Nem csak a kormányok intézkedései befolyásolják az egyes országokban a COVID elleni védekezést, hanem nyilvánvalóan hatással van erre az is, hogy az állampolgárok általában mit tartanak be ebből, valamint hogy általában mennyire ügyelnek a higiéniára. Habár ezek nem könnyen mérhető tényezők, személyes tapasztalataink azt mutatják, hogy a déli országokban az állampolgárok a szabályokat lazábban fogják fel és nem tartják annyira fontosnak mint északon. Itt a hangsúly egy járvány idején éppen azon van, hogy nem csak felszínes módon kell a szabályokat betartani, hanem legalább a közterületeken magától értetődő módon kell az előírt alapvető viselkedési normákat követni. Ha megnézzük a japánok, svédek, hollandok statisztikáit, az eredményeik más országokhoz képest nem kimondottan rosszak annak ellenére sem, hogy egyik ország sem hozott szigorú korlátozó intézkedéseket, és néhol még a teszteléseket sem tartották annyira fontosnak (bár ez alighanem hiba volt), és a sűrűn lakott Németország statisztikái sem annyira rosszak.
Úgy tűnik, mintha ezekben országokban az állampolgárok nagy többsége a józan észére hallgatva is körültekintőbben viselkedik mint máshol a szigorítások hatására, így például tudják, hogy a tömeg növekedésével a járvány terjedése nem egyenes arányban, hanem annál nagyobb mértékben, hatványozottan növekszik. Ezzel szemben a temperamentumosabbnak tartott déliek az olaszok és a spanyolok vagy latin-amerikaiak közül aránylag többen kapták el eddig, annak ellenére, hogy a melegebb éghajlat nem nagyon kedvez a vírus terjedésének (bár nem is gátolja, legfeljebb kicsit lassítja azt).
Azokban az országokban, ahol a lakosság egy része nem vette elég komolyan a járványt mint az USA-ban vagy oroszoknál, vagy éppen a braziloknál a fertőzöttség viszonylag nagy mértékű, ebből a szempontból a két szélsőség a liberális és a szélső jobbos (populista) felfogás vagy ezek kombinációja egyaránt káros, mert egyik sem segíti az állampolgári felelősségérzet kialakulását. Nagyon sok tényező befolyásolhatja a járvány terjedését, de úgy tűnik, hogy az állampolgár oldaláról nézve a mérsékelten konzervatív, alapvetően szabálykövető magatartás, törekvés a kockázatok minimalizálására, ez volt jelen helyzetben az optimális választás.
Magyarországot tekintve a kép csalóka, mert nem tartjuk magunkat ugyan szabálykövetőnek, de ez azért van így, mert a legfőbb viszonyítási pontot nekünk a németek jelentik. A Balkánhoz képest már teljesen más a helyzet és valóban, tőlünk déli és keleti irányban a járvány jelenleg nagyobb méreteket ölt. (Sok más tényező is nyilván közrejátszhat abban, hogy per pillanat nálunk a helyzet viszonylag jónak mondható, például a BCG oltás is ilyen, vagy hogy időben elkezdtük másolni az osztrákok által bevezetett intézkedéseket, megelőzve a vírus nagyobb mértékű terjedését.)
A szabálykövetés és a fegyelmezett (alapvetően protestáns eredetűnek mondható) munkakultúra egyébként nem csak ebben az esetben, hanem a gazdaság egészét tekintve is fontos tényező. Éppen azok az északi országok, ahol a járvány előtt a gazdaság és a költségvetés helyzete jónak volt mondható, kisebb visszaesést szenvednek el idén, mint az egyébként is súlyos problémákkal küzdő mediterrán térség. A 21.században úgy tűnik, a hideg racionalitás az, ami a siker legfőbb záloga lehet, a politikai retorika leginkább csak mese gyerekeknek, egy olyan játék, ami nálunk még nem vált veszélyessé vagy legalábbis nem látszanak a veszélyei.
Még egy fejlemény hogy a járvány mostani szakaszában a döntések már nem annyira a nemzetállamok, hanem egyes régiók vagy települések szintjén születnek meg, a helyi önkormányzatok felelőssége és szerepe ismét megnőtt. Nálunk is sok tekintetben eltérő régiók vannak, más helyzet a sűrűn lakott Közép-Magyarországon mint az ország többi részén, különösen a kevéssé fejlett észak-keleti vagy a déli országrészekben. Nagyon sok olyan eset van, amikor nehezen tud egy központi kormányzat a helyi sajátosságokra szabott döntéseket hozni, emiatt sem túl szerencsés, ha nálunk az önkormányzatok mozgásterét a központi kormányzat nagyon lecsökkenti.