Az életszínvonalunk és az életünk minősége nem feltétlenül mutat erős összefüggést. Az életszínvonal jól mérhető, a fogyasztásra és a felhalmozásra költött pénzek mennyisége lényegében meghatározza, az egyes országok szintjén ennek az egyik mutatószáma a GDP. Nyilvánvaló, hogy ahol az emberek nagy része a létminimum közelében él, ott az életszínvonal növelése a legfontosabb, magasabb szinteken azonban ez már nem feltétlenül van így.
Az emberek nagy része a megkeresett pénzzel méri a teljesítményét, bár valójában a pénz legtöbbször csak segíti az önkifejezést: építkezéshez, gyerekneveléshez nyilvánvalóan sok pénzre van szükség. Vannak sokan, aki számára a munka maga is az önmegvalósítás fő eszköze lehet, egy idő után szinte munkamániássá is válnak. Emiatt nem ritka az sem, hogy valaki nyugdíjba vonul, viszont otthon nem tud magával mit kezdeni és továbbra is dolgozik annak ellenére is, hogy a pénz már nem is annyira fontos a számára. Előfordulhat, hogy nem ismerte meg idejekorán a minőségi időtöltés számára legjobb formáit, és az életének a minősége nem lesz jobb a több pénzbevétel ellenére sem.
Az életminőség sokkal szubjektívabb ugyan, a különféle felmérések alapján mégis elég jól körülhatárolhatóak azok a tényezők, amelyek hosszú távon a legnagyobb hatással bírnak.
Ilyen például a környezetünk állapota: sivár, betonozott és koszos környezet vesz körül minket vagy pedig fákban és virágokban gazdag? Konkrét példa, hogy amikor egy környezetvédő szervezet, a Pro Natura mozgalom egy település környékét megtisztította a szeméttől, az mérhetően javította azok életminőségét, akik oda járnak kikapcsolódni. Milyen az épületek állapota, mennyire gondozottak a közterületek és mennyi tér maradt a természet számára, ez mind hatással van a mindennapi a hangulatunkra. A levegő és a vizek tisztasága szintén alapvető fontosságú.
Globálisan nézve úgy fest a helyzet, hogy a fejlett országokban életszínvonalunk jelentős részét valószínűleg be kell majd áldoznunk, hogy az életünk minősége ne romoljon le drasztikus mértékben. (Magyarán, ha nem akarunk teljesen kopár területen élni.) A gazdasági fejlettség arányában lehet persze megkövetelni, hogy ki mennyire tud ebben részt venni és mennyi áldozatot tud hozni. Lehet, hogy nálunk a fogyasztás és pazarlás jelenlegi szintje a mostani felére csökkentendő, máshol pedig akár a negyedére is. Az energia felhasználásának mai szintje nem tartható fenn, ezt mindenképpen csökkenteni kell még akkor is, ha fokozatosan át tudunk állni megújuló energiaforrásokra.
A környezetünk állapotán túl azonban vannak más tényezők is, amelyek döntő módon befolyásolják az életminőségünket. Ilyen például a mindennapi stressz mértéke, az állampolgárok közérzete, a közösségi élet szintje a lakóhelyen, milyen az egészségügyi ellátás stb. Nem meglepő, hogy a legfejlettebb országok közül a magas egyéni fogyasztással jellemezhető USA csak a 17. helyen áll egy ilyen, életminőséget mérő listán és megelőzi többek között Észtország és Szlovénia is. A britek és franciák a portugálok és csehek mögé szorultak, mi pedig az élmezőnytől jelentősen lemaradva a szlovákok és lengyelek között állunk valahol a középmezőnyben.
Nagyon fontos az állampolgárok szakképzettsége, műveltsége és tájékozottsága, ami az oktatási rendszertől is nagymértékben függ, mert ez kiszélesíti a lehetőségek skáláját. A szélesebb látókör segítheti, hogy értelmes tevékenységekre találjunk, emellett a különféle durva ingerek és függőségek sem a minőségi időtöltés irányában hatnak. Az olyan passzív időtöltés mint a TV sorozatok nézése szintén nem a legjobb választás ebből a szempontból. Ezzel szemben a barátságok, a kisközösségek a társasági élet fontosságát nem lehet túlhangsúlyozni.
Érdemes egy kitérőt tenni arra, hogy emberek képesek jelentősen eladósodni azért, hogy „élvezzék az életet”, a jelenlegi fogyasztásukat kimaxolják, „mintha nem lenne holnap.” A hitelmoratóriumnak egy jelentős részét is erre használták fel, sokan olyanok is, akiknek a jövedelme nem is csökkent a járvány ideje alatt. Politikai szempontból persze előnyöket is jelent a fogyasztás magasabb szintje, de az is jól látható, hogy ilyenkor nagyon sok pénz megy el kevésbé fontos dolgokra, presztízsfogyasztásra is. (Ezek jellemzően nem előre eltervezett, hanem pillanatnyi vágyakból fakadó, impulzusszerű fogyasztási döntések, amiket célirányos marketing fogásokkal húznak ki a zsebünkből.) A mostani politikai kurzus jellege, logikája valahol azt diktálja, hogy nem csak hosszabbítják, hanem el is fogják engedni (talán a bankokra terhelve) a kamatkiadások nagy részét a rossz adósok esetében. Az adósok persze ilyenkor is fel lesznek háborodva, mert a felvett hitelek megmaradnak és egy idő után egy kicsit vissza kell, hogy fogják a megszokott fogyasztási szintjüket.
A mai átlagos magyar életszínvonal esetében szerintem már érvényes az a tétel, hogy az életünk minőségét már nem a megkeresett többlet pénzek fogják meghatározni, mivelhogy ezeket a pénzeket hajlamosak vagyunk könnyelműen elszórni. Létezik sok egyéb tényező, sok apróság, ami a pénznél fontosabbá válhat, lényegében az hogy milyen környezet vesz körül minket és kiknek a társaságában töltjük el az időnk legnagyobb részét.