manipulálnak... Amúgy nekem sokkal inkább az nem tetszik, hogy az akciófilmekbe is politikát kevernek. Teli vannak 50 kilós kiscsajokkal akik kb. annyira hitelesek a szerepben mint anno a Linda, és igazából csak a Szent Feminizmus miatt vannak ott. Na, én az ilyesmit adóztatnám.

Táplálkozási vonalon a fehérjeporoknak kb. semmi köze a húshoz, mezőgazdasági melléktermékből vannak (pl. sajtgyártás során keletkezett tejsavó amit régebben a tehenekkel etettek meg), és kb. azért drágák mert teli vannak nyomva mindenféle ízesítőkkel amik elnyomják az eredeti iszonyú ízüket. És persze a marketing miatt.

midnightcoder2 2020.05.11. 07:06:19

@Tamáspatrik: Amúgy az ember alapvetően úgy van megtervezve, hogy a finomított szénhidrátokat szeresse. Gondolj bele, ott volt ősapó az erdőben akinek a legfőbb gondja az volt, hogy a napi bevitt kalóriamennyiség nagyobb legyen, mint amennyit elhasznál. Ha ugyanis ez tartósan bekövetkezik, azt hívják éhenhalásnak. Na most, a sárgarépa, zöldség, stb. még nem volt kinemesítve, és pláne tömegtermelve, ergo növényevési fronton leginkább a gyümölcsök voltak a számára elérhetők, amikben kb. az a cukor van ami a kockacukorban. Persze nyilván az ehető gyökereket sem hagyta ott, de ahhoz hogy ebből éljen kb. olyan emésztőrendszere kellett volna legyen mint a csimpánznak vagy az orángutánnak, azaz képesnek kellett volna lennie a nagy tömegben előforduló magas celluóztartalmú levelek, füvek elfogyasztására is. Na, ez viszont nem ment neki, maradt tehát a husika. Csak sajna az 4 lábon járt, mi több futott, ergo az elejtése sok energiát, és némi szerencsét jelentett. Ebben a helyzetben ősünknek nagy ajándék volt egy-egy méhcsalád ahonnan lehetett lépesmézet szedni, vagy egy fa teli édes, kalóriadús gyümölcsökkel.

És neki a cukrobetegség, rák, stb. sem jelentettek problémát, mert mire ezek bekövetkeztek volna, már rég megette a tigris vagy a szomszéd.

Tamáspatrik 2020.05.11. 22:06:46

@midnightcoder2: Ki mond olyat, hogy át kellene szoktatni bárkit is? Azt viszont tényleg komolyan gondolod, hogy azt a sz@rt, amit adnak, etetnek az emberekkel a tévécsatornák, tonnaszámra, ne kelljen jobban megadóztatni mint bármilyen, nem szenzációhajhász, mégis a reális ábrázolás felé közelítő, valódi alkotásokat??? A csomag, amit fizetünk a kábeltévéért, egy kicsivel drágább lenne, de még így sem érné el az HBO szintjét.

A savóból készült sajt olcsóbb mint az igazi sajt, éppen azért mert melléktermékből készült, többszörös az árkülönbözet. A minőség mindig drága, viszont az ízesítőkkel telenyomott dolgokat én bizony jobban megadóztatnám....
Abban teljesen egyetértünk amiről írsz, ez egy jó leírás, a finomított szénhidrát plusz, extra nyereség az emberi szervezetnek, azonban az élelmiszeripar ezzel durván visszaél. Nem tudom, hol kellene befékezni, talán az adózás lehetne az egyik megoldás. Veszel egy sütit a cukrászdában, 40% forgalmi adóval, jó drága lenne. Veszel 1kg kristálycukrot, 100% forgalmi adóval, ilyesmire gondoltam.

Valahol adókat kell emelni egyébként is előbb utóbb, ez elkerülhetetlen lesz. Én azokat a dolgokat adóztatnám, amelynek több káros mellékhatása is hatása van, benzint, műanyagot, finomított szénhidrátot stb.