Fogalmam sincs, hogy tényleges szándék volt-e a Budapesti Városháza eladása, de az alapelvet helyesnek tartom, hogy elgondolkozzunk az adófizetők pénzéből fenntartott épületek kihasználtságán. Mivel a régi épületeket olyan mértékű központosított bürokráciára tervezték, ami az elektronikus adathordozók korában már rég nem indokolt, ezért mindig felvetődik akár a „társbérlet” más intézményekkel, akár a teljes átköltözés kisebb és energiatakarékosabban üzemeltethető létesítményekbe.

Nagyméretű díszes épületünk mindenekelőtt a parlamentünk, ami reprezentatív célokra igen jól megfelel, viszont a kormányzati várnegyed kialakítására százmilliárdokat elkölteni, ez számomra már pénzpazarlásnak tűnik. Valahogy hozzászoktunk már a pénzpazarlásokhoz, a takarékos állam elve a régmúlt ködébe vész.

Ezen túlmenően az erős központosítás érzetét is kelti a három legfontosabb minisztérium (pénzügy, belügy, külügy) elköltöztetése a miniszterelnökség szomszédságába, és igencsak feltűnő az állampolgárokat lenéző, szinte fölöttük „lebegő” pozicionálás a budai várnegyedben, országunk legértékesebbnek mondható területén. Furcsán keverednek már most is az eredeti turisztikai látványosságok az újjáépített műemlékhatású kormányzati épületekkel, az építésszakma nem véletlenül vitatja az utóbbiak létjogosultságát.

A hivatalok definíció szerint is „közszolgák”, tehát a közt szolgálják az állami tisztviselőket is beleértve, az adófizetők pénzéből, ezért semmi szükség rá, hogy díszes épületekben dolgozzanak. Ezek a fajta épületek már a modern munkavégzés követelményeknek sem felelnek meg, manapság minden cég törekszik arra, hogy ne legyenek falakkal elválasztott osztályok. Vagy online-munkavégzés legyen, vagy pedig mindenki félig-elválasztott közös térben dolgozzon, mert ez segíti, hogy a kommunikáció jobban működjön az egyes részlegek között. Ahol persze a titkosítás mindig fontosabb mint a nyilvánosság és átláthatóság, mint amilyen a magyar kormányzati rendszer is, ott még a falakkal elválasztott irodák alighanem jobban megfelelhetnek az adott céloknak.

Mindenki tudja, hogy a budapesti városvezetés ellen nyílt hadjárat folyik a kormánypropagandában, ennek érdekében mindig különféle ügyeket kell kreálni, ez már a „post-truth” világa, ahol leginkább csak alternatív igazságok vannak, tehát mindig annak van igaza, aki hangosabban beszél.